158. rész - New York... again! -

|| Megjegyzés: a blog videóit majd úgy csinálom, hogy el tudjátok érni a blogon is. A következő részre már meg is oldom. ||


Bevallom teljes mértékben hirtelen ötlet volt az, hogy elköltözöm. De most, hogy ezt felhoztam nem is hangzik rosszul. Én, egy lakás és senki más. Azt tehetek amit akarok és végre kiléphetek a szürke, unott, szomorú és már utálatos hétköznapokból. Jó... Tény, hogy ez óriási felelősség de van egy remek szakma a kezemben, ami most Párizsban elég felkapott. Szinte mindenhol szükség van rendezvényszervezőkre és én jól megtanultam minden csínját-bínját. Nem félek attól, hogy ezzel keressem a napi kenyerem és ezzel a szakmával éljem az életem. Szóval igen, eldöntöttem! El fogok költözni innen, ebből a házból. A magam lábára állok és a saját szabályaim után élek. Kezembe veszem végre az irányítást, végre. 19 évet vártam erre a lépésre, most megteszem!

Legalább is azt hittem, de anyám két nap után egy meglepetéssel állt elő. Egy havazós délutáni napon ugyan is Emily nővérkém lépett be az ajtón és az ő kis családja. Peter & Katy &  az ikrek. Azonnal tudtam, hogy anya hívta fel, hogy jöjjön haza mert "ég a ház". De Emily csak azt hajtogatta, hogy az ikreket itthon is meg akarják keresztelni ezért jöttek haza. Még is aznap este leült velem beszélni:

-Anya mesélt egy-két dolgot.

-Tudom, hogy arra akarsz rábeszélni, hogy ne költözzek el. De szólok, hogy ne pazarold az időd erre.

-Honnan ez a hirtelen ötlet?

-Nem tudom,  csak kicsúszott a számon. Aztán belegondoltam és végül is jó ötlet.

-És hogy terveznéd?

-Van egy szakmám nem?

-És miért veszed olyan biztosra, hogy már az első meghallgatáson sikerrel jársz?

-Nem tudom...

-Na látod... Tudod... Azt mondom várj ezzel egy kicsit. Viszont én szeretnélek megkérni valamire. Tudom, hogy imádod Molly-t és Peter meg én is arra gondoltunk, hogy ha elfogadod, akkor lennél a keresztanyja? 

-Úr isten Emily! Ez komoly?! -döbbentem le-

-Igen, szeretnénk ha igent mondanál. 

-Hát ez a kérés meglepett, nem számítottam rá...

-Szóval? -húzta fel a szemöldökét Emily-

-Okay, igen! Leszek a keresztanyja. -öleltem át Emily-t teljes erőmből-

Pár napra rá, hogy ez megtörtént már a templomban is álltunk és Molly meg Jack is meg lett keresztelve Párizsban is. Molly-nak ugye én, Jack-nek pedig Emily régi barátnője lett a keresztanyja. Örültem mikor az ezt követő ebéden Molly-t úgy fogtam a kezembe, hogy ő a keresztlányom.

Még azon az estén Peter jött oda hozzám és egy meglepő kérdést tett fel nekem:

-Hogy telik itthon? -ült le mellém-

-Megvagyok, köszi.

-És jól vagy?

-Nem igazán... Nehéz ez az egész.

-Majd elmúlik, meglátod.

-Jó lenne minél hamarabb. Lassan megbolondulok.

-Dehogy is. Csak egy kis kiruccanásra van szükséged.

-Mire gondolsz? -néztem zavartan rá-

-Emily már gondolom mesélte, hogy elköltözünk. És igazán jól jönne egy plusz segítő kéz.

-Most arra célzol, hogy menjek ki New York-ba?

-Pontosan.

-Peter... Onnan menekültem el.

-Értem én, de talán jót tesz látni újra Natasha-t & David-ed, a barátaid.

-Igen, hiányoznak...

-Na, akkor mi akadálya, hogy repülőre szállj és kigyere New York-ba?

-Erre tudod jól a választ... Justin Bieber-nek hívják.

-Sophie, mindig nem menekülhetsz előle. És nem garantált, hogy találkozni is fogtok. Kijössz pár napra, akár egy hétre és meglátod, hogy jól fogod érezni magad. Utána meg eldöntöd, hogy mit szeretnél... Lesz legalább egy kis változatosság.

-Nem tudom Peter...

-Sophie! -ugrott az ölembe Katy-

-Mi az Katy? Jól érzed magad? Látom ízlett a torta. -töröltem le a morzsákat az álláról-

-Kérdezhetek valamit? -nézett rám kikerekedett szemekkel-

-Persze.

-Apa mondta, hogy jössz velünk New York-ba. De én neki nem hittem el!

-Miért? -kérdeztem rá-

-Azt mondta, hogy ha tőled hallja akkor elhiszi. -szólt közbe Peter-

-Igen? Igaz ez?

