114. rész - Molly & Jack -

Justin & Katy & én idegesen járkáltunk fel s alá. Míg nem az egyik nővér jött ki a szülőszobából és azt mondta, hogy be kell nekem is mennem. Köpni, nyelni nem tudtam. Mi van? Hogy legyek benn a szülésnél?! De mire észbe kaptam már rajtam is volt a zöld köpeny és a hajháló és már benn is voltam a szülőszobában. Emily egy fura ágyon feküdt, lábai pedig egy-egy párnázott állványon pihentek. Zöld lepedővel volt eltakarva a kérdéses terület. Még jó, mert nem vagyok kíváncsi a nővérem azon területére. Peter a fal mellett elhelyezett széken ült hófehéren és levegő után kapkodott. Pánikrohamot kapott gondolom. Egy nővér Emily mellé kísért, aki azonnal megragadta a kezem. Mondta, hogy nézzem a monitort és szóljak, ha jön a fájás... Mi van? Azt se tudtam, hogy melyik monitort kellene nézni. Arról sem volt fogalmam, hogy honnan a fenéből tudjam, hogy fájás jön. Aztán az egyik monitoron hirtelen nagy kilengést vettem észre és utána pár másodperce rá Emily torkaszakadtából ordított. Meg is van, hogy mit kell nézni. Jött jó pár fájás  egymás után, míg nem egyszer az orvos annyit mondd:

-Már kitágult egészen. Nyomjon amikor szólok.

-Lélegezzen mélyeket. -utasította egy nővér Emily-t-

Aztán az orvos szólt és Emily nyomott amilyen erősen csak tudta. Még vagy 3 nyomás és egy síró hang töltötte ki a szobát. Azonnal elvágták a köldökzsinórt és egy kis fekhelyre tették. De mivel Emily ikreket várt, ezért még egyszer átesett ezen az egészen. Szintén két-három nyomás és egy újabb sírós hang. Neki is elvágták a köldökzsinórját és a testvére mellél fektették. Közben Peter is helyrejött és átvettem a helyem. Pont mikor vége lett mindennek... Hamarabb nem jöhetett volna rendbe. A piciket láttam ahogy átviszik egy szomszédos szobába kivizsgálásra. Mivel rám ár nem volt szükség így kimentem a szülőszobából. Azonnal Justin aggódó tekintetével találtam magam szembe. Én csak elmosolyodtam és a karjaiba borultam. 

-Megszülettek, és mind a kettő azonnal felsírt...

-Ennek örülök. -szorított magához még jobban Justin-

-Sophie!! -rángatta meg Katy a köpenyt- Mi az a szülés?

-Hát... -azonnal Justin-ra néztem-

-Nem tőlem kérdezte. -mentegetőzött-

-Tudod Katy... Eddig a mami pocijában volt a két testvéred.

-Igen tudom. Éreztem mikor játszottak ott benn és a mami hasa mozgott.

-Igen. Szóval most úgy döntöttek, hogy eljönnek hozzánk és itt maradnak. Szóval kibújtak a mami hasából. Ez a szülés. Érted?

-Igen.. De most hol vannak? Játszani akarok velük.

-Tudod Katy... Ők még nagyon picik. Nem tudnak még beszélni, járni.

-Majd én megtanítom őket.

-Helyes. És azt is tudd, hogy a mama most nagyon fáradt lesz. Sok segítségre lesz szüksége. Segítünk majd neki?

-Igen.

És ebben a pillanatban Emily & Peter is kijött a szobából. Katy azonnal odarohant hozzájuk és elment velük mert benn tartják Emily-t megfigyelésre. Justin-nal ketten maradtunk a folyosón. Levettem a köpenyt és az egyik székre tettem. Elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.

-Kit hívsz? -kérdezte Justin-

-Anyáékat. Ők még nem is tudnak semmit... Szia anya!

-Szia kicsim. Hogy vagy?

-Jól vagyok köszi... Te?

-Én is jól vagyok, köszönöm. 

-Igazából azért hívtalak, hogy elmondjam a kórházban vagyunk.

-Istenem! Miért? Valami baj van? -kezdett aggódni anya-

-Dehogy... Csak tudod Emily terhes volt....

