162. rész - szeretlek! -

-Justin? -szólaltam meg végül halkan-

-Mi van már megint?! -ordított rám és gyors ütemben állt fel az asztaltól- Nem lehet... -halkult el, ahogy meglátott-

-Szia Justin... -húztam össze magam. azt vártam, hogy nekem is leordítja a fejem-

-Sophie... -döbbent hangon szólított meg- Hogy...Hogy kerülsz te ide?

-Ööö... Ezt én is kérdezhetném magamtól.

-Bocs, hogy az előbb úgy rád förmedtem.

-Mi a baj Justin? -léptem közelebb hozzá-

-Minden... -hajtotta le a fejét-

-Mondd el... Itt vagyok. -fogtam meg a karját-

-De meddig? -nézett rám a barna szemeivel-

-Justin...

-Sophie ne... Csak te ne hagyj itt. -fogta meg a kezem-

-Muszáj ezt csinálnod?

-Mit? -beszélt hozzám halkan-

-Mindenki aggódik érted... Féltenek.

-Most pontosan miért is vagy itt?

-Justin... -sütöttem le a szemem- Bevallom, hogy amiket meséltek nekem... Szóval azok alapján úgy érzem, hogy nem is ismerlek. Nagyon megváltoztál.

-Tudom... De a régi életem csak egy személlyel volt kerek. De ő elment tőlem és azóta folyton keresem azt az érzést, de nem találom.

-Most erre mit mondjak?

-Sophie... Nekem te voltál a mindenem. Ha kell újra visszamennék az időben, hogy megváltoztassak pár dolgot... Hogy újra velem legyél... Szerettelek, sőt... Még most is.

-De...

-Semmi de. Nincs de. -lépett közelebb- Még mindig olyan csodálatos az illatod, mint volt. -mosolyodott el-

-Köszi.... -hajtottam le a fejem-

-Nézz rám kérlek.

-Justin... -emeltem fel az állam- Arra kérlek, hogy most menj ki a színpadra. Csinálj egy oltári nagy bulit. Hisz a Belieber-jeid miattad vannak itt, te meg miattuk. Tedd boldoggá őket... Aztán koncert után beszélünk.

-De biztos, hogy itt leszel utána is?

-Igen. Itt fogok várni rád. -és közel léptem hozzá, majd átkaroltam a nyakát- Itt leszek. -súgtam a fülébe-

Szorosan átkaroltam a nyakát. Justin száját mosolyra húzta és karjaival átkarolta a derekam. Testünk szorosan egymáshoz simult. Éreztem ahogy a szívverésem lassan felgyorsul, ahogy Justin-é is. Szép lassan levegő után kapkodtam és kivert a víz. Justin egyre szorosabban karolt át én meg egyre közelebb akartam érezni magamhoz. Ujjaimmal lassan végigsimítottam a nyakát, végül óvatosan beletúrtam a hajába. Erre az volt a válasza, hogy kézfeje lassan elkezdett lefele vándorolni és feje előbújt a vállam mellől. Nagy mosoly pihent a mára már férfias arcán, amit apró kis arc szőrzet szálak borítottak. Legszívesebben végigsimítottam volna kezem arcán, de ő gyorsabb volt nálam. Miközben folyton a tekintetem kereste a csillogó szemeivel és édesen mosolygott rám bal keze az arcomon kötött ki. Finom, puha ujjaival először a kósza tincseimmel játszadozott majd a forró arcomat kezdte el óvatosan simogatni. Nem bírtam parancsolni magamnak. Folyamatosan Justin-t bámultam és mosolyogtam. Legbelül tudtam, hogy ezt nem lenne szabad hagynom, de be kell vallanom, hogy iszonyatosan jól esett a közelsége. Jól esett, hogy újra érezhetem ilyen közelről és ilyen tisztán az illatát. Hogy mosolya ezúttal csak is nekem szól, az a szikrázóan szép mosolya.

-Menned kellene a színpadra... -szólaltam meg két szívdobbanás között-

-Nem baj... 

-De igen Justin... -bújtam közelebb hozzá akaratlanul is-

-Srácok... -lépett be Scooter az öltözőbe teljesen váratlanul- Jézusom! Itt tornádó söpört végig? -fordultam hátra és álltam Scoo-val szembe- Mi a fene történt itt Justin?! -ordított rá-

-Scooter ne... -léptem közbe- Beszéltem Justin-nal... -fogtam meg közbe a kezét- Most hagyjad... Csap egy oltári nagy bulit és utána még beszélünk. Ugye? -néztem rá Justin-ra, aki a hátam mögött áltt és szorította kezem-

-Igen... -nyögte ki Justin-

-De ezt itt nem én teszem rendbe... -nézett körbe még egyszer a szobán és kiment- Gyertek! Indul a show! -kiáltott még be-

-Köszönöm Sophie. -fogta még mindig a kezem Justin-

-Igazán nincs mit. Szépen helyrepofozlak és kész... -mosolyodtam el-

-Ugye nem szó szerint..? -húzta fel a szemöldökét-

-Háát.. -léptem közel hozzá és óvatosan megpaskoltam az arcát-

-Ezt még visszakapod... -nevetett és megfogta a két kezem-

-Justin... Menned kellene a színpadra. -válaszoltam miközben ő szak egyre közeledett felém az ajkaival-

-Justin! Gyere már! -lépett be az ajtón Scoo-

-Jól van... Jövök. -végül adott egy puszit az arcomra és a kezem fogva kikísért az öltözőből- Aztán tényleg itt legyél. -fordult vissza a lépcsőről-

-Itt leszek, ígérem.

