103. rész - Őrá nem számítottam -

A következő kép egy fehér szoba volt. Én egy ágyban feküdtem és egy férfi az ágyam mellett ült, lehajtott fejjel. Mocorogni kezdtem, mert kényelmetlen volt az ágy. Ekkor a férfi feje felemelkedett és Peter volt az. Szégyenkezve és fájóan néztem rá.

-Hogy kerültem be?

-Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi a fenét csináltál?! -mutatott a bal karomra, ami be volt kötözve ahogy a tenyerem is-

-Szomjas voltam. Kimentem inni, de leesett a pohár. Én meg...

-Te meg elkezdted vagdosni magad. Még is mire gondoltál?

-Tudom, hülye voltam. Ne haragudj... Ki tudja még?

-Senki. Legalább is remélem. 

-És... Emily?

-Felhívtam. Azt mondta bejön, miután végzett.

-Miért jöttél haza? Nem emlékszem semmire...

-Nem is csodálom. Csupa vér volt minden...

-Sajnálom... -könnyekkel telt meg a szemem-

-Semmi baj. Már minden okay. -ölelt át- Megyek hozok egy kis innivalót. Mindjárt visszajövök. Semmi butaság.

-Okay.

Mikor kiment a kötésem kezdtem piszkálni. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fest most a bal akarom, de nem tudtam levenni, mert egy fehér köpenyes férfi jött be hozzám.

-Jó napot. -köszöntem-

-Viszont. Elhoztam azt az üvegdarabot, amit a tenyeredből vettünk ki...

-Miért?

-Az a férfi kérte, aki veled volt.

-Értem. Tegye csak le oda. -és letette az asztalomra, majd kiment-

Felálltam és kezembe vettem az üvegdarabot és nézegetni kezdtem. Nagyon éles volt... Megbántam, hogy ekkora hülyeséget csináltam. Nem is volt értelme. Az nélkül is nagyon szenvedek. Ráadásul most a bal tenyerem nem is tudom használni... Mekkora egy hülye leány vagyok. És ez mind miért? Mert Justin & Selena együtt bulizott, utána meg isten tudja mi történt kettőjük között. Justin alig egy hét elteltével túllépett rajtam, én miért nem tudok?! Fáj minden, belül. És nincs gyógyszer ami meggyógyítana. Pedig reméltem, hogy amit tettem eltereli a figyelmem erről a mérhetetlen fájdalomról, de nem. Még jobban fáj... Újra sírásba törtem ki, ami az eltelt napokban már nem újdonság. Már sminket se teszek fel, mert bármikor szétfolyhat.. És amúgy is, ki se lépek a házból.
Míg az üvegdarabban elmerültem észre se vettem, hogy már jó ideje elment Peter. Aztán kopogás hallatszott az ajtón. Azt hittem, hogy Peter nem tud bejönni tele kézzel:
-Jaj Peter. Miért van könyököd...?
De nem Peter volt az. Meglepett, mikor szembeálltam azzal a férfival. Őrá nem számítottam, nagyon nem. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak, csak bámultam az illetőt.
-Szia Sophie. Bejöhetek?
-Öhh. Persze. Gyere.... Azt hittem Peter, bocs.
-Semmi baj. Megesik... Hogy vagy?
-Most már jobban, szerencsére.
-Mi történt?
-Jó kérdés. Nem nagyon emlékszem rá, csak arra, hogy már tele van vagdosva a karom... És veled mi történt? Miért van gipszbe a kezed?
-Jó kis történet... Elég annyi, hogy ráestem és eltört a kisujjam.
-Ohh. Az gáz... Honnan tudtad, hogy ment vagyok? Már tudja a média? -kérdeztem ijedten Jeremy-t-
-Dehogy! Peter-rel összefutottam a folyóson. Azt hittem, hogy Emily szül és, azért van benn. De mondta, hogy miattad.
-Igen, és a hülyeségem miatt... -hajtottam le a fejem-
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Bármit.
-Justin miatt?
Ez a kérdés mellbe vágott. Nem számítottam rá. Összezavart, nem tudtam, hogy most elmondjam az igazat vagy tartsam meg magamnak. Elvégre a fiáról van szó. Nem hiányzik, hogy elmondja neki és szánalomból megbocsásson Justin... De, ha belegondolok Jeremy nem olyan, hogy azonnal fut a legújabb hírrel a fiához. Őneki még elmondhatom... Benne megbízom.
-Nos? Miatta? -zökkentett ki Jeremy a gondolataimból-
-Igen. -válaszoltam halkan, féltem, hogy meg se hallotta-
-Miért? -ült le mellém-
-Hagyjuk. Semmiség.
-Nem, ez nem semmiség. -mutatott a karomra- Valami oka csak volt. Nekem elárulhatod, hisz tudod.
-Igen tudom. -és elmeséltem neki a dolgot- Hát ezért.
-Értem... De, máshogy van, mint azt ahogy te gondolod.
-Miért... Hogy volt?
-Pattie egy kis bulit szervezett a könyvének megjelenésére. Mindenkit meghívott, Justin-t is. Nem akart jönni, de végül rábeszéltük. Fogalmunk se volt arról, hogy Selena is ott fog lenni. Nem tilthattuk meg nekik, hogy ne beszéljenek...
-És én ezzel mit kezdjek? A buli után együtt mentek el, Justin-hoz. Tudod milyen rosszul esett, mikor olvastam? -szipogtam újra-
-El tudom képzelni... Sajnálom.
-Te nem tettél semmit. Én kavartam magam körül a szart, nem más.
-Nyugodj meg.
-Tudod mennyire rossz nélküle? Sírva fekszek és kelek. Minden percben ő jár a fejemben, nem tudom nélküle elképzelni a jövőt. Utálom, hogy ezt tettem. Miért nem hagyott Peter ott a földön, nem hiányoznék senkinek!
-Ez hazugság... Hiányoznál a szüleidnek, a nővérednek és nekem is.
-Tudod, hogy hogyan értettem...
-Neki is hiányoznál. Most is hiányzol neki...
-Komolyan?
-Igen. Emiatt nem akart jönni a buliba.
-De elment és Selena megvigasztalta...
-Nem nagyon akarok beleszólni a kettőtök dolgába, de nagyon nincs úgy, mint azt ahogy képzeled.
-Miért, én hogy képzelem?
-Hogy már az első nap lányokat hajkurászott... De nem. 2 koncertjét is kishián' lemondta. Amióta otthagytad alig mozdul ki a lakásból, nem tud ellazulni.
-Nem hagytam ott, ő küldött el. És ha tényleg annyira hiányoznék neki keresett volna... De nem tette...
-Halihóó! -lépett be ekkor Emily a szobába- Zavarok?
-Nem, én már úgy is megyek. -állt fel Jeremy- Gondold át azt, amit mondtam. Jobbulást. Szia.
-Szia... Peter?
-Kint van. Ezt neked küldi. -adott egy palack vizet- Nem akar részt venni a vitában.
-Milyen vitában?
-Hol is kezdjem...