98. rész - Kicsit a múltból -

Vidám utunk után még vidámabban léptem be a házba. Mindenfele böröndök, de Emily & Peter sehol nem volt fellelhető. Benéztem a szobájukba de ott nem voltak. Kimentem a kertbe és ott se voltak. Aztán kacajt hallottam Katy szobájából. Benyitottam és a friss pár a lányuk újonnan vásárolt ruháit nézegette.

-Hello. -léptem be a szobába-

-Sophie! -ugrott fel Emily és hozzám szaladt, majd megölelt-

A hasa már nagyon nagy volt. Mikor elmentek még tűrhető volt, de most alig fér bele a legbővebb ruhájába is. Percekig ölelgettük egymást, majd Emily könnyes szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért. Kérdően néztem rá.

-Tudod... Most, hogy bővülni fog a család jó lesz Katy pár ruhája a jövevényeknek...

-És ezért sírsz?

-Nem. Azért mert akkor a te szobádat át kell alakítani. Hogy Katy-é vagy az ikreké legyen.

-Van egy ötletem. Katy beköltözik az én szobámba. Már úgy is nagylány, ma is akkor hisztit levágott.... És az ikrek meg mennek Katy jelenlegi szobájába. Így nem kell semmiféle átalakítás.

-Nem lesz gond, hogy nem fog itt várni egy szoba?

-Dehogy. És ha egyszer majd ide kényszerülők Katy-vel jól elleszünk.

-Látod.. Mondtam, hogy nem fog haragudni. -lépett oda Peter-

-Peter! De jó újra látni. -öleltem át- Sokat barnultál... Csoki barna lettél. Nagyon jól áll.

-Kösz csajszi. -borzolta össze a hajam-

-Hééé! Tudod mennyi időbe telt ezt reggel megcsinálni? -ugrottam fel a hátára és összeborzoltam az övét-

-Elég lesz. -csitított minket Emily-

Majd kimentünk a kertbe egy kis jégkrém kíséretében. Kifeküdtünk a napozóágyakra és elmeséltük, hogy mik is történtek velünk.

-Nagyon jó volt a búvárkodás. Ugye Peter?

-Nagyon. Nem akartunk kiszállni a vízből... Fenomenális volt alulról szemlélni a világot.

-De terhesen is búvárkodhattál?

-Persze. Nem vagyok veszélyeztetett terhes. És elvileg a babáknak is jót tett.

-Amúgy anyu még nem is látta mekkora a hasad. Küldjünk nekik egy képet.

Előkaptam a telefonom és készítettem pár képet. A legjobbat elküldtük anyának a Facebookon.

Majd még beszélgettünk egy kicsit. A tetkómra is fény derült. Először nem örült neki Emily & Peter, de mikor elárultam a történetét... Hogy a rózsa nagyon fontos szerepet tölt be a kapcsolatunkban és amikor megmutattam teljesen el voltak ájulva. Végül megnyugodtam, hogy elfogadták és tetszik is nekik. Emily-nek is van egy tetoválása. Nem túl nagy, de a jelentése óriási. Az első szerelmének a tiszteletére készítette, aki autóbalesetben meghalt. Több mint 2 évig voltak együtt. Emily 17 volt mikor megismerte Nick-et. 1 évig voltak barátok, majd Emily 18. szülinapján Nick bevallotta neki, hogy szereti. Összejöttek és 2 évig boldogok is voltak. Emily 20. szülinapja után 2 hónappal Nick autóbalesetet szenvedett és kómába esett. Később az orvosok agyhalottnak nyilvánították. Dönteni kellett, hogy hagyják a gépeken, vagy lekapcsolják azokról és Nick testileg is halott lesz. 2 hét után a szülők és Emily úgy döntött, hogy elbúcsúznak tőle és lekapcsolják a gépekről. Ezt követően Emily teljes depresszióba esett. Pszichológushoz is járt. Aztán egyik nap a csuklóján lévő tetoválással állított haza. Két szív és mind a kettőben 1-1 betű.