Ekkor Justin visszarohant hozzám és teljesen váratlanul egy csókot nyomott a számra... Olyan puhák voltak az ajkai, olyan édesek és finomak... Legszívesebben el nem engedtem volna őket, de mire leesett, hogy mi is történt Justin már a színpadon volt és teljes erőbedobással nekikezdett az első dalnak.

-Nem tudom mit mondtál neki, de köszönöm... -lépett mellém Scoo-

-Az igazság, hogy én se tudom...

-Köszönöm Sophie! -ölelt át Pattie-

-Nincs mit.

Aztán már csak élveztük a koncertet. Justin sorjába énekelte torka szakadtából a dalokat, eszméletlenül táncolt. A rajongói meg megbolondultak a nézőtéren. Kicsit hiányzik ez az egész... Az a szeretet, ami ebben a csarnokban van most az valami elképesztő. Hihetetlen energiákat mozgat meg Justin csupán azzal, hogy leveszi a pólóját. Vagy elveszi az egyik Belieber-nek a telefonját és készít egy videót a színpadról, kattint pár képet és mosolyogva üvölti a levegőbe, hogy: SZERETLEK! Mosolyogva néztem a VIP szobából a koncertet. Scoo elmondása szerint rég volt az, hogy ekkora energiával kezdjen neki egy koncertnek Justin. Vagy, hogy egyáltalán mosolyogjon a dalok közbe és között. Aztán Scoo számára Justin egy meglepő lépést tett... 

A Beauti And a Beat után Justin intett a zenészeknek, hogy álljanak le. Nagy levegőt vett és járkált egy kicsit a színpadon. Mikor már mindenki tűkön ült azon kattogva, hogy most mit is akar Justin felnézett a Belieber-jeire és szólásra nyitotta a száját:

-Srácok... Tudjátok, hogy szeretlek titeket. Tudjátok, hogy nekem ti nagyon sokat jelentetek. Tudom, hogy nélkületek nem tartanék ott ahol tartok... Most úgy érzem megnyertem az élettől a fődíjat... Titeket... Tudom jól, hogy pár Belieber-em megbántottam az elmúlt hetekben azzal, amit tettem... Én saját magam is megbántottam. Nem vettem észre, hogy mennyi ember van körülöttem, akik szeretnek és kiállnak mellettem.. Köztük ti is srácok! Tudjátok... Huu, ezt most nehéz megfogalmaznom... Legszívesebben eltörölném mindazt a rosszat és fájdalmat amit okoztam nagyon sok embernek... El nem tudjátok képzelni, hogy mekkora öröm volt számomra, mikor az az ember lépett be hozzám az öltözőbe, akire a legjobban vágytam... Azt hittem örökre elvesztettem, hogy nem látom soha... De tudjátok, Never Say Never! -ordította a levegőbe- Szóval... Huu, nem is tudom mit mondjak... Azt hiszem az a bizonyos személy pontosan tudja, hogy róla beszélek... Bármennyire is próbálom nem megy az, hogy elmondjam mit is jelent ő nekem. Hogy mennyi mindent érzek iránta... Srácok! A segítségeteket szeretném kérni. -nézett fel a Belieber-jeire, hisz eddig a padlót bámulta zavarában- Van egy dal... Egy dal, ami mindig őrá emlékeztet... Egy dal ami mindent elmondd... Segítsetek nekem elénekelni neki! Okay?!

Több ezer Belieber pedig mosolyogva várta, hogy melyik dalról van szó. De talán az még jobban izgatta őket, hogy kinek is szól! Justin közben odaszaladt a DJ-hez és fülébe súgta a dalt. Míg a DJ megkereste a hozzá passzoló alapzenét Justin szórakoztatta a közönséget. Végül mosolyogva markolta meg a mikrofont és várta az első akkordot, hogy belekezdjen a dalba. Felvette a fehér, nedves felsőjére a farmer mellényét és már indult is a zene...

Azonnal felismertem!

Akaratlanul is nagy mosoly ült ki az arcomra. Abban a pillanatban, ahogy felismertem a dalt... Abban a pillanatban vált világossá, hogy Justin rólam beszélt. Kimondhatatlan melegség öntötte el a szívem. Ez az a dal, ami alatt Justin állítása szerint mindig rám gondol... Mondhatjuk, hogy ez az a dal, ami összeköt minket hosszú idő óta. Azóta nem hallottam ezt a dal, amióta itt hagytam New York-ot... Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy iszonyatosan nagyot hibáztam azzal, hogy Justin-t itt hagytam. Nem lett volna szabad elengednem a kezét, mindig fognom kellett volna... Mindig mellette kellett volna lennem és ugyan úgy szeretni, mint mindig...

Miközben a VIP szobában a könnyeimmel küszködtem Justin & a Belieber-ek torkuk szakadtából énekelték a Die In Your Arms című dalt. Azt hittem itt véget is ért a meglepetések sora... De tévedtem.... Amint vége lett a dalnak Justin hátat fordított és pár lépés után nagy levegőt vett és mosolyogva az ég fele nézve beleüvöltötte a levegőbe, azt amitől legszívesebben kirohantam volna a színpadra és olyan szorosan öleltem volna magamhoz ahogy csak tudom:

-Szeretlek! Szeretlek Sophie Jordan!