164. rész - Az illata lett a drogom! -

×Rövid×


Döbbenten és csalódottan ültünk autóba mindannyian. Nathy & David hazament de én képtelen voltam rá. Pattie totálisan ki volt borulva. Nem volt szívem otthagyni egyedül, jobbnak láttam vele lenni. Meg amúgy is érdekelt, hogy mit tervelnek ki, hogy hogyan hozzák ki Justin-t. Segíteni akartam és Scoo is mondta, hogy nyugodtan velük tarthatok a szállodába. 

Nyomott, szomorú és gyászos volt a hangulat. Mindenki a székeken, fotelban, kanapén ücsörgött és szinte hallani lehetett ahogy kattognak a kerekek. Egyedül Scooter és Jeremy járkált fel alá... IDegesítő volt, hogy csak ülünk és várunk valamire...Valami isteni csodára vagy mire, hogy a következő percben kopognak és Justin benyit a szobába... De arra ugyan várhatunk...

Nekem is folyton kattogott az agyam. Hülyébbnél hülyébb ötletek jutottak eszembe, de egyik se lett volna használható. Már a sírás kerülgetett és nem akartam mindenki előtt sírni. Szóval összeszedtem magam és bementem Justin szobájába. Hatalmas és gyönyörű szoba volt.Panoráma kilátás New York partjára. A város éjszakai élete pezsgett mit sem sejtve, hogy mi is történik...

A díszpárnákat ledobáltam a padlóra és a táskám meg a cipőm is melléjük dobtam. Lefeküdtem az ágyra, fejem a párnába fúrtam és csak sírtam... Úgy fél óra elteltével elnyomott az álom...

~|~|~|~|~|~

Reggel úgy keltem, hogy nem tudtam, hogy hol vagyok, de az első gondolatom Justin volt. Vajon hogy van, mi jár a fejében? Nagyon aggódtam érte. Magam mellett akarom tudni! Érezni akarom az illatát, látni a szemét és hallani a hangját!

Lassan kikecmeregtem az ágyból, összeszedtem a cuccaim és kimentem a nappaliba. Mindenki ott volt kivéve egy személyt, Jeremy-t.

-Pattie... Jeremy hol van?

-Elment a börtönbe, Justin után.

-Még is mikor?

-Még az éjjel...

-Miért nem szóltatok nekem?

-Sophie... Aludtál és amúgy is gyorsan kellett kitalálni valamit mert már a média is tudomást szerzett az ügyről.

-Mi van?! Ne szórakozzatok már velem! -vettem elő a telefonom és megnéztem a friss híreket-

Hát igaz... Már az egész világ azon csámcsog, hogy Justin börtönben van... Már csak ez hiányzott, hogy ezek a förtelmes lények, mert embereknek ezeket aztán végképp nem nevezném, tudomást szerezzenek róla. A nyakam tenném rá, hogy még kis pikáns részleteket is hozzátesznek, hogy minél kelendőbb legyen az undorító portékájuk! És mi lesz a Belieberek-kel?! Jézusom...Szegénykék biztos padlóra kerülnek vagy már ott is vannak... Nem elég, hogy egy ember életét piszkosul a sárba tiporja a média, még több millió lány és fiú életével is játszadozik! Egyesével lőném fejbe mindazt, aki alaptalan dolgokat állít és tesz közzé a nagyvilágban! 

Nem bírnám végignézni ahogy Justin darabokra törik... Dühös voltam, hogy a média Justin nevével és becsületével játszadozik e pillanatokban is! Felléptem Twitter-re és kiadtam magamból mindent!

"Undorító amit műveltek csak azért, hogy egy ember életét a sárba tiporjátok! Vegyétek már észre, hogy az alaptalan állításokkal nem csak neki ártotok hanem több millió embernek is akik e pillanatban is mellette vannak még úgy is, hogy fáj nekik az egész! Ők tudják, hogy mi a helyes, de ti nem..!"

