110. rész - Végre egyenesbe kerül a karrierem! -


Szóval ők itt ketten Jeremy & Erin Bieber. Két gyerekük van Jazmy & Jaxon. Ők  Justin féltestvérei.







Ő itt Jenny Hudson, Erin nővére. Van egy férje, Stan Hudson akivel 9 éve házasok. Kettő gyerekük van. Az egyik David, aki Jenny első házasságának gyümölcse. És van Ray, aki a közös gyerekük. Ray 6 éves.






Ő itt a már emlegetett David Hudson. 17 éves és Stan mostohafia. Imádja ha egy lány elpirul a mosolya és a szövege hallatán. Sötétbarna hajú és tengerkék színű a szeme. 170 cm magas és kicsit kigyúrt testű srác.












Még beszélgettünk egy kicsit, de végül el kellett mennie Erin-nek. Így ment vele Jenny & David is. Nathy & én is az autó fele mentünk, ideje, hogy végre hazamenjünk.
-Helyes ez a David gyerek... -jegyezte meg Nathy az út alatt-
-Helyes?! Minden szaván kuncogtál. Valld csak be, hogy bejön mint srác.
-Hát...
-Natasha! Ismerlek, tudom, hogy tetszik neked.
-Hát, nem tagadom, nem rossz...
-De!
-Igen de. Szinte 2 évvel fiatalabb nálam.
-És? A kór nem számít! Ezt már mondtam volt Carly-nak is mikor elmondta nekem, hogy tetszik neki Chaz. Igaz, hogy csak pár hetes kapcsolat lett belőle de egy próbát megért. És ez is.
-Gondolod?
-Naná! És talán így könnyebben kimegy a fejedből az a Greg nevezetű gyerek.
Aztán erre már válasz nem jött. Hazaérve Nathy leparkolt én meg elköszöntem tőle. Hazaérve átadtam a vásárolt holmikat és megmutattam, hogy miket vettem magamnak.

...

A következő pár napban semmi érdekes nem történt. Csak éltem a normális életem. Nathy is egyre többször jött át hozzánk, hogy kicsit se érezzem magam egyedül. Közben Katy is hazautazott már a kis táborából.
Egyik délután Nathy és én épp táncolgatunk a nappaliban, mikor a telefonom csörgése megzavart mindkettőnket. Izgatottan és zihálva vettem fel:
-Jó napok kívánok. Elnézést a zavarásért, Sophie Jordan-el beszélek?
-Igen. Ön kicsoda?
-Én Flora Worner vagyok, a Dance Again a World igazgatója.
-Komolyan?
-Igen. Szeretném megkérni, hogy ha holnap lehetséges fáradjon be a stúdióba. Át kell beszélnünk a szerződés minden pontját és ha kell változtatni rajta az ön igényei alapján.
-Ez hogy lehet? -zavarodottan kérdeztem-
-Leváltották a régi igazgatót és fény derült pár olyan emberre mint ön... Szeretnénk, hogy újra a stúdió tejes körű tagja legyen.
-Ohh! Hát köszönöm és akkor holnap bemegyek.
-Várni fogom. Visz hall.
-Visz hall.... Nathy el se hiszed mi történt! -ugráltam örömömben-
-Na, mi?
-A DAW új igazgatója most hívott, Flora! Holnap újra táncolhatok!!! Végre!!
-Flora Worner?
-Igen. Ismered?
-Persze. Mi választottuk meg! -húzta ki magát a barátnőm-
-Szóval tudtad?
-Naná.
-És egy árva szót nem szóltál volna... Úgy imádlak te kis hülye. -öleltem át-
-Én is te kis majom.
Aztán örömünkben még őrültebben kezdtünk táncolni. Az a délután nagyon szuperre sikerült, az estééről nem is beszélve. Miután megvacsoráztunk, letusoltam és bebújtam az ágyba, Katy mellé óriási örömfelhő köszöntött be nálam. A Twitter-re felléptem, hogy nézzem meg mi újság és, hogy el újságoljam a követőimnek a nagyszerű hírt:
"Srácok! Életem egyik legjobb napján vagyok túl. Felhívtak a DAW-tól, hogy holnap újra mehetek táncolni! OMB, ez hihetetlen! Még is sikerült annyi szenvedés után. Köszönöm @DanceWorld_NY"
Nem sokkal később sokan gratuláltak és sok szerencsét kívántak. Pár Twitt kiemelkedett a többi közül:
'@MaryJordan: Gratulálok kicsim! Tudtam, hogy sikerülni fog. Most már légy nagyon ügyes. Büszke vagyok rád!'
'@carlyraejepsen: Ügyes vagy csajszi. Az álmok valóra válnak. ;)'
'@pattiemallette: Wao! A jó táncosok jó helyre kerülnek és a @DanceWorld_NY szuper hely. Élj a lehetőséggel @SophieJordan! Sok sikert a karrieredhez... Én melletted állok, tudd!'
És végül egy Twitt-től lett szuper az estém. Mikor megláttam egy pillanatra megállt mennem az ütő. Nem tudtam, hogy higgyek-e a szememnek:
'@justinbieber: Gratulálok! Tudtam, hogy el fogod érni a célod. És remélem a tánccal is elérsz oda ahová szeretnél! Büszke vagyok rád! :)'
Nagyon örültem mindegyik Twitt-nek, de az utolsónak kifejezetten. Tudtam, hogy gondol/gondolt rám. Boldogan és mosollyal az arcomon aludtam el.
Másnap reggel Peter vitt el a stúdióhoz. Már vittem a táncos cuccaimat is, alig vártam, hogy újra táncoljak. De első utam az igazgató irodájába vezetett. Már jó rég jártam itt, még akkor mikor csúnyán összevesztem Sebastian-nal. De most nem egy utált személy lépett be a másik szobából, hanem egy mosolygós és első benyomásra kedves nő.


Bemutatkoztunk élőben is és beszélgetni kezdtünk a múltamról. Hogy hogyan kerültem be a stúdióba, hol dolgoztam már és kinek. Végül a szerződésre terelődött a szó. Kiderült, hogy meghosszabbítani nem tudjuk, míg le nem jár a régi. Az pedig még szeptemberig érvényes lesz... Végül is az még csak 2,5 hónap és akkor újra éves szerződést írok majd alá. Feltéve, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt én szeretném, és ahogy nekem jó...



4 megjegyzés: