161. rész - A koncert -

Pár nap telt el azóta, hogy Scoo itt járt. Bevallom gondolkodtam sokat azon, amit ő mondott. De még mindig úgy gondolom, hogy nekem nincs mit tennem. Justin megváltozott...

Az eltelt napokban Emily-ék teljes mértékben birtokba vették az új lakást. A másikat már eladásra is bocsájtották.

Natasha kicsit nehezen viselte, hogy már nem lakunk olyan közel egymáshoz, de kiengesztelés gyanánt elvittem őt egy kis vásárlásra. Közben mesélt a David-del való kapcsolatáról. Jó volt hallani, hogy a kis tervem anno milyen sikeres volt. És ahogy mesélt róla a szeme csak úgy csillogott. Tudtam, hogy David-el megfogta az isten lábát. Ő nem olyan mint a többi srác. Viszonylag régről ismerem, még Justin mutatta be egyik buli alkalmával. Ezerszer jobb pasi mint Nathy eddigi barátai. Nagyon összeillenek, mind a ketten kicsit őrültek a maguk módján és tényleg... Ők lettek az álompár. Nathy folyton egy olyan fiúra vágyott aki figyel rá és törődik vele. Aki ott van mindig, ha szükség van rá. Akár egy befőttes üveg kinyitására, akár lelki támasznak. Aki megmosolyogtatja és elviseli a hülyeségeit, sőt azt imádja benne... Hát David ilyen. Céltudatossá vált az évek alatt és amit szeretne azt meg is szerzi. Hisz Natasha-t is megszerezte.. Igaz az én segítségemmel, de megszerezte.

Visszatérve a vásárlásra... Nagyon rég vásárolgattam és most, hogy itt vagyok úgy döntöttem nem fogom szorongatni a pénzem. Először anyának & a Khamnton családnak vásároltam be. Nem igazán tudtam, hogy meddig leszek még itt New York-ban de maximum, majd hamarabb kapják meg az én ajándékom. Semmi ötletem nem volt, hogy mit vegyek nekik. Eleinte csak bóklásztam egyik boltból a másikba. Anya például imádja az ékszereket. Minél egyedibb és különlegesebb annál jobban tetszik neki. Nem kellett sokat keresgélnem, míg rátaláltam egy csodára. Nagyon jól nézett ki a nyaklánc, igaz én nem viselném, de anya stílusa kicsit másabb, mint az enyém. Végül neki azt vettem meg. Emily-nek egy füldíszt vettem. Ő ezekért van oda. Igaz picit extrém termék, de az én nővérkém az is. Aztán Peter-rel voltam picit bajban. Fogalmam nem volt arról, hogy mit vegyek neki. De ő szerette az egyediségeket azért neki egy laposüveg szettet vettem. Katy-nek egy kis gurulós utazó bőröndöt vettem, mert aki modell akar lenni annak sokat kell utaznia. A két pöttömnek az ajándékát utoljára hagytam. Jack-nek egy sima távirányíthatós játékautót vettem. Aranyszínű Porsche-t, ami drágának hat, de nagyon nem volt az. Imádott keresztlányomnak pedig egy gitárt vettem. Szereti, ha az apja gitározik neki és ha nagyobb lesz gondolom meg is akar tanulni játszani. Akkor már nem kell venni neki. Natasha kiengeszteléséhez egy vagány magassarkút vettem neki. Meglepett, hogy ennyire beleszeretett a magassarkúkba, de így csak megkönnyíti a dolgom. 

Hazaérve szépen lepakoltam mindent és pihentem...

×××

Pár nap múlva viszont egy váratlan hívást kaptam a régi jó sztár barátnőmtől Carly R.J.-től.

-Hello csajszi. -üvöltött a telefonba-

-Szia Carly! Mi újság?

-Ááá, ha az tudnád... Na de figyel. Azért hívtalak mert hallottam, hogy itt vagy New York-ban. Igaz?

-Igen. Miért?

-Nos, hát hétvégén ott lesz koncertem. Nem jönnél el? Olyan rég találkoztunk, jó lenne beszélni egyet.