A történések után szép lassan rendbe jött a lelki állapota és ezek után 1 évvel találkozott Peter-re. Egymásba szerettek, összeköltöztek, összeházasodtak és nemsokára már 3 gyerekük lesz.
Mikor elfogyott a jégrém ott volt az ideje, hogy induljak a találkozóra, Greg-el. Összeszedtem a cuccomat és egy taxi elvitt a stúdióhoz. Úgy 5 perc várakozás után Greg is megérkezett.
-Szia.
-Szia. Bocs, hogy késtem.
-Semmi baj. Mehetünk?
-Persze. -utunk a közeli cukrászdába vezetett. leültünk a kültéri részén, az ablakhoz- Örülök, hogy eljöttél. -kezdett bele Greg-
-De.. Még is mi történt?
-Tegnap este átmentem hozzá. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy miért nem tudom befogni a szám. Miért kell kifecsegni a dolgokat. Meg, hogy a szerelem annyira elvakítja, hogy elveszíti a barátait. Aztán elküldött a franca és annyit mondott, hogy most egy darabig ne keressem.
-Értem... Hát ennek mind én vagyok az oka. Számon kértem, hogy miért nem tudja titokban tartani azt amint mondok neki.
-Te?
-Igen... De nem hittem, hogy ezt hozza majd ki belőle.
-.. Semmi baj... Végül is ha úgy vesszük jókor jött.
-Ezt most miért mondod? Elvesztetted Natasha-t!
-Ez igaz, de van egy másik lány, aki nagyon érdekel. -na, itt lefagytam- Ne nézz így. Nem érdemlem meg. -ha ölni lehet a nézéssel, akkor már háromszor megtettem volna-
-De, ezt te még is, hogy a francba képzeled?!
-Sehogy. Egyszerűen csak az a másik lány többet tudna nyújtani nekem, úgy érzem.
-Még is ki a fene az a másik?!
-Te.
- :O Ezt ugye te se gondoltad komolyan?
-Mit?
-Hogy köztünk valaha is lesz valami. Nekem van barátom. Tökéletesen megvagyunk, nagyon jól megvagyunk....
-Tudom, de én többet tudnék adni.
-Te nem tudsz semmit! Kár volt eljönnöm. -ugrottam fel és indulni akartam de karom után nyúlt Greg-
-De igen is nagyon sokat tudok. De az most mindegy hogy mit. Azt akarom, hogy a barátnőm légy!
-Menj a francba! -próbáltam kiszabadulni kezének szorításából, de nem ment, erősebb volt nálam-
-Nem érted, hogy őt nem érdemled meg!
-Miért?! Téged aztán igen! -néztem a szemébe dühösen-
-Csak azt nem mondd, hogy nem vetted észre, hogy tetszel.
-Hát...
-Tudom, hogy az EMA után miattam mentél be a szobádba, mert zavarba jöttél. És mikor jöttünk haza nem Carly ötlete volt, hogy egymásmellé üljünk. Az enyém... Mikor megláttalak tudtam, hogy nekem nem Natasha kell, hanem te.
-Annyira egy görény ember vagy! Hányingerem van tőled! Csak kihasználod az embereket! Engedj!!
-Nem. Van itt még valami. -és olyat tett, amitől olyan haragba kerültem, hogy ott abban a pillanatban meg tudtam volna ölni egy villával-

99. rész - Váratlan -

Az eddig szorosan markában tartott kezemtől foga magához rántott és a szabadon lévő tenyerét az arcomra helyezte. Aztán szép lassan közeledni kezdett felém. A másik kezemmel persze próbáltam ellenállni és össze vissza hadonásztam de semmi. Úgy viselkedett, mintha meg se érezné a vállára mért ütéseim. Aztán ajkait csókra formázta, azt hittem ott hányom el magam. Fejemet ide-oda mozgattam, de hirtelen az arcomon lévő keze megragad az állam és mozdítani nem bírtam. A következő pillanatban meg kiszáradt és undorító ajkaival az enyémekhez ért. Kicsin múlt, hogy ne ájuljak el. Aztán a kínzás után szép lassan egy lépést hátra tett és elégedetten mosolygott. Mintha megnyerte volna a háborút. A kezem is szépen elengedte. A szorítás helye iszonyatosan fájt. Annyira dühös voltam, hogy akaratlanul is a jobb kezem ökölbe szorult. A bal kezembe szorosan megfogtam a táskám és egy lépéssel én is hátráltam. Most vagy hatodszorra öltem volna meg a tekintetemmel. Egyik pillanatról a másikra felemeltem az ökölben lévő kezem a levegőbe, ott kiengedtem a szorítás és egymás mellé zártam ujjaim. Majd egy akkora pofont lekevertem Greg-nek, hogy a szája széle felrepedt és kis híján múlt, hogy nem esett be a székek közé. A lendület az egyik szék fele vitte, amire le is ült. Még mindig gúnyosan nézett rám és a száját tapogatta. Csupa vér lett az úja, meg a szája széle.

-Ki a francnak képzeled magad?! -ordítottam le a fejét, de nem válaszolt csak gúnyosan mosolygott. nem értettem, hogy miért- Mi ilyen rohadt vicces?!

-Csak annyi, hogy nagyon jól áll neked a düh. Bejön.

-Hogy rohadnál meg!

-Látom utálsz. -tápászkodott fel-

-Az nem kifejezés te kis görény! Bár ne ismertelek volna meg! Szemétláda!

-Ha már itt tartunk akkor fokoznám a hangulatot. -törölte meg a száját egy szalvétával-

-Mi a fenét akarsz még?! Ez nem volt elég?!

-Közel se. Most figyel... -és leült- Te nem ülsz le?

-Melléd?! Ha az életem múlik rajta akkor se!

-Akkor így mondom... Natasha fejét ordítottad le, hogy beárult a médiának. Csak szólok, hogy nem ő volt.

-Miről beszélsz?

-Ott voltam mikor felhívtad azon a bizonyos napon. Én kérdeztem rá, hogy mi van. Én hívtam fel az újságot. Én meséltem el, hogy mi volt. Én vagyok az a bizonyos bennfentes. -nézett magára büszkén-

-Remélem még ma a pokolra kerülsz! Miattad vesztem össze a legjobb barátnőmmel! Te egy kicsit se szégyelled magad?! Meg is értem, hogy Natasha miért dobott! Remélem soha a büdös életbe nem fogad vissza. Vagy ha még is, én teszek az ügy érdekében, hogy mégse!

-Nos, látod ebben is tévedsz! Natasha nem szakított velem. Nagyon jól megvagyunk. -szemeim kidülledtek, attól amit hallottam. Natasha nem is szakított vele, még össze se vesztek. ezért törtem magam tegnap...-

-Miért hazudtad azt, hogy dobott?!

-Mert tudtam, hogy így eljösz. Különben nem.

