163. rész - Justin Bieber velünk jön! -

Lefagytam ahogy ezt Justin elmondta... Mit elmondta? Elkiabálta gyakorlatilag az egész világnak.

Nem tudtam mit mondani. Váratlanul ért ez a bejelentése... Nem is gondoltam abba bele, hogy mit fogok mondani Justin-nak csak az járt a fejemben, hogy megint kezdődik minden előröl... A hátam közepére nem kívántam újra a médiát. Elegem van belőlük! Folyton bekavartak és olyat is megírtak amik közelében se voltak az igazságnak. Justin próbált megtanítani rá, hogy hogyan kezeljem de képtelen voltam megszokni őket... Aztán Selena... Úr isten! Ott van Selena, aki Justin barátnője! Nem akarom, hogy azt higgyék azért jöttem vissza New York-ba, hogy Justin-t elszedjem Selena-tól! Mert nem! Nem is szerepelt a terveim között az, hogy találkozunk... Áhh! Elegem van, hogy sose tudom kezembe venni az életem és én irányítani azt. Mindenkinek van valami hozzáfűzni valója, mindenki bele akar szólni miközben ez az én életem! Kicsit dühös lettem, fogtam magam és bementem Justin öltözőjébe, ahol minden ugyan úgy volt, mint ahogy hagytuk. Leültem a székre és a könnyeimet törölgettem...

-Csajszi... -lépett be pár perc múlva Jeremy a szobába- Mi a gond?

-Összezavarodtam...

-Mi történt? -nézett rám együtt érzően Jeremy-

-Nem értem Justin miért csinálja ezt...

-Mit?

-Ugyan Jeremy... Mikor ment fel a színpadra megcsókolt, most meg ez a dal és ez a bejelentés... Én megbolondulok!

-Sophie... Justin szeret téged.

-De... De ennek vége lett. És nem látja, hogy az ilyen dolgaival csak még rosszabb... És neki ott van Selena. Nem értem engem miért kezel úgy, mintha nem történt volna semmi...

-De tudja. Így akarja helyrehozni mindazt, amit elrontott.

-Jeremy... És ezt te honnan tudod?

-Beszéltem vele mikor visszajött Párizsból.. Tőled.

-Remek.. Oda se kellett volna eljönnie. Csak bezavart. Az se tudom mi van most, egyszerűen nem találom a helyem, érted Jeremy! Emily mondta, hogy jöjjek ki pár napra segíteni neki, hogy kicsit tereljem el a gondolataim... Hát nem sikerült!

-Értem... Tudod mit mondott Justin?

-Nem. -vágtam rá-

-Fontos vagy neki... Ramaty egy állapotban volt mikor hazajött. Ő hívott fel, hogy beszélnie kell valakivel, hogy menjek át hozzá. Átmentem és beszéltünk. Tanácsot kért, hogy mit tegyen... Nem tud kiverni téged a fejéből, bármit is tesz.

-De még is ott van neki Selena!

-Selena... Azt nem is nevezném kapcsolatnak. Messziről süt róluk, hogy csak az vezérli őket, mint régen.

-De Jeremy! Justin nekem azt mondta, mikor jött el, hogy ő szereti Selena-t! Most akkor mi van?

-Selena itt lényegtelen... Neki te vagy fontos! Neki te jelented a mindent.

-Ne mondd ezt!

-Pedig ez az igazság Sophie. És tudom, hogy neked is ő. Ha nem lenne fontos akkor abban a pillanatban elmentél volna innen, ahogy rájössz, hogy mi van itt. De nem tetted, sőt beszéltél Justin-nal... És csak is a te kérésed miatt csinálja most ezt az oltári show-t... Vedd észre, hogy ő még mindig ugyan úgy szeret mint régen.

-De Jeremy... Azt már nem lehet visszahozni.

-Hogy is mondja a fiam... Never Say Never! Ha mind a ketten annyira akarjátok, mint ahogy látszik rajtatok akkor ezen a kis szüneten nem fog múlni!

-Nem tudom mit csináljak Jeremy...

