-Hogy vagy Sophie? Nem fáj sehol?
-Hát, egy kicsit a fejem... Nem kaphatnék fájdalomcsillapítót?
-Biztos beverted a fejed. Megyek és hozok.
Ekkor Peter és a doki jött be. Elmondták, hogy mi is történt és, hogy mitől. Keveset ettem, túl sok energiaitalt ittam, kimerült a szervezetem a kevés pihenéstől ezért elájultam. Az orvos javasolta, sőt meg is tiltotta, hogy egy darabig táncoljak. A szervezetemnek fel kell töltődnie, ami elég sok idő, hisz teljesen kimerítettem. Nagy nehezen elfogadtam. Végül is mi van azzal, hogy pár napig az ágyban kell feküdjek. De aztán beugrott valami... Justin-nal turnéra készülünk. Azzal mi lesz?! De választ nem kaptam rá. Egyedül voltam a szobában. Bekapcsoltam a tévét, de elaludtam. Arra kelek, hogy óriási hangzavar van a nappaliban. Szóltam, de senki se jött be. El evickéltem az ajtóig. Lassan nyitottam ki. Azonnal Emily ugrot elém, hogy nekem pihennem kell, menjek vissza.
-De mi volt az a nagy hangzavar? -dörzsöltem meg a szemem-
-Szia szívem. -ölelt meg Justin, ekkor ugrott be, hogy este vacsorára kellett volna mennem-
-Sajnálom, de a vacsora el fog maradni. -mondtam nevetve-
-Semmi baj. -segített be az ágyba Justin-
-Mi volt az a nagy hangzavar?
-Biztos tudni szeretnéd? -nézett rám a barna szemeivel-
-Igen. -szorongattam a medált, amit tőle kaptam. éreztem, hogy valami rossz jön-
-Majd én elmondom. -vágott közbe Emily- Mivel az orvos azt mondta, hogy most nem táncolhatsz, jó hosszú ideig, így nem léphetsz fel a koncerteken.
-Neeeee. Ezt nem tehetitek.
-Sophie! Valljuk be, ezt te tetted magaddal. -mondta Peter-
-Ez igaz. -könnyes lett a szemem- De..
-Semmi de. Pihenned kell. -vágott a szavamba Justin-
-De azért mehetek veled...Ugye?
-Persze. Csak nem táncolhatsz.... -adott puszit a homlokomra-
-De.... De, mi lesz anyáékkal? Ők úgy tudják, hogy egész turné alatt táncolok. Legalább azon az egy koncerten hadd táncoljak amelyiken ott lesznek. Nem akarok csalódást okozni nekik.
-Sophie....
-Peter kérlek... Ezt az egyet szeretném csak. Ezt az egyet. Utána befejezem. -mind a hárman összenéztek, de végül rábólintottak-
Kicsit csalódott voltam, hogy nem táncolok egész turné alatt. De az az egy vigasztalt, hogy anyáék előtt legalább fogok... Emily-ék kimentek a szobából. Justin odabújt hozzám. Szinte vacogtam. Nem azért mert fáztam, ki voltam merülve. Jó volt, hogy tudtam ott van velem az akit szeretek. Hamar elaludtam. Reggel Justin ébresztett. Ott aludt nálam. Ugyan abban a ruhában volt, mint tegnap, ebből gondolom ezt. Mivel másnap már indultunk is a turnéra, így összepakoltam. Másnap reggel 5-kor indulunk. Ezért döntöttünk, úgy, hogy Justin-nál alszom. Így nem kell reggel 3-kor felkelnem, hogy időben elérjem a gépet. Dél körül elköszöntem Jazmy-től, Emily-től és Peter-től. Másfél hónapig nem látom majd őket... Beszálltam Justin autójába és már el is hajtottunk. A délutánt nála töltöttük.
Egyszer a szobába betoppan egy újsággal a kezében. Nem értettem, hogy mit akar azzal.
-Láttad már azt a cikket, amiben rólad beszélek? -kérdezte izgatottan-
-Nem. Még nem volt időm azokat nézegetni... Az van a kezedben?
-Aha. Elolvasod?
-Szeretném.
