37. rész - Mama, Papa -

A következő napokban volt időm a Twitter és a Facebook üzeneteimre válaszolni. A Twitter-en, még mielőtt Justin-nal összejöttem volna, volt 70 követőm. A Facebook-on pedig 190 ismerősöm. Most pedig a Twitter lassan 1 millió követőt és a Facebook-on is sok vissza nem igazolt ismerősöm van.

A kérdésekre visszatérve szinte az összes arról szólt, hogy tényleg együtt vagyunk-e, hogy jöttünk össze, stb. Amire tudtam és érdemes volt válaszoltam. Egy teljes napom elment rá. Számtalan levelem volt. A barátaim is küldtek online újságcikkeket.

"Justin és szerelme, Sophie együtt vacsorázott." "Együtt turnézott a szerelmes pár!" "Párizsi lány Justin Bieber szerelme" "Halálosan szeretem Sophie-t -Justin Bieber -"  "Juphin -Justin & Sophie- Hollywood legújabb tini-álompárja!"

És még számos hasonló cikk. A telefonom szinte minden 5 percben szólt. Vagy valamilyen újságíró, vagy valami TV-től kerestek. Mindenre nemet mondtam. Se InterYou, se TV szereplés, se semmi. Nem vágyom én arra a hírnévre. Justin-nal megbeszéltük, hogy vagy együtt, vagy sehogy. Legalább is az én részemről. Az ő feléről inkább csak annyit, hogy nem volt egy InterYou, ahol ne mesélt volna rólam.
Lassan közelgett az idő, hogy Kanadába utazzunk. Már alig vártam, hogy megismerjem Justin nagyszüleivel. Csupán 3 napra készültünk. December 31-től január 2-áig. Az utazás előtti este Justin-nál aludtam. Nem mondhatnám, hogy alvás volt. Jaxon beteg volt és állandó felügyeletet igényelt. Szegénykém belázasodott, rekedt volt a hangja és nagyon csúnyán köhögött. Pattie orvoshoz is elvitte, aki gyógyszereket írt fel. Szerencsére reggelre már jobban volt a kis Jaxon. Hullafáradtan ültünk be az autóba. Kenny vitt ki a reptérre. Ott beszálltunk Justin magángépébe és már repültünk is. Nem volt hosszú az út, de fárasztó. Az alvás nélküli éjszaka meglátszott mind a kettőnkön. Szerencsére a média nem is sejtette, hogy elutaztunk, így a reptéren csak autó várt ránk. Semmi rajongó, semmi fotós. beszálltunk az autóba, amit Justin vezetett és mentünk is a nagyszülőkhöz.
Útközben elmondta, hogy milyenek is a nagyszülei. Olyan jó volt őt hallgatni, ahogy róluk beszél. Hogy nagyon sokat volt a nagyapjával. Imádja a nagyi főztjét, stb. Aztán lassan megérkeztünk a házhoz. A ház az valami eszméletlen. Téglából készült. Nagyon szép volt. A Never Say Never című filmben van is egy jelenet, ahol Justin a barátait, tőbekkőszt Chaz-t is köszönti. Ott jól látszik, hogy milyen is a nagyiék lakása. Nagyon hangulatos és kényelmes.

A nagyszülők már a ház előtt vártak ránk. Justin leparkolt, kiugrott az autóból és hozzájuk rohant. Mind a kettőjüket megölelte és megpuszilta. Olyan jó volt együtt látni őket. Már vagy fél éve nem is találkoztak. Meg is értem Justin reakcióját. Ezalatt kiszálltam az autóból és Justin mögé álltam.
-Olyan jó, hogy épségben megérkeztetek. -ölelte meg Justin a nagymamát-
-Hiányoztatok nagyon. -válaszolt Justin- Be szeretnék mutatni valakit. -mondta és átkarolta a derekam- Ő itt Sophie, a barátnőm.
-Örülök, hogy megismerhetem önöket. Már nagyon sokat mesél Justin önökről.
-Ohh. Ugyan szólíts csak mamának. -ölelt meg-
-Én meg papa. -ő is megölelt- Szóval te vagy, aki elrabolta az unokám szívét...
-Igen. Én lennék az.
-Na, menjünk be. Hűvös az idő. -mondta mama-
-Előbb a csomagokat bevisszük a lakásba. -válaszolta Justin-
Kivettük az autóból és a nagyszülők háza melletti kis házikóba vittük be a csomagokat. Direkt Justin számára készült az a rész. Hisz már kinőtte azt a kék kisszobát. Így, ha eljön Kanadába, gyakorlatilag van egy kis kuckója. Visszatérve a kék szobára, az most Jaxon-é.... A kis 'kuckó' nagyon hangulatos volt. Férfias berendezés. Tetszett. A csomagokat a nappaliba letettük és átmentünk a mamáékhoz. Egy-egy pohár gőzölgő teával vártak már. Jól is jött. Elég hideg volt. A délután folyamán megpróbáltam minél jobban megismerni a mamát & a papát. Tipikus nagyszülők voltak. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak Kár, hogy időközben besötétedett és Justin-nal elmentünk lefeküdni. Másnap, 31-én Justin úgy döntött, hogy elmegyünk snowboard-ozni. Bevallom, hogy én életemben nem próbáltam ki. Vártam, hogy mi lesz...