-Csak beszélj vele.
-Jó....
-Gyere, a buli kint van. -segített fel Jeremy és mentünk vissza a VIP szobába-
A koncert további része fenomenális volt. Justin a dalokat egymás után szünet nélkül adta elől. Már az utolsó dalok jöttek mikor hirtelen óriási zűrzavar lett hátul. Nem értettem semmit az egészből mikor 3 rendőr jelent meg a szobába és egyszerűen közölték, hogy a koncert végéig itt lesznek, majd Justin társaságában távoznak. Összezavarodottan néztem Jeremy-re majd  Scoo-ra. De ahogy láttam nekik se volt fogalmuk az egészről.
-Még is miért?! -lépett a rendőrök elé Scoo-
-Ön kicsoda?
-Scooter Braun, a menedzsere Justin-nak... Mi a gond?
-Ez engem is érdekelne! -lépett elő Jeremy- Az apja vagyok.
-Szép kis apa...
-Mit mondott ember?! -ment volna neki Jeremy a rendőrnek de Scoo lefogta-
-Justin Bieber ellen letartoztatási parancsunk van. Érkezett egy bejelentés, hogy ittasan és be nem számítható állapotban a tegnap éjszaka folyamán az utcán a megengedett sebességet átlépve közlekedett a városban...
-Az nem lehet! -döbbenten válaszolt Scoo-
-Van bizonyítéka ellene uram?
-Nincs de...
-Nekünk viszont van, hogy amit mondtam az megerősítsük.
-Akkor most mi lesz? -kérdezte Scoo-
-A koncert után Justin Bieber velünk jön a rendőrségre, ahol bíró elé kell állnia és felelősséget kell vállalnia a tetteiért.
-Nem lehetne ezt máshogy megoldani? -Jeremy-
-Nem uram. Papírunk van arról... -vette elő az iratot a rendőr- Hogy a fiatalembert még ma este be kell szállítanunk a New York-i rendőrkapitányságra.
Én csak döbbenten és csalódottan hallgattam a beszélgetést... Letartoztatják Justin-t? Drogozott és ivott? Ráadásul gyorsan is vezetett? Nem, ez nem lehet! Justin ennyire nem változhatott meg! Képtelen voltam elhinni, hogy Justin-ról van szó...! Fagyott tekintettel bámultam a papírlapot amin az szerepelt, hogy:

"Letartoztatási végzés!

 Azonnali hatállyal Justin Drew Bieber-t letartoztatásba kell venni. Oka: ittas vezetés, tudat módosító szerek hatása alatti gyorsulási versenyt rendezett az utcán. 
Adatok: 

• Név: Justin Drew Bieber
• Állampolgár: Kanada
• Foglakozás: előadó
• Apja neve: Jeremy Bieber
• Esetszám: 11455CD142N_14W

Dátum: 2014. január 22.

New York-i rendőrség"

Döbbenten olvastam végig az iratot... Nem hittem még akkor se el mikor elolvastam! Csak azt kívántam, hogy az idő álljon meg itt ahol van! És mintha le is lassult volna... A rendőrök önelégült mosollyal a pofájukon nézték a koncertet azt várva, hogy Justin elköszönjön a rajongóitól, hogy majd utána bilincsbe fogva elvigyék. Jeremy mellkasába Pattie arca fúródott és nehezen, szaggatottan vette a levegőt. Scoo csodálkozó és döbbent tekintettel nézett ki a fejéből... Mintha azon kattognának az agytekervényei, hogy hogyan húzza ki Justin-t ebből a rémületes esetből... Nekem is azon járt az agyam, hogy mit tegyek. Úgy éreztem tennem kell valamit. Nem hagyhatom csak úgy, hogy elvigyék tőlem őt... Hisz ő életem szerelme!
De az idő nem állt meg! Justin mosollyal az arcán, mit sem sejtve, hogy mi vár rá elköszönt a Belieber-ektől... Vidáman jött hátra... Talán az járt a fejében, hogy végre jó útra tért, hogy végre minden rendbe jöhet. Nem is sejtette, hogy mi vár rá.... Szívem szerint odarohantam volna a lépcsőhöz és nem engedtem volna le a színpadról... De úgyse segített volna. A rendőrök simán eldobnának előle, mint egy vacak rongyot és már vinnék is őt... Valamit muszáj csinálnom... De már késő volt!
Justin mosolyogva bejött a szobába, ahol két rendőr azonnal megfogta a két karját. Látszott rajta, hogy meglepte a dolog, nem számított rá. Összeráncolt homlokkal és összezavarodottan mondta, hogy engedjék el. Erre a harmadik rendőr felolvasta neki a vádakat.
-Van valami ellenvetése?
-Engedjenek el! -ordibálta Justin-
-Uram, bármi amit tesz vagy mondd felhasználható lesz ön ellen a bíróságon. És a végzés szerint ön most velünk jön!
-Uraim! -lépett utánuk Scoo- Legalább annyit tegyenek meg, hogy a rajongók előtt nem bilincsben viszik el.
Míg a rendőr tanakodott odaléptem Justin elé, kinek szeme tele volt könnyel. Kezem az arcára helyeztem és letöröltem a legördülő könnyeit... Aztán hirtelen nyakába borultam.
-Itt leszek, számíthatsz rám! És Jeremy meg a többiek is melletted vannak!
-Sajnálom Sophie...
-Ne... Shh. -néztem a szemébe- Én is szeretlek! -majd végül megcsókoltam-
Aztán a következő pillanatban már el is vitték. Justin lehajtott fejjel tartott a kijárat felé, ami kinyílt és ott állt egy rendőrautó. Kinyitották az ajtót és Justin fejét lenyomva beültették a hátsó ülésre...
Olyan hirtelen történ ez az egész. Szinte pillanatok alatt lett vége a koncertnek és már vitték is le... Muszáj lesz valami tenni, hogy kihozzuk Justin-t!

164. rész - Az illata lett a drogom! -

×Rövid×


Döbbenten és csalódottan ültünk autóba mindannyian. Nathy & David hazament de én képtelen voltam rá. Pattie totálisan ki volt borulva. Nem volt szívem otthagyni egyedül, jobbnak láttam vele lenni. Meg amúgy is érdekelt, hogy mit tervelnek ki, hogy hogyan hozzák ki Justin-t. Segíteni akartam és Scoo is mondta, hogy nyugodtan velük tarthatok a szállodába. 

Nyomott, szomorú és gyászos volt a hangulat. Mindenki a székeken, fotelban, kanapén ücsörgött és szinte hallani lehetett ahogy kattognak a kerekek. Egyedül Scooter és Jeremy járkált fel alá... IDegesítő volt, hogy csak ülünk és várunk valamire...Valami isteni csodára vagy mire, hogy a következő percben kopognak és Justin benyit a szobába... De arra ugyan várhatunk...

Nekem is folyton kattogott az agyam. Hülyébbnél hülyébb ötletek jutottak eszembe, de egyik se lett volna használható. Már a sírás kerülgetett és nem akartam mindenki előtt sírni. Szóval összeszedtem magam és bementem Justin szobájába. Hatalmas és gyönyörű szoba volt.Panoráma kilátás New York partjára. A város éjszakai élete pezsgett mit sem sejtve, hogy mi is történik...

A díszpárnákat ledobáltam a padlóra és a táskám meg a cipőm is melléjük dobtam. Lefeküdtem az ágyra, fejem a párnába fúrtam és csak sírtam... Úgy fél óra elteltével elnyomott az álom...

~|~|~|~|~|~

Reggel úgy keltem, hogy nem tudtam, hogy hol vagyok, de az első gondolatom Justin volt. Vajon hogy van, mi jár a fejében? Nagyon aggódtam érte. Magam mellett akarom tudni! Érezni akarom az illatát, látni a szemét és hallani a hangját!

Lassan kikecmeregtem az ágyból, összeszedtem a cuccaim és kimentem a nappaliba. Mindenki ott volt kivéve egy személyt, Jeremy-t.

-Pattie... Jeremy hol van?

-Elment a börtönbe, Justin után.

-Még is mikor?

-Még az éjjel...

-Miért nem szóltatok nekem?

-Sophie... Aludtál és amúgy is gyorsan kellett kitalálni valamit mert már a média is tudomást szerzett az ügyről.

-Mi van?! Ne szórakozzatok már velem! -vettem elő a telefonom és megnéztem a friss híreket-

Hát igaz... Már az egész világ azon csámcsog, hogy Justin börtönben van... Már csak ez hiányzott, hogy ezek a förtelmes lények, mert embereknek ezeket aztán végképp nem nevezném, tudomást szerezzenek róla. A nyakam tenném rá, hogy még kis pikáns részleteket is hozzátesznek, hogy minél kelendőbb legyen az undorító portékájuk! És mi lesz a Belieberek-kel?! Jézusom...Szegénykék biztos padlóra kerülnek vagy már ott is vannak... Nem elég, hogy egy ember életét piszkosul a sárba tiporja a média, még több millió lány és fiú életével is játszadozik! Egyesével lőném fejbe mindazt, aki alaptalan dolgokat állít és tesz közzé a nagyvilágban! 

Nem bírnám végignézni ahogy Justin darabokra törik... Dühös voltam, hogy a média Justin nevével és becsületével játszadozik e pillanatokban is! Felléptem Twitter-re és kiadtam magamból mindent!

"Undorító amit műveltek csak azért, hogy egy ember életét a sárba tiporjátok! Vegyétek már észre, hogy az alaptalan állításokkal nem csak neki ártotok hanem több millió embernek is akik e pillanatban is mellette vannak még úgy is, hogy fáj nekik az egész! Ők tudják, hogy mi a helyes, de ti nem..!"