-Ööö, végül is okay. Benne vagyok.

-Remek.

-Nem lenne gond, ha vinnék magammal kettő embert?

-Dehogy, akkor majd annyi jegyet küldök.

-Köszi. Hol lesz és mikor?

-Majd küldök egy autót elétek, de szombaton.

-Köszi baby.

-Igazán nincs mit. Jó lesz látni újra. De mennem kel, majd írok ha van valami. Na puszi.

-Puszi.

Huu, vártam már. Jó lesz kicsit szórakozni, még a hazautazásom előtt. Azonnal hívtam Nathy-t és elújságoltam, hogy szombaton buli van. Nem kellett kérlelni, azonnal igent mondott.

×××

Szombat délután eljött Emily-ékhez Nathy & David. Már szépen ki voltak öltözve csak én flangáltam egy szabadidő naciban és egy sima pólóban a lakásban. Míg Peter David-el beszélt addig Nathy segített kiválasztani az esti szerelésem. 

Nem akartam valami huu de extrémet. Visszafogott még is csinos ruhára vágytam. Aztán egy sárga bakancsra rátaláltam, amit mindenképpen fel akartam venni. Egy shifon ruha, rá egy kis kardigán és már meg is voltam. Csak a hajammal kellett kezdenem valamit. De végül, hogy ne legyen túl sok munkám vele, csak simán hátrafogtam és megkötöttem. Pár apró kiegészítő, kis smink és már kész is voltam. Mikor kész lettem lementünk a konyhába és gyorsan bekebeleztünk egy pizzát hárman. Aztán kis várakozás után egy bazinagy fekete autó parkolt le a ház előtt. Kiszállt belőle egy fekete öltönyös férfi és a bejárati ajtóhoz sétált. Ott erőteljes kopogással jelezte, hogy itt az idő az induláshoz. Peter ajtót nyitott mire a férfi bemutatkozott:
-Jó estét. Emett vagyok.
-Jó estét, Peter. -fogtak kezet-
-Carly küldött, hogy pár fiatalt el kell vinnem a koncertre.
-Sophie, itt az autó. -kiáltott be a nappaliba Peter-
-Megyünk.
Pár perc múlva már az autóban is ültünk és izgatottan vártuk a koncertet. Emett ott odaadta a VIP jegyeket és már gurultunk is a stadionba. Nagyon izgatott voltam. Nagyon rég nem voltam koncerten, legutóbb Justin koncertjén voltam...
A helyszínhez érve elképesztő volt látni azt a rengetek embert akik eljöttek. Aztán Emett a hátsó bejárathoz vitt minket, ahol gyorsan bementünk. Először ismeretlen arcú emberek jöttek csak velem szembe, de egyik pillanatról Justin táncosai tűntek fel előttem. Összezavart ez a egész. Ez Carly koncertje, mit keresnek itt Justin táncosai.
Az egyik háttérsegéd a VIP szobába kísért minket, ahol leesett, hogy mi is folyik itt. Ugyanis a szobában ott volt Pattie & Jeremy & Scoo & Carly & Ryan & Chaz & Alferdo és még pár ismerős ember Justin köreiből.
-Mi folyik itt? -döbbentem intézem a kérdést az ott lévőkhöz-
-Szia Sophie... -ölelt át Carly-
-Carly... Mi folyik itt. Mondjátok, hogy nem az amire gondolok.
-De... -válaszolta-
-Scoo... Ezt te csináltad?
-Szia Sophie... Igen.
-De... Én megmondtam, hogy nincs hozzá közöm. Nincs miért, miről beszélnem vele.
-Sophie... -lépett elém fájó tekintettel Pattie- Tudom, hogy fontos volt neked, talán még valahol most is. Gondolj az én helyzetembe... Justin a fiam. Nagyon aggódom érte, hogy valami butaságot csinál. Félek, hogy valami baja esik. Érted...
-Pattie... Én nem tehetek semmit.
-Sophie, gyere velem. -fogta meg a kezem Jeremy és kivezetett a folyosóra-
Jött utánunk az egész kis csapat. Egy nagy barna ajtó előtt álltunk meg, ahonnan nagy hangerővel robbant ki Justin hangja. Vitatkozott... Még velem se beszélt soha így, vagy hasonlóan. A hangja dühöt és sérelmet rejtett. Összeráncolt homlokkal hallgattam, ahogy az egyik alkalmazottjával mérhetetlen dühvel ordibál és pár tárgyat a megsemmisítés szélére küld. Nem hittem, komolyan nem hittem, hogy Justin van az ajtó másik oldalán... Aztán egyik percről a másikra Justin elküldi a jó büdös francba az ember, kinyílik az ajtó és vérvörös fejjel elsiet a helyszínről az alkalmazottja, bevágva maga után az ajtót.