-Ezek után ne számíts arra, hogy én valaha segíteni is fogok valamiben. Annyira egy undorító személy vagy. Nem is értem mit eszik rajtad Natasha... Soha a büdös életbe ne keress! Töröld a számom és meg ne próbálj hívni, különbem megjárod! Ezek után bárki is kérdezi letagadom még azt is, hogy ismerem Greg Bluth nevét. 

-Ennyi?

-Nem! A kis drágalátos tesódat el lehet távolítani Katy-től! Semmi szükség ilyen semmi emberekre!

-Azt nem én szabom meg, hogy a tesóm kivel barátkozik.

-Hát gondoskodj róla, hogy Katy-vel ne! -sarkon fordultam és további szó nélkül indulni készültem-

-Egy valami árulj el! Mi van meg Justin-ban, ami bennem nincs! -ekkor megtorpantam és gúnyos mosollyal néztem vissza Greg-re-

-Azt naphosszig sorolhatnám, de te azt a szintet sose fogod hozni. Szóval nem is járatom itt a szám feleslegesen, mert a borsónyi agyad úgy se képes befogadni a tengernyi információt.

És tovább mentem egyenesen előre. A következő sarkon egy taxit fogtam és hazafele tartottam.

Amig még Greg látott próbáltam mutatni az erős oldalam, de amint a taxi kihajtott az utcából rám tört a sírás. Nem bírtam felfogni azt, hogy vannak ilyen szemét emberek. Hogy lehet valaki annyira aljas, hogy tönkreteszi más életét? Annyira arra vágytam, hogy most egyedül legyek. Ki kell tisztuljon a fejem. Túl sok volt ez egyszerre. Egész út alatt zokogtam. Nem bírtam abbahagyni. A sofőr már tiszta ideg volt, mikor már vagy századszorra tör rám újra a sírás. Végül megérkeztünk, csak imádkozni tudtam, hogy Justin ne legyen itthon. Most nem akartam látni.
Kiszálltam a taxiból, kifizettem és az elhajtott. Lassan, de biztosan bementem a házba. Senki nem volt sehol. A cuccaimat szétdobáltam, amint becsuktam az ajtót. Az irányt a konyhába vettem. Csináltam egy teát, majd kiballagtam az erkélyre. Leültem egy hintaszékbe és szürcsölgetni kezdtem. Csak bámultam előre, a kertbe. Angel össze-vissza szaladgált...

Úgy fél-óra óra elteltével az erkély ajtaja lassan kinyílt. Egy ismerős alak lépett ki rajta, Justin. A könnyeimet gyorsan letöröltem és vártam, hogy mi lesz.
Odaballagott a hintaszék mellé és letérdelt. Megfogta a kezem és kérdően, félve kereste a tekintetem. De én nem bírtam belenézni, azok után, ami történt. Ekkor gyengéden megfogta az állam és felé fordított az arcom. Kénytelen voltam a szemébe nézni, de amint megpillantottam barna szemeit újra sírni kezdtem...
-Elmondod mi baj? -suttogta-
De én nem bírtam válaszolni. Csak szipogtam és levegő után kapkodtam  Már annyit sírtam, hogy rendesen levegőt se tudtam venni. Nagyon rossz érzés volt, már fájt a tüdőm a sok küszködéstől. A szemem is már ég, annyira kiszáradtam, hogy már rendesen sírni se tudok. A szám már kiszáradt és a festékem is szétfolyt. Gondolom úgy néztem ki, mint aki már napok óta nem látott vizet és teljesen kiszáradt.
Aztán Justin közelebb bújt hozzám, karjait nyakam köré fűzte és gyengédem megölelt. Ez még jobban fájt nekem, főleg azok után, ami történt Greg-gel. Nem tudtam, hogy elmondjam vagy tartsam meg magamnak. Nem tudtam dönteni...

100. rész - Következmény -

-Kérlek mond el, hogy mi a baj. Fáj így rád néznem. -mondta Justin mikor elengedte az ölelést-

-Ennyire rosszul nézek ki? -töröltem meg a szemem-

-Mondd el kérlek.

-Hát jó. -ültem fel a székben és nekiláttam mesélni- Ma találkoztam Greg-gel. Azt mondta, hogy Natasha szakított vele, azok után, amit mondtam neki tegnap. Így hát elmentem a találkozásra mert iszonyatosan rosszul éreztem magam, hogy tönkretettem egy kapcsolatot. Mikor odaértem Greg kis idő után közölte, hogy nem is szakítottak, csak oda akart csalni. Aztán valahogy elterelődött a szó és kiderült, hogy mennyire egy aljas ember. -csuklott meg a hangom- Elárulta, hogy nem Natasha, hanem ő mesélgetett a médiának....

-Na, ne!

-De. És ez miatt a bunkó miatt vesztem össze a legjobb barátnőmmel. Annyira kiborultam, hogy leordítottam a fejét és még egy jókora pofont is lekevertem... Hogy jön ő ahhoz, hogy tönkretegye mások életét?! És még én éreztem rosszul magam az miatt, hogy miattam szomorú! Annyira utálom! Érted.

-Nem ajánlom, hogy találkozzak vele...

-Justin. Nyugodj meg. Én elintéztem a magam módján... Nem kell ide botrány.

-De... Miért akart odacsalni? -értetlenkedett Justin-

-... Nem tudom.

Pedig nagyon is tudtam. Csak nem akartam elmondani, mert akkor totálisan kibukik Justin és akkor bármire képes. Arra is, hogy most elmenjen Greg-hez és szétverje. Azt meg nem akartam.
Kis idő után Justin bekísért a házba. Csinált még egy adag forró teát és azt megittam. Úgy döntött, hogy este nem megy el a haverjaival. Otthon maradt velem. Rendeltünk pizzát és elindítottunk egy jó kis filmet. Így töltöttük el az esténket. A film végét meg se vártam. Annyira ki voltam merülve, hogy bealudtam a végére. Arra emlékszem, hogy Justin a karjaiba vesz, majd bevisz a szobába.