Iszonyatosan mérges voltam! De azt jó volt látni, hogy a Belieber-ek összefogtak. Egy lavinát indítottak el a Twitter-en a világtrendünkkel, miszerint ők kiállnak Justin mellett és támogatják... Mos úgy fest, hogy ők húzzák ki a gödörből Justin-t. Eddig fordítva volt, Justin állt mindig a dalok segítségével mellettük de most fordult a kocka!
El akartam menni én is börtönhöz, Jeremy-hez, de egyrészt Pattie nem engedett, másrészt a rajongók ellepték a hotel előtti részt így lehetetlen volt elhagyni azt. Tehetetlenül járkáltam fel alá a lakosztályban. Minden pillanatban azt vártam, hogy kinyílik az ajtó és Jeremy oldalán belép Justin... De minden egyes perccel csak gyöngébb lettem. Folyton az ajtót bámultam de hiába... Éreztem ahogy belülről egyre gyengülök. Annyira elhittem a koncerten, hogy éjszaka már Justin-nal leszek, hogy képtelenségnek tűnt, hogy bármi is közbeszóljon. De még is lett ami elrontotta mindenki kedvét...
Mér délután 4 óra volt. Csak egy üzenetet dobtam Emily-nek, hogy ma se várjanak haza... Nagyon rosszul voltam és iszonyatosan gyengének éreztem magam. Egész nap nem ettem semmit. Folyton idegeskedtem... Pattie tanácsára fél hatkor elmentem kicsit lepihenni. Miután Jeremy-t is milliószor hívták és ő se vette fel a telefont csak rosszabb lett. Jobbnak láttam, ha tényleg lefekszem. Újra Justin szobájában kötöttem ki. Mintha itt járt volna a nap folyamán.. Éreztem az illatát. Teljesen ösztönösen körbejártam az egész szobát. Benéztem mindenhová hátha tényleg itt van... Kezdtem szép lassan megőrülni. Komolyan olyan érzés ragadott magával, hogy Justin itt járt, vagy még itt van. Kinyitottam a szekrényét de teljesen üres volt. Az ablak alatt a bőröndöket kinyitottam és megtaláltam Justin ruháit. Onnan áradt ez az eszméletlen illat. Kikaptam egy pulcsit magamhoz szorítottam és mélyen beleszippantottam...
Nekem most ez az illat lett a drogom! Ha nem érezhetem olyan leszek mint egy élő zombi. Elgyengülök és mindenhol ezt keresem. Viszont ha rátalálok csak ezt akarom érezni és csak a magaménak akarom tudni... Fáradt és gyenge testemhez szorítottam a pulcsit és úgy ballagtam az ágyhoz. Leültem, bámultam ki az ablakon és azért imádkoztam, hogy mikor felkelek Justin itt üljön az ágy szélén óriási nagy mosollyal az arcán. Egy ismerős dalt dúdoltam, a As Long As You Love Me-t és úgy bújtam be a takaró alá. Szemhéjam összezártam és láttam magam előtt Justin csillogó szemeit és nevető arcát miközben az illatával töltöttem meg a tüdőm. Aztán szép lassan elnehezült minden és lelassult az élet, míg végül álomba merültem...
Mikor felébredtem korom sötét volt. Sehol egy árva hang, nyugalom mindenhol... A redőnyök le vannak engedve, miközben én nem is nyúltam hozzájuk. Fejem kiemeltem a párnatömegből és melegséget éreztem a derekamon. Majd miután sz érzékszerveim is lassan életre keltek azt láttam, hogy valaki fekszik mellettem és nyugodt lélegzetvétellel alszik. Nem tudtam, hogy elhiggyem azt, hogy Justin fekszik mellettem vagy ne...
A markomban szorított pulcsit letettem az asztalra és óvatosan áthajoltam a mellettem fekvő személyen. Szerencsétlenségemre a takaró a fejére volt húzva, így nem láttam ki van ott. De a derekamon pihenő kézfejet óvatosan megtapintottam azzal a céllal, hogy leveszem onnan, de olyan érzés fogott el, hogy Justin kezét fogom... Tudni akartam azonnal, hogy ki van mellettem! Egy óvatos mozdulattal kimásztam az ágyból és megkerültem azt. Lehúztam szép lassan a takarót a még ismeretlen személy arcáról és kíváncsi tekintettel kerestem azt...
Első pillantásra nem tudtam, hogy mit higgyek. Előkerestem a telefonom és azzal világítottam meg és csak akkor mertem örülni! Justin volt az. Annyira boldog lettem, hogy végre ott van mellettem... De aztán hirtelen beugrott, hogy mi van ha álmodom?! Arcomra fagyott a mosoly...
-Ne világíts már a szemebe, kapcsolj villanyt... -nyöszörgött Justin-
-Jézusom!!! Ugye nem álmodok?!
-Shhh, csendesen. Felkelnek a többiek.
-Justin! -és beleugrottam az ölébe-
-Én is örülök neked Sophie... -törölte meg a szemeit-
-Nem hiszem el, hogy itt vagy! Jézusom...
-Hiányoztam?
-Ez nem kérdés!
-Köszönöm, hogy itt vagy...
-Ne, én köszönöm... -és megöleltük egymást majd mézédes csókot leheltünk egymás ajkaira-
-Hiányoztál Sophie!
-Te is nekem... De mesél el most azonnal mindent!
-Okay... Szóval... -és meseszép hangján elmesélte elejétől a végéig, hogy mi is történt vele és az életével-