159. rész - Együtt a csapat -

Csak mosolyogtam az egészen. Mára nem hagyom, hogy a média a szarságaival elcsessze a napjaim.  Szépen a többi újság közé csúsztattam ezt és úgy ahogy volt kidobtam a kukába.

Egész álló nap csak pakoltunk. Estére azt se tudtam, hogy hol áll a fejem. De Emily szuper ötlete kicsit helyrerázott. A kertben Peter grillezni kezdett, mi csajok bent pedig friss salátát csináltunk. Teljesen lényegtelen volt végül is, hogy körülbelül 5-10 fok van. De a Khamton család ezt egyáltalán nem tartja furcsának, hogy ilyen hidegbe grilleznek. Minden esetre én élveztem a frissen, a szabadban grillezett csirkemell filémet. Este hulla fáradtam vonszoltam be magam a zuhany alá. A forró vizet magamra engedtem, majd belebújtam egy rövidnadrágba meg egy toppba. Be bújtam a takaró alá és már el is nyomott az álom. A másnap se telt el másként, csak pakoltunk és pakoltunk, ki se látszottunk a munkából.

Másnap, csütörtökön viszont kicsit fellélegezhettem. A csomagok nagy részét már összepakoltuk és már el is vitték az új házba. Még nem láttam de Peter azt mondta, hogy nagyobb mint ez és sokkal közelebb van a belvároshoz. Kíváncsi voltam rá, vártam már, hogy lássam. De a mai nap két váratlan vendég is jobbá tette a napom. Mikor Emily-ék szobájában szedtem össze a még ott maradt dolgokat, egyszer csak azt hallom, hogy engem hív:

-Sophie! Téged keresnek, gyere ki... Nem hallod? -lépett be a szobába Emily- Téged keresnek.

-Ki?

-Nézd meg, én befejezem ezt itt. -vette ki a kezemből a dobozt-

-Okay. -és kisétáltam a nappaliba-

-Sophie! -hallottam egy ismerős hangot, és a következő pillanatban már a nyakam ölelgette Nathy- Hiányoztál.

-Te is nekem. Jó újra látni.. Ááá el se hiszed milyen jó újra itt lenni... És David... Hmm, te még gyúrsz? -fogtam meg a felkarját, majd megöleltem-

-Neked is szia Sophie. -mosolyodott el és ölet át- Hogy vagy?

-Ijaj, azt inkább hagyjuk.

-Miért? -kérdezett vissza-

-Hulla vagyok. Tegnap folyamatosan pakoltunk meg azelőtt is.

-Kár, kitaláltunk David-el egy klassz programot.

-De attól, hogy fáradt még eljöhet. -tanakodott Nathy & David-

-Srácok... Miről van szó?

-Ma este van egy remek buli a World Night klubban és van négy VIP belépőnk. Arra gondoltunk, ha már itt vagy New York-ban akkor eljöhetnél, hogy ezt megünnepeljük.

-És ki lenne a negyedik vendég?

-Az egyik haverom, ő szerezte a belépőket. Az apja ott dolgozik. -válaszolta David-

-Értem.

-Szóval benne vagy? -nézett rám tágra nyílt szemekkel Nathy-

-Hát... Végül is rég voltam bulizni, jól jön majd.... De nincs olyan ruhám itt, amit feltudnék venni.

-Nem gond... Átjössz hozzánk és ott elkészülünk. A srácok majd értünk jönnek.

-Jaja. -vágta rá David- Én megyek is, majd kilenckor találkozunk csajok. -adott csókot Nathy-nek, engem megölet és lépett is-

Elköszöntem Emily-től és mi is léptünk, át Hatasha-hoz. Azonnal a szekrényéhez rohant ahol vette elő a jobbnál jobb ruhákat. Azt hittem könnyen találunk majd valami jó kis szerelést, de nem. Natasha viszonylag hamar eldöntötte, hogy mit vesz fel. Egy nagyon csinos és sexy szerelést állított össze magának. Én annál nehezebben találtam bármit is, ami tetszett viszont odavaló is volt. Akármibe egy ilyen elit helyre menni nem lehet. De aztán egy sifon, narancssárgás ruha nagyon megtetszett. Egyszerű, de nagyszerű és még jó is volt rám. Kis csajos készülődés után alig telt bele öt percbe és a két fiú már az ajtóban állt. David karon fogta Nathy-t én meg maradtam az ismeretlen sráccal. Azt se tudtam ki az, de úgy voltam vele, hogy nem ez lesz a legnagyobb problémám, hanem, hogy kicsit kicsi a cipő.