...

Reggel úgy 9 óra lehetett mikor felkeltem. Justin a fürdőből akkor lépett elő. Pont jókor, gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és hosszas gondolkodás után kiválasztottam egy szuper kis ruhaszettet.

Belepréseltem magam a gatyába és a cipőm fűzőjét kicseréltem, mert eredetileg fekete volt. Aztán Justin úgy döntött, hogy kimegyünk a hátsó kertbe. Angel is jött velünk. Tök jól el szórakoztunk vele. Néha olyan érzés volt, hogy Angel egy kisbaba és én meg Justin vagyunk a szülők. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy a háziállat nevelése részben felkészít a gyereknevelésre. Nem tudom mennyire igaz, de a történések alapján Justin nagyon jó apa lesz.
A játék végén Angel csupa piszok volt, így elvittük megfürdetni. Hogy mi volt a fürdőben... Minden csupa víz volt. Ennyire még soha nem volt nehéz dolgom. Eddig simán ment Angel megfürdetése, de most, hogy Justin is ott volt... teljesen megörültek mind a ketten. Gyors szárítkozás után Angel-t a nappaliba vittem, hogy feladjam rá azt a kis mellénykét, amint még Frankfurtban vettem neki. Nagyon csini volt benne. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Justin szinte őrjöngve rohant ki a dolgozószobájából. Nem értettem semmit az egészből. Még is mi történhetett 5 perc alatt abban a szobában?! Egy papírlapot szorongatott a kezében és a másik meg ökölbe volt szorítva... Nem értettem, hogy mi baja van. Lassan felálltam és Angel-t elengedtem. Ő azonnal kirohant a nappaliból.
Mikor felálltam akkor vettem észre azt a mérhetetlen düht Justin szemében. Megijedtem  Azt se tudtam, hogy mit csináljak, sőt. Azt se tudtam, hogy mit csináltam amivel így magamra hergeltem. Pár lépést tett felém, majd a papírlapot a képembe tolja.
-Ez mi?! Ezt tegnap nem lehetett elmondani?! -kezdett ordibálni velem-
Ránéztem a papírlapra és egy kép volt rajta. Egy srác és egy lány, akik épp csókolóznak. Legalább is ez jött le a kép láttán. A fiú Greg volt.... A lány pedig Sophie, Sophie Jordan. Azt hittem ott fogok elájulni. Azt se tudtam, hogy hirtelen mit csináljak vagy mondjak. Félve és szégyenkezve néztem vissza Justin-ra aki már tiszta ideg volt és kicsin múlt az, hogy megint meg ne üssön. De láttam rajta, hogy türtőzteti magát. Nehezen, de türtőzteti.
-Ki küldte? -törtem meg a pár perces csendet halk hangon-
-Az lényegtelen! De ha annyira érdekel az egész média ezzel a rohand képpel van tele!
-Justin. Meg tudom magyarázni.
-Nem! Nem kell magyarázni. Minden világos...! És még azt mondtad tegnap, hogy fogalmad sincs miért csalt oda! Csak tudnám miért csináltad... Azt hittem minden okay kettőnkkel!
-Az is.
-Nem úgy látom! -ordibált még mindig- Ha mást csókolgatsz az nem azt jelenti, hogy minden okay...! Még is mióta tart a viszonyotok?!
-Milyen viszony Justin!? Nem volt semmilyen viszony!
-Elég a hazugságból! Nem akarom tovább hallgatni! Csak az bánt, hogy én mindent megadtam neked! Megpróbáltam a belem is kidolgozni, hogy minél többet legyek veled! És te ezt adod vissza! Csalódtam benned! Azt hittem, hogy ismerlek, de tévedtem! Egy csomó mindent feladtam miattad, de te szartál a fejemre! Mondd meg, azt is hazugság volt, hogy szeretsz?!
-Nem! Ebben nem hazudtam. Sőt semmiben.
-Most higgyem el?! Kezdem azt hinni, hogy csak kihasználtál! Csak tudnám, hogy ezzel mi a fenét akartál csinálni?! -mutatott a szívére-
Halálosan szégyelltem magam. Tudtam, hogy el kellett volna mondanom. De nem tettem. Hülye voltam és most meg is lett a következménye. Justin minden egyes szava annyira fájt, mint még semmi. Olyan érzés volt, mintha minden egyes szó egy tőr lett volna. És azok a tőrök a szívemet veszik célba, és mindig el is találják. Pont a közepét. Ennyire rosszul még soha az életben nem éreztem magam. Most ha lenne egyetlen egy kívánságom megváltoztatnám a múltat és vele minden bajt.
-Miért nem mondasz semmit?!
-Mert ha mondanék magyarázkodnék. És azt kérted, hogy ne magyarázkodjak, értesz mindent... Te tudod, nem mindent.
-Na, jó. Ebből most van elegem!
És bement a szobába. Én meg már nem bírtam tovább tartani magam. Összetörtem. Zokogva zuhantam le a nappali közebén a földre. Ez az egész olyan volt, mint egy nagyon rossz álom. Soha nem borult még ennyire ki Justin. Soha nem volt ekkora vitánk. Csak egy volt, ami jelentősebbnek mondható. Az As Long As You Love Me klip forgatásán. De az a vita ennek a közelébe se ér...

