A szülinapom csütörtökön volt. Ekkor nem mentem a stúdióba. Ma, pénteken, ahogy beléptem a terembe a tánckar egy nagy csokor virággal várt. Jó volt látni, hogy mindenki tudta, hogy mit is kell ünnepelni. De ennek ellenére szorgosan gyakoroltunk. Nem tudhatja senki, hogy mikor szerepel legközelebb videóban, vagy koncerten. Hogy mikor jön egy meghallgatás... Este 8-kor értem haza. Nathasá-val mentem haza taxi-val. A szülei dolgoztak, Peter pedig már 4-kor otthon volt.
Másnap nagyon sokáig aludtam... Reggel 10 órakor valaki kopogott az ajtón. Peter nyitott ajtót. Talán ekkor látta először Justi-t úgy, hogy fel is ismerte.
-Szia! Te vagy Peter, igaz? -kezdi Justin a beszélgetést -
-Igen. Gyere be.
-Igazából Sophie-t keresem.
-Még alszik. Tegnap sokáig volt a stúdióban. Elfáradt.
-Oh értem.
-Szia Justin! -jött ki Emily a szobából- Hogy vagy?
-Jól köszi. Te Emily vagy. Jól tudom?
-Hogy te milyen tájékozott vagy?
-Sophie mesélt rólatok. Mondta, hogy van egy kislányotok, Jazmy.
-Én már nagylány vagyok. -vágott közbe Jazmy a szobából kirohanva-
-Oh, tényleg el is felejtettem. Bocsi. -válaszolta Justin nevetve- Szóval Sophie még alszik... Felébreszthetem?
-Hát... Végül is semmi akadálya. -mondta Emily-
Justin a szobám fele vette az irányt.
-Aztán siessetek. Már kész a reggeli. Gondolom te is velünk reggelizel. -szólt Justin után Emily-
-Persze!
Lassan nyitotta ki az ajtót. Úgy csinált mintha félt volna valamitől. Odajött az ágyam mellé és leült a szélére. A puha kezével megsimogatta az arcom és egy puszit adott a homlokomra. Aztán a számra. A csókjával ébresztett fel. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem még álmodom. Jól meg kellet dörzsölnöm a szemem, hogy végre elhiggyem tényleg Justin van a szobámban. Azonnal kiugrottam az ágyból és átöleltem Jusin-t. Szegénykém el is pirult. Kis időbe telt, mire leesett, hogy én alsóneműben vagyok. Szegény Justin jól meg kellet küzdjön a hormonjaival. Gyorsan magamra kaptam egy szürke pólót és farmer rövid nacit.
-Igazából maradnék én így, veled. De Emily szólt, hogy ha felkeltél, akkor menjünk reggelizni. -mondta Justin-
-Végre! Már azt hittem éhen halok. -válaszoltam-
Justin segített felállni az ágyról. Alig volt erőm, annyira éhes voltam. Megragadtuk egymás kezét és úgy mentünk ki az ebédlőbe.
Tipikus amerikai kaja volt. Amerikai palacsinta, kanadai juharsziruppal. Imádtam, de azért még mindig a csokiz müzli hideg tejjel a favorit. Reggeli után elmentem lezuhanyozni, közbe Justin és Peter-ék ismerkedtek. Alig tudtak egymásról valamit.
Zuhanyzás után elég sok időbe telt mire kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Justin egy árva szót nem szót, hogy hová is megyünk. Így hát kiválasztottam egy mindenhová alkalmas ruhaszettet. Egy fekete cicanaci, fekete toppal, rá egy fehér, kicsit túlméretezett izompulcsit. Egy papucs és kész is voltam.
Mikor kiértem a napaliba, ahol folyt a megismerkedés Justin egyből áradozni kezdett, hogy milyen jól nézek ki. Elköszöntünk Emiy-éktől és Justin Smart, fekete autójába beszálltunk. Ő a Fisker-rel akart jönni, de tudta, hogy nem szeretem a feltűnést így jött a kis autóval. Körülbelül az út felénél jártunk, mikor végre elárulta, hogy hová is megyünk.
-Na van sejtésed, hogy hová viszlek? -kérdezte óriási mosolyával Justin-
-Nem. tippem sincs.
-A partra megyünk. Hitted volna?
-Nem! Amióta New York-ban élek, azóta nem voltam ott. Pedig minden vágyam az volt.
-Akkor most teljesülni fog egy vágyad.
Pár perc után meg is érkeztünk a partra. Egy árnyékos helyen parkoltunk le. Megragadtuk egymás kezét és sétálni mentünk.