Autóba szálltunk és Michael, az ismeretlen srác vezetett. Ahogy beléptünk a klubba eszméletlen látvány fogadott. Elképesztően nézett ki a hely.  Nagy terek és kék színben pompázó bárpult. Jó kis ütős zene szólt és 1-2 ember hébe-hóba felbukkant. Még nyitás előtt érkeztünk, ugyanis az csak tízkor lesz. Micy szinte azonnal rendelt is piát, majd David & Nathy kicsit félrevonult én meg maradtam kettesben Micy-val.

-Szóval te az a Sophie Jordan vagy? -lépett elém-

-Igen, még mindig.

-Ezt nem értem.

-Bárhol is bemutatkozom mindenkinek ez az első kérdése.

-Ja, bocsi... De sokkal szebb vagy, mint a képeken.

-Ohh, hát köszi.

-David mesélt rólad, de nem tudtam, hogy te vagy az.

-Igen? Miket mesélt?

-Párizsban élsz a szüleiddel és itt, New York-ban voltál 1-1,5 évet táncolni.

-Csak anyával, apa meghalt.

-Ohh, sajnálom. Nem tudtam.

-Semmi baj, honnan tudhattad volna.

-Rég történt?

-Nem, alig pár hónapja, de légyszíves... Ne beszéljünk róla. 

-Oh, okay.

Aztán szép lassan szállingózni kezdtek az emberek és egyre hangosabb lett a zene, végül már telt ház volt. A csapat beledobta magát az éjszakai életbe. Micy apja egyszer oda is jött hozzánk, közölte, hogy ma este a ház vendégei vagyunk. Onnan nem volt megállás, a srácok öntötték magukba a piát, de szerencsére volt egy határ, amit senki nem lépett túl. 

-Te miért ücsörögsz itt egyedül? -jött oda Micy- Baj van?

-Jaj, dehogy... Csak kicsi ez a cipő és fáj benne a lában.

-Miért nem veszed le?

-Az, hogy néz már ki?

-Sehogy... Vedd le nyugodtan. -és erre levettem azokat- Add ide, majd én elteszem, hogy ne cipeld. Mikor megyünk el visszaadom.

-Jól van, tessék.

Aztán folytatódott is a buli. Úgy hajnali 5 körül jött el az a pillanatot, hogy a csipet-csapat hazaindult. Hónom alá vettem a cipőket és Micy-ba karolva az autóhoz mentünk. Nathy & én beültünk hátulra David társaságában. Micy elől egy alkoholtól mentes emberke mellé ült, aki hazavitt minket. Egész hazáig röhögtünk és a múltról beszéltünk. Az utcánkba érve kitettük Nathy-éknél a szerelmeseket, aztán engem is hazavittek. Micy kiszállt és kinyitotta az autó ajtaját. Segített kiszállni, majd megragadta a karom és a ház ajtajáig kísért.

-Köszi. -dadogtam neki-

-Nincs mit.. Jól érezted magad?

-Nagyon. Jó volt kicsit elvonatkoztatni a gondoktól.

-Nekem is jól telt az este. Nagyon aranyos lány vagy és nem utolsó sorban csinos is.

-Ne túlozz. -kuncogtam-

-Csak az igazat... Találkozhatunk még? -fogta meg a kezem-

-Nem tudom Micy... Aranyos, kedves és figyelmes srác vagy de... -léptem egy lépést hátra- Most nem szeretnék semmit senkitől.

-Értem... Azért majd kereslek, ha nem gond.

-Ne... Jobb lesz ha nem.

-Miért?

-Tuti, hogy holnap a TV arról pampog, hogy Sophie Jordan bepasizott... Nem akarom, hogy téged is belekeverjenek ebbe az életbe.

-Miattam nem kell aggódnod.

-Tudom, ezért nem szeretnék semmi félreértést.

-Okay, ahogy akarod.

-Kösz még egyszer, hogy hazahoztál.

-Semmiség... Aludj jól.

-Te is.

-Azért megölelhetlek? -lépett vissza az indulásból-

-Aha. 

Igazából vártam is rá, hogy megölel. Nagyon vonzó srác ez a Michael gyerek, de most tényleg nem szeretnék semmibe se belebonyolódni. Kicsit élvezni akarom, hogy singli vagyok. És azt se felejtsük el, hogy csak pár napig, esetleg egy-kettő hétig vagyok csak itt New York-ban...

Aztán az ölelés után Micy elköszönt, autóba szállt és elhajtott a józan emberkével az oldalán. Halkan beballagtam a házba, ledobáltam a cuccaim a fotelba majd átöltöztem és már aludtam is. Alig vártam a reggelt, hogy fájjon a fejem és, hogy azt se tudjam mi van. De délre már Emily-ék új házában leszünk, sőt este már ott is alszom, talán már egy ágyban...

Micy