101. rész - Az élet újra bezárt egy ajtót -

Már vagy 5 perce a földön zokogok és Justin azóta is a hálóban van. Félek, hogy megint őrjöngeni kezd és összetöri magát. De ebben a pillanatban Justin rohant ki a szobából egy zakóval és a telefonjával a kezében. Összezavarodva néztem fel rá, mire ő dühösen válaszolt:

-Nem éri meg ennyire megjátszani...! Nem kellenek ide könnyek. Ezúttal nem hatnak rám! Ne is erőlködj! És tudod mit! Látni se akarlak...! Mire visszajövök nem akarlak itt találni! Húzz el innen.

És kiment az ajtón. Még az agyamig el se jutottak szavai, mikor elhajtott.

Aztán leesett a dolog. Szakított... A mostanra csöndes és hófehér szobában egyedül voltam. Csak egy kis mocsok volt benn, én. Még, hogy kis, óriási. 

Gyűlöltem magam! Utálom, mikor rájövök, hogy mekkora hibákat vétettem a múltban. És, hogy visszacsinálni nem tudom. Igazából Justin-nal teljes mértékben egyet értek. Én is hasonlóan tettem volna, ha őt láttam volna más lány karjaiban. Csak az fáj, hogy ennyire lehordott. Pedig ennyire nem tettem rosszat. Sőt! Én nem csináltam semmit, csak az a Greg. Hogy neki mindent tönkre kell tennie! Most meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

Percekig nem tudtam mit csináljak. Aztán rászántam magam és felálltam. Nem akartam megint végigmenni azon, ami pár perce történt. Nem bírnék újra Justin szemébe nézni bűnösen  mert részben az vagyok. Annak ellenére, ami az előbb végigfutott agyamban. Szipogva beballagtam a szobába, elővettem a bőröndjeimet és kinyitottam a gardróbom ajtaját. A ruhákat elkezdtem beledobálni a bőröndökbe, majd mikor végeztem vele Angel cuccait is összeszedtem. Majd a fürdőt vettem célba. Minden olyan dolgot beledobáltam a második bőröndbe, amit én használok. Néha megálltam és azon gondolkodtam, hogy most komolyan itt hagyom. Nem olyan könnyű, mint azt ahogy elképzeled. Minden egyes tárgy, ami a kezemhez hozzáér, de nem kerül bele a bőröndbe fájdalmat okoz. A gyomrom összeszorul és könnycseppek szöknek a szemembe. Nehéz megtenni, de muszáj. Nem bírnék most a szemébe nézni, így nem.

Aztán visszamentem a szobába, hogy utoljára szétnézzek, nem hagyok-e ott valamit. A tekintetem azonnal az újonnan vásárolt üvegasztalon akadt meg és rajta a két üvegrózsán. Nem tudtam, mi legyen velük. Elvigyem magammal vagy hagyjam itt... Végül az egyiket elemeltem és beletettem a ruhák közé. Pár közös képünk a falon lógott. Azokhoz nem nyúltam hozzá. Majd Justin azt csinál velük, amit akar. Kiballagtam a konyhába és  nagy levegő után hívtam egy taxit. Míg rá vártam megkerestem Angel-t. Az alaksoron volt a medence szélén volt elterülve. Felkaptam és rátettem a pórázt, amit még Justin-nal vettünk neki. Leültem az asztal mellé és egy papírlapot meg egy tollat vettem a kezembe.

"Szinte csak remélni tudom, hogy elolvasod... Nagyon bánom, hogy nem mondtam el a dolgot. Hülye voltam. Tudom, hogy visszacsinálni nem tudom, de ez az élet rendje. Egyszer talán megbocsájtasz... Remélem. Most nem kezdek el ódákat zengni, hogy mennyire fontos vagy nekem, Te azt pontosan tudod, vagy tudni fogod. Sajnálom, hogy megbántottalak... Nem szándékos volt! De, ha valaha megtudod az igazat... Várok rád. Szeretlek: Sophie!"

