112. rész - Találkozás -

"Szia Sophie!

Tudom, hogy nem számítottál pont az én levelemre, de nagyon sokat gondolkodtam. Eszembe jutott mindaz amit ketten éltünk át. Felejthetetlen számomra az a pillanat mikor először pillantottalak meg... Aztán mikor együtt dolgoztunk LA-ben. Emlékszel milyen jól elvoltunk a hotelben míg Scoo be nem toppant? Aztán a többi csodaszép emlék jött maga után. De a legszebb mind közül, mikor először csókoltalak meg. Akkor a mennyekben jártam és attól a pillanattól kezdve mindig. Egészen addig a bizonyos napig. Nagyon fájt látnom azt a képet... Hirtelen visszazuhantam a földre... Most bevallom, hogy kicsit túlreagáltam a dolgot. Előző nap Scoo közölte, hogy nem haladnak úgy a munkák az albummal, mint azt ahogy én szeretném. Meg anya is felhúzta volt az agyam. Minden dühöm akkor rajtad töltöttem ki, amit mára már nagyon bánok. Elvégre csak egy csók volt... De még az se! Natasha eljött és elmondott mindent tegnap. Nagyon bánt, hogy nem hallgattam meg azt amit mondani akartál. Szeretném, ha találkoznánk és megbeszélnénk a dolgokat! Amióta nem vagyunk együtt teljesen szét vagyok csúszva. Elfelejtem az, hogy hová is kell mennem, hol vagyok pontosan és mit kéne tennem. Tisztára olyan érzés, hogy elvesztettem a jobbik felem, a fél szívem! Szóval ha úgy gondolod, hogy érdemes ezt még megbeszélni akkor holnap este várlak a közeli parkban, ahol egyszer találkoztunk... Tudod, a fáknál a tó mellett.

U.I.: Remélem nem felejtetted el a rózsa jelképének erősségét... Azért kapod ezt a kis ajándékot, hogy lásd, komolyan gondolom minden egyes szavam.... Egy esély jár mindenkinek!

                                 Hiányzol! Üdv, Justin"

Ledöbbentem mikor elolvastam a levelet. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy Justin levelét fogom a kezemben tartani péntek este. Egyfajta öröm töltött el, hogy az álmom újra valóra válhat. És ez mind kinek köszönhető? Az én legjobb barátnőmnek, akire bármikor támaszkodhatom. Megígérte, hogy tenni fog a Juphin párért, és be is tartotta... Imádom! Nem is volt kérdés, hogy holnap elmegyek-e! Természetesen igen! 

Aztán eszembe jutott a levélben emlegetett ajándék. A mellém helyezett zárt, ezüst kis dobozt újra a kezembe vettem és óvatosan kinyitottam. Egy gyönyörű nyaklánc került a szemem elé.

Nagyon jól nézett ki. Amint megláttam beleszerettem. Hosszú és fényes ezüstláncon egy gyönyörű medál csüngött ami elsőre egyedinek tűnt  Senki nyakában nem láttam még ehhez hasonlót se. Óriási mosoly ült ki az arcomra, újra bizseregni kezdett a gyomrom és újra azt érzetem, hogy engem még is szeret valaki... Örömmel helyeztem fel és vidáman. Ki tudtam volna csattani örömömben. Szinte ugrálva mentem be a szobába átöltözni és lefeküdni. Még bekapcsoltam a laptopom és Twitter-re írtam párat:

"Holnap... Életem talán legfontosabb találkozása lesz. Szorítsatok, hogy minden jól menjen."

 "Újra találkozni azzal akit szeretsz... Kivárni azt az időt... Egy egész végtelennek tűnik!" 

Majd kikapcsoltam a laptopom, megszorítottam a nyakamat ékesítő ékszert és álomba merültem...

***

Reggel Katy ébresztett fel. Kómásan kimásztam az ágyból majd be a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet majd visszamentem a szobába. Felvettem egy egyszerű farmer rövidnadrágot és mellé egy fehér toppot. Egy rózsaszín Supra-t mellé, hogy legyen valami szín is az összeállításban. Már nagyon rég megvan, még Párizsban vettem táncra. De végül nem volt szívem befogni, mert akkor pillanatok alatt tönkrement volna, ahhoz meg túl jól nézett ki, szerintem. reggeli után úgy döntöttem, hogy elmegyek Angel-el egy kicsit futni. Pórázra kötöttem és már az utcán is voltunk. Futottam pár kört a közeli pályán, majd hazamentem. Már dél volt így jött az ebéd ideje. Utána átjött Nathy, akinek mindent elmeséltem a tegnap történtekről. Nem meglepően már mindenről tudott.
-Ez az a lánc? -vette kezébe a medált, ami a nyakamban volt-
-Igen. Ugye milyen gyönyörű?
-Az... És elmész?
-Ez nem kérdés... Csak gőzöm nincs arról, hogy mit vegyek fel.
-Jó az, ami most rajtad van.
-Áhhh. Ebben ma futni voltam. Valami 'wao' kell.
-Akkor menjünk keresgélni. Mindjárt indulnod kell.
Így is tettünk, birtokba vettünk a szobám és kirámoltuk a szekrényt. Elég hosszas keresgélés után a ruhatömegből Nathy egy csodaszép szoknyát húzott elő.

