Huu..Nagyon furcsa és egyben rémisztő újra itt lenni. Csodálatos látni, hogy a mai napig vannak akik látogatják a blogot. Köszönöm! Tudom, nem volt hiába való a munkám, mert nagyon sokan szerettétek és szeretitek máig.
Felmerül a kérdés, miért vagyok itt, gondolom... Egyenes választ nem tudok adni. Lehet, hogy csak nosztalgiázok, vagy csak tudatni akartam, nem felejtettelek el titeket és a kis történetem.
Elgondolkodtam azon, mi lenne egy másik blogba bele kezdeni. De ez egy csomó kérdést felvetett: miről szóljon, milyen korosztályt célzok meg vele, lenne értelme?!
Azért már én se vagyok 16-18 éves friss csirke ☺️
Mondhatnám, azért vagyok itt mert kíváncsi vagyok Nektek mi a véleményetek. Olvasnátok tőlem új sztorikat, ha igen miket? Őszintén? Tippeket várok, úgymond feladatokat Tőletek nekem.
Szóval ha szerinted is lenne értelme, akkor jelezd nekem akár a bejegyzés alján található reakció gombokkal, akár hozzászólásban. Ígérem számításba veszem a véleményeteket.
Na puszi fiúk/lányok
Zsófi voltam
In dance there are no rules. If you're feeling the music, you can't go wrong! ♥ (JUPHIN)
Én ezt a történetedet nagyon szeretem és a mái napig is az egyik kedvencem.Én olvasnák még tőled írásokat szívesen :)
VálaszTörlés