Mikor befejeztem a levelet az asztalra tettem és kimentem a ház elé a 2 bőröndömmel. Angel is jött velem. A csomagjaimat a lépcső végén felállítottam és rájuk ültem. Csodaszép nyári idő volt. A nap hét ágra sütött, egyetlen egy felhő se volt az égen. A meleg fénysugár a bőröm simogatta, de még ez a nem létező érintés is fájt. Úgy 5 perc elteltével a taxi is begurult a ház elé. Kipattant belőle a sofőr és a csomagjaim bedobta hátulra. Felkaptam a kiskutyám és már az autóban is ültem. Induláskor könnyes szemekkel néztem vissza a házra, ami hónapokig az otthonom volt. Lassan a kapuhoz értünk, ami kinyílt és mi kihajtottunk. A hátsó ablakon bámultam nedves szemekkel a házat és a becsukódó kaput... Az élet újra bezárt egy ajtót, csupán azért mert figyelmetlen és ostoba voltam.
Emily-éknél leparkolva kiszálltam az autóból és a már szépen katonasorba álló bőröndjeim mellé álltam. Kifizettem a taxist, aki azonnal el is hajtott. Lehajtott fejjel ballagtam el az ajtóig, a cuccaimat magam után vonszolva. Angel pedig ügyesen lépegetett mellettem. Az ajtóhoz érve óvatos és halk kopogással jeleztem, hogy valaki van az ajtó másik felén. Annyira halk volt a kopogásom, hogy féltem nem hallották az odabent lévők. De tévedtem, pár másodperc elteltével Emily nyitotta ki az ajtót.
Első pillantása az arcomon ragadt le. Rémület ült ki az arcára. Aztán szép lassan tekintete levándorolt a mellettem pihenő csomagjaimra.
Nem szólt semmit, csak gyengéden átkarolta a vállam és bekísért a házba. Majd visszament a cuccaimért, amiket becipelt az előtérbe.
Lehuppant mellém a nagy pocijával a fotelba és várta, hogy mondjak valamit.
-Szakított velem....
Nyögtem ki végül, de abban a pillanatban a szemeimből patakokban kezdett folyni a könny. Nem tudtam többet mondani. Ez is sok volt. Emily nem szólt semmit csak megértően magához szorított.
Úgy 10 perc elteltével teljesen ki voltam merülve és ráadásul ki is száradtam.
-Hol van Peter & Katy?-szipogtam-
-Peter még dolgozik és Katy a barátnőjével játszik a szomszédban.
-Értem... Meg se kérdeztem, hogy itt maradhatok-e.
-Persze, hogy maradhatsz. Csak azt kell eldönteni, hogy hol alszol, mert Katy már beköltözött.
-Az nem probléma. Alszom majd vele.
-Okay. Kipakolunk?
-Majd holnap. Most pihenni szeretnék. Kifáradtam.
-Persze, nyugodtan.
És segített bemenni a szobába. Annyira kimerültem, hogy a saját lábamon be se bírtam volna menni a szobába. Kiderültem az ágyon, majd ledobtam a pulcsim, a cipőm és bebújtam a takaró alá. Fejemre húztam azt és megpróbáltam elaludni. De nem ment. A testem még mindig sírni akart, de már nem volt tartalék folyadékom. Csak szipogtam és levegő után kapkodtam. Egy kis idő után pedig a testem remegni kezdett. Nem fáztam, így nem értettem mi oka. Még szorosabban markoltam meg a takarót és átfordultam a másik oldalamra. Az ablakon némi napfény beszivárgott, de nem jelentős. A falat kezdtem el bámulni... Itt csókolt meg először úgy, hogy csak az enyém volt akkor már... Itt ölet olyan szorosan magához, mint még senki más. Itt szerettem bele az illatába. Ebben a szobában kezdődött minden...

102. rész - Egy pohár -

Az eltelt pár napom szinte csak így telt el. Nem volt semmi kedvem semmihez. Állandóan a szobában voltam és még enni se tudtam. 

Peter & Emily segít amiben tud, de tudom, hogy ez óriási teher számukra. Eddig csak 1 gyerekük volt. Most meg hirtelen lett kettő és nemsokára megszületik az ikerpár is. Katy szegénykém azt se tudja mi történt. Állandóan játszani akar velem, meg Angel-el sétálgatni, de ehhez egy csepp kedvem meg energiám sincs. Amióta itt vagyok csak egyszer hagytam el a házat és csak kétszer voltam kinn az udvaron. Akkor is csak azért mert Katy kinn volt és a szülők nem voltak itthon. Egyszóval teljesen bezárkóztam. Nem volt kedvem ahhoz, hogy mások sajnálkozó tekintetét nézzem és hallgassam azt, hogy majd úgy is meg fog bocsájtani. Amit kétlek. Amióta eljöttem azóta nem keresett, felém se nézett. Lemondott rólam, de én róla nem! Nem bírom kiverni a fejemből. Minden egyes másodpercben ő jár a fejembe... És ahányszor arra gondolok, hogy mennyire boldogok voltunk és én elszúrtam... Zokogásba török ki.

Natasha se keresett. Azt se tudom, hogy ő mennyit és hogyan tud a dolgokból. Szinte a nyakamat merném tenni rá, hogy Greg neki is hazudott, hogy én másztam rá. De, hogy ez neki mért jó... Én soha a büdös életbe nem fogok úgy ránézni mint egy pasira. A történtek előtt se, de most végképp. Előttem ő már egy senki, nem is létezik számomra.

A táncstúdiós helyzetem megjavulni látszik. Úgy tűnik, hogy az a pár ember aki mellém állt eléri azt, hogy leváltság Sebastian-t. Pont akkor jön rendbe ez a bonyodalom, mikor kedvem sincs táncolni... Mért nem akkor, amikor minden jó volt?! És, ha belegondolok, hogy azok a személyek is a stúdióba járnak, akik valószínűleg, most utálnak... A hideg futkos végig a hátamon.

Egyik nap Emily elment a nőgyógyászához, Peter dolgozni ment és Katy az oviban volt. Egyedül voltam otthon. Szokás szerint a szobámban gubbasztottam és vártam a csodát, hogy hátha betoppan Justin és megölel. De arra ugyan várhatok.. Hosszú idő után most lépek fel először a netre. A Twitter volt az első lépésem. Számos értesítés, de egyik se Justin-tól. Nem is foglalkozom akkor már velük. Megnéztem Justin oldalát, de nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy hiányoznék neki. Csak arról szól minden, hogy nemsokára megjelenik a Believe Acoustic albuma. Aztán egy szinte észrevehetetlen twitten akadt meg a tekintetem:

"Minden jó valahol véget fog érni... Számomra a legjobb nemrég véget is ért."

A szakításunk után 1 nappal írta ezt ki. Tudtam, hogy ez rólunk szólt. Ezek szerint még is hiányzom neki, vagy csak hiányoztam. Nem tudom. Aztán a Facebook oldalamon is ezernél több levél, értesítés és jelölés várt. Egyikre se reagáltam, egyik se Justin-tól jött. Rámentem az egyik online magazin honlapjára. A főcikk az volt, hogy Whitney Houston viaszbabát kapott. Kicsit az oldal alján kutakodva egy cikket találtam. Az elmúlt héten ez volt a legolvasottabb. Megnyitottam és elámultam amit írtak.

Nincs már többé Juphin pár?! Napok óta nem látni együtt a tini álompárt. Sokan azt állítják, hogy a nagy szerelem véget is ért, miután Sophie és egy eddig ismeretlen srác csókot váltott. A boldog kapcsolat kicsivel tovább tartott, mint fél év. De, úgy látszik, hogy Mr. Bieber-t nem viselte meg annyira ez a dolog, hisz tegnap egy klubban együtt bulizott a családjával és volt barátnőjével, Selena Gomez-zel. Egy kép is nyilvánosságra került, ahol látszik, hogy kicsit sincs letörve a szupersztár és nagyon jól érzik magukat a fiatalok. Azt biztosra venni, hogy vége a Juphin pár mesébe illő kapcsolatának nem lehet. Egyelőre még egyik érintett fél se nyilatkozott. De van egy árulkodó jel, hogy még is igaz a hír. Ugyanis a tegnap esti buli után a volt szerelmes pár együtt távozott a helyszínről, nem máshoz, mint Justin-hoz. És ez még nem minden. Selena Twitte-ren közölte, hogy szuper estében volt része és, hogy megismételné. Justin válaszkánt csak annyit írt, hogy úgy legyen. Kíváncsian várjuk, hogy mi sül ki ebből a beláthatatlan ügyből.

Hát ez csúcs! Annyira hiányzott ez nekem, hogy nem is hiányzott! Így még rosszabb lett minden. Régen Selena elől Justin hozzám jött, most meg fordítva. Hihetetlen, hogy több mint fél évet csak úgy kidob az ablakon és nem is figyel többet rá. Úgy csinál, mintha meg sem történt volna a dolog. 

Dühömben levágtam a laptopot a földre, ami széttört. Mit sem törődve vele kimentem a konyhába. Újra rám tőrt a sírás és kellett egy kis folyadék, mert különben újra elájulok. Igen, már vagy háromszor elájultam annyira kiszáradtam. Kirohantam a konyhába és egy üveg vizet vettem a kezembe meg egy poharat. Pont mikor tölteni akartam kicsúszott a pohár a kezemből. Egyenesen a padlóra esett és szilánkokra tört. Megpróbáltam a nagyobb darabokat összeszedni de megvágták a tenyerem. Kicsit fájt, de nem vészesen. Leültem a hűtő elé, a szilánkok mellé és a vágást néztem. Nem volt túl mély, de egy kis vér még is kifolyt belőle. Odahajoltam a szilánkok fölé és az egyiket óvatosan elemeltem. Olyan érzés volt, hogy ezt meg kell tennem. Valami azt súgta, hogy ezután jobb lesz. Így hát megragadtam az üvegdarabot és megmarkoltam tiszta erőből. Pár éle belefúródott a bőrömbe, ami fájt, de nem érdekelt. Még jobban megszorítottam az eddig pár darabra tört üvegdarabot. Majd elengedtem a szorítást és a tenyerem bőrébe beleállt pár szilánkot megpróbáltam kiszedni. Aztán az egyik nagyobb darabbal az alkaromat kezdtem simogatni. Idővel ez a simogatás karcolásba, majd kisebb vágásokba ment át. Már vagy tucatnyi vágásnyom díszítette az alkarom és a tenyerem számos kis vágást A bal karom csupa vér volt, és nem szűnt megállni folyása. Ahogy a könnyeim folyása se. Kiesett kezemből az üvegdarab és én meg bámultam a bal karom, hogy mit tettem vele. Még mindig úgy éreztem, hogy ez nem elég, még szenvednem kell. Homályosan láttam már, aztán lassan elsötétült minden...

103. rész - Őrá nem számítottam -

A következő kép egy fehér szoba volt. Én egy ágyban feküdtem és egy férfi az ágyam mellett ült, lehajtott fejjel. Mocorogni kezdtem, mert kényelmetlen volt az ágy. Ekkor a férfi feje felemelkedett és Peter volt az. Szégyenkezve és fájóan néztem rá.

-Hogy kerültem be?

-Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi a fenét csináltál?! -mutatott a bal karomra, ami be volt kötözve ahogy a tenyerem is-

-Szomjas voltam. Kimentem inni, de leesett a pohár. Én meg...

-Te meg elkezdted vagdosni magad. Még is mire gondoltál?

-Tudom, hülye voltam. Ne haragudj... Ki tudja még?

-Senki. Legalább is remélem. 

-És... Emily?

-Felhívtam. Azt mondta bejön, miután végzett.

-Miért jöttél haza? Nem emlékszem semmire...

-Nem is csodálom. Csupa vér volt minden...

-Sajnálom... -könnyekkel telt meg a szemem-

-Semmi baj. Már minden okay. -ölelt át- Megyek hozok egy kis innivalót. Mindjárt visszajövök. Semmi butaság.

-Okay.

Mikor kiment a kötésem kezdtem piszkálni. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fest most a bal akarom, de nem tudtam levenni, mert egy fehér köpenyes férfi jött be hozzám.

-Jó napot. -köszöntem-

-Viszont. Elhoztam azt az üvegdarabot, amit a tenyeredből vettünk ki...

-Miért?