Sötétzöld színű volt és fehér-piros virágok díszítettek. Nagyon tetszett. Ehhez először egy piros toppot vettem fel, de nem tetszett ez az összeállítás. Aztán egy fehéret, de ez se nyerte le a tetszésem. Felvettem még egy neon zöldet, de végül egy feketét kaptam fel utolsó esélyként. Ez nagyon jó passzolt, így arra esett a választásom. Már csak cipőt kellett választanom, de mivel fekete a fölsőm egy sima fekete szandál mellett döntöttem, ami telitalpú volt. Ahogy a tükörbe néztem elégedett voltam a szettel. Nagyon jól éreztem magam benne. Lassan eljött az idő is, hogy induljak a találkozóra. Nagyon izgultam, hogy mi lesz. Gyorsan még kifésültem a hajam és kisebb hullámokat tettem bele. Felhelyeztem egy vékony réteg arcápoló alapozót, szempillaspirál, egy kis kontúrvonal, átlátszó szájfény és kész is voltam. A telefonom a kezembe vettem, elköszöntem Emily-től, aki sok sikert kíván és már mentem is. Nathy elkísért egy darabig, de a lakásuknál elváltak útjaink. Így onnan egyedül mentem a parkba. A tenyerem nagyon izzadt és a szívem is erősen vert.
Mikor már a közelben jártam ránéztem az órára és 2 párcet késem. De ennyit megengedhetek magamnak!
A padot mikor megláttam megtorpantam és nagy levegőt vettem. Végigfutott a fejemben, hogy mit akarok majd mondani. Annak ellenére, hogy tudtam úgy se fog az történni, amit elképzeltem. Aztán lassú de határozott lépésekkel a padhoz mentem, ahol Justin háttal állt nekem és a tavat bámulta. Odaosontam mögé pár méterre majd megszólítottam:
-Szia. -szólaltam meg félénken-
Justin óvatosan megfordult és a szemembe bámult. Azt hittem ott olvadok el.
-Sz.. Szia. -dadogta- Örülök, hogy eljöttél.
-Miért is... -folytatni akartam de Justin közbevágott-
-Látom tetszik a nyaklánc. -mutatott a nyakamban függő láncra-
-Igen, nagyon szép. Köszönöm...
-Igazán nincs mit... Nem ülünk le?
-De, az jó lenne.
-Amm... Nagyon csinos vagy. Jól nézel ki. -mosolyodott el Justin-
-Köszi, próbálkoztam.
-Szóval újra a stúdió tagja vagy...
-Nem ezért jöttünk ide úgy gondolom....
-Te aztán lényegre törő vagy.
-Azt hittem már ismersz annyira...
- :) Szóval... Pofátlan így egyből rákérdezni, de mi volt azon a bizonyos napon?
-Ahhoz, hogy megérts az elejétől kell kezdenem....
-Nekem van időm.
-Az egész ott kezdődött, mikor Carly, Nathy, Greg & én az MTV-EMA díjátadójára mentünk. Akkor te nem jöttél velünk... Szóval ott Greg állandóan engem bámult, amit elmondtam Carly-nak. Mire ő csak annyit mondott, hogy Greg-nek volt egy megjegyzése, hogy Natasha barátnői mind nagyon sexy-k. Aztán ugye jött ez a terhesség és a média története. Azt hittem akkor, hogy Nathy árult el. Ezért le is ordítottam a fejét és jól összevesztünk. Azt mondtam neki, hogy a szerelem nagyon elvakítja meg, hogy nem minden olyan tökéletes mint az ahogy ő látja. Később Greg hívott, hogy szakítottak... Bűntudatom lett ezért belegyeztem, hogy találkozzunk. Eredetileg, csak beszélgettünk volna arról, hogy enyhítsük meg Nathy-t. De végül kiderült, hogy nem is szakítottak és, hogy nem is a barátnőm árult be. Totál kibuktam és el akartam onnan menni. De Greg megragadta a karom és visszarántott. Aztán meg megtörtént az, amit a képen láttál. Persze egy nagy pofont lekevertem neki és elrohantam onnan... Sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e neked, de végül úgy döntöttem, hogy nem. Nem akartam balhét, mert tudtam ha megtudod nekimész... Ennyi lenne az én mesém. -hajtottam le a végén a fejem-
-Sophie... -fogta meg a lábamon pihenő kezeimet Justin- Sajnálom, hogy nem hallgattam meg akkor azt, amit mondani akartál.
-Én is úgy cselekedtem volna mint te, ha meglátlak egy másik lány karjaiban...