-Megszülettek a picik?!

-Igen, és képzeld én is benn voltam.

-Igazán?! Jaj de jó. Add át üdvözletem nekik... Milyen nevet választottak?

-Nem tudom, de szerintem még semmit.

-Jól van. Menj és segíts neki amiben csak tudsz. Biztos nagyon kimerült.

-Okay. Majd még felhívlak. 

-Jól van kicsim. Köszi, hogy hívtál.

-Puszi és aput is. Szia.

-Szia.

Aztán Justin & én megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk be a már szorgosan beszélgető Peter-ékhez. Ahogy halottam a neveken töprengenek. Aztán pár perc múlva a kicsiket is behozták. Az egyik rózsaszín, a másik kék takaróba volt bugyolálva. Olyan aranyosak voltak. Meg lehetett volna zabálni őket. Azonnal az ujjuk köré csavarták az összes bent lévő embert. Muszáj volt készítenem róluk egy képet. Így újra elővettem a telefonom és kattintottam pár képet.

Úgy döntöttem, hogy az egyiket feltöltöm a Twitter-re. Muszáj megosztanom a nagyvilággal ezeket a gyönyörűségeket.

"Életünkbe betoppant két kis angyal! Hát nem zabálni valóak? Alig várom, hogy a karjaimban tartsam őket... Isten hozott titeket csöppségek!"

Még gyönyörködtünk az új jövevényekben egy kicsit, mikor Emily & Peter meghozott egy döntést. A két pici nevét illetően.

A lány lett Molly Khamton Jordan. Gyönyörű kék szemei voltak és barna hajszálai. Molly 2,6 kilogrammal jött világra és 30 cm-en.

A fiú pedig Jack Khamton Jordan nevet viselte. Jack 2,3 kilogrammal, 31 cm-en született és szintén barna hajú. A szeme pedig sötét barna.

Nagyon aranyos volt mind a két csöppség. Kis idő után Katy nagyon elfáradt. Peter mondta, hogy vigyem haza, ő marad Emily-vel az éjjel. Így, hát Justin vitt minket haza.

Otthon azon tanakodtunk, hogy mit csináljak vacsorára, mert nagyon éhesek voltunk.

-Sophie! Sajnos nekem mennem kell. Nem tudok maradni vacsorára. -ölelt át Justin a konyhában- Sajnálom.

-Semmi baj. Majd legközelebb... Katy előveszed a hozzávalókat a gofrihoz?

-Igen!! -válaszolta-

-Kikísérlek, jó? -néztem vissza Justin-ra-

-Okay. -és már az ajtó előtt is álltunk ahol megöleltük egymást- Hiányoztál, nagyon. -suttogta a fülembe-

-Te is nekem... -addig a pillanatig fel se fogtam, hogy újra együtt vagyunk. csak akkor esett le, mikor Justin a következőt mondta-

-Tudod... Reggel, mikor felkeltem, nem hittem volna, hogy estére már lesz barátnőm és, hogy részt fogok venni egy szülésen...
-Én meg nem hittem, hogy ez újra valóra tud válni...
-Miért?
-Tudod... Iszonyatosan le voltam törve. Nem szívesen beszélek arról az időről mert csak a rosszat ébreszti fel bennem.
-Sajnálom, hogy meg bántottalak. -simogatta meg az arcom Justin-
-Nem. Én sajnálom, hogy hülye voltam. Rájöttem, hogy te pótolhatatlan vagy és az életem nélküled nem ér semmit...
-Az enyém se nélküled... Megjött Kenny.
-Kár. -és szorosan megöleltük egymást-
-Felhívlak majd, okay?
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Te is Sophie. Jó éjt. -és olyan érzékien csókolt meg, hogy azt hittem ott olvadok el a karjai közt-
Majd elment én meg siettem vissza Katy-hez, hisz egyedül volt a gofrisütővel a konyhában. Gyorsan megcsináltuk a nem túl egészséges vacsoránkat, majd lefeküdtünk. Még anyának gyorsan írtam egy üzenetet, mert megígértem neki, hogy amint tudni fogom a picik nevét elküldöm azokat...