-Igen... Ügye jössz velünk vissza? Légsziii...

-Katy...

-Kérlek szépen! -nézett rám bociszemekkel, tisztára Justin-ra emlékeztet ez a nézés-

-Jól van, elmegyek veletek. -ugrott ekkor nyakamba Katy-

Hát igen, úgy tűnik attól a várostól nem tudok szabadulni. De talán Peter-nek tényleg igaza van. Talán tényleg jót tesz ha kicsit kimozdulok és találkozom a régi barátaimmal, akik nem mellesleg már nagyon hiányoznak. Úgy Nathy a csajos dolgaival, mint David a rosszabbnál rosszabb vicceivel. Jó lesz újra látni őket és megölelni mindkettőjüket. És látni azt, hogy nekik legalább bejött a szerelem.

Nem kellett sok idő, alig két nap múlva anyától elköszönve már a repülőn is ültünk. Pedig megfogadtam, hogy én abba a városba többet be nem teszem a lábam. Még is mikor leszállt a gép este a New York-i repülőtéren és újra megtöltötte az amerikai levegő a tüdőm úgy éreztem visszatértem valahova. Oda, ahol régen nagyon boldog voltam...

Belépve abba a házba, ahol gyakorlatilag minden kezdődött és minden véget ért a hideg futott végig a hátamon. De az is lehet, hogy csak a fáradtság járta át a testem. Letettem a cuccaim a nappaliba és kérdően néztem Emily-re, hogy hol fogok aludni. Hisz az ikrek a kis szobában voltak, Katy teljes mértékben elfoglalta a régi szobám, Emily & Peter meg a nagy szobában volt. 

-Sophie.. -lépett mellém Katy- Alhatsz az én szobámban, majd én alszom kinn a kanapén.

-Jaj, nem kell Katy. Édes vagy, nagyon...De nem kell. Majd én elalszom itt. -huppantam le a puha kanapéba- Hacsak Emily-nek ez nem gond.

-Dehogy, de van egy vendég matracunk. Azon kényelmesebb lenne szerintem.

-Nem, én ezen alszom és kész. -nyúltam el rajta és szinte azonnal el is aludtam-

Másnak frissen sült amerikai palacsinta illatra ébredtem. Gyors reggeli után megosztottam Twitter követőimmel, hogy újra New York-ban vagyok... Persze tudtam, hogy páran azonnal kavarni fognak, hogy Sophie Justin miatt jött tuti vissza meg hasonló dolgok, de nem érdekel. Megpróbálok továbblépni és tudom, hogy most sikerülni fog. Justin Selena-val boldog én meg... Én meg majd találok valakit aki engem tesz boldoggá.

Szóval csináltam egy képet a kanapén ülve, amit fel is töltöttem a Twitter profilomra:

"Welcome New York... again!"

Aztán Emily mondta, hogy kezdjünk pakolni, hogy hamar végezzünk vele. Elő is szedtük a dobozokat és pakolni kezdtünk mikor egy halom újságot adott a kezembe Emily, hogy dobjam ki őket a kukába. Szépen kisétáltam a nyitott ajtón, de mikor a kukákhoz értem én ügyetlen megbotlottam és pofára estem. Az újságok szanaszét hullottak szóval szedhettem össze. De az egyik újság címlapján megdöbbentő címet olvastam el. A halom újság közé leültem a fűbe és szépen elolvastam, hogy megint mit talált ki, ezúttal a New York-i média, a Justin-nal való kapcsolatomról. Igaz, hogy az újság pár hetes, de kíváncsi voltam:

"Újra együtt a tini álompár?!

Jogosan merülhet fel ez a kérdés mindenkiben. Hisz a napokban Justin elutazott, Párizsba. Igen oda, ahol jelenleg Sophie Jordan próbálja a médián kívüli életet élni.

Hírek szerint Justin járt is a lánynál, sőt egy közös ebéden is réztvettek, majd egy romantikus programon is, korcsolyáztak. Azt, hogy mik történtek azt biztosra nem tudni. Annyi tuti, hogy Justin hazautazásának napján járt Sophie-nál. Szemtanúk szerint még mosolyogva lépett be a házba, ahol Mary, Sophie anyja nyitott ajtót. De mikor távozott akkor már könnyes szemekkel hagyta el a házat kezében a vitt rózsával... Sophie & Justin kapcsolatában többször megjelent már a rózsa, hisz a kanadai énekes lábát és a párizsi táncoslábú lány hátát is egy ilyen virág díszíti. Ezek után kérdés, hogy akkor mi van Justin & Selena között és vajon Sophie & Justin között? Talán egy szerelmi háromszög van kialakulóban? Nem tudni, de ez az idők múlásával kiderül. Minden esetre mi és fotósaink résen vannak."