Iszonyatosan mérges voltam! De azt jó volt látni, hogy a Belieber-ek összefogtak. Egy lavinát indítottak el a Twitter-en a világtrendünkkel, miszerint ők kiállnak Justin mellett és támogatják... Mos úgy fest, hogy ők húzzák ki a gödörből Justin-t. Eddig fordítva volt, Justin állt mindig a dalok segítségével mellettük de most fordult a kocka!
El akartam menni én is börtönhöz, Jeremy-hez, de egyrészt Pattie nem engedett, másrészt a rajongók ellepték a hotel előtti részt így lehetetlen volt elhagyni azt. Tehetetlenül járkáltam fel alá a lakosztályban. Minden pillanatban azt vártam, hogy kinyílik az ajtó és Jeremy oldalán belép Justin... De minden egyes perccel csak gyöngébb lettem. Folyton az ajtót bámultam de hiába... Éreztem ahogy belülről egyre gyengülök. Annyira elhittem a koncerten, hogy éjszaka már Justin-nal leszek, hogy képtelenségnek tűnt, hogy bármi is közbeszóljon. De még is lett ami elrontotta mindenki kedvét...
Mér délután 4 óra volt. Csak egy üzenetet dobtam Emily-nek, hogy ma se várjanak haza... Nagyon rosszul voltam és iszonyatosan gyengének éreztem magam. Egész nap nem ettem semmit. Folyton idegeskedtem... Pattie tanácsára fél hatkor elmentem kicsit lepihenni. Miután Jeremy-t is milliószor hívták és ő se vette fel a telefont csak rosszabb lett. Jobbnak láttam, ha tényleg lefekszem. Újra Justin szobájában kötöttem ki. Mintha itt járt volna a nap folyamán.. Éreztem az illatát. Teljesen ösztönösen körbejártam az egész szobát. Benéztem mindenhová hátha tényleg itt van... Kezdtem szép lassan megőrülni. Komolyan olyan érzés ragadott magával, hogy Justin itt járt, vagy még itt van. Kinyitottam a szekrényét de teljesen üres volt. Az ablak alatt a bőröndöket kinyitottam és megtaláltam Justin ruháit. Onnan áradt ez az eszméletlen illat. Kikaptam egy pulcsit magamhoz szorítottam és mélyen beleszippantottam...
Nekem most ez az illat lett a drogom! Ha nem érezhetem olyan leszek mint egy élő zombi. Elgyengülök és mindenhol ezt keresem. Viszont ha rátalálok csak ezt akarom érezni és csak a magaménak akarom tudni... Fáradt és gyenge testemhez szorítottam a pulcsit és úgy ballagtam az ágyhoz. Leültem, bámultam ki az ablakon és azért imádkoztam, hogy mikor felkelek Justin itt üljön az ágy szélén óriási nagy mosollyal az arcán. Egy ismerős dalt dúdoltam, a As Long As You Love Me-t és úgy bújtam be a takaró alá. Szemhéjam összezártam és láttam magam előtt Justin csillogó szemeit és nevető arcát miközben az illatával töltöttem meg a tüdőm. Aztán szép lassan elnehezült minden és lelassult az élet, míg végül álomba merültem...
Mikor felébredtem korom sötét volt. Sehol egy árva hang, nyugalom mindenhol... A redőnyök le vannak engedve, miközben én nem is nyúltam hozzájuk. Fejem kiemeltem a párnatömegből és melegséget éreztem a derekamon. Majd miután sz érzékszerveim is lassan életre keltek azt láttam, hogy valaki fekszik mellettem és nyugodt lélegzetvétellel alszik. Nem tudtam, hogy elhiggyem azt, hogy Justin fekszik mellettem vagy ne...
A markomban szorított pulcsit letettem az asztalra és óvatosan áthajoltam a mellettem fekvő személyen. Szerencsétlenségemre a takaró a fejére volt húzva, így nem láttam ki van ott. De a derekamon pihenő kézfejet óvatosan megtapintottam azzal a céllal, hogy leveszem onnan, de olyan érzés fogott el, hogy Justin kezét fogom... Tudni akartam azonnal, hogy ki van mellettem! Egy óvatos mozdulattal kimásztam az ágyból és megkerültem azt. Lehúztam szép lassan a takarót a még ismeretlen személy arcáról és kíváncsi tekintettel kerestem azt...
Első pillantásra nem tudtam, hogy mit higgyek. Előkerestem a telefonom és azzal világítottam meg és csak akkor mertem örülni! Justin volt az. Annyira boldog lettem, hogy végre ott van mellettem... De aztán hirtelen beugrott, hogy mi van ha álmodom?! Arcomra fagyott a mosoly...
-Ne világíts már a szemebe, kapcsolj villanyt... -nyöszörgött Justin-
-Jézusom!!! Ugye nem álmodok?!
-Shhh, csendesen. Felkelnek a többiek.
-Justin! -és beleugrottam az ölébe-
-Én is örülök neked Sophie... -törölte meg a szemeit-
-Nem hiszem el, hogy itt vagy! Jézusom...
-Hiányoztam?
-Ez nem kérdés!
-Köszönöm, hogy itt vagy...
-Ne, én köszönöm... -és megöleltük egymást majd mézédes csókot leheltünk egymás ajkaira-
-Hiányoztál Sophie!
-Te is nekem... De mesél el most azonnal mindent!
-Okay... Szóval... -és meseszép hangján elmesélte elejétől a végéig, hogy mi is történt vele és az életével-

165. rész - Again! -

Egész éjszakán át csak beszéltünk. Annyira jól esett, hogy végre újra itt van mellettem, fogja a kezem és csillogó szemeit nézhetem... Annyira hiányzott már! Elmondhatatlan boldogságot éreztem a szívemben!

-De nem értem... Hogy, hogy itt vagy? Nem Emily-éknél kellene lenned? -fogta szorosan kezem Justin-

-De igen csak... Rájöttem, hogy hibáztam. Nagyon szerettelek és most is. Sőt még jobban! Tudod... Nekem mindig te leszel a szőke herceg... Nem tudom elmondani, hogy mit érzek cscsak azt tudom, hogy muszáj mosolyognom mert nagyon boldog vagyok.

-Gyere ide! –karolta át a derekam Justin és magához húzott- Szeretlek, mindig szerettelek és mindig is szeretni foglak! Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy más lányra úgy nézzek mint rád. Folyton a te arcos látnom magam előtt és folyton azon jár az agyam, hogy hogyan kaphatlak vissza… Nekem nem kell más csak is te, Sophie!

-Zavarba hozol… -sütöttem le a tekintetem-

-Olyan aranyos vagy! Annyira imádlak! Tudod… Én most már mindig azt akarom, hogy te itt legyél nekem és mellettem. Nem akarlak soha többé elveszíteni! Nem akarom megint átélni azt, hogy egyszerűen kicsúszik az életem a kezemből, hogy már nem tudom kontrolálni! Tudod Sophie… Nekem te jelented azt, aki mindig visszaránt a földre, hogy: Hey! A te helyed itt van nem pedig ott. Hogy te ide tartozol, hogy rossz útra lépsz, gyere vissza!

-Justin… Annyira sajnálom, hogy hibáztam… Sajnálom, hogy közben olyanokat tettem, amiket valóban nem kellett volna, de akkor ezek voltak a számomra létező legjobb megoldások… Szívem szerint azt az időszakot el is felejteném. Szégyellem, hogy olyanná váltam, aki nem is tartozik semmilyen módón hozzám…

-Shhh… -csitított el Justin- Az már a múlt. A jelen az, hogy itt ülsz előttem, fogom a kezed. Az, hogy most az ajkaidat az enyémeken akarom érezni és semmihez sem hasonlítható illatoddal megtölteni testem minden részét…

Justin lassan elengedte a kezem és miközben mosolygós barna szemeivel az enyémeket nézte kézfejébe helyezte az arcom. Lány és gyengéd mozdulatokkal simogatta azt, miközben egyre közelebb húzta magához. Az izgalomtól a szám harapdáltam és a következő pillanatra felkészülve megnyaltam az ajkaim. Justin mosolyra húzta a száját, majd ő is benedvesítette lágyan piros ajkait. Amik már ránézésre égtek a szenvedélytől. A hideg futott végig testemen, mikor Justin ülő helyzetéből feltérdelt elém és fölém hajolt. Összefont ujjaink még szorosabban tapadtak egymáshoz, amit Justin felemelt és szívéhez helyezett. Közben keze a kósza tincseimhez vándorolt, amikkel játszani kezdett. Később ujjaival óvatosan hosszan fésülte a hajam és közben ajkaival megérintette az enyémeken. Csak úgy égett a forróságtól. Szinte már kínzóan forró volt. Lecsókolgattam a cseppeket ajkairól majd kis szünet után szenvedélyesen és lágyan ajkaink összeforrva cuppogtak az éj sötétjében. Néha a kínzóan jó érzéstől belenyögtem csókjaink hadába, amire Justin válasza csak egy-egy fülig érő mosoly volt… Újra egymásra találtunk! Kézfejem, ami Justin kezét szorongatta, miközben hevesen dobogó szíve fölött pihent egyre gyengébb lett. Kezdtem fáradt lenni…

-Justin… -szólaltam meg két csók között-

-Mondd szívem.

-Álmos vagyok… -mosolyodtam el-

-Gyere ide.

Mondta Justin miközben beledőlt a párnatömegbe. Szinte elveszett bennünk… Kezét felém tartotta és intette, hogy bújjak oda mellé. Hátat fordítottam Justin-nak és egy mozdulattal beledőltem az ölébe. Azonnal átkarolta izmos karjával a derekam és testünk abban a pillanatban szorosan egymásnak feszült. Hajam még gyors magam alá gyűrtem, hogy még véletlenül se zavarja Justin-t. Apró pici puszikkal kényeztetett, majd végre azt a szót mondat, amit már nagyon rég hallottam ilyen közelről tőle. Amit szívem mélyén mindig is, csak is tőle akartam hallani:

-Szeretlek Sophie.

-Én is téged! Aludj jól. –fordultam felé és csókoltam meg az ajkait-

-Álmodj szépeket édesem!

És azzal a lendülettel el is aludtam. Iszonyat jól esett, hogy végre vele alhatok. Hogy végre nem egy ruhadarabon érezhetem az illatát, hanem személyesen tőle.

~|~|~|~|~|~|~|~|~|~

Reggel frissen és üdén ébredtem. Csak az zavart, hogy a 3 napja rajtam lévő ruhában vagyok még mindig. Nagy mosollyal az arcomon keltem ki az ágyból. Mérhetetlen boldogságot éreztem. Úgy éreztem, hogy perceken belül felrobbanok a boldogságtól. Mintha három centire lebegnék a föld felett annyira jól éreztem magam. Mindent vidámnak és szépnek láttam.
Beballagtam a fürdőbe ahol lemostam a fáradt de vidám arcom. Kifésültem a hajam és kis kontyba összefogtam. Aztán Justin is bejött a fürdőbe, még alsógatyában, és átkarolva a derekam apró puszikat lehet a nyakamra.