38. rész - Showboard -

Justin-nal autóba szálltunk és a hegyek fele indultunk. Hét ágra sütött a nap. Nagyon szép idő volt. Egy kölcsönzőhöz mentünk, ahol kibéreltünk 2 snowboard-ot. Beültünk a felvonóba és már mentünk is fel a csúcsra.
-Justin! Én nem tudod ezzel menni. Inkább visszamegyek, te majd lecsúszol.
-Nem. Szó se lehet róla. Ha estére is, de lejössz velem. Majd segítek. Ne félj. -ölelt meg- Szeretlek, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.
-Tudom. De a kezem el ne engedd egy percre se.
-Nem fogom. -és megragadta a reszkető kezeimet- Bízz bennem.
-Rendben... Mehetünk.
És lassan elkezdtünk lefele csúszni. Néha el-el engedte a kezem Justin. Én persze abban a pillanatban seggre estem. Justin néha észrevette, hogy nem vagyok ott mellette. De gyakran ő gondtalanul csúszott tovább.
Mikor meg észrevette, hogy a hóban fekszem, akkor már méterekre volt tőlem. Nagy nehezen felálltam és megpróbáltam Justin-hoz csúszni. De balul sült el és nekimentem. Azonnal seggre ült, miközben engem is rántott magával. Nem volt olyan méter, ahol el ne estem volna. Justin nem adta fel a próbálkozást. Újra és újra felállított és csúszott velem tovább. Néhány gyerek olyan ügyes volt, akik talán 6-7 évesek lehettek, hogy mint a villám úgy suhantak el mellettem, illetve mellettünk. Aztán nagy nehezen leértünk a pálya végére. Nagyon fáradt voltam. Fogtam magam és leültem a hóba. Mozdulni se akartam.

Persze Justin még ment volna párat, de én ki voltam teljesen.

-Sophie! Kérlek, még egyet, és utána elmegyünk egy klassz étterembe. Csak egyet még csússz velem. Kérlek. -azokkal a szép barna szemeivel úgy nézett rám, hogy egyszerűen nem lehetett nekik ellenállni-

-De többet nem. Csak egyet! -próbáltam felállni-

-Várj! Segítek. -ragadta meg a karom- Igen, csak egyet.

-Jó. Menjünk. -és elindultam a felvonó irányába, de Justin megragadta a karom és visszarántott-

-Valamit elfelejtettem.

-Mit?

-Ezt...

És puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Olyan édesek és finomak voltak. Puha és meleg nyelve az enyémet simogatta. Arcom a kezeiben pihent, miközben hüvelykujjaival az arcom hátsórészét simogatta. Majd lassan a bal kezét a hátamra helyezte és szorosan magához húzott. Én átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam. Imádom, mikor megengedi, hogy beletúrjak, ami ritka pillanat. Egész nap csókoltam volna az ajkait, de egy kislány megzavart minket.

-Te vagy Justin Bieber? -rángatta Justin kabátját-

-Öhh... Igen.

-Kaphatok egy autógramot?

-Persze... Hová szeretnéd?

-Ide. -mutatott egy üres papírlapra-

-Hogy hívnak?

-Sophie! -húzta ki magát a kislány-

-Ohh. Igazán? A barátnőmet is így hívják.

-Tudom. -válaszolta büszkén- Tőle is akarok egy aláírást. -lépett oda mellém-

Ekkor elvettem Justin-tól a papírlapot és aláírtam én is. Ez volt az első rajongónak adott aláírásom. Készítettünk egy közös képet, és már tovább is állt a kislány.

-Na?! Mehetünk? -néztem rá a szerelmemre-

-Persze!

És újra felmentünk a csúcsra és újra lecsúsztunk. Persze most is elestem párszor. Végül már egyedül mentem. Egyedül értem le a pálya aljára. Justin természetesen gyorsabb volt nálam és már lent várt tárt karokkal. Belecsúsztam a karjaiba és egy cuppanóst nyomtam ajkaira. Ezt követően egy étterembe mentünk, késői ebédre. Kibeszéltük a mai napot és már készültünk az estére. Hisz még pár óra és új évbe lépünk át. Már alig vártam. Imádom ezt az ünnepet. Ez a második kedvenc ünnepem. Az első a Karácsony. :) Lassan befejeztük az ebédet és az autó fele vettük az irányt. Szinte pillanatok alatt 4-5 fotós jött elő a semmiből. Hallottam, ahogy kattognak a gépek körülöttem. De nem foglalkoztam velük. Megragadtam Justin kezét és folytattuk az utat. Egész az autóig követtek. Aztán Justin kinyitott az autót, én beszálltam és csönd lett. Már nem hallottam a kérdéseket, hogy mit csinálunk este, az ünnep alkalmával. Mit csináltunk ma, stb. Justin is pillanatok alatt beszállt az autóba, beindította azt és már mentünk is. 

Körülbelül fél óra alatt már a mamáéknál voltunk. Ez gyors volt. Fáradtan mentem be a kis 'kuckóba'. Levettem a kabátot, bementem a hálószobába és az ágyra vetettem magam. Justin is jött utánam.

-Justin! Nem gond, ha én most alszom egy kicsit? Kimerültem...

-De ugye nincs semmi baj?

-Nem, dehogy. Alszom egy keveset, hogy éjjel tudjak fenn maradni.

-Ahogy gondolod. -adott egy puszit a homlokomra- Ha már úgyis alszol, akkor elmegyek és meglátogatom a haverom, Chaz-t. Nem baj?

-Nem, dehogy. Menj csak. De jófiú légy aztán... -kacsintottam-

-Mikor voltam rossz?! -nevetett-

-Nem tudom...

-Jó leszek, ne aggódj. Tudod, hogy szeretlek.

-Tudom. -ültem fel mellé és szenvedélyesen lesmároltam-

Pár perc múlva Justin elköszönt és elment. Én kifeküdtem az ágyban és elaludtam...

39. rész - Hullócsillag -

Jó sokáig aludtam. Arra keltem csak fel, hogy Justin az arcomat csókolja. Kómásan fordultam felé. Azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Csak azok a barna szemek és a fehéren villogó fogak voltak előttem. Na, meg persze azok a csókolni való ajkak.

-Jó reggelt Csipkerózsika. -adott egy csókot-

-Szia.

-Hogy aludtál?

-Jól. -ültem fel- És milyen volt Chaz-nél?

-Őrült.

-Hány óra van?

-8. Ideje lesz felkelni... Amúgy, míg te aludtál, kicsit átszerveztem az esti programot.

-Akkor... Hogyan fog kinézni az esténk?

-Azt elfelejtettem mondani, hogy a mamáék egy klub tagjai. Velük fogják köszönteni az Új évet. Oda 10 órára mennek. Addig itt leszünk velük, de utána átmegyünk Chaz bulijába. Aztán mikor úgy érezzük, akkor hazajövünk. Mit szólsz?

-Meg ne haragudj, de jobb hozzám közelebb álló korúakkal bulizni, mint a nagyszüleiddel. Úgy-e nem baj, hogy ez a véleményem?!

-Nem. Elvégre igazad van. Na, de menjünk. A mama már vár.

-Ok.

És felöltöztem és átmentünk a papáékhoz. Fél 10-ig beszélgettünk. Pókereztünk és egy csomó story-t mesélt a mama Justin-ról. Szegénykém néha szégyellte, hogy mik derülnek ki, hogy pelussal a fején szaladt végig a házban, majd az udvaron. Volt is egy kép. :D Imádni való volt rajta. Aztán körülbelül fél 10-kor Justin-nal elköszöntünk és elmentünk készülődni a bulira. Gőzöm nem volt arról, hogy mit vegyek fel. Már lassan negyed 11 volt, de még mindig a bőröndöm előtt ültem és bámultam azt.

-Szívem mit csinálsz?! Már rég kész kéne lennünk. -lépett be Justin a szobába-

-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. Azt se tudom, hogy milyen az idő, milyen lesz... Nem segítesz? -néztem rá kicsit pánikba esve-

-Dehogy nem. Na várj... Ez jól néz ki. Vedd fel ezt. -húzott elő egy ruhát-

-Az nem túl vékony?! Abban megfagyok...

-Majd én felmelegítelek... -csókolta meg a nyakam-

-Inkább ne menjünk sehová... Maradjunk itt... Mit szólsz?

-És itt mit fogunk csinálni? -karolta át a derekam-

-Amit szeretnél... -kacsintottam rá-

-Akkor csináljuk azt, hogy elmegyünk a buliba. És körülbelül fél óra múlva hazajövünk és akkor az lesz amit akarsz.

-Biztos? Ígéred?

-Ígérem.

-Akkor menjünk.

Felkaptam a ruhát, ami egy egyszerű fekete ruha volt. Hozzá egy telitalpút. A hajam kifésültem, felvettem egy kék kabátot és már mentünk is. Chaz-ékhez érve már hallottuk, ahogy dübörög a zene. Beléptünk és körülbelül 10-15 ember volt benn. Justin  megnyugtatott, hogy több ember nem lesz, ez egy exkluzív party. Justin megpillantotta Chaz-t, megragadta a karom és odarángatott:

-Na mi van haver?! -ütötte meg a vállát Justin-

-Justin! Szia! Örülök, hogy eljöttél...

-Ő itt Sophie, a barátnőm. Sophie, ő itt Chaz, a haverom.

-Szia Chaz. Örülök, hogy végre találkoztunk. -öleltem át-

-Én is... Milyen Justin barátom barátnője lenni?

-Tűrhető. -mosolyogtam-

-El is hiszem. Elég idegesítő tud lenni néha.

