107. rész - Ölelés -

Úgy negyed óra elteltével megérkeztünk Emily-ékhez. Már iszonyatosan izgultam, nem tudtam, hogy mire számítsak. Justin megállította az autót és síri csönd vette kezdetét. Csak bámultunk magunk elé, míg nem elkezdtem levenni a kabátot:

-Mit csinálsz? -nézett rám értetlenül Justin-

-Hát... Visszaadom a kabátot.

-De... Az a te kabátod.

-Nem. Ez nem az enyém. És ha az enyém is lenne... Hogy került hozzád?

-Ott hagytad a házban, mikor... -és itt nem folytatta tovább-

-Ohh. Értem. Kösz, hogy elhoztad, bár úgyse hiányzott volna. Más annál inkább hiányzik... -halkultam el én is- Na, akkor én megyek. Szia.

És kiszálltam az autóból, majd a ház fele indultam. Hallottam, hogy egy másik ajtó szintén becsukódik és valaki felém jön. Aztán nevemen szólított és megállt:

-Sophie.

-Igen? -fordultam meg-

-Amm... -vakarta a tarkóját-

-Mit akarsz? -léptem felé egyet-

-Tudom fura kérés, de megölelhetlek?

Nem szóltam semmit csak határozott lépésekkel elé siettem és megálltam tőle fél méterre. Mélyen a szemébe néztem, egy halvány mosoly és már a karjaiban is voltam. Fejem a válla és a feje közé túrtam, érezni akartam talán utoljára az illatát. Gyomrom görcsbe rándult, annyira hiányzott ez már nekem, mint víz az embernek. Karom Justin hátánál összefontam, hogy minél közelebb érezzem magamhoz. Ő a nyakamnál szorított magához, miközben a hajamat túrta. Éreztem ahogy ő is fejét a nyakamba túrja és nagyokat szippant. Tudtam, hogy hiányoztam neki... Szívem azt diktálta, hogy a következő pillanatba csókoljam meg, de az eszem pont az ellenkezőjét, hogy engedjem el. De egyik se ment. Valahogy ott lefagytunk mind a ketten. Nem érzékeltük az időt, pedig már jó pár perce egymás karjaiban vagyunk. Végül egy arra tartó autó zökkentett ki a csodás érzésből. A fényszórója minket vett célba, olyan érzés volt. Ezért elengedtük egymást. Utoljára a szemébe néztem, majd elköszöntem tőle.

-Jó éjt Justin.

-Jó éjt Sophie. -mosolyodott el- Vigyázz magadra.

Az ajtóhoz érve visszanéztem rá, aki még mindig ott állt a járdán, ahol hagytam. Küldtem neki egy mosolyt, mire ő fogta magát és beszállt az autóba, majd elhajtott. 

Bevallom végigfutott fejembe, hogy nem megyek be a házba, csak lazán továbbállok. De megígértem Justin-nak, hogy hazajövök. És az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.
Erőteljes kopogással törtem meg a benti csendet. Hallottam, hogy valaki sietősen közelít felém, majd kinyílt az ajtó. Emily állt előttem aggódó tekintetével:

-Sophie! -ölelt át szorosan- Gyere be. -karolt át erősen és bekísért a nappaliba. Peter ott ült a fotelban, mikor meglátott kipattant onnan és hozzám sietett-

-Sajnálom. -öleltem át őt-

-Semmi baj. -szorított magához-

Majd faggatni kezdtek, hogy hol voltam és mit csináltam. Így elmeséltem nekik mindent.

-Justin hozott haza? -kérdezte Emily-

-Igen.

-Ohh.

-Nem történt semmi... -hajtottam le a fejem-

-De az még is jelent valamit, hogy ő ment érted...

-Igen, tudom. De talán nem eleget... Nem gond, ha én most lefekszem?

-Dehogy. Menj csak. De halkan, mert Katy már alszik.

-Tud valamit?

-Nem. 

-Maradjon is így... Jó éjt.

És besétáltam a szobába. Katy szuszogása hallatszott csak. Gyorsan levettem a ruháim és felvettem és piros rövid nacit meg egy világos rózsaszín toppot.

Bebújtam az ágyba és szinte azonnal el is aludtam.

Annak ellenére, hogy nagyon későn feküdtem le reggel nagyon korán felébredtem. Magamra vettem egy piros, kis köpenyt és a konyhába mentem. Csináltam pár amerikai palacsintát és Katy-nek szendvicseket, mert ma megy az ovis csoporttal táborba. Egész hétvégén nem lesz itthon a kis angyal. Aztán Angel-nek is enni adtam. Szegénykét mostanában eléggé elhanyagoltam. Mikor végeztem mindennel Emily & Peter is felkelt. Felébresztettem Katy-t, így négyesben megreggeliztünk. Peter elment dolgozni mi meg összepakoltunk Katy-nek. Nemsokkal 9 előtt a csoportot szállító kisbusz is megérkezett. Aztán Katy  már otthon se volt. Emily nemrég lépett a kilencedik hónapba, így neki szigorúan tilos dolgoznia. Így lefektettem a kanapéra míg én elvégeztem a házimunkát.

Aztán mikor végeztem elmentem és letusoltam. A hajam hagytam, hogy természetesen beszáradjon. Kiválasztottam egy nagyon egyszerű és szuper kis szettet arra a napra. Nagyon kényelmes volt, ráadásul ebben a fülledt nyári melegben nagyon jól jött a kicsit bő felső.

Mikor végeztem megragadtam Angel-t és elvittem sétálni a közeli parkba, ahol először találkoztunk Justin-nal. Vettem egy epres jégkrémet magamnak, majd szabadjára engedtem Angel-t. Nagyon élvezte a szökőkút hűsítő vizét. Bevallom én is jól éreztem magam, jó volt újra a szabadban járkálni. Úgy egy óra elteltével haza indultunk. Angel nagyon kifáradt a sok szaladgálásban, amint hazaértünk kifeküdt az ágyán.

Emily a délutáni szunyáját tartotta, így én kimentem a kertbe relaxálni. Pont mikor indultam volna kopogás hallatszott. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam...

Váratlan személy állt velem szembe. Nagyon nem számítottam rá. Ő csak mosolygott és megölelt. Összezavarodva behívtam a házba. Csináltam két hűsítő limonádét és kimentünk a kertbe. Leültünk a hintaágyba és beszélgetni kezdtünk...