-Az a férfi kérte, aki veled volt.

-Értem. Tegye csak le oda. -és letette az asztalomra, majd kiment-

Felálltam és kezembe vettem az üvegdarabot és nézegetni kezdtem. Nagyon éles volt... Megbántam, hogy ekkora hülyeséget csináltam. Nem is volt értelme. Az nélkül is nagyon szenvedek. Ráadásul most a bal tenyerem nem is tudom használni... Mekkora egy hülye leány vagyok. És ez mind miért? Mert Justin & Selena együtt bulizott, utána meg isten tudja mi történt kettőjük között. Justin alig egy hét elteltével túllépett rajtam, én miért nem tudok?! Fáj minden, belül. És nincs gyógyszer ami meggyógyítana. Pedig reméltem, hogy amit tettem eltereli a figyelmem erről a mérhetetlen fájdalomról, de nem. Még jobban fáj... Újra sírásba törtem ki, ami az eltelt napokban már nem újdonság. Már sminket se teszek fel, mert bármikor szétfolyhat.. És amúgy is, ki se lépek a házból.
Míg az üvegdarabban elmerültem észre se vettem, hogy már jó ideje elment Peter. Aztán kopogás hallatszott az ajtón. Azt hittem, hogy Peter nem tud bejönni tele kézzel:
-Jaj Peter. Miért van könyököd...?
De nem Peter volt az. Meglepett, mikor szembeálltam azzal a férfival. Őrá nem számítottam, nagyon nem. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak, csak bámultam az illetőt.
-Szia Sophie. Bejöhetek?
-Öhh. Persze. Gyere.... Azt hittem Peter, bocs.
-Semmi baj. Megesik... Hogy vagy?
-Most már jobban, szerencsére.
-Mi történt?
-Jó kérdés. Nem nagyon emlékszem rá, csak arra, hogy már tele van vagdosva a karom... És veled mi történt? Miért van gipszbe a kezed?
-Jó kis történet... Elég annyi, hogy ráestem és eltört a kisujjam.
-Ohh. Az gáz... Honnan tudtad, hogy ment vagyok? Már tudja a média? -kérdeztem ijedten Jeremy-t-
-Dehogy! Peter-rel összefutottam a folyóson. Azt hittem, hogy Emily szül és, azért van benn. De mondta, hogy miattad.
-Igen, és a hülyeségem miatt... -hajtottam le a fejem-
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Bármit.
-Justin miatt?
Ez a kérdés mellbe vágott. Nem számítottam rá. Összezavart, nem tudtam, hogy most elmondjam az igazat vagy tartsam meg magamnak. Elvégre a fiáról van szó. Nem hiányzik, hogy elmondja neki és szánalomból megbocsásson Justin... De, ha belegondolok Jeremy nem olyan, hogy azonnal fut a legújabb hírrel a fiához. Őneki még elmondhatom... Benne megbízom.
-Nos? Miatta? -zökkentett ki Jeremy a gondolataimból-
-Igen. -válaszoltam halkan, féltem, hogy meg se hallotta-
-Miért? -ült le mellém-
-Hagyjuk. Semmiség.
-Nem, ez nem semmiség. -mutatott a karomra- Valami oka csak volt. Nekem elárulhatod, hisz tudod.
-Igen tudom. -és elmeséltem neki a dolgot- Hát ezért.
-Értem... De, máshogy van, mint azt ahogy te gondolod.
-Miért... Hogy volt?
-Pattie egy kis bulit szervezett a könyvének megjelenésére. Mindenkit meghívott, Justin-t is. Nem akart jönni, de végül rábeszéltük. Fogalmunk se volt arról, hogy Selena is ott fog lenni. Nem tilthattuk meg nekik, hogy ne beszéljenek...
-És én ezzel mit kezdjek? A buli után együtt mentek el, Justin-hoz. Tudod milyen rosszul esett, mikor olvastam? -szipogtam újra-
-El tudom képzelni... Sajnálom.
-Te nem tettél semmit. Én kavartam magam körül a szart, nem más.
-Nyugodj meg.
-Tudod mennyire rossz nélküle? Sírva fekszek és kelek. Minden percben ő jár a fejemben, nem tudom nélküle elképzelni a jövőt. Utálom, hogy ezt tettem. Miért nem hagyott Peter ott a földön, nem hiányoznék senkinek!
-Ez hazugság... Hiányoznál a szüleidnek, a nővérednek és nekem is.
-Tudod, hogy hogyan értettem...
-Neki is hiányoznál. Most is hiányzol neki...
-Komolyan?
-Igen. Emiatt nem akart jönni a buliba.
-De elment és Selena megvigasztalta...
-Nem nagyon akarok beleszólni a kettőtök dolgába, de nagyon nincs úgy, mint azt ahogy képzeled.
-Miért, én hogy képzelem?
-Hogy már az első nap lányokat hajkurászott... De nem. 2 koncertjét is kishián' lemondta. Amióta otthagytad alig mozdul ki a lakásból, nem tud ellazulni.
-Nem hagytam ott, ő küldött el. És ha tényleg annyira hiányoznék neki keresett volna... De nem tette...
-Halihóó! -lépett be ekkor Emily a szobába- Zavarok?
-Nem, én már úgy is megyek. -állt fel Jeremy- Gondold át azt, amit mondtam. Jobbulást. Szia.
-Szia... Peter?
-Kint van. Ezt neked küldi. -adott egy palack vizet- Nem akar részt venni a vitában.
-Milyen vitában?
-Hol is kezdjem...