-Héé! Ti rólam beszéltek? -vágott közbe Justin-

-Menjünk táncolni. -ragadtam meg Justin kezét-

-Chaz, még találkozunk. Szia -és a szoba közepe fele vettük az irányt-

Justin átkarolta a derekam, fejét a vállamra helyezte és lassan forogni kezdtünk. Én a nyakánál karoltam át és fejem az övéhez illesztettem. Éreztem a samponja illatát. Isteni illata van... Aztán elmentünk egy kis szörpöt inni. Mivel nagyon meleg volt a lakásban, így kimentünk a hátsókertbe. Leültünk a hintaágyba és az égen a ragyogó csillagokat néztünk.

-Jól érzed magad? -kérdezte Justin-

-Igen. Csak hiányoznak anyáék...

-Josh is?

-Kivételesen igen, ő is... Nézd! Egy hullócsillag. Kívánj valamit. -becsuktam a szemem és kívántam-

-Mit kívántál?

-Ha elmondom, akkor nem fog valóra válni. Majd ha valóra válik elmondom.

-Rendben... nem fázol?

-Egy kicsit igen. 

-Gyere ide. -és átkarolt-

-El se hiszem, hogy lassan új évbe lépünk... Mi lesz a fogadalmad? -helyeztem a fejem a mellkasára-

-Ez jó kérdés. Ezen még nem gondolkodtam... Te?

-Megpróbálok többet tenni az álmaimért. De legfőképpen az a célom, hogy apával kibéküljek. Ez nem mehet így tovább. Kikészít teljesen...

-Ez jó ötlet. Ma felhívod őket és akkor beszélsz vele. Meglátod, hogy minden rendbe jön. Idővel helyreáll minden.

-Remélem úgy lesz, ahogy te mondod. 

-... Nem megyünk haza?

-De. Már épp kérdezni akartam én is.

-Akkor menjünk. Elköszönök Chaz-től és már mehetünk is.

-Rendben.

Bementünk a házba. Chaz épp a szoba közepén koptatta a padlót. Kicsit furán de viszonylak elég jól táncolt. Annyira benne volt, hogy mikor Justin odament hozzá, akkor véletlenül fejbe vágta a kezével.

-Jaj! Bocs haver! Nem akartam, észre se vettem, hogy itt vagy. -sajnálkozott Chaz-

-Semmi baj.

-Jól vagy szívem. -rohantam oda-

-Jól vagyok.

-Gyere. Otthon lejegelem. -néztem Justin-ra-

-Már mentek?

-Igen. 

-De ugye nem e miatt?

-Nem dehogy. Amúgy is menni akartunk. -válaszoltam Chaz-nak-
-Hát jó. Majd még találkozunk. Sziasztok. -és kikísért az autóig-

40. rész - Új Év éjszakája -

Autóba szálltunk. Justin elővette a telefonját és egy számot bepötyögött.
-Szia. Mizu haver? ... -Most jövünk el Chaz-től. És te? ... -Oké. Azért hívtalak, hogy Boldog Új Évet kívánjak. ... -Majd még beszélünk. Szia.
-Kivel beszéltél? -néztem Justin-ra-
-Ohh! Csak Rayen-nel.
-Értem.
-Indulhatunk?
-Persze.
És már hajtottunk is a mamákhoz. Valahogy arra gondoltam, hogy Justin hazudott. Hogy nem Rayen-nel beszélt. Elég zavarban volt, mikor rákérdeztem. De a gondoltaim elszálltak, mikor Justin a kezével a lábamat kezdte el simogatni. Aztán pár perc múlva már meg is érkeztünk a 'kuckóhoz'. Justin segített kiszállni az autóból. Erre mindig figyel. :) Aztán megfogta a kezem és bekísért a házba. Lassan nyitotta ki az ajtót. De amint kinyílt, nem hittem a szememnek... Mindent rózsaszirom borított és gyertyák fénye világított be. Egyszerűen elakadt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt.

-Levehetem a kabátodat? -törte meg a csendet Justin-

-Persze. Megköszönném... Ezt, hogy csináltad?

-Micsodát?

-Nem is Rayen-t hívtad fel az autóból...

-Hát, nem. -ölelt át hátulról-

Ekkor Justin elindította a zenelejátszót. Egy kellemes és romantikus zene szólalt fel a háttérből. Annyira szép és romantikus volt ez a pillanat. Nem hittem el, hogy ez mind velem történik.

Justin odalépett elém és gyengéden átkarolta a derekam. Én a nyakánál átkaroltam és a homlokom az övéhez tapasztottam. Mélyen néztünk egymás szemébe, miközben Eros Ramazzotti hangja szólt a háttérben.

-Ezt miért csináltad? -szólaltam meg a gyönyörből felébredve-

-Hogy miért..? Mer iszonyatosan szeretlek. Nem tudok nélküled egy percet se eltölteni. Ha nem vagy ott mellettem, mintha a halálomon lennék. Nem tudok másra gondolni csak rád. Ha nem vagy ott velem mindenhol téged kereslek, az bőröd illatára vágyom. És a puha ajkaidra, hogy érezzem, ahogy az enyémeket csókolja... Egy lány nem fogott meg annyira mint te... Veled akarok lenni mindig. Veled akarom leélni életem minden percét. Ezért csináltam, hogy tudd nagyon szeretlek Sophie.