-Köszönöm a szülinapi ajándékokat! Nagyon tetszenek. -törtem meg egyszer a csendet-
-Igazán. Ennek örülök... Megkaptad a rózsákat?
-Persze. Most is ott voltak a szobámban... Nem láttad? -intett a fejével, hogy nem-
-A levelek is megérkeztek?
-Azok is, igen.
-És a szívemet is megkaptad?
-Ezt nem értem.
-A láncon a medál. -válaszolta nevetve-
-Ja persze. Most is itt van nálam. Ahogy kérted... -mondtam, miközben a fekete toppon alól elővettem a medált-
-Nagyon jól ál.
-Igen. Jó választás volt... És amit a levélben írtál... Én is akarok mondani valamit.
-Mi az? Mondd nyugodtan... -szorosan átöleltem Justin-t, ajkamat a füléhez helyeztem és olyan halkan mondtam, hogy bíztos legyek benne, csak ő hallja-
-Én is... Én is Szeretlek.
Justin válasza egy óriási nagy mosoly és jó sok csók volt. Olyan boldog voltam.
Ekkor csókolóztunk másodszor. Olyan felemelő érzés volt. Nem mi voltunk az egyetlen pár a parton, de mi voltunk a legboldogabbak...
-Igazából maradnék én így, veled. De Emily szólt, hogy ha felkeltél, akkor menjünk reggelizni. -mondta Justin-
-Végre! Már azt hittem éhen halok. -válaszoltam-
Justin segített felállni az ágyról. Alig volt erőm, annyira éhes voltam. Megragadtuk egymás kezét és úgy mentünk ki az ebédlőbe.
Tipikus amerikai kaja volt. Amerikai palacsinta, kanadai juharsziruppal. Imádtam, de azért még mindig a csokiz müzli hideg tejjel a favorit. Reggeli után elmentem lezuhanyozni, közbe Justin és Peter-ék ismerkedtek. Alig tudtak egymásról valamit.
Zuhanyzás után elég sok időbe telt mire kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Justin egy árva szót nem szót, hogy hová is megyünk. Így hát kiválasztottam egy mindenhová alkalmas ruhaszettet. Egy fekete cicanaci, fekete toppal, rá egy fehér, kicsit túlméretezett izompulcsit. Egy papucs és kész is voltam.
Mikor kiértem a napaliba, ahol folyt a megismerkedés Justin egyből áradozni kezdett, hogy milyen jól nézek ki. Elköszöntünk Emiy-éktől és Justin Smart, fekete autójába beszálltunk. Ő a Fisker-rel akart jönni, de tudta, hogy nem szeretem a feltűnést így jött a kis autóval. Körülbelül az út felénél jártunk, mikor végre elárulta, hogy hová is megyünk.
-Na van sejtésed, hogy hová viszlek? -kérdezte óriási mosolyával Justin-
-Nem. tippem sincs.
-A partra megyünk. Hitted volna?
-Nem! Amióta New York-ban élek, azóta nem voltam ott. Pedig minden vágyam az volt.
-Akkor most teljesülni fog egy vágyad.
Pár perc után meg is érkeztünk a partra. Egy árnyékos helyen parkoltunk le. Megragadtuk egymás kezét és sétálni mentünk.
-Köszönöm a szülinapi ajándékokat! Nagyon tetszenek. -törtem meg egyszer a csendet-
-Igazán. Ennek örülök... Megkaptad a rózsákat?
-Persze. Most is ott voltak a szobámban... Nem láttad? -intett a fejével, hogy nem-
-A levelek is megérkeztek?
-Azok is, igen.
-És a szívemet is megkaptad?
-Ezt nem értem.
-A láncon a medál. -válaszolta nevetve-
-Ja persze. Most is itt van nálam. Ahogy kérted... -mondtam, miközben a fekete toppon alól elővettem a medált-
-Nagyon jól ál.
-Igen. Jó választás volt... És amit a levélben írtál... Én is akarok mondani valamit.
-Mi az? Mondd nyugodtan... -szorosan átöleltem Justin-t, ajkamat a füléhez helyeztem és olyan halkan mondtam, hogy bíztos legyek benne, csak ő hallja-
-Én is... Én is Szeretlek.
Justin válasza egy óriási nagy mosoly és jó sok csók volt. Olyan boldog voltam.
Ekkor csókolóztunk másodszor. Olyan felemelő érzés volt. Nem mi voltunk az egyetlen pár a parton, de mi voltunk a legboldogabbak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése