113. rész - Új élet(ek) -

-Tudom. -emelte fel a fejem és a szemembe nézett-

A szívem újra azt érezte mint rég. Újra szerelmes lettem, nem mintha eddig nem lettem volna az... Aztán Justin kezét az arcomra vezette és ott simogatni kezdte a bőröm. Hetek óta most először vagyunk ilyen közel egymáshoz. És bevallom, hogy nagyon hiányzott már ez az érzés, ez a közelség.

A nap épp lemenőben volt. Halvány sugarai Justin szemében tükröződtek vissza. Barna szemei még hangsúlyosabbak lettek, ahogy sima és imádni való arcán pihennek. A gyomrom újra táncolni kezdett, ahogy Justin az arcom simogatja és lassan homlokunk egymáshoz és. Levegőt is egyre gyorsabban vettem, ahogy Justin egyre közelebb, milliméterről milliméterre közeledett felém.

-Sophie! -törte meg végül a csendet Justin csengő hangja-

-Igen? -kapkodtam a levegőt-
-Leszel.... Lennél újra a... A barátnőm? -fújta ki a levegőt, ami végigfutott a nyakamon-
-Justin! Minden vágyam az, hogy téged újra a páromnak nevezhesselek.
-Szóval?
-Ígérj meg valamit... Figyelni fogunk egymásra és meghallgatjuk, amit mondani szeretnénk.
-Bármit megígérek, csak...
-Csak? -vettem nagy levegőt-
-Legyünk újra együtt!
Majd mindketten egyszerre vettünk nagy levegőt és Justin az ajkait az enyémekhez érintette  Nem bírtam tovább, rácuppantam ajkaira! Percekig csak egymás ajkait ízlelgettük, mikor lihegve elváltunk. Justin csak egy halvány mosolyt küldött felém. Olyan jó volt újra vele lenni, újra a föld felett lebegtem.
Aztán Justin a jobb karjával átfonta a nyakamat a másikkal meg a derekamnál szorított magához. A lemenő nap fele fordítottunk arcunkat  és úgy néztük végig, ahogy a tó vize bekebelezi a napot. Az utolsó fénysugár is eltűnt mikor Justin újra megcsókolt.
-Justin... Még maradnék, de mennem kell haza.
-Hazakísérlek. -mosolyodott el-
-Aranyos vagy, köszi.
Segített felállni, majd megfogta a karom és elindultunk haza. Mikor kiértünk a parkból és rátértünk az útra akkor ujjainkat összefonva mentünk haza. Már be volt sötétedve mikor hazaértünk.
Justin egészen az ajtóig kísért, ahol szorosan megöleltük egymást.
-Majd felhívlak. -suttogta a fülembe-
-Okay.
-El se hiszed, hogy mennyire boldog vagyok, hogy újra a karomban vagy.
-Nem hiszem, hanem érzem.- majd megcsókoltuk egymást-
Aztán a következő pillanatban kinyílt a bejárati ajtó és Peter állt velünk szembe. Kikerekedett szemekkel bámulta Justin-t. Gondolom a szemetet akarta kivinni, tele volt az egyik keze szemeteszacskóval.
-Justin?! Hogy hogy itt? -értetlenkedett Peter-
-Hazakísértem Sophie-t.
-Értem. Maradjatok itt, mindjárt jövök. -és elvitte a szemetet-
-Ne nézz így! Nem akartam, hogy tudják... Nem volt kedvem ahhoz, hogy érdeklődjenek... -válaszoltam Justin-nak aki értetlenül nézett rám-
-Meg is jöttem. Gyertek, menjünk be. -és behívta Justin a lakásba-
Az előtérben voltunk, mikor Emily is meglátta Justin-t. Totálisan meglepődött. Kikerekedett szemekkel és mosolyogva jött oda hozzánk.
-Justin! De rég láttalak. Hogy vagy?
-Jól vagyok köszi... -ölelték megy egymást, de Emily nagy hasa miatt ez egy kicsit nehézkes volt-
-Gyertek, üljünk le. -mentek be a nappaliba-
-Viszek egy kis narancslevet. -kiáltottam utánunk-
Kimentem a konyhába és elővettem pár poharat. Nem sokat kellet várnom, hogy társaságom is legyen. Justin toppant be segíteni.
-Jöttem segíteni. -lépett mellém mosolyogva-
-Köszi.
-Amm.. Tisztára úgy érzem néha, hogy a szüleidnél vagyok.
-Mármint? Hogy érted? -fordultam felé-
-Olyan kérdéseket tesznek fel, amiket általában egy szülő szokott.
-Jó ez igaz... Ha zavar szólok nekik.
-Nem, nem. Nem kell. Csak fura egy kicsit.
-Akkor ne szóljak nekik?
-Ne. Elvégre Emily befogadott és ezzel együtt felelősséget vállalt miattad. Érthető, hogy anyáskodik egy kicsit...
-Ja, ez igaz... Vihetjük a narancslevet.
-A poharakat vállalom. -kapta fel Justin a poharas tálcát-
Visszamentünk a nappaliba, ahol Peter és Emily már helyet is foglalt. Épp letettük a poharakat és a narancslevet, mikor Katy jött ki a szobánkból. Amint meglátta Justin-t a nyakába ugrott. Már nagyon sokszor kérdezte, hogy mikor jön újra meg hasonlók. Az egész szakítós dologból ő egy árva szót nem tudott.
Aztán egy kis beszélgetésbe enyelegtünk, mikor Emily kiment a mosdóba. Pár perc múlva ijedt tekintettel nyitotta ki az ajtót és csak ennyit mondott:
-Elfojt a magzatvíz.
Erre az esetre már kidolgoztunk egy tervet. Én és Katy, ha ő otthon van, akkor egy kis táskába belepakoljuk Emily fontosabb holmijait. Ez idő alatt Peter az autót előkészíti és a ház elé parkol. Aztán én kell elvileg segítsek Emily-nek beszállni a hátsó ülésre, Katy-t az elsőbe becsatolni. Addig Peter is helyet foglal a vezetői oldalon, én is beszállok Emily mellé és megyünk is a kórházba. De ez most nem így sikerült, hisz Peter ivott egy kis alkoholt. Így nem volt más választásunk, Justin kellett elvigyen minket a kórházba. Ő gyorsan előhozta az autót, míg én bepakoltam a táskába. Peter beültette Emily-t a hátsó ülésre, ő pedig mellé. Én az anyósülésen foglaltam helyet, Katy pedig az ölemben. Justin pedig a sofőr volt. Útközben felhívtam a kórházat, hogy egy éppen szülni készülő nőt viszünk be.
-Jó estét kívánok. Városi kórház, miben segíthetek? -szólt bele egy női hang-
-Jó estét kívánok. Sophie Jordan vagyok és a nővérem épp szülni készült. Úgy 15 perce elfojt a magzatvize. Jelenleg az autóban ülünk és a kórház fele tartunk. -hadartam el-
-Értem. Mennyi időbe teli ide érni?
-Justin, körülbelül mikor érünk oda? -néztem rá és a választ vártam-
-Minimum fél óra még kell.
-Okay. Fél óra múlva.
-Rendben addig tartsuk a kapcsolatot, háta közbelép valami. Átkapcsolom egy ügyeletben lévő orvoshoz,  ő majd segíteni fog. -nyugtatgatott a nő-
-Köszönöm. -és vártam-
-Jó estét kívánok. Akkor kezdjük is...
És elmondta, hogy mire figyeljünk, meg, hogy a lehető legtöbb levegőhöz juttassuk a bajdodó nőt. Így is tettünk. Lehúztuk a felőle lévő ablakokat, szerencsére nyár van és nincs hideg kint.
Mikor a kórházhoz értünk már egy csoport fehér ruhás ember várt ránk. Kikapták Emily-t az autóból és rátették egy hordágyra. Már nagyon erős fájásai voltak, nagyon féltem, hogy mi lesz. Emily-t szélsebesen a legközelebbi szülőszobába vitték. Peter & Katy & Justin & én követtük őket. A szoba elé érve már az orvos készen állt a szülésre. Emily nem akart egyedül benn lenni, ezért Peter-re egy zöld köpenyszerű valami adtak fel, a fejére meg egy hajháló valamit. És már benn is volt a szülőszobában az orvos és segítői & Peter...