-Erről beszéltem Sophie... -lépett mögém Scoo-
-Ez nem lehet Justin... -válaszoltam az ajtót bámulva-
-De, ő....
-Próbálj meg beszélni vele. A koncertig van még egy kis idő. -fogta meg a vállam-
-Jól van... De nem ígérek semmit. -mentem bele a tervükbe-
-Köszönöm Sophie. -fogta meg a kezem Pattie-
Egy megnyugtató mosolyt dobtam neki, majd egy nagy levegőt vettem. Egy lépést tettem a barna ajtó felé és pár másodpercig megálltam előtte. Végigfutott az agyamban az a kérdés, hogy mit is mondjak neki. Hogy aggódnak érte? Hogy rossz úton jár? Hogy ez már a régi Justin? Hogy ez már nem az a Kudrauhl akibe milliónyi lány, Belieber beleszeretett? Összezavarodott gondolatokkal kezem a kilincsre helyeztem és mintha valami nagy erő kellene, hogy kinyissam az ajtó minden erőm arra az egy kis pontra irányítottam. Végül óvatosan elfordítottam az ezüst gombot és lassan kinyitottam a barna ajtót. Meglepett az a látvány ami odabent fogadott. A székek a fejük tetején állnak. Ami eredetileg az asztalon kellene legyen az a földön szanaszét dobálva. A valószínűsíthető fellépőruhák nem a fogason voltak, szépen egymás után helyezve, hanem szanaszét dobálva a kanapén. Némelyikre ráfolyt valami vörös lötty, ami így már használhatatlanná vált. A lámpa villogott és az asztalon feldőlt üvegből csordogált ki a folyadék a padlóra. Mellette egy számomra ismeretlen fiú ült. Fekete nadrágban az egyetlen épen maradt széken, karját az asztalon támasztva és tenyerébe helyezett fejjel fújta ki a levegőt. Haja kócos, bőre csillogott az izzadságtól és a karján megszaporodott tetoválásokat simogatta másik kézfejével. Vörös csukája már nagyon nem mondható újnak. Mindenféle kis piszkok ültek meg rajta és a fehér pólója se mondható frissnek. Testnedvétől a kicsit nedves ruhadarab izmos hátára tapadt, ami meglepően izmos volt. Térde az idegességtől fel alá járt és pár másodpercenkét beletúrt a hajába, ahol mindig akadt egy-két szál ami még is visszamászott az arcába. Egyik ilyen mozdulat alkalmával szemem elé került repedezett és fakó rózsaszín ajkai. Felső, fehéren csillogó fogsorával beleharapott, ami attól kifehéredett, majd szép lassan újra megtelt vérrel és visszanyerte halvány színét. Vastag szemöldöke úgy pihent a homlokán, mintha ez lenne életének a legszomorúbb napja. Szempillái alatt valahol ott csillogott a gesztenyebarna szeme, de nem a szenvedélytől. Apró kis könnycseppek tapadtak szempilláira, amik végül annyira nehézzé váltak, hogy a gravitáció végighúzta kerek és vörös arcán. Végül az álláról az asztalra hullott, amiben látszott az ismeretlen srác arca... Ő volt Justin. Az a Justin, aki ezelőtt mindig nevetett. Boldog volt, életvidám, aki imádott élni. De most ki az a Justin, aki itt ül előttem négy lépésnyire és nehezen, szipogva tölti meg tüdejét levegővel..?