Elvettem tőle az újságot. A címlapján egy kép Justin-ról, mellé ez volt írva: Justin beszélt a barátnőjéről, Sophie Jorden-ről! Kinyitottam és olvasni kezdtem:
-Na?! Tetszik amit mondtam rólad?
-Nem. -vágtam rá-
-Mert? -lepődött meg-
-Mert túloztál. -csókoltam meg-
Vacsora után megérkezett még pár ember, akik ott alszanak majd. Mindenki elment lefeküdni. Justin és én is. Nem voltam valami fáradt. Ledőltem az ágyra és Justin bámultam amint a tükörben nézegeti, hogy melyik ruhaszett lesz jó holnapra. Végül odafeküdt mellém.
-Tudod mi jár a fejemben már rég?
-Mondd szívem.
-Már milliónyi lánynak énekeltél. Csak nekem nem... Nem énekelnél nekem?
-Mit szeretnél hallani? -kérdezte mosolyogva-
-Nem tudom. Amit szeretnél, rád bízom. -csókoltam meg-
-Akkor figyelj. -elvette a gitárját, ami az ágy mellett pihent, felült és énekelni kezdett-
A hideg rázott. Olyan más volt, ott hallgatni tőlem pár centire a hangját. Más, mint a videókon. Végig a szemembe nézett. A dal minden egyes szava a szívemig hatolt. Soha életemben nem énekelt nekem senki. És ő olyan jól énekelt... Nem hittem el, hogy ez velem történik. Olyan érzések ragadtak magukkal, amiket eddig nem éreztem. Nem tudom megmondani, hogy mik voltak ezek, de nagyon jó volt. Hallgatnám életem végéig a hangját... Ettől a perctől kezdve még jobban beleszerettem, még jobban imádtam mint ezelőtt. Nem tudtam, hogy mit csináljak... Én is nézzek a szemébe, mi van ha zavarában akkor elrontja? Nézzem a földet, mi van ha azt hiszi, hogy nem tetszik? Tekintetem közte és a padló között ugrándozott. Néha még el is pirultam.... Aztán pár perc múlva befejezte. A rá jellemző mosolyával nézett rám. A fehér fogai csak úgy villogtak rózsaszín ajkai alatt. Imádom...
-Miért pont ezt énekelted? -bújtam oda hozzá-
-Tudod... Ennek a dalnak minden szava igaz, ránk nézve. Amióta ismerlek és ezt a dalt bárhol is éneklem, akkor csak te jársz a fejemben... Olyan mintha lassan elhalkulna a rajongók sikoltozása és csak a te hangodat hallanám. A te arcod látnám magam előtt... Nem tudom, de valahogy ez a dal hozzád köt. Érted amit mondok?
-Persze... Bevallom meghallgattam a Believe albumodat. Ez a második kedvenc dalom az albumról.
-Melyik az első?
-A Believe. -pirultam el-
-Szeretlek Sophie! -súgta a fülembe-
-Én is téged. -csókoltam meg-
Olyan szép volt ez a pillanat. Justin a fejtámlának van dőlve, én a mellkasára helyeztem a fejem. Fülem a szíve fölött volt. Sose fogom megunni azt, hogy hallgatom a szívverését. Már a nap is lemenőben volt. Az ágy melletti óriási ablakon a sugarai be-be pillantottak. Mint egy takaró, úgy öleltek át sugarai. Lassan így merültünk álomba.
Egyszer a szobába betoppan egy újsággal a kezében. Nem értettem, hogy mit akar azzal.
-Láttad már azt a cikket, amiben rólad beszélek? -kérdezte izgatottan-
-Nem. Még nem volt időm azokat nézegetni... Az van a kezedben?
-Aha. Elolvasod?
-Szeretném.
Elvettem tőle az újságot. A címlapján egy kép Justin-ról, mellé ez volt írva: Justin beszélt a barátnőjéről, Sophie Jorden-ről! Kinyitottam és olvasni kezdtem:
És ezt még követte számos a karrierjével kapcsolatos kérdés...
