100. rész - Következmény -

-Kérlek mond el, hogy mi a baj. Fáj így rád néznem. -mondta Justin mikor elengedte az ölelést-

-Ennyire rosszul nézek ki? -töröltem meg a szemem-

-Mondd el kérlek.

-Hát jó. -ültem fel a székben és nekiláttam mesélni- Ma találkoztam Greg-gel. Azt mondta, hogy Natasha szakított vele, azok után, amit mondtam neki tegnap. Így hát elmentem a találkozásra mert iszonyatosan rosszul éreztem magam, hogy tönkretettem egy kapcsolatot. Mikor odaértem Greg kis idő után közölte, hogy nem is szakítottak, csak oda akart csalni. Aztán valahogy elterelődött a szó és kiderült, hogy mennyire egy aljas ember. -csuklott meg a hangom- Elárulta, hogy nem Natasha, hanem ő mesélgetett a médiának....

-Na, ne!

-De. És ez miatt a bunkó miatt vesztem össze a legjobb barátnőmmel. Annyira kiborultam, hogy leordítottam a fejét és még egy jókora pofont is lekevertem... Hogy jön ő ahhoz, hogy tönkretegye mások életét?! És még én éreztem rosszul magam az miatt, hogy miattam szomorú! Annyira utálom! Érted.

-Nem ajánlom, hogy találkozzak vele...

-Justin. Nyugodj meg. Én elintéztem a magam módján... Nem kell ide botrány.

-De... Miért akart odacsalni? -értetlenkedett Justin-

-... Nem tudom.

Pedig nagyon is tudtam. Csak nem akartam elmondani, mert akkor totálisan kibukik Justin és akkor bármire képes. Arra is, hogy most elmenjen Greg-hez és szétverje. Azt meg nem akartam.
Kis idő után Justin bekísért a házba. Csinált még egy adag forró teát és azt megittam. Úgy döntött, hogy este nem megy el a haverjaival. Otthon maradt velem. Rendeltünk pizzát és elindítottunk egy jó kis filmet. Így töltöttük el az esténket. A film végét meg se vártam. Annyira ki voltam merülve, hogy bealudtam a végére. Arra emlékszem, hogy Justin a karjaiba vesz, majd bevisz a szobába.

...

Reggel úgy 9 óra lehetett mikor felkeltem. Justin a fürdőből akkor lépett elő. Pont jókor, gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és hosszas gondolkodás után kiválasztottam egy szuper kis ruhaszettet.

Belepréseltem magam a gatyába és a cipőm fűzőjét kicseréltem, mert eredetileg fekete volt. Aztán Justin úgy döntött, hogy kimegyünk a hátsó kertbe. Angel is jött velünk. Tök jól el szórakoztunk vele. Néha olyan érzés volt, hogy Angel egy kisbaba és én meg Justin vagyunk a szülők. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy a háziállat nevelése részben felkészít a gyereknevelésre. Nem tudom mennyire igaz, de a történések alapján Justin nagyon jó apa lesz.
A játék végén Angel csupa piszok volt, így elvittük megfürdetni. Hogy mi volt a fürdőben... Minden csupa víz volt. Ennyire még soha nem volt nehéz dolgom. Eddig simán ment Angel megfürdetése, de most, hogy Justin is ott volt... teljesen megörültek mind a ketten. Gyors szárítkozás után Angel-t a nappaliba vittem, hogy feladjam rá azt a kis mellénykét, amint még Frankfurtban vettem neki. Nagyon csini volt benne. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Justin szinte őrjöngve rohant ki a dolgozószobájából. Nem értettem semmit az egészből. Még is mi történhetett 5 perc alatt abban a szobában?! Egy papírlapot szorongatott a kezében és a másik meg ökölbe volt szorítva... Nem értettem, hogy mi baja van. Lassan felálltam és Angel-t elengedtem. Ő azonnal kirohant a nappaliból.
Mikor felálltam akkor vettem észre azt a mérhetetlen düht Justin szemében. Megijedtem  Azt se tudtam, hogy mit csináljak, sőt. Azt se tudtam, hogy mit csináltam amivel így magamra hergeltem. Pár lépést tett felém, majd a papírlapot a képembe tolja.
-Ez mi?! Ezt tegnap nem lehetett elmondani?! -kezdett ordibálni velem-
Ránéztem a papírlapra és egy kép volt rajta. Egy srác és egy lány, akik épp csókolóznak. Legalább is ez jött le a kép láttán. A fiú Greg volt.... A lány pedig Sophie, Sophie Jordan. Azt hittem ott fogok elájulni. Azt se tudtam, hogy hirtelen mit csináljak vagy mondjak. Félve és szégyenkezve néztem vissza Justin-ra aki már tiszta ideg volt és kicsin múlt az, hogy megint meg ne üssön. De láttam rajta, hogy türtőzteti magát. Nehezen, de türtőzteti.
-Ki küldte? -törtem meg a pár perces csendet halk hangon-
-Az lényegtelen! De ha annyira érdekel az egész média ezzel a rohand képpel van tele!
-Justin. Meg tudom magyarázni.
-Nem! Nem kell magyarázni. Minden világos...! És még azt mondtad tegnap, hogy fogalmad sincs miért csalt oda! Csak tudnám miért csináltad... Azt hittem minden okay kettőnkkel!
-Az is.
-Nem úgy látom! -ordibált még mindig- Ha mást csókolgatsz az nem azt jelenti, hogy minden okay...! Még is mióta tart a viszonyotok?!
-Milyen viszony Justin!? Nem volt semmilyen viszony!
-Elég a hazugságból! Nem akarom tovább hallgatni! Csak az bánt, hogy én mindent megadtam neked! Megpróbáltam a belem is kidolgozni, hogy minél többet legyek veled! És te ezt adod vissza! Csalódtam benned! Azt hittem, hogy ismerlek, de tévedtem! Egy csomó mindent feladtam miattad, de te szartál a fejemre! Mondd meg, azt is hazugság volt, hogy szeretsz?!
-Nem! Ebben nem hazudtam. Sőt semmiben.
-Most higgyem el?! Kezdem azt hinni, hogy csak kihasználtál! Csak tudnám, hogy ezzel mi a fenét akartál csinálni?! -mutatott a szívére-
Halálosan szégyelltem magam. Tudtam, hogy el kellett volna mondanom. De nem tettem. Hülye voltam és most meg is lett a következménye. Justin minden egyes szava annyira fájt, mint még semmi. Olyan érzés volt, mintha minden egyes szó egy tőr lett volna. És azok a tőrök a szívemet veszik célba, és mindig el is találják. Pont a közepét. Ennyire rosszul még soha az életben nem éreztem magam. Most ha lenne egyetlen egy kívánságom megváltoztatnám a múltat és vele minden bajt.
-Miért nem mondasz semmit?!
-Mert ha mondanék magyarázkodnék. És azt kérted, hogy ne magyarázkodjak, értesz mindent... Te tudod, nem mindent.
-Na, jó. Ebből most van elegem!
És bement a szobába. Én meg már nem bírtam tovább tartani magam. Összetörtem. Zokogva zuhantam le a nappali közebén a földre. Ez az egész olyan volt, mint egy nagyon rossz álom. Soha nem borult még ennyire ki Justin. Soha nem volt ekkora vitánk. Csak egy volt, ami jelentősebbnek mondható. Az As Long As You Love Me klip forgatásán. De az a vita ennek a közelébe se ér...