-... Ezt olyan szépen mondtad. Tényleg így érzel?

-Minden porcikám ezt érzi.

-Az enyémek is. Ha ott vagy velem a hormonjaim tombolnak bennem. A gyomrom bizsereg és szívem gyorsan ver. Alig kapok levegőt, annyira vágyom már csókjaidra. Vágyom arra, hogy mindig ott légy velem. Én is szeretlek Justin. -és csókolózni kezdtünk- Gyere. 

Mondtam és a szoba irányába mentem. Átléptem a küszöbön,  és megpróbálkoztam a ruhám hátán végigfutó cipzárt lehúzni, de nem ment. Ekkor Justin lépett mögém és puha ujjaival a hajam a jobb vállamra helyezte. Aztán lassan lehúzta a cipzárt és levette rólam a ruhát. Megcsókolta a meztelen vállam, majd a nyakam. Óvatosan megfordultam és miközben a szerelmem ajkait csókoltam levettem róla a pólót. Lassan haladtam lefele, kicsit elbíbelődtem a nadrágja gombjával, de végül sikerült kigombolnom. Felálltam és Justin ajkaira tapadtam. Ekkor megragadta a két combom és felkapott. Lábammal körbeöleltem a derekát és kezemmel a hajába túrtam. Alig kaptam levegőt forró csókjaitól. Lassan az ágy irányába kezdtünk haladni. Ott óvatosan az ágyon pihenő rózsaszirmok közé helyezett. Körbeölelt mindent a vörös szirom. Vanília illat uralkodott a szobában, a kedvenc illatom. Kicsit később Justin a puha kezével végigsimogatta a hátam és kikapcsolta a melltartóm csatját, majd levette rólam és félredobta. Ezt követően a bugyim is követte azt. Majd levette az alsónadrágját és az is követte az előző holmikat. Óvatosan fölém hajolt, megcsókolt. Suttogva mondta, hogy szeretlek és újra megtörtént az, ami Párizsban. Végigkarmoltam Justin hátát, mire ő kiszívta a nyakam. Tudtam, hogy ennek holnap meglesz a nyoma, de nem zavart. A szerelmem csinálta, Justin! Az esemény végén a fejem Justin mellkasára helyeztem, ő pedig átkarolta a vállam. Még csak fél 12 volt. Még mindig nem hittem el, hogy ez velem történik. 4 hónapja vagyunk együtt, de még mindig álomszerű ez az egész. Justin a kezével a meztelen vállam simogatja és a fejemre párszor ad 1-2 cuppanósat.

-Mikor beszélsz a szüleiddel? -törte meg a csendet-

-Nem tudom.

-Miért nem most? És akkor köszönthetnéd is őket...

-Hát. Ha jó a te laptopod... Az enyém az lemerült.
Magamra tekertem egy lepedőt és elmentem felöltözni. Egy egyszerű fehér izompulcsit és egy fekete cicanacit kaptam magamra. Még így is melegem volt. Bár, nem is csodálkozom rajta. Az előbb történtek után kinek ne lenne melege... Majd visszamentem a hálószobába. Justin már be is kapcsolta a gépet. Én írtam anyának egy üzit, hogy lépjenek fel Skype-ra. Beszélni szeretnék velük. Mire én is felléptem már ők is elérhetőek voltak. Fel is hívtam őket...

41. rész - Már megint... -

-Szia anya!!! -ordítottam bele a mikrofonba-

-Szia Sophie! Hogy vagy kicsim?

-Köszi, jól. Mit csináltok? Ti, hogy vagytok? Minden rendben? -dőltek belőlem a kérdések-

-Nyugi. Mindenre sor kerül majd. Mi is jól vagyunk, ne aggódj. És igen, minden a legnagyobb rendben. Justin hol van?

-Azonnal jön ő is. Elment egy kis vizet inni... Apa?

-A kertben takarítja a tűzijáték maradványokat. Azt mondta, hogy ő is azonnal jön.

-Uhh! Tényleg. Nálatok már hajnali 6. El is felejtettem. Na, most már mindegy... Mi újság otthon?

-Semmi küllőnős. A barátaid állandóan megkérdezik, hogy mikor jössz haza. Ahányszor csak találkozunk. Mondtam írjanak a közösségi oldalakon. Én is alig beszélek veled...

-Igen. Hát azokkal az oldalakkal csak az a gond, hogy iszonyú sok levelet kapok. Nincs időm meg energiám se az összeset végigolvasni és válaszolni is rájuk.

-Hát azt gondolom is. Szinte nincs olyan hét, hogy legalább egy újságban ne olvassak rólatok. És meg is érkezett Justin. Szia.

-Szia Mary. Mizujs? -ült le mellém Justin-

-Semmi küllőnős. Épp arról beszéltünk, hogy szinte minden újságban olvasok rólatok... A Juphin pár!