- Mi volt a legromantikusabb dolog, amit érted tettek? ~Szerintem fontosabb, hogy a fiú legyen romantikus, nem gondolom, hogy a lánynak is annak kéne lennie.~
- Mi volt a legjobb tanács, amit az anyukádtól kaptál? ~Talán az, hogy mindig emlékezzek arra, honnan származom. És, hogy mindig maradjak alázatos.~
- Mik az igényeid az öltözőben? ~Víz, tea, gyümölcs, nasi- semmi őrültség.~
- Hol ismerted meg Sophie-t? ~Ohh! Őt egy meghallgatáson. A Boyfriend-hez kerestünk háttértáncosokat. Ő is jelentkezett és így... ~
- Mesélj róla. ~Hát, nagyon kedves és aranyos lány. Imádok vele lenni. Nem lehet mellette unatkozni. Mindig kitalálunk valami tennivalót. :)~
- Mióta ismered őt? ~Ahhoz elég rég, hogy anyáék már ismerik...~
- Mi van kettőtök között? Ugyebár nemrég megjelent egy kép, a parton vagytok... Gondolom láttad már. ~Igen, láttam. És, hogy mi van köztünk..? Boldogok vagyunk együtt. Első célunk, hogy jobban megismerjük egymást, aztán ki tudja mit szán nekünk a jövő. :D~
-Na?! Tetszik amit mondtam rólad?
-Nem. -vágtam rá-
-Mert? -lepődött meg-
-Mert túloztál. -csókoltam meg-
Vacsora után megérkezett még pár ember, akik ott alszanak majd. Mindenki elment lefeküdni. Justin és én is. Nem voltam valami fáradt. Ledőltem az ágyra és Justin bámultam amint a tükörben nézegeti, hogy melyik ruhaszett lesz jó holnapra. Végül odafeküdt mellém.
-Tudod mi jár a fejemben már rég?
-Mondd szívem.
-Már milliónyi lánynak énekeltél. Csak nekem nem... Nem énekelnél nekem?
-Mit szeretnél hallani? -kérdezte mosolyogva-
-Nem tudom. Amit szeretnél, rád bízom. -csókoltam meg-
-Akkor figyelj. -elvette a gitárját, ami az ágy mellett pihent, felült és énekelni kezdett-
A hideg rázott. Olyan más volt, ott hallgatni tőlem pár centire a hangját. Más, mint a videókon. Végig a szemembe nézett. A dal minden egyes szava a szívemig hatolt. Soha életemben nem énekelt nekem senki. És ő olyan jól énekelt... Nem hittem el, hogy ez velem történik. Olyan érzések ragadtak magukkal, amiket eddig nem éreztem. Nem tudom megmondani, hogy mik voltak ezek, de nagyon jó volt. Hallgatnám életem végéig a hangját... Ettől a perctől kezdve még jobban beleszerettem, még jobban imádtam mint ezelőtt. Nem tudtam, hogy mit csináljak... Én is nézzek a szemébe, mi van ha zavarában akkor elrontja? Nézzem a földet, mi van ha azt hiszi, hogy nem tetszik? Tekintetem közte és a padló között ugrándozott. Néha még el is pirultam.... Aztán pár perc múlva befejezte. A rá jellemző mosolyával nézett rám. A fehér fogai csak úgy villogtak rózsaszín ajkai alatt. Imádom...
-Miért pont ezt énekelted? -bújtam oda hozzá-
-Tudod... Ennek a dalnak minden szava igaz, ránk nézve. Amióta ismerlek és ezt a dalt bárhol is éneklem, akkor csak te jársz a fejemben... Olyan mintha lassan elhalkulna a rajongók sikoltozása és csak a te hangodat hallanám. A te arcod látnám magam előtt... Nem tudom, de valahogy ez a dal hozzád köt. Érted amit mondok?
-Persze... Bevallom meghallgattam a Believe albumodat. Ez a második kedvenc dalom az albumról.
-Melyik az első?
-A Believe. -pirultam el-
-Szeretlek Sophie! -súgta a fülembe-
-Én is téged. -csókoltam meg-
Olyan szép volt ez a pillanat. Justin a fejtámlának van dőlve, én a mellkasára helyeztem a fejem. Fülem a szíve fölött volt. Sose fogom megunni azt, hogy hallgatom a szívverését. Már a nap is lemenőben volt. Az ágy melletti óriási ablakon a sugarai be-be pillantottak. Mint egy takaró, úgy öleltek át sugarai. Lassan így merültünk álomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése