97. rész - Álom -

Kis idő múlva meguntam, hogy töröm magam. Majd csak lesz valahogy. Katy & én megvacsiztunk, aztán megfürdettem Katy-t. Csupa víz lett az egész fürdő, annyire jó kedve volt a kisasszonnynak. Ezt követően lefektettem és meséltem neki. Egy kalszikus mesét, Hamupipőke. A mese közepén bealudt. Aztán én is lezuhagyozta, majd bebújtam az ágyba. Gondolatm, hogy felhívom Justin-t, hogy megtudjam körülbelül mikor jön haza, de nem vette fel. Biztos nagyon elfoglat. Írtam neki egy sms-t:

"Szia Mackó! Hívtalak, de nem vetted fel. Nem tudom, hogy mikor érsz haza, de én már lefeküdtem. Ha hazaértél és alszom, akkor ébressz fel... Jó munkát szívem. Puszi. Szeretlek."

Aztén a párnám alá tettem a telefonom és megpróbáltam elaludni. Úgy 10 perc múlva üzenetem érkezett:

"Szia Baby. Még én se tudom, hogy mikor érek haza. Megpróbálok itt sietni és akkor már a tied is leszek. Ha meg elaludnál... Álmodj szépeket. Én is szeretlek édes, csók."

'Már is a tied leszek.' Olyan aranyos, úgy imádom. Így már könnyebb volt elaludni. Az ablak fele fordultam és bámultam kifele. Telihold volt. Gyönyörűen nézett ki. Szinte csalogatott ki a kertbe, de annyira fáradt voltam. Így pár perc múlva elaludtam.

Reggel arra kelek, hogy Angel az arcomat nyaldossa. Justin nem feküdt mellettem, csak egy kis cetli volt a párnáján. 'Szeretlek. Olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni se reggel se este. Szép napot szívem!' Kicsit csalódottan keltem ki az ágyból. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd felébresztettem Katy-t. Megreggeliztünk, majd Kenny elvitt minket az ovihoz. Onnan utam Emily-ékhez vezetett, mert már tuti, hogy hazaértek. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan érezték maguk. Hogy tetszett, hogy megbánták-e, hogy végül lett nászút. Mosolyogva ültem be Kenny mellé az anyósülésre. Bekapcsoltuk a rádiót és épp Taylor Swift legújabb dala ment. Szinte maximális hangerővel dübörgött az autóban a zene. Aztán egy kereszteződéshez értünk. Zöldet mutatott, így nyugodtan közelítettük meg, hogy áthaladjunk a kereszteződésen. De ekkor jobb oldalról éles dudaszó ütötte meg a fülem. Odanéztem és egyenesem felém közeledett egy teherautó óriási sebességgel. A következő pillanatban az autó belén csapódott. Össze vissza repültek a dolgok és mivel én nem voltam bekötve rázuhantam Kenny-re. Aztán hátulról jött belénk egy autó, mert nem tudott lefékezni. Ekkor egyenesen a szélvédőnek ütődött a fejem, ami betörött és én repültem ki az ablakon, egyenesen a motorháztetőre és onnan az aszfaltra. Egy nagy reccs és a gerincem eltört...

Riattan ugrottam fel az ágyból. Levegő után kapkodtam, egyszerűen nem kaptam levegőt. Bőröm minden egyes része izadságtól volt nedves. A szívverésem meg az eget érte. Justin azonnal felébredt és szorosan ölete át a vállam.

-Mi a baj Sophie?! -agódóan kérdezte, de én egy árva szót nem bírtam kicsikarni a számból- Semi baj. Ez csak álom volt, itt vagyok. Ne félj.

Minden egyes porcikámat rázta a hideg és csontjaim remegni kezdtek a félelemtől. Vacoktam, mint a nyárfalevél. Arcomra kiült a félelem és nem bírtam megnyugodni.

-Sophie! Nyugodj meg kérlek. Mit álmodtál? -bújt közelebb Justin-

-Azt... Azt, hogy... Balesetet szenvedtem.... Annyira az az érzésem volt, hogy meghalok. -csuklott el a hangom-

-Semmi baj. Csak álom volt. És én itt vagyok... Próbálj megnyugodni.

-Félek visszaaludni.

-Gyere, segítek.

Lassan hátradöltünk az ágyon. Fejem Justin mellkasán pihent és ő a hátam simogatta. Még mindig vacogtam a félelemtől, de nem annyira mint az előbb. Aztán Justin halk dalolászásba kezdett, teljesen megnyugtatott. Aztán nagy nehezen újra elaludtam.

Hajnalban arra keltem, hogy Justin öltözködik.

-Hová mész? -dörzsöltem meg a szemem-

-Dolgozni. -csókolta meg a homlokom-

-Mikor látlak ma?

-Valószínű, hogy délután.

-Értem.

-Amúgy jobban vagy? Az éjjel totál rám ijesztettél.

-Jól vagyok, csak rosszat álmodtam.

-Értem. Most mennem kell. Szeretlek.

Megcsókolt és kiment a szobából. Megpróbáltam visszaaludni, nem ment. Felkeltem és csináltam pár amerikai palacsintát. Mire végeztem Katy ébresztési ideje is eljött. Felébresztettem a ki Csipkerózsikát  felöltöztettem, majd megreggeliztünk  Közben Kenny is megérkezett. Őt is megkínáltam és elmeséltem neki, hogy mi álmodtam. Nem nagyon reagált rá. A reggeli befejeztével beszálltunk az autóba és az ovi fele mentünk- Útközben Emily hívott fel:

-Igen? -szóltam bele-

-Szia Sophie. Mizus?

-Szia Emily! Semmi különös. Hol vagytok?

-Most kanyarodtunk be az utcánkba.

-Már itthon is vagytok? De jó.

-Átjössz? Sok mesélni valóm lenne.

-Persze. Katy-t elviszem az oviba és már ott is leszek.

-Anyához akarok menni. -ordibált Katy a hátsó ülésről-

-Nem Katy! Oviba kell menned. Majd délután találkozol vele.

-De én most akarok! -kezdett el sírni-

-Katy! Ezzel nem mész semmire. Mész oviba és kész.... Látod ezt teszi velem a lányod. -tértem vissza a telefonhoz-

-Megértem. Rég látott. De akkor is oviba kell menni.

Még beszélgettünk, de Katy hisztije miatt nem lehetett rendesen beszélni, így leraktuk. Persze mikor az ovihoz értünk Katy egyszerűen nem akart kiszállni az autóból  Kenny megfogta, felkapta és bevitte az oviba. Aztán beszálltunk az autóba és Emily-ékhez mentünk...