-Oh, igen. Már hallottam. Egész jó kis nevet talált ki a média... -helyeseltem anya szavait-

-Josh miben mesterkedik? -érdeklődött Justin-

-Már semmiben. Itt is van. Nézd csak kikkel beszélek.

-Ohh! Sziasztok. Hogy vagytok? -ült le apa a gép elé. egy pillanatra megállt bennem az ütő. amióta visszajöttünk Párizsból azóta nem beszéltem vele-

-Szia Josh! Hogy vagy? Miben mesterkedsz? -nevetett Justin-

-Jól vagyok, köszi. A kertben a tűzijáték után takarítottam fel. Ti, hogy vagytok fiatalok?

-Jól vagyunk apa... Akkor lekéstem arról, hogy Boldog Új évet kívánjak?!

-Nem dehogy kicsim. Jobb később mint soha.

-Akkor Boldog Új Évet! :) -mosolyogtam a kamerába-

-Köszönjük kicsim, nektek is. Habár nektek még várnotok kell egy kicsit.

-Áhh! Nem olyan sokat. Csak negyed órát. -válaszolta Justin-

-Igazából még arról akartam veletek beszélni, hogy úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Beszéltünk Emily-ékkel és ők azt a feltételt tűzték ki, hogy csak a másik évben költözhetek el. Meg, hogy beszéljem meg veletek is... -egy pillanatra senki nem szólt semmit. nem tudtam, hogy mire számítsak-

-Már itt tartotok? -lepődött meg anya-

-4 hónap az 4 hónap -'mutattam' be a tényt-

-Hát, kicsim. Én azt mondom, hogy ezt apáddal beszéld meg. Ha azt mondja, hogy jó, akkor rendben van az én részemről is.

-Apa? -de ő nem szólt semmit-

-Szívem, mindjárt jövök. - adott egy puszit az arcomra Justin-

-Apa. Beszélhetnék veled négyszemközt?

-Én is megyek. Beszéljetek nyugodtan. -ugrott fel anya a géptől-

-Oké. Szia! -köszöntem utána-

-Miről akarsz beszélni? -komolyodott el apa-

-Justin-ról és rólam. Vagyis inkább rólad és rólam. Mi van velünk? Eddig mindent meg tudtunk beszélni... Most miért kell így viselkednünk? Apa... Én szeretném, hogy minden rendbe jöjjön.

-Ez nem rajtam múlik.

-Rajtad is apa..! Még mindig az a véleményed, mint akkor?

-Igen.

-Miért?! Úgy értem mért nem fogadod el, hogy Justin a párom?

-Mert nem megy.

-Most is azt hiszed, hogy kihasznál?

-Pontosan.

-Apa! 4 hónapja vagyunk együtt! -borultam ki egy kicsit- Nem tűnik fel neked, hogy szeretjük egymást?

-Megmondtam! Az én véleményemre már ne számíts! Nem érdekel, hogy mit csinálsz! -borult ki apa-

-Most ezt vegyem úgy, hogy.... hogy megtagadsz?! -telt meg könnyekkel a szemem-

-Értsd úgy ahogy akarod! Engem már nem érdekelsz...

És kilépett. Percekig csak ültem és bámultam a monitort. Talán arra vártam, hogy mégis meggondolja magát és visszajön. De nem jött... Kicsivel később Justin jött vissza a szobába. Kívülről nem festhettem valami jól. Egy lány a laptop előtt, aki már szinte sír, sápadt fejjel és gyors lélegzéssel ül a fotelben. Nem tudtam, hogy mi történik, vagy, hogy mi fog. Sírni akartam, de nem ment... Justin odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Olyan jól esett akkor, és ebben a pillanatban kitört belőlem minden. Sírtam, nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Csak zokogtam és szorosan öleltem Justin-t.

-Mi történt? Elmeséled? -kérdezte aggódóan Justin-

-Hát... -szipogtam- Hát az, hogy... -és újra sírni kezdtem-

-Nyugodj meg Sophie. Mondd el, hogy mi történt, hátha tudok segíteni.

-... Azt mondta, hogy.... Az ő véleményére... Többet ne számítsak. Már nem.... Nem érdeklem. Csináljak azt, .... Azt, amit akarok. -tört meg néha a hangom-

-És te mit válaszoltál?

-Megkérdeztem, .... Megkérdeztem, hogy most.... Most megtagad! Mire ő azt válaszolta, hogy.... Hogy már nem, .... Nem érdeklem.... Hogy mondhat ilyet Justin?! A saját lányának. Megtagadja azt, hogy a lánya vagyok.... Ezek után kire nézzek fel?! 

-Nyugodj meg kérlek. Meglátod, hogy idővel minden rendbe jön.

-Nem, nem fog. Állandóan azt hajtogatod, hogy minden rend bejön, de nem fog. -ordítottam le Justin fejét-

-Én megértem, hogy ki vagy borulva... De nem érdemlem meg, hogy így beszélj velem. -válaszolta még nyugodt hangon-

-Persze, hogy ki vagyok borulva. -ugrottam fel a kanapéról- Az apám most közölte, hogy számára én már nem létezek. Erre te jössz azzal, hogy nem úgy beszélek veled, mint ahogy kellene... Miért nem lehet egyszer az életben megérteni?! -és berohantam a szobába-

Ez volt az első alkalom, hogy Justin-nal összevesztünk. Sírva feküdtem le az ágyra. Nem elég, hogy az apám hátba támad  még az az ember, akit szeretek, még az is ellenem fordul. Annyira dühös voltam... Haragudtam mindenkire abban a pillanatban. Nem értettem, hogy miért történik ez. Mit vétettem én, hogy ezt érdemlem... Pár perc múlva már egy kicsit nyugodtabb voltam. Hallottam, ahogy Justin a külső szobában fel alá járkál és a telefonját nyomkodja. Kezdtem tisztábban látni mindent... Arra jutottam, hogy apa nem is rám & Justin-ra haragszik. Egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy mind a két lánya már kirepült a családi fészekből. És ezt a tényt nem tudja feldolgozni... Justin meg egyszerűen meg akar védeni. Nem ellenem fordulni. Szeret, és én is őt. 

Kimentem a fürdőbe és megmostam az arcom. Amint visszaértem az óra kongott, hogy vége ennek a borzalmas évnek. Lassan az ajtó irányába mentem és kinyitottam azt. Justin a kanapén ült és az ajtót bámulta. Kidugtam a fejem és egy halvány mosolyt ültettem ki az arcomra. Óvatosan odamentem Justin-hoz és előtte megállva megtörtem a csendet:

-Boldog Új Évet szerelmem! -de nem válaszolt, csak üresen nézett maga elé- Azt akarom mondani, hogy sajnálom, hogy az előbb olyan hülye voltam. Rájöttem, hogy te sose ártanál nekem. Nem akartalak megbántani... Ne haragudj. -ekkor Justin rám nézett és egy mosoly ült ki az ő arcára is-

-Gyere ide, te kis hülye. 

-Ne haragudj rám Justin.

-Nem haragszom. És egyébként neked is Boldog Új Évet. -és egy cuppanósat nyomott a homlokomra-

Kint nagy hangzavar kerekedett hirtelen. Justin megragadta a kezem és kirohantunk a ház elé. Egy óriási nagy tűzijáték vette kezdetét. Gyönyörű volt és káprázatos. Justin végig a hátam mögött állt és a nyakamnál fogva karolt át. Így csodáltuk a tűzijátékot....

42. rész - Utolsó nap Kanadában -

Mikor már vége volt a tűzijátéknak vacogva rohantam be a házba. Felkaptam egy gyertyát és a kezem kezdtem melegíteni vele. Iszonyatosan fáztam.

-Várj! Segítek. -lépett be Justin a házba és átölelt-

-Jaj, ez nagyon jól esik. -bújtam oda hozzá-

-Gyere! Későre jár. Feküdjünk le.

-Várj! Te nem hívod fel Pattie-t & Jeremy-t?!

-Már írtam nekik üzenetet. Tudod, mikor te a szobában gubbasztottál.

-Értem. -és egy óriásit ásítottam-

-Fáradt vagy. Menjünk és feküdjünk le. Holnap nem tudunk majd felkelni. Gyere. -és megragadta a kezem-

Gyorsan átöltöztem és bebújtam Justin mellé. Neki egyszerűbb volt a dolga. Gatya, póló le és kész is. Mindig alsógatyában alszik. Én egy rövid nacit és egy spagettipántos topot vettem fel... Kint süvített a szél, de nem fáztam. Justin szorosan magához húzott és felmelegített. Kis idő után, mivel nem tudtam aludni, Justin szólítgattam:

-Justin.... Justin. Alszol?

-Nem. Miért?

-Tudod, hogy mit kívántam ma a hullócsillagnál?

-Úgy tudtam, ha elmondod, akkor nem fog valóra válni.

-Ez már nem is fog... -mondtam szomorúan-

-Mit kívántál?

-Azt, hogy apával jöjjön rendbe a kapcsolatunk. De ma elszállt minden reményem... Még mindig nem értem, hogy miért csinálja ezt. Vagyis értem...

-Ne törd magad ezen... Te mondtad, hogy kikészít. -szakított félbe Justin-

-Igen, de mégis csak az apám...

-Akkor mit értesz te..?

-Azt, hogy nem miattunk csinálja ezt az egészet...

-Hát? -lepődött meg Justin-

-Szerintem nem tudja feldolgozni, hogy Emily & én is, úgy mond már kirepültünk a családi fészekből szinte pillanatok alatt.

-Azt hiszed?

-Igen. Hisz semmi oka rá, hogy haragudjon rám vagy rád.

-Ez mondjuk igaz... Figyel. Ezt majd megbeszéljük holnap. Most hulla fáradt vagyok, aludni szeretnék. Nem gond?

-Nem, dehogy. Jó éjt.

