111. rész - Az ajándék -

Azon a napon már mehettem is a táncórákra. Gyorsan átöltöztem a táncos rucimba, ami egy sima összeállítás volt. Szürke szabadidőnaci egy topp és egy strapabíró sportcipő. Csuklómelegítőt is vettem fel, hogy ne vegyék észre a még látszódó vágásokat. Szerencsére eddig a média nem szerzett tudomást erről a kis balesetről. Az hiányozna, ha megtudná és ezért zaklatnának. Tutira, hogy számtalan ember szemében leépíteném magam... Nem mintha annyira azon múlna minden, hogy ki mit mond rólam, de annyira az még sem jó, hogy őrülten néznek.

Izgatottan mentem be a táncterembe, ahol nyüzsgött mindenki, szokás szerint. Amint beléptem a terembe a legjobb barátnőm jött oda hozzám. Megöleltük egymást és elmeséltem neki, hogy mi volt az irodában. Ő persze csak annyit szűrt le az egészből, hogy újra itt vagyok és táncolok. Aztán figyelmem egy régen látott személyre terelődött. Azonnal felforrt bennem a düh. Ökölbe szorítottam dühömben a kezem. Greg állt a terem egyik végében és pont engem bámult. Azt hittem odamegyek és képen vágom, de Nathy fogta a jeleket és szorosan megfogta a karom.

-Ne tedd! Nem éri meg.

-Tudom, de úgy érzem, hogy muszáj.

-Nem! Nem ér annyit, hogy odamenj.

-Igazad van. Majd csak elviselem valahogy annak a kígyónak a jelenlétét.

-Erős vagy te.

De amint megnyugodtam egy kicsit azt vettem észre, hogy Greg felém közeledik. Nagy levegőt vettem és hátat fordítottam neki. Szerencsére nem jött oda hozzám, hanem kisétált az ajtón.

Tudtam, hogy amíg ez a gyerek is ide jár addig minden napom hasonlóan fog telni. Nagyon utálom az a fiút, tönkretett mindent. Amikor csak meglátom és a nevét meghallom az jut eszembe, hogy miatta lett vége a boldog párkapcsolatomnak. Ami talán egyszer még valóság lesz, nem csak álom. Még mindig őrlődök Justin miatt. Igaz, hogy mikor hazahozott azon a bizonyos éjszakán és megölet az nagyon jól esett. Meg, hogy annyira aggódott értem, hogy megkeresett. Akkor azt hittem, hogy megcsókol, de nem lett volna helyénvaló. Annak ellenére, hogy még nagyon szeretem és még mindig összeszorul a gyomrom mikor látom. Lassan elképzelhetetlen lesz az, hogy mi újra együtt legyünk. Selena is képbe került és isten tudja mikkel tömi tele Justin fejét. Az is lehet, hogy már újra együtt vannak és most nem érdekből. Hisz valljuk csak be, Selena nagyon csinos lány és férfi szemmel nézve még vonzó is. Szóval elég nehéz helyzetben vagyok, ha vissza akarom szerezni Justin-t. Egy olyan lánnyal állok szembe, mint Selena...

Gondolatmenetemből a felcsendülő zene zökkentett ki. Szerencse, hogy Nathy, amióta újra átjár hozzánk megmutatta, hogy miket is tanulnak. Így nem volt nehéz újra beleszokni a szituációba. A zene teljesen magával ragadt. Nem törődtem azzal, hogy mások hogyan táncolnak. Megálltam az egyik sor végén és beleadtam apait, anyait. Tisztára úgy éreztem magam, mint mikor életem harmadik táncóráján vettem részt. Akkor se törődtem azzal, hogy mások hogyan táncolnak főleg nem azzal, hogy mit gondolnak rólam, hogy hogyan táncolok.

Az a zene, amire most táncolunk sokkal hiphop-osabb, mint a megszokott. De élveztem, kicsit kizökkentett legalább a megszokott hétköznapokból. Az egész csoport egyszerre forgott, lépett és rázta. Nagyon jól nézett ki az összhang. Az oktató tanár is nagyon meg volt elégedve a csoport munkájával.
Körülbelül 3 órás tán után egy nagyobb szünetet tartottunk, ami fél órás lehetett. Utána megint 3 órás tánc, aminek a végére mindenki hulla volt. Főleg én... Már jó rég táncoltam ugyan is. A bénulásom óta most táncolok ilyen intenzíven először és nagyon élveztem. Alig vártam, hogy holnap is jöjjek és újra egy jót táncoljak. Lihegve és izzadtan mentünk a csajokkal az öltözőbe. Gyors tisztálkodás, felöltözés és már mentünk is Nathy-vel. A tervezettnél hamarabb végeztünk így a barátnőm vitt haza a csodaszép kék autójával.
-Szuper volt ez a nap. -dőltem hátra az anyósülésen-
-Én nagyon jól éreztem magam és jó volt, hogy végre te is itt voltál.
-Igen. Alig vártam, hogy újra táncoljak...
-Látszott is. Csak úgy tomboltál a sor végén.
-Nem is.
-De igen. És ahogy látom jót is tett. Mosolyogsz. -mosolyodott el Nathy-
-Jól látod. Erre a pár órára kivertem a fejemből Justin-t. De most újra ő jár a fejembe.... Muszáj visszakapjam, érted.
-Majd segítek. -nyugtatgatott Natasha-
-Még is hogyan?
-Majd meglátod, van is egy tervem.
-Mondd el. -könyörögtem neki-
-Nem, majd meglátod... Amm, lehet egy kérésem?
-Mondd. Neked bármit. -ültem fel az ülésre és tágra nyílt szemekkel Nathy szavat vártam-
-Szóval... Nem hoznál össze egy találkozót David-del?
-Ohh. Tudtam én, hogy tetszik neked. -ütöttem meg a vállát-
-Na, azért óvatosan.
-Bocs... Mit szólnál egy vakrandihoz?
-Nekem mindegy csak látni akarom... Nem bírom kiverni a fejemből a kék szemeit... -vörösödött el-
-Meglesz.
-Köszi.
-Ezért vannak a barátok...
Boldogan léptem be a házba, ahol Emily & Katy épp főzőcskézett. Vagyis házi készítésű jégrémet csináltak. Hozzáteszem, hogy Emily jégréme a legfinomabb az egész világon, imádom. Egy egész dobozzal meg tudnék enni belőle. Most pont az én kedvem ízesítésemmel készítik, epres. Nyami!
Gyorsan átöltöztem egy kényelmes ruhába, amit imádok. Még anya vette volt nekem a párizsi divathéten. Az egyik barátnője tervezte, aki egy üzlet vezetője. A saját tervezésű ruháit árulja és meg kell hagyni, nem rossz az amit csinál. Ez a kék ruha volt az amit az elsők között készített, de nem látszik rajta.
Átöltözés után én is besegítettem a szorgoskodó lányoknak. Munka után gyorsan elpakoltam, Katy-t délutáni szunyára küldtem és Emily-t Peter kezeire bíztam, aki időközben hazajött. Én úgy döntöttem, hogy elviszem az én kutyámat sétálni. Rátettem a pórázt és már mentünk is.
Már a nap lemenőben volt mikor hazaértünk. Nem volt se nekem se Peter-nek ahhoz kedve, hogy vacsit csináljunk, így rendeltünk kínai kaját. Pillanatok alatt ki is hozták.
Már kilenc fele járhatott az idő, mikor valaki kopogott az ajtón. Egyedül voltam a nappaliban. Emily & Peter már rég lefeküdt és Katy is. Fáradtan odatipegtem az ajtóhoz és kinyitottam. Egy futár állt velem szembe.
-Jó estét. -köszönt-
-Jó estét.
-Sophie Jordan?
-Igen, miért?
-Hoztam önnek egy csomagot... -adott át egy kis dobozt- Itt írd alá.
-Okay. -és megtettem azt amire kért- Ki küldte?
-Nem tudom, annyit mondtak, hogy adjam át neked.
-Mondtak?
-Igen, de nekem most mennem kell. További szép estét.
-Viszont, szia.
Kíváncsian siettem vissza a nappaliba. Leültem a kanapéra és a kezemben lévő dobozt figyeltem. Egyszerű fehér papírba be volt csomagolva, rajta az én nevemmel. Megráztam és valami zörgött benne. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet benne. Legfőképpen azt nem tudtam elképzelni, hogy ki küldhette. Még bámultam pár percig aztán már nem bírtam tovább. Óvatosan leszedtem róla a fehér papírt és egy ezüstszínű doboz került a szemem elé. Lassan kinyitottam és egy papír esett ki belőle, le a földre. Lehajoltam érte és felvettem. Kinyitottam és olvasni kezdtem...