Az eltelt pár napom szinte csak így telt el. Nem volt semmi kedvem semmihez. Állandóan a szobában voltam és még enni se tudtam.
Peter & Emily segít amiben tud, de tudom, hogy ez óriási teher számukra. Eddig csak 1 gyerekük volt. Most meg hirtelen lett kettő és nemsokára megszületik az ikerpár is. Katy szegénykém azt se tudja mi történt. Állandóan játszani akar velem, meg Angel-el sétálgatni, de ehhez egy csepp kedvem meg energiám sincs. Amióta itt vagyok csak egyszer hagytam el a házat és csak kétszer voltam kinn az udvaron. Akkor is csak azért mert Katy kinn volt és a szülők nem voltak itthon. Egyszóval teljesen bezárkóztam. Nem volt kedvem ahhoz, hogy mások sajnálkozó tekintetét nézzem és hallgassam azt, hogy majd úgy is meg fog bocsájtani. Amit kétlek. Amióta eljöttem azóta nem keresett, felém se nézett. Lemondott rólam, de én róla nem! Nem bírom kiverni a fejemből. Minden egyes másodpercben ő jár a fejembe... És ahányszor arra gondolok, hogy mennyire boldogok voltunk és én elszúrtam... Zokogásba török ki.
Natasha se keresett. Azt se tudom, hogy ő mennyit és hogyan tud a dolgokból. Szinte a nyakamat merném tenni rá, hogy Greg neki is hazudott, hogy én másztam rá. De, hogy ez neki mért jó... Én soha a büdös életbe nem fogok úgy ránézni mint egy pasira. A történtek előtt se, de most végképp. Előttem ő már egy senki, nem is létezik számomra.
A táncstúdiós helyzetem megjavulni látszik. Úgy tűnik, hogy az a pár ember aki mellém állt eléri azt, hogy leváltság Sebastian-t. Pont akkor jön rendbe ez a bonyodalom, mikor kedvem sincs táncolni... Mért nem akkor, amikor minden jó volt?! És, ha belegondolok, hogy azok a személyek is a stúdióba járnak, akik valószínűleg, most utálnak... A hideg futkos végig a hátamon.
Egyik nap Emily elment a nőgyógyászához, Peter dolgozni ment és Katy az oviban volt. Egyedül voltam otthon. Szokás szerint a szobámban gubbasztottam és vártam a csodát, hogy hátha betoppan Justin és megölel. De arra ugyan várhatok.. Hosszú idő után most lépek fel először a netre. A Twitter volt az első lépésem. Számos értesítés, de egyik se Justin-tól. Nem is foglalkozom akkor már velük. Megnéztem Justin oldalát, de nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy hiányoznék neki. Csak arról szól minden, hogy nemsokára megjelenik a Believe Acoustic albuma. Aztán egy szinte észrevehetetlen twitten akadt meg a tekintetem:
"Minden jó valahol véget fog érni... Számomra a legjobb nemrég véget is ért."
A szakításunk után 1 nappal írta ezt ki. Tudtam, hogy ez rólunk szólt. Ezek szerint még is hiányzom neki, vagy csak hiányoztam. Nem tudom. Aztán a Facebook oldalamon is ezernél több levél, értesítés és jelölés várt. Egyikre se reagáltam, egyik se Justin-tól jött. Rámentem az egyik online magazin honlapjára. A főcikk az volt, hogy Whitney Houston viaszbabát kapott. Kicsit az oldal alján kutakodva egy cikket találtam. Az elmúlt héten ez volt a legolvasottabb. Megnyitottam és elámultam amit írtak.
Nincs már többé Juphin pár?! Napok óta nem látni együtt a tini álompárt. Sokan azt állítják, hogy a nagy szerelem véget is ért, miután Sophie és egy eddig ismeretlen srác csókot váltott. A boldog kapcsolat kicsivel tovább tartott, mint fél év. De, úgy látszik, hogy Mr. Bieber-t nem viselte meg annyira ez a dolog, hisz tegnap egy klubban együtt bulizott a családjával és volt barátnőjével, Selena Gomez-zel. Egy kép is nyilvánosságra került, ahol látszik, hogy kicsit sincs letörve a szupersztár és nagyon jól érzik magukat a fiatalok. Azt biztosra venni, hogy vége a Juphin pár mesébe illő kapcsolatának nem lehet. Egyelőre még egyik érintett fél se nyilatkozott. De van egy árulkodó jel, hogy még is igaz a hír. Ugyanis a tegnap esti buli után a volt szerelmes pár együtt távozott a helyszínről, nem máshoz, mint Justin-hoz. És ez még nem minden. Selena Twitte-ren közölte, hogy szuper estében volt része és, hogy megismételné. Justin válaszkánt csak annyit írt, hogy úgy legyen. Kíváncsian várjuk, hogy mi sül ki ebből a beláthatatlan ügyből.
Hát ez csúcs! Annyira hiányzott ez nekem, hogy nem is hiányzott! Így még rosszabb lett minden. Régen Selena elől Justin hozzám jött, most meg fordítva. Hihetetlen, hogy több mint fél évet csak úgy kidob az ablakon és nem is figyel többet rá. Úgy csinál, mintha meg sem történt volna a dolog.
Dühömben levágtam a laptopot a földre, ami széttört. Mit sem törődve vele kimentem a konyhába. Újra rám tőrt a sírás és kellett egy kis folyadék, mert különben újra elájulok. Igen, már vagy háromszor elájultam annyira kiszáradtam. Kirohantam a konyhába és egy üveg vizet vettem a kezembe meg egy poharat. Pont mikor tölteni akartam kicsúszott a pohár a kezemből. Egyenesen a padlóra esett és szilánkokra tört. Megpróbáltam a nagyobb darabokat összeszedni de megvágták a tenyerem. Kicsit fájt, de nem vészesen. Leültem a hűtő elé, a szilánkok mellé és a vágást néztem. Nem volt túl mély, de egy kis vér még is kifolyt belőle. Odahajoltam a szilánkok fölé és az egyiket óvatosan elemeltem. Olyan érzés volt, hogy ezt meg kell tennem. Valami azt súgta, hogy ezután jobb lesz. Így hát megragadtam az üvegdarabot és megmarkoltam tiszta erőből. Pár éle belefúródott a bőrömbe, ami fájt, de nem érdekelt. Még jobban megszorítottam az eddig pár darabra tört üvegdarabot. Majd elengedtem a szorítást és a tenyerem bőrébe beleállt pár szilánkot megpróbáltam kiszedni. Aztán az egyik nagyobb darabbal az alkaromat kezdtem simogatni. Idővel ez a simogatás karcolásba, majd kisebb vágásokba ment át. Már vagy tucatnyi vágásnyom díszítette az alkarom és a tenyerem számos kis vágást A bal karom csupa vér volt, és nem szűnt megállni folyása. Ahogy a könnyeim folyása se. Kiesett kezemből az üvegdarab és én meg bámultam a bal karom, hogy mit tettem vele. Még mindig úgy éreztem, hogy ez nem elég, még szenvednem kell. Homályosan láttam már, aztán lassan elsötétült minden...