-Szép álmokat szerelmem. -és egy puszit adott az arcomra-

A lélegzetének ütemére aludtam el...
Reggel arra ébredtünk fel, hogy a nap sugara a szemünkbe süt.

Lassan ébredeztünk. Reggelire a mamáékhoz voltunk hivatalosak. Amerikai palacsinta & természetesen kanadai juharszirup. Elfogyasztottuk, miközben az esti élményekről beszélgettünk. Ahhoz képest, hogy a mamáék klubja idősekből áll, elég modern dolgok is történtek. De, hogy mi? A mama a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek. ;) Reggeli után Justin & én elmentünk egy városbeli sétára. Elmentünk az Avon Theatre-hez, ahol Justin énekelt kiskorában, abban a bizonyos piros pulcsiban. Megnéztünk az ott lévő Justin Bieber csillagot is. Elképesztő, hogy mennyi 'ismerőse' van azon a környéken.

A rajongók persze szinte azonnal megkörnyékeztek, mikor megláttak minket. Fotó & aláírás. Ez volt a téma. 

"-Szia Justin! Egy fotó?" "-Kaphatok egy aláírást?" "-Ti vagytok a kedvenceim!" És még számos hasonló szöveg. A végére már vártam, hogy vége legyen. Körülbelül fél óra múlva oszlott fel a tömeg. Ekkor Justin-nal elmentünk egy étterembe ebédelni. Ott találkoztunk azokkal a lányokkal, akikkel Justin 12 évesen versenyzett a hangversenyen. Ahol 2. lett. Kicsit beszélgettünk, aztán magunkra hagytak. Reggel óta most vagyunk kettesben először.

-Mondjak valami óriási hírt? -izgatott hangon kérdezte Justin-

-Persze.

-Hamarosan elkezdjük forgatni az új klipemet. Tudod, az As Long As You Love Me dalhoz...

-Igen. Mi van vele?

-Szeretném, ha te is szerepelnél benne. Táncolnál. -ledöbbentem. egy újabb nagyszabású forgatás, ugyanazzal a sztárral, akivel pár hónapja, akit akkor még utáltam...-

-Hát. Jól hangzik... De a stúdióval alá kell írni akkor a szerződést a forgatással kapcsolatban.

-Majd beszélek Sebastian-nal. Tutira belemegy. Meglátod, hogy jó lesz.

-És mi lesz a koncepciója a videónak?

-Egy fiúról & egy lányról fog szólni. Hogy a lány apja ellenzi a szerelmüket, aminek nem örülnek a fiatalok. És megpróbálnak tenni ellene. De ennek meglesz a következménye. Nagyon nem szeretném részletezni... Érted ugye?

-Persze... És gondolom, hogy te leszel az a fiú, de ki lesz a lány?
-Scoo rendezett egy válogatást, amíg mi itt voltunk. Azt mondta, hogy már meg is van a lány. Még én se láttam. De tuti, hogy nem lesz olyan szép, mint te.
-Aranyos vagy.
-Mondtam Scoo-nak, hogy lehetnél te az a lány, de nem egyezett bele. Azt mondta, hogy te táncos vagy nem színész.
-Hát ez igaz... Inkább táncolok, mint sem színészkedek.
-A videóban nem kellene színészkedned. Csak azt kellene csinálni, amit minden nap szoktunk csinálni a hálóban vagy...
-Mire gondolsz pontosan? -vágtam közbe- Mi is lesz pontosan a videóban?
-Nem kell itt aggódni. Semmi extra. De majd meglátod. Amint hazamegyünk elkezdünk próbálni. A táncot és akkor majd tisztább lesz minden... Nem lesz semmi.
-Értem én, de a hálóban mi... Szóval érted...
-Igen értem. Kicsit túloztam. Bocs.
Ebéd után hazamentünk és nekiláttunk bepakolni, hisz este már utazunk is vissza az államokba. Alig vártam, hogy lássam Jezmy-t, Emily-t & Peter-t. Meg persze Natasha-t is. Már nagyon hiányoztak. Egy gyors vacsora a papáékkal, elköszöntünk és már vettük is az irányt a reptérre. Justin magángépével utaztunk haza. Alig vártam, hogy újra New York-ban legyek. Már nagyon hiányzott. A reptérre kiérve persze több tucatnyi fotós várt ránk. Justin megragadta a kezem és átkísért a vakuk tömegén. A repülőhöz érve, a lépcsőn felfele még visszanéztem és készítettem egy képet a telefonommal. Aztán felszálltunk. Kicsit izgultam, mert esett az eső és villámlott. Justin ezerrel nyomta a netet én meg a Twitter-en random-twittert tartottam. Közzétettem azt a képet, amit készítettem ezzel a felirattal:

"Isteni volt az elmúlt 3 nap... Örülök, hogy jobban megismertem életem szerelmének családját. De már hiányzol New York... Remélem az új év jobb reményeket szán nekem, SZERETLEK APA!"

Reménykedtem, hogy apa is olvasni fogja a Twittem és megbánja azt, amit tett. Nagyon bántott a dolog. Haragudtam rá, hogy ok nélkül 'eldob' magától...