-Jó reggel szépségem.. Gyönyörű vagy.
-Jó reggel... Köszönöm. -fordultam felé-
-Készen állsz?
-Mire? -érintettem össze az orrunk-
-Hogy újra Justin Bieber barátnője legyél...
-A-a... Én tudod kinek akarok lenni a barátnője?
-Na kinek? -húzta fel a szemöldökét-
-Kidrauhl-nak! Aki mindig nevet és boldoggá tesz mindenkit... Meg tudsz változni? Tudsz újra a régi lenni?
-Már miattad megéri változni... De megígértem millió lánynak, akik mellesleg a barátnőim, hogy megváltozom...
-Akkor nem értem, hogy miért akarsz még egy barátnőt...
-Tudod... Azért mert őt nagyon szeretem. És mert csak is vele tudom elképzelni a jövőm... Minek kell más nekem, mikor itt van ő. -mutatott rám- Ő, akiért bármi képes vagyok és tényleg bármire...
-Szeretlek!
-Én is téged!

-Éhes vagyok. -szólalt meg végül Justin-
-Azt hallom. -nevettem el magam a hasa morgásán-
-Menjünk enni kérlek.
-Okay, de előbb öltözz fel.
Visszamentünk a szobába, ahol Justin magára kapott egy szürke pulcsit, egy fekete nadrágot és egy fehér sportcipőt. Megfogta a kezem és az irányt a nappali fele vettük. Ahogy kinyílt az ajtó kíváncsi tekintetek halmazával néztünk szembe.
-Ni csak, felkelt az új pár... -ült le Jeremy egy fotelba-
-Jó reggelt. -mosolygott Justin-
-Sziasztok. -követtem szavait-
-Ez most mit jelent? -nézett kettőnkre Pattie-
-Nos... Az, hogy megtaláltam életem szerelmét akivel ha nem gond most elmennénk reggelizni.
-Reggelizni... Ez komoly? -húzta fel a szemöldökét Jeremy-
-Hoppá! Tán nem új szerelmespár? -toppant be a szobába Scoo-
-De! -vágta rá Justin-
-Hallod, hogy hova akarnak menni? -kérdezte Scoo-t Jeremy-
-Hova?
-Reggelizni...
-Gyerekek... Délután 3 óra van!
-És, akkor ebédelni... -fogta szorosabbra a kezem Justin és a kijárat fele mentünk- Majd jövünk. Sziasztok!
-Sziasztok! -kiáltottam az ajtón kilépve-
Beszálltunk a liftbe és végig egymás ajkain lógtunk míg le nem értünk a földszintre. Justin a fejére dobta a kapucnit és a hátsó kijáratok kiosontunk a szállodából. Amint kiléptem mindent másként láttam mint addig! Mindenki arcán mosoly pihent. Az égre felnézve mintha minden kis és nagy felhő szív formát öltene és úgy lebegne a csillogóan kék égen. A nap hét ágra sütött és élveztem, ahogy a bőröm simogatja lágy sugara. Minden apró kis tárgy mintha rózsaszín lett volna, mindent rózsaszínben láttam! Rám talált a szerelem és vele együtt az a bizonyos rózsaszín köd is!
Pár utcányit sétáltunk, mint egy normális szerelmes pár, míg végül beültünk egy nyugis kis étterembe. Megrendeltük a kajánkat, majd enni kezdtünk.
-Nem kellene tudatni a világgal?
-Mit Justin?
-Azt, hogy boldog vagyok... Veled!
-Justin...
-Tudom, hogy nem akarod a felhajtást, de én mindenkivel meg akarom osztani, hogy újra boldog vagyok.
-De... Lehet egy kérdésem?
-Mondd édesem. -fogta meg a kezem-
-Mi van Selena-val?
-Hmm, róla ne beszéljünk.
-De miért? Legutóbb azt mondtad, hogy együtt vagytok. És a sajtó is ezzel van tele...
-Tudod, nem akarom, hogy a nevemnek ahhoz a nőhöz bármi köze is legyen. Felhívtam míg a börtönben voltam és szó szerint elküldött a picsába... Nekem őrá nincs szükségem, csak rád. Nekem ő nem kell, és nem is kellett soha.
-Ohh.. Annyira imádlak! -karoltam át a nyakát-
-Én is téged... Jöhet az a kép Twitter-re..?
-Jöhet.
És Justin már vette is elő a telefonját- Pár perc múlva kész is volt a "filmbe illő" képünk.
-Ez megy Twitter-re! -jelentette ki Justin-

@justinbieber: "Because i LOVE u! Forever with u babe!"

@sophiejordan: "Because i LOVE u TOO! Forever with u my life!" 

166. rész - THE END -

4 nap telt el, hogy kitettük Twitter-re a közös képünket. Még aznap este lehozták az újságok, hogy újra van Juphin pár. Persze zaklattak ezerrel a különböző médiák, hogy nekik adjunk interjút először de Justin-nal megbeszéltük, hogy én ezúttal nem fogok vakuk elé állni. Én szépen meghúzódok a háttérben és csak úgy leszek "ismert", hogy Justin Bieber barátnője. Jobbnak láttuk ezt a megoldást.

