16. rész - Következmény -

-Hát az igazat megvallva nem tudom, hogy mit csinált, de azt tudom, hogy mit akart...

-Mire gondolsz azzal az örült fejeddel?

-Mind a három alkalommal az ajtótok előtt állt meg... De fura módon nem csinált semmit csak bámulta a kilincset. Szerintem téged keresett Sophie!

-Miért keresett volna? Tudta, hogy Franciaországban vagyok... -mondtam teljesen összezavarodva -

-De várj! Ez nem minden. Amikor már harmadszor láttam itt, akkor odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy mit keres itt.

-És... Mit mondott?

-Semmit. Fogta magát és szó nélkül beült az autóba és elhajtott.

-Ez fura. Valami baj lehetett... Milyen volt az arckifejezése?

-Nem néztem meg mint ahogy te szoktad. -mondta nevetve. talán egy kicsit el is vörösödött az arcom az igazság hallatán- De az nagyon szembe tűnő volt, hogy a tekintetében valami szomorú volt.

-Nem tudom, hogy mi baja lehetett. 3 napja nem is jelentkezett. Azt se tudom, hogy mi van vele.

1 hét azzal telt el, hogy táncstúdió & haza Jazmy-re vigyázni. Ez idő alatt Justin semmi jelet nem adott magáról. Egyszer egy szombat délután Emily-ék elmentek otthonról. Jazmy is velük ment. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Egy válogatott CD-t tettem be a lejátszóba és gyakoroltam. Egyik pillanatban halk kopogás hallatszott az ajtón. Kinyitom és ott állt Justin!

-Szia! -mondtam meglepődve-

-Szia Sophie! Hogy vagy?

-Köszi jól. Gyere be.

-Nem akarok zavarni.. Hallom, hogy gyakoroltál. Majd visszajövök máskor.

-Nem zavarsz. Gyere be! -mondtam és berángattam a karjánál fogva -

-Ha már kérdezted én is jól vagyok. Köszi.

-Jaj bocs. Teljesen szét vagyok szórva... Szóval... Hogy vagy Justin? Rég hallottam felőled, rég találkoztunk.-utalva arra, hogy azért írhatott volna legalább Twitter-en, hogy nem ér rá-

-Jaj igen. Tudod alig vot időm. Állandóan táncpróbákon voltam.

-Ja értem. Megyek kikapcsolom a zenét. -mondtam, miközben a szobámba mentem -
-Nem kell! Hagyd csak úgy. -válaszolta Justin utánam jöve- Erre szoktál gyakorolni?
-Általában igen. -ültem le Justin mellé- Kérdezhetek valamit?
-Persze. Mondd!
-Mi a baj? Miért vagy szomorú? Nagyon más vagy mint eddig.
-Nincs semmi. Jól vagyok. Nincs gond.
-Nekem ne mondd, hogy nincs baj. Látom a szemedben, hogy valami nincs rendben. És amúgy is... Nathasa, a barátnőm mondta, hogy mielőtt visszajöttem volna, azelőtt 2 nappal itt jártál. És nem festettél valami jól.
-Te jó ég! Te még nem is tudod.
-Mit? Most már mondd el, hogy mi van. -mondtam már idegesen-
-Minden egyes újság címlapján ez van... Te nem olvasol újságot? Nem használsz netet?!
-Na jó, most már tiszta ideg vagyok.. Elmondod végre?
-Te tényleg nem tudod... Na jó figyel, elmondom. Selena szakított velem... Tudod amikor elmentél akkor egy lesifotós lencsevégre kapta a csókunkat... Másnap minden újság erről írt. Persze ezt Selena is megtudta és azonnal szakított.
-Te jó ég..! Anya pont ezt mondta, hogy ez lesz. Hogy nem kellene beleavatkoznom. Ne én legyek az aki tönkretesz egy boldog párkapcsolatot. Én nem ilyen vagyok... Magamra se ismerek. Nagyon sajnálom Justin, nem akartam, hogy ez legyen.- mondtam szomorúan, miközben felálltam az ágyról és fel-alá járkáltam a szobában-
-Várj! Nyugi! Ezzel csak segítettél nekem. -mondta miközben ő is felállt és megfogta a két karom-
-Ezt nem értem.
-Elmondok egy titkot, de ezt senkinek nem mondhatod el. Olyan titkos, hogy a naplódba se írhatod bele. -mondta miközben kacsintott-
-Nem is vezetek naplót...

17. rész - Az igazság -

-Na szóval... Még 1 éve kezdődött az egész. Selena menedzsere azt találta ki, hogy ha a két leghíresebb tinisztár összejön, aki Selena és én voltam, akkor az csak segítene mind a kettőnk karrierjén. Eleinte Scoo nem akart belemenni, de akkor még nem ismert az egész világ. Végül belement. Eleinte jól is ment az egész. Megpróbáltuk azt mutatni a nyilvánosságnak, hogy nagyon szeretjük egymást és boldogok vagyunk. Persze, amikor nem volt a közelben egy kamera se egymásra se néztünk Selená-val. Később már annyira feszült volt a helyzet, hogy többször ki akartunk szállni az egész hülyeségből, de Selena menedzsere megfenyegetett. Nem volt választás, tovább folytattuk a színészkedést. Aztán meg jöttél te... Sok lány volt, aki tetszett, de te más voltál. Egyszer azzal, hogy a meghallgatásról kimentél. Van bátorságod az biztos. A Másik meg, hogy a forgatáson tudtomra adtad, hogy nem kedvelsz. Pedig nem ismerek olyan lányt a közvetlen közelemben, aki így állt volna hozzám. Talán ez fogott meg benned, hogy olyan elérhetetlennek tűnsz... Na, szóval térjünk vissza a történet folytatásához! Amikor az újságok nyilvánosságra hozták a csókot Scoo azt mondta, hogy most ezzel ki tudunk lépni az egészből. Selena is eléggé ki volt már ettől a színészkedéstől. Nem volt nehéz rábeszélni, hogy nyilvánosan szakítson velem. Hogy miért ő velem és nem én vele?! Egyrészt én vétettem, másrészt, meg kell adni a női tiszteletet.

Vártam, hogy még mond-e valamit de nem mondott. Csupán a nagy barna szemeivel nézett rám és várta, hogy mit reagálok. Arra ugyan várhatott. Már az első mondatnál lefagytam. Úgy álltam ott mint egy jégszobor. Azt se tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok. Próbáltam feldolgozni azt amit hallottam. Körülbelül 5 perc után tudtam csak szólásra bírni a szám:

-Szóval... Te csak... kihasználtál, ... hogy .... véget vess... mindennek? -mondtam, miközben gyakran elcsuklott a hangom -

-Nem! Erről szó sincs. Nem használnálak ki soha. Csupán ez így jött. Nem tehetünk róla. 

-Az egészet csak megjátszottátok?

-Igen.

-Szóval akkor nem engem, hanem Selenát használtad ki..?

-De tegyük hozzá, hogy ő is engem. Így kvittek vagyunk... De ne foglalkozz vele.

-Az elejétől kezdve tudtad, hogy mit akarsz? Tudtad, hogy ez lesz? Kérlek őszintén válaszolj...

-Nem, nem tudtam, hogy mi lesz. De azt tudtam, hogy mit akarok... Téged.

-Miért csinálod ezt?

-Micsodát?

-Hogy... úgy érzem csak játszol az érzéseimmel. Nem veszed komolyan azt amit mondasz. Nem érzed a szavaid súlyát. Ezt érzem...

-Pontosan tudom, hogy mit mondok, és, hogy kinek, meg, hogy milyen szándékkal. Érdekelsz Sophie! És tudni szeretném, hogy én igen-e téged.