Viszont nem ez volt a 4 nap legjelentősebb eseménye. Újra egymásra találtunk Justin-nal, olyan jó volt mikor átölelt. Minden vele töltött percnek örültem. 2 randit is terveztünk, amik iszonyatosan jól sikerültek. Elmentünk bowlingozni és ráadásként egyik este Justin egy titkos randira vitt. Izgultam nagyon de hiába, nagyon jó kis programot talált ki, imádtam minden percét. Egy egész mozit kibérelt arra az estére és megnéztük közös kedvencünket a Szerelmünk lapjait. Imádom azt a filmet és Justin társaságában csak még jobb volt...

Az életem újra egyenesbe került. Justin-nal minden annyira könnyű és egyszerű. Semmit nem kell túlbonyolítanom. Segít mindig és isteni, arany szíve van. Igaz, hogy a média ráragasztotta a múltban tett dolgait, de újra azon van, hogy a régi Justin-t "kapja" vissza a közönség. Szerencsére a rajongói mellette vannak ahogy én is és mindenki más is a családban... Én még Emily-éknél vagyok, nem akartunk egyből a közepébe csapni a dolgoknak. Anyát is felhívtam, hogy valószínű kicsit tovább maradok itt New York-ban. De ez pont jól jött ki mert anya most amúgy is minden erejét az új kollekciójába fekteti. És Justin turnéjának is most lett vége , a Believe című új dokumentum filmét pedig már gőzerővel játsszák a mozik. Ami pedig azt jelenti, hogy itt a karácsony. Anyának elküldtem postán az ajándékát a többieknek meg itt odaadtam. Justin csak annyit kért tőlem, hogy ne vegyek semmit csak legyek vele. Nem volt nehéz teljesíteni...

Délután átmentem hozzá. Már frissen készült spagettivel várt és csodaszépen megterített asztallal. Vacsora után a még feldíszítetlen fát teleraktuk csillogó tárgyakkal, majd a kandalló tűzében összebújva élveztük, hogy újra egymáséi vagyunk!

Eszméletlen érzés Justin Bieber barátnőjének lenni. Sokan azt hiszik, hogy az olyan könnyű, pedig nem. Nagyon sokat van távol és van, hogy napokig, akár hetekig nem látom. Az iszonyatosan nehéz, de mikor újra átölelhetem és ajkait csókolhatom felülmúl minden érzést. Még jobban szeretem, mint eddig. Most végképp nem tudnék nélküle élni... Így, hogy megtudtam mennyire rossz nélküle, úgy, hogy ő nem volt a mindennapjaim része... Szívem szerint minden nap felvágtam volna az erem. Komolyan el akarom felejteni azt a sötét korszakom. Hihetetlen, hogy az életemmel játszottam. Máig is alig bírom felfogni, hogy miket tettem. Gyakorlatilag egyik percről a másikba belecsöppentem az élet legsötétebb énjébe. Hihetetlen, hogy mik folynak a sötét sikátorokban, a rejtett kis zugokban és titkos bulihelyeken. Egy normális, átlagember bele se mer gondolni, hogy van ilyen... És sajnos én ezt megtapasztaltam. Minden nap megköszönöm, hogy azon a bizonyos napon anya épp időben talált rám, különben most nem Justin karjai közt élvezném az élet minden apró kis örömét. 

20 éves vagyok és úgy érzem felnőttem ahhoz, hogy végre végleges döntéseket hozzak az életemben. Most véglegesen kezembe veszem az életem irányítását és most már örökre Justin mellett maradva építgetem tovább a táncos álmaim...

~|~××~|~××~|~××~|~××~|~××~|~××~|~××~|~

Saját kis zugában ül Sophie, előtte papírlapok tele apró kis betűkkel teleírt sorokkal. Fürgén járnak az ujjai a billentyűzet gombjain. A sorok csak úgy csúsznak ki a kezei alól. Az asztal felett lévő ablakon a nap édesen melegítő sugarai simogatják a már kicsit megfáradt arcát. Kis szarkalábak pihennek szeme sarkában, de szemébe nézve még mindig ugyan az a fény csillan fel, mint régen, mint 20 évesen. Hirtelen egy édesen csilingelő lány hangja töri meg a szoba nyugodt hangulatát:

Janee: Mami! -szólalt meg a kerek arcú lány- Apu mondta, hogy gyere le a kertbe. Kész az ebéd.

Sophie: És egyedül jöttél fel a lépcsőn? -fordult szembe a lánnyal-

Janee: Igen! -húzta ki magát-

Sophie: Akkor ha apa mondta, akkor menjünk enni.

Sophie megfogta Janee pici, puha kezét és lassan lesétáltak az ívelt lépcsőn. Végigmentek a nappalin, végül ki az óriási nagy kertbe az üvegajtón keresztül. Egy nagy fa alatt volt egy iszonyatosan asztal, körülötte mind ismerős arcok, csak mind megfáradva az idő múlásától. Pár gyerek szaladgált a zöld füvön és nevetve kergették egymást. Sophie odasétált Janee kezét fogva élete szerelméhez, aki egy forró csókkal köszöntötte őt.

Justin: Befejezted mára a munkát?

Sophie: Igen, ma is írtam jó pár oldalt. Lassan kész leszek vele.