-... Erre most nem tudok mit mondani. Ne haragudj. -mondtam miközben a karjai közül kihámoztam magam -

Lassan lépdeltem hátra. Justin a távolságot nem, hogy hagyta volna növelni, csökkentette felém. Hirtelen a fal miatt megálltam. De Justin csak közeledett felém. A szívverésem egyre csak gyorsabban vert és a légzésem is gyorsabb lett. Justin ekkor megfogta a derekam és magához húzott. Szorosan magához ölelt. Éreztem, ahogy az ő szíve is gyorsan ver. Szinte egy ritmusra ütött a szívünk... Lehelete a vállamon futott végig. Olyan meleg volt. Kirázott tőle a hideg.

-Kedvellek Sophie! Meg akarlak ismerni. És szeretném, ha... később ebből több lenne mint barátság.

-Én is szeretném... -mondtam olyan halkan, hogy féltem nem hallotta meg, de a következő pillanatban... megcsókolt -

Teljesen más volt mint az első. Itt már tudtam, hogy ő már 'senkié'. Őt már nem 'szereti' senki. Ő már az , csak az enyém... És én kezdem őt szeretni. 

-Hiányoztál. -mondtam miután hagyott szóhoz jutni-

-Te is nagyon hiányoztál Sophie! -mondta és újra megcsókolt -

Pár perc múlva a telefonja szólt:

-Oh... Scoo az. Fel kell vennem... Igen? -szólt bele a telefonba- ... Itt vagyok Sophie-nál, miért? ... Ja értem, azonnal indulok. Fél óra és ott leszek. -mondta és letette a telefont - Sajnos el kell mennem. Scoo hívott, hogy baj van az esti koncerttel. Oda kell mennem.

-Semmi baj. Majd legközelebb itt folytatjuk. -mondtam mosolyogva -

-Ahogy akarod. -mondta, és egy puszit adott- Na, megyek... Hupsz! Elfelejtettem valamit. Mivel nem vagyok fent mindig neten nem adod meg a számod?

-Már vártam, hogy mikor kérdezed meg.

Így hát telefonszámot cseréltünk. Kikísértem az ajtóig Justin-t. Ott megfordult és adott egy nagy cuppanós csókot, aztán beült az autóba és elhajtott.
Boldog voltam! Ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Örülten elkezdtem táncolni, mint aki megnyerte volna az 5-ös Lottó főnyereményét.

18. rész - Egy szó -

4 hét telt el attól a bizonyos vallomástól. Nagyon sokszor találkoztunk közben Justin-nal. Megpróbáltuk a hangsúly arra fektetni, hogy jobban megismerjük egymást. A nyilvánosság előtt persze nem mutatkoztunk együtt. Megpróbált megvédeni a fotósoktól, attól, hogy minden lépésem egy-két ember kövesse, stb.

A 4 hét alatt nagyon sokat fejlődtem a tánc terén. Nagynevű sztárok videóiban kaptam háttértáncos szerepet. Például Alexandra Burke- Let It Go című dal videoklipjében és Ne-Yo- Let Me Love You videójában. Fergeteges volt ilyen nagynevű sztárok mögött táncolni.

Minden egyes forgatáson valami újjal tértem vissza a stúdióba.

Lassan közeledett életem talán egyik legfontosabb eseménye. De ezúttal nem terveztem semmi nagy durranást a szülinapomra. Ráadásul érzékenyen érintett az, hogy akiket a legjobban szeretek, a szüleimet, nem lesznek ott e jeles napon. Pluszként Justin is szólt, hogy nem lesz ott.

Eljött szeptember 30. A szülinapom dátuma. Emily-től kértem, hogy ne csináljon semmi bulit, nem akarok. Csak egy ebédet, ahol ott lesz a legjobb barátnőm és ők. Egy szolid díszítés azért még is jelezte, hogy itt valaki a szülinapját ünnepli. Ebédre Nathasa is megérkezik. Még ebéd előtt egy futár kopogtatott az ajtón. Emily nyitott ajtót. Egy nagy csokor rózsával tért vissza az ebédlőbe.

-Ez neked jött Sophie! -mondta Emily mosolyogva-

-Kitől?

-Nem tudom. Itt egy üdvözlő kártya. Talán abban benne van. Ja és még egy ajándék tasak is jött vele.

-Beviszem a szobámba. Ebéd után megnézem.

Mondtam és bevittem az ajándéktasakot. Ott letettem az ágyamra. Az ebédlőbe visszaérve Emily egy vázába már beletette a rózsatömeget. Kinyitottam az üdvözlő kártyát és nekiláttam elolvasni:

"Szia Drága Sophie! Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott veled. Ünnepelj helyettem is! :) Nagyon Boldog Szülinapot!       UI: Szeretlek!       /Justin/

Egyetlen egy szón akadt meg a tekintetem: SZERETLEK. Szinte láttam magam kívülről. Az arcom  hirtelen tűzvörös lett. Egy óriási mosoly ült ki az arcomra. 2 hónapja, hogy ismerem Justin-t. Kicsivel kevesebb ennél, hogy kezdtem megkedvelni, és 1 hónapja, hogy kezdem szeretni. És tessék, a szülinapomon, egy levélben bevallotta, hogy mit is érez.

-Sophie-nak barátja van! Sophie szerelmes! -énekelte Jazmy az asztal körül ugrálva-

Egy ártatlan gyermek észrevette, amit megpróbáltam elrejteni. Hát akkor a többiek... De boldog voltam és nem érdekelt mások véleménye.

Ebéd után ajándékosztás volt a program. Emily & Peter egy iPod nano-t adott. Az enyém eltört, mikor egy gyakorlás közepette kiesett a zsebemből. Jazmy egy üdvözlő kártyát adott. Az oviban tanulta meg, hogyan kell készíteni és nekem is csinált egyet. Nathasa pedig egy barna, téli csizmát adott. Egy shopingolás során láttam meg és szerettem bele. De akkor nem volt rá pénzem, ő pedig megvette nekem. Nagyon örültem az ajándékoknak, de már nagyon érdekelt, hogy mit rejt az ajándéktasak, amit Justin küldött. Ebéd után Nathasa hamar elment. Én bementem a szobámba és az ágyon fekvő tasak mellé ültem. Belenéztem és egy kis levél meg egy doboz volt benne.

"Szia Sophie! Tényleg annyira sajnálom, hogy nem lehetek ott veled. A 18 szál rózsát azért kaptad. mert most lettél 18. A kis dobozban pedig egy ajándékot találsz... Szeretném, ha mindig nálad lenne, ha mindig viselnéd. Csak neked készült, egyedi. Ez fejezi ki az egyedi megismerkedésünk kezdetét. :) Remélem tudod mire gondolok. Hamarosan találkozunk. Már nagyon hiányzol... Csók, Justin Bieber!"

Elég lett volna a levél is ajándéknak. Lassan nyitom ki a dobozt. Egy csillogó lánc volt benne. Annyira gyönyörű volt, könnyes lett a szemem. Nem hittem el, hogy ez velem történik meg.

Leültem a földre és a kezemben található láncot bámultam... Kis idő után erőt vettem magamon és felhelyeztem.

Olyan jó lett volna, ha Justin most ott ülne mellettem és a kezemet fogná. Nagyon hiányzott. 1 hete, hogy nem láttam. Alig vártam, hogy találkozzunk és megköszönhessem az ajándékokat. Alig vártam, hogy az ajkaink összeérjenek. Alig vártam, hogy érezzem a szívverését. Szerettem volna érezni a jellegzetes illatát. Szerettem volna elmondani, hogy én mit is érzek...

19. rész - Szeretlek -

A szülinapom csütörtökön volt. Ekkor nem mentem a stúdióba. Ma, pénteken, ahogy beléptem a terembe a tánckar egy nagy csokor virággal várt. Jó volt látni, hogy mindenki tudta, hogy mit is kell ünnepelni. De ennek ellenére szorgosan gyakoroltunk. Nem tudhatja senki, hogy mikor szerepel legközelebb videóban, vagy koncerten. Hogy mikor jön egy meghallgatás... Este 8-kor értem haza. Nathasá-val mentem haza taxi-val. A szülei dolgoztak, Peter pedig már 4-kor otthon volt.

Másnap nagyon sokáig aludtam... Reggel 10 órakor valaki kopogott az ajtón. Peter nyitott ajtót. Talán ekkor látta először Justi-t úgy, hogy fel is ismerte.

-Szia! Te vagy Peter, igaz? -kezdi Justin a beszélgetést -

-Igen. Gyere be.

-Igazából Sophie-t keresem.

-Még alszik. Tegnap sokáig volt a stúdióban. Elfáradt.

-Oh értem.

-Szia Justin! -jött ki Emily a szobából- Hogy vagy?

-Jól köszi. Te Emily vagy. Jól tudom?

-Hogy te milyen tájékozott vagy? 

-Sophie mesélt rólatok. Mondta, hogy van egy kislányotok, Jazmy.

-Én már nagylány vagyok. -vágott közbe Jazmy a szobából kirohanva-

-Oh, tényleg el is felejtettem. Bocsi. -válaszolta Justin nevetve- Szóval Sophie még alszik... Felébreszthetem?

-Hát... Végül is semmi akadálya. -mondta Emily-

Justin a szobám fele vette az irányt.

-Aztán siessetek. Már kész a reggeli. Gondolom te is velünk reggelizel. -szólt Justin után Emily-

-Persze!

Lassan nyitotta ki az ajtót. Úgy csinált mintha félt volna valamitől. Odajött az ágyam mellé és leült a szélére.  A puha kezével megsimogatta az arcom és egy puszit adott a homlokomra. Aztán a számra. A csókjával ébresztett fel. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem még álmodom. Jól meg kellet dörzsölnöm a szemem, hogy végre elhiggyem tényleg Justin van a szobámban. Azonnal kiugrottam az ágyból és átöleltem Jusin-t. Szegénykém el is pirult. Kis időbe telt, mire leesett, hogy én alsóneműben vagyok. Szegény Justin jól meg kellet küzdjön a hormonjaival. Gyorsan magamra kaptam egy szürke pólót és farmer rövid nacit.

-Igazából maradnék én így, veled. De Emily szólt, hogy ha felkeltél, akkor menjünk reggelizni. -mondta Justin-
-Végre! Már azt hittem éhen halok. -válaszoltam-
Justin segített felállni az ágyról. Alig volt erőm, annyira éhes voltam. Megragadtuk egymás kezét és úgy mentünk ki az ebédlőbe.
Tipikus amerikai kaja volt. Amerikai palacsinta, kanadai juharsziruppal. Imádtam, de azért még mindig a csokiz müzli hideg tejjel a favorit. Reggeli után elmentem lezuhanyozni, közbe Justin és Peter-ék ismerkedtek. Alig tudtak egymásról valamit.
Zuhanyzás után elég sok időbe telt mire kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Justin egy árva szót nem szót, hogy hová is megyünk. Így hát kiválasztottam egy mindenhová alkalmas ruhaszettet. Egy fekete cicanaci, fekete toppal, rá egy fehér, kicsit túlméretezett izompulcsit. Egy papucs és kész is voltam.
Mikor kiértem a napaliba, ahol folyt a megismerkedés Justin egyből áradozni kezdett, hogy milyen jól nézek ki. Elköszöntünk Emiy-éktől és Justin Smart, fekete autójába beszálltunk. Ő a Fisker-rel akart jönni, de tudta, hogy nem szeretem a feltűnést így jött a kis autóval. Körülbelül az út felénél jártunk, mikor végre elárulta, hogy hová is megyünk.
-Na van sejtésed, hogy hová viszlek? -kérdezte óriási mosolyával Justin-
-Nem. tippem sincs.
-A partra megyünk. Hitted volna?
-Nem! Amióta New York-ban élek, azóta nem voltam ott. Pedig minden vágyam az volt.
-Akkor most teljesülni fog egy vágyad.
Pár perc után meg is érkeztünk a partra. Egy árnyékos helyen parkoltunk le. Megragadtuk egymás kezét és sétálni mentünk.
-Köszönöm a szülinapi ajándékokat! Nagyon tetszenek. -törtem meg egyszer a csendet-
-Igazán. Ennek örülök... Megkaptad a rózsákat?
-Persze. Most is ott voltak a szobámban... Nem láttad? -intett a fejével, hogy nem-
-A levelek is megérkeztek?
-Azok is, igen.
-És a szívemet is megkaptad?
-Ezt nem értem.
-A láncon a medál. -válaszolta nevetve-
-Ja persze. Most is itt van nálam. Ahogy kérted... -mondtam, miközben a fekete toppon alól elővettem a medált-
-Nagyon jól ál.
-Igen. Jó választás volt... És amit a levélben írtál... Én is akarok mondani valamit.
-Mi az? Mondd nyugodtan... -szorosan átöleltem Justin-t, ajkamat a füléhez helyeztem és olyan halkan mondtam, hogy bíztos legyek benne, csak ő hallja-
-Én is... Én is Szeretlek.
Justin válasza egy óriási nagy mosoly és jó sok csók volt. Olyan boldog voltam.

Ekkor csókolóztunk másodszor. Olyan felemelő érzés volt. Nem mi voltunk az egyetlen pár a parton, de mi voltunk a legboldogabbak...

20. rész - Randi -

Negyed óra múlva már újra az autónál voltunk. Egy füves helyen leültünk. Csodálatos érzés volt ott ülni, ahogy a tenger szele az arcomba fúj és a nap a bőrömet süti. Justin pedig úgy karol át, mint sötétség a gyertya lángját. Nem hittem volna az elején, hogy ide jutunk majd.

-Valamit az autóban felejtettem. -mondtam Justin-nak. egy ételhordó dobozt vettem elő. az egészből nem értett semmit- Mivel nem voltál ott a szülinapomon, de kaptam ajándékot, így kapsz a tortámból egy szeletet.

-Jaj, de aranyos vagy. Imádlak. De nem kellett volna.

-Ne mondd már. Inkább kóstold meg.

Egy gyümölcsös, habos torta volt. A Kedvencem. Látszólag Justin-nak is ízlett.

-Isteni volt. -szólalt meg, miután megette az összeset. egy szem morzsát sem hagyott- Mi az? Mi ilyen vicces?- kérdezte, miután elkezdtem nevetni-

-Tiszta hab az állad.

-Hol? -érkezett a kérdés-

-Várj, letörlöm!

Válaszoltam és lepusziltam az álláról a habot. A válasz erre a megmozdulásra egy forró csók volt.

-Sophie! -szólalt meg kicsivel később Justin-

-Igen?

-Holnapra terveztél valamit?

-Hát... Terveztem, hogy Nathasá-val elmegyünk shopingrolni. Rég voltunk.

-Szóval csak tervezted... Nathasa még nem tud róla?

-Nem, miért?

-Akkor ne is mond el neki. Más programot találtam ki holnapra... Meglátod, hogy jó lesz.

-És mit? -kérdeztem kíváncsian-

-Majd meglátod.- kacsintott egyet-

-Ne legyél már ilyen titokzatos... Egyszer elárulhatnád, hogy hová viszel... Szóval?

-Na jó... Bemutatlak anyáéknak.

-Ez komoly?

-Igen! Már rég meg akartak ismerni... Szóltam nekik, hogy holnap megyünk és akkor bemutatlak.

-Aha. Értem. Szóval nincs vissza út... Rendben.

Még egy kis időt töltöttünk a parton. A nap is már lemenőben volt. Emily a lelkünkre kötötte, hogy Justin nem visz haza késő este. Déltől, este 5-ig együtt voltunk. 1 hetet nélkülöznöm kellett, még ez az 5 óra se volt elég semmire. Vele olyan hamar telik az idő...

Autóba szálltunk és hazavitt. Fél 6-kor már otthon voltam. Olyan udvarias volt Justin. Gyorsan kiszállt az autóból és kinyitotta az ajtót. Egész a ház ajtóig kísért.

-Nagyon jó volt a nap.

-Én is jól éreztem magam. -mondta Justin suttogva, hogy ne hallják meg a ház lakói-

-Megölelhetlek? -kérdeztem-

-Persze.

Szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni, olyan jó volt érezni minden izom rándulását.

-Szeretlek.-suttogta a fülembe- Olyan jó kimondani, hogy azt el se hiszed.

-De tudom. Olyan mintha méterekkel a föld felett lebegnél... Legalább is nekem... Én is Szeretlek. Nagyon.-

még szorosabb lett az ölelés-

-Ahogy mondod. Aludj jól. Holnap nagy nap vár rád.

-Hát igen. De ezen is túl kell esni egyszer.

-Álmodj szépeket. -adott egy puszit a homlokomra-

-Én nem oda kérnék jóét puszit. -mondtam kicsit vékony hangon-

-Akkor nem oda kapsz. -válaszolta és megcsókolt-

Akkor én voltam a világ legboldogabb embere. Úgy éreztem, hogy ha vele vagyok minden jól megy, gondok nélkül. Érti minden hülyeségem. Érti, hogy mit akarok mondani. Tudja, hogy mit szeretnék, és azt meg is adja nekem. Itt nem tárgyi vágyakról beszélek. Lelki vágyak, amit csak egy szerelmes érez. És amit egy szerelmes ért meg...
Még egyszer szorosan átöltük egymást, csók és elment. Addig az ajtóban álltam, míg el nem hajtott. A napaliba érve Emily & Jazmy a tévét nézte. Vagyis csak Emily, Jazmy aludt. Bevittem a szobájába és lefektettem. Óriási mosollyal tértem vissza Emily-hez, aki egyből faggatni kezdett.
-Na mizu kislány? Hogy telt a napod?
-Huuu! Nagyon jó volt. Életem egyik legjobb napján vagyok túl. -huppantam le a kanapéra-
-Azt látom.
-Nem fogod elhinni, hogy holnapra mit tervez...
-Na, már megint mit talált ki? -kérdezte szemét forgatva Emily-
-Bemutat a szüleinek!
-Ez komoly?!
-Én is ezt kérdeztem... És igen, az!
-Akkor hosszú napod lesz holnap. Feküdj le, pihend ki magad.
-Oké! Aludj jól.-mondtam és elköszöntem Emily-től-

21. rész - Bemutatás -

Elmentem letusolni és utána ágyba bújtam. Alig tudtam elaludni. Állandóan Justin járt a fejemben. Egyszer, 8 óra körül a telefonom szólalt meg... SMS jött.

"Oh, Sophie! Remélem nem ébresztettelek fel... elfelejtettem szólni, hogy holnap 2 körül megyek érted... Légy csinos. Szeretlek, csók az ajkaidra!"

"Köszi, hogy szóltál. Már várom a holnapot... én is szeretlek, aludj jól. Puszi."

Kicsivel később már el is aludtam. Reggel már 8 órakor ébren voltam. Olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam aludni. Órákig válogattam a ruháim közül, hogy mit is vegyek fel... Végül egy fehér ruha mellett döntöttem. Egyszerűen nagyszerű!!

Fél kettő körül, már nem bírtam egy helyben ülni... Állandóan az ablaknál álltam és vártam, hogy Justin megérkezzen. 2 után 5 perccel meg is érkezett. Azonnal a fürdő fele rohantam és Peter-nek szóltam, hogy mondja meg Justin-nak mindjárt kész vagyok. Épp kosármeccset nézett a tévében... Berohantam a fürdőbe és megigazítottam a ruhám, a hajam és a sminkem.

Hallottam, ahogy Justin kopog az ajtón, Peter kinyitja:

-Szia Justin! -fogott kezet vele- Hogy vagy? Gyere be... Sophie még készülődik, tudod milyenek a lányok... -mondta nevetve-

-Szia Peter, jól vagyok köszi... Van idő.... Csak nem meccset nézel? Kik játszanak?

-A Chicago Bulls & a Lakers.

-Ki vezet?

-A Chicago, de csak 3 ponttal.

-Hát Emily & Jazmy hol van?

-Emily elment bevásárolni, Jazmy pedig délutáni szunya.

-Ja. Értem.

Hallottam minden szót. Ideje volt kimenni a fürdőből. Lassan nyitottam ki az ajtót. Tekintetem Justin-on ragadt, ahogy az övé rajtam. 

-Jól nézel ki. -szólalt meg Peter-

-Gyönyörű vagy Sophie! -tette hozzá Justin-

-Köszi srácok... Mehetünk? -kérdeztem Justin-tól, aki teljesen össze volt zavarodva-

Intette, hogy igen. Elköszöntünk Peter-től és kimentünk az autóhoz. Csak ott szólalt meg Justin. Azt nem tudom, hogy a 'varázs' hatása csak most múlt el, vagy valami más oka volt annak, hogy eddig csak annyit mondott, hogy jól nézek ki.

-Elképesztően nézel ki. Mindig gyönyörű vagy, de most...WAO!
-Befejezhetnéd... A végén még elpirulok. -válaszoltam -
-Már késő. -amint  kimondta azonnal éreztem, hogy ég az arcom- De akkor is gyönyörű vagy. -mondta miközben már elhajtottunk a háztól- Anyáék már nagyon várnak. Alig várják, hogy megismerjenek.
-Én is várom, csak izgulok.
1 órás út után megérkeztünk New York másik végébe. Ott egy nagy parkolóban álltunk meg, még annál is nagyobb háznál.
-Megérkeztünk. -mondta Justin-
-Huu. Jó nagy ház.
-Felkészültél.
-Van más választásom?
-Nincs.
-Akkor igen... Mehetünk.
Justin kiugrott az autóból és kinyitotta az ajtót. Megragadta a kezem és segített kiszállni.
-Ne félj, nem harapnak. -reszketett a kezem-
-Ha nem mondtad volna akkor nem jöttem volna rá. -próbáltam valamivel titkolni az idegességem-
Amint kinyitotta az ajtót gyerekzsivaj ütötte meg a fülem. Justin tesói szaladtak oda hozzánk. Mintha már ismernének, mindenki köszönt: Szia Sophie. Nagyon megdöbbentem. A nappaliba érve Justin a szüleit kereste. Anya, apa! Kiáltotta a szoba közepén. Pattie & Jeremy a konyhából jött elő.
-Sziasztok! -mondta Pattie és ölelte meg Justin-t- Te Sophie vagy, igaz? Végre megismerhetlek. Én Pattie vagyok.
-Szia haver. -koccolt össze Jeremy & Justin- Szia Sophie! Jeremy vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. -válaszoltam Pattie & Jeremy bemutatkozása után-
-Anya, apa! Ő itt Sophie, a barátnőm. -ennél a mondatnál tiszta libabőrös lett a hátam. a barátnőjének nevezett, ez óriási -
-Már alig vártam, hogy megismerjelek Sophie! Justin annyit mesélt rólad, hogy már ideje volt. -mondta Pattie-
-Remélem csak jókat mondott.
-Rólad nem tudnék rosszt mondani. -válaszolta Justin és adott az arcomra egy puszit-
-Na, menjünk ebédelni, éhen halok. Azt hittem, hogy ide se értek. -mondta nevetve Jeremy-
-Nagyon szép a házatok. -néztem Pattie-re-
-Ohh. Ez nem az én lakásom.
-Hát kié? -kérdeztem összezavarodva-
-Hát az enyém. -mondta Justin büszkén-
Mint kiderült, Justin a 18. szülinapjára kapta a nagyszüleitől és Pattie-től. Eredetileg Los Angeles-ben akartak venni egy lakást, de nem úgy sikerült. Még jó, hogy itt vettek lakást, így közelebb van hozzám Justin.