Justin: Alig várom, hogy milyen lett. Már az újságok is megírták, hogy könyvet írsz. Itt is van.. -vett elő egy aznapi újságot- Tessék, olvasd el, hogy mit írnak... Én büszke vagyok rád édesem! -és adott Sophie homlokára egy csókot-

Az újság hasábjai között pedig ez volt olvasható:

"Sophie Jordan könyvet ír!

Az immáron 11 éve házasságban élő Sophie Jordan könyvírásra adta fejét. A sokak által úgy ismert nő, hogy Justin Bieber felesége, ezúttal egy sokak által érdekelt világot írja le Our Dance című könyvében. Mi is van a hírnév és a férjével való megismerkedés története mögött, a gyerekvállalás és az esküvő mögött. Így sok titokra fény derülhet, hogy az akkor még tizenéves lány miért jött ki az államokba. Hogyan élte meg a hirtelen jött hírnevet Justin oldalán és, hogy hogyan viseli a mai nap küzdelmeit. A napokban a 11 házassági évfordulójukat ünneplő párost megkérdeztük, hogy szerintük mi szerelmük titka. A válasz egyszerű volt: Feltételek nélküli szerelem és megbízás egymásban. Úgy tűnik, hogy a világ számára tökéletes páros, a Juphin páros jól döntött mikor újra megpróbálták együtt évekkel ezelőtt, hisz azóta is töretlen az ő szerelmük. Hisz tudjuk, hogy három csodás gyerekük van, akik e tökéletes szerelem jelképei.

Mi kíváncsian várjuk, hogy mit is rejt Sophie élete és talán nemsokára kézbe vehetjük a Juphin pár mesébe illő történetét."

A Bieber család birtoka:

~|~××~|~××~|~××~|~××~|~××~|~××~|~××~|~

Szóval, igen... Sophie & Justin összeházasodott. A páros a 11 házassági évfordulóját ünnepli családi és baráti körökben a birtokukon. Sophie most 35 éves, ahogy Justin is. 24 évesek voltak mikor összekötötték az életüket. Azóta számos boldog közösen eltöltött pillanatuk volt. Egy meseszép esküvő után 3 gyerek szülei mostanra. Két lány és egy fiú teszik a mindennapjaikat csodálatossá. A legidősebb Jessica, aki 7 éves, aztán őt követi Janee, aki 5 éves és végül a 4 éves Jeffery.

Mary Jordan otthagyta özvegyi lakását Párizsban és kiköltözött az államokba, ahol újra kezdte a divatvilágot. Egy világhírű design és fashion üzletlánc főnökasszonyaként ismeri a világ. 

Emily egy kávéházláncot indított el New York-ban, míg férje Peter az apja által örökölt véget vezeti ügyesen. Két lányuk Katy & Molly a modellvilágban jeleskedik. Katy már gyakorlott és viszonylag ismert névvé vált, míg Molly csak most próbálgatja a szárnyait. Az ikrek másik fele, Jackson egy hagyományos pályát választott magának, a technika világát.

Natasha & David is összeházasodtak 6 éve. Nekik is van egy csodaszép kisfiúk, Miky. David Greg társaként vezeti a céget. Natasha-nak van egy táncstúdiója Sophie-val közösen, ami szép lassan kezd világhírűvé válni.

Justin Bieber, a híres és neves Justin Bieber. Így 35 évesen is észvesztően néz ki és dalai és természetesen rajongói segítségével még mindig ott áll a ranglisták élén. De már nem csak ott. Dokumentum filmjeinek is köszönhető a filmvilág is felfigyelt rá és így ott is már ragyog a csillaga. És nem utolsó sorban apaként is csodálatosan helytáll minden nap.

Sophie a már említett Nathy-vel vezet egy táncstúdiót, ráadásul New York-ban ismert rendezvényszervezőként tartják számon.

És igen. Befejeződött a blog 166 rész után... Köszönöm mindenkinek, aki több mint egy éven át velem volt és olvasta a blogom. A végét nem írtam valami hú de izgalmasra, de ehhez a történethez ez pont jó, hisz tanúi voltatok, hogy mennyi meglepő csavar volt benne.

Még egyszer köszönöm, hogy ennyien voltatok itt velem, hisz iszonyatosan sok oldalnézettséget tudhat magáénak a blog, számos feliratkozót és sok-sok díjat illetve oklevelet, amiket a végén már nem is említettem mert már megköszönni se tudom nektek.

Sokan írtátok a Vendégkönyvbe is, hogy ne merészeljem befejezni a bloggolás. Azt kell mondjam, hogy most egy kis ideig nem írok. Majd érettségi után, ha lesz annyi szabadidőm, esetleg akkor.

Tényleg köszönök mindent mindenkinek. Remek volt veletek lenni! 

U.I.: a blogot nem fogom törölni de a napokban megcsinálom a végleges állapotát. Felesleges bejegyzések, modulok eltűnnek illetve kikerül a végleges fejléc is. És folyamatosan várom a  leveleket a vendégkönyvbe, hisz mind kikerül a többi, már olvasható mellé. :)

Puszi, legyetek jók srácok és köszönöm: Zsofy :*