98. rész - Kicsit a múltból -

Vidám utunk után még vidámabban léptem be a házba. Mindenfele böröndök, de Emily & Peter sehol nem volt fellelhető. Benéztem a szobájukba de ott nem voltak. Kimentem a kertbe és ott se voltak. Aztán kacajt hallottam Katy szobájából. Benyitottam és a friss pár a lányuk újonnan vásárolt ruháit nézegette.

-Hello. -léptem be a szobába-

-Sophie! -ugrott fel Emily és hozzám szaladt, majd megölelt-

A hasa már nagyon nagy volt. Mikor elmentek még tűrhető volt, de most alig fér bele a legbővebb ruhájába is. Percekig ölelgettük egymást, majd Emily könnyes szemekkel nézett rám. Nem értettem, hogy miért. Kérdően néztem rá.

-Tudod... Most, hogy bővülni fog a család jó lesz Katy pár ruhája a jövevényeknek...

-És ezért sírsz?

-Nem. Azért mert akkor a te szobádat át kell alakítani. Hogy Katy-é vagy az ikreké legyen.

-Van egy ötletem. Katy beköltözik az én szobámba. Már úgy is nagylány, ma is akkor hisztit levágott.... És az ikrek meg mennek Katy jelenlegi szobájába. Így nem kell semmiféle átalakítás.

-Nem lesz gond, hogy nem fog itt várni egy szoba?

-Dehogy. És ha egyszer majd ide kényszerülők Katy-vel jól elleszünk.

-Látod.. Mondtam, hogy nem fog haragudni. -lépett oda Peter-

-Peter! De jó újra látni. -öleltem át- Sokat barnultál... Csoki barna lettél. Nagyon jól áll.

-Kösz csajszi. -borzolta össze a hajam-

-Hééé! Tudod mennyi időbe telt ezt reggel megcsinálni? -ugrottam fel a hátára és összeborzoltam az övét-

-Elég lesz. -csitított minket Emily-

Majd kimentünk a kertbe egy kis jégkrém kíséretében. Kifeküdtünk a napozóágyakra és elmeséltük, hogy mik is történtek velünk.

-Nagyon jó volt a búvárkodás. Ugye Peter?

-Nagyon. Nem akartunk kiszállni a vízből... Fenomenális volt alulról szemlélni a világot.

-De terhesen is búvárkodhattál?

-Persze. Nem vagyok veszélyeztetett terhes. És elvileg a babáknak is jót tett.

-Amúgy anyu még nem is látta mekkora a hasad. Küldjünk nekik egy képet.

Előkaptam a telefonom és készítettem pár képet. A legjobbat elküldtük anyának a Facebookon.

Majd még beszélgettünk egy kicsit. A tetkómra is fény derült. Először nem örült neki Emily & Peter, de mikor elárultam a történetét... Hogy a rózsa nagyon fontos szerepet tölt be a kapcsolatunkban és amikor megmutattam teljesen el voltak ájulva. Végül megnyugodtam, hogy elfogadták és tetszik is nekik. Emily-nek is van egy tetoválása. Nem túl nagy, de a jelentése óriási. Az első szerelmének a tiszteletére készítette, aki autóbalesetben meghalt. Több mint 2 évig voltak együtt. Emily 17 volt mikor megismerte Nick-et. 1 évig voltak barátok, majd Emily 18. szülinapján Nick bevallotta neki, hogy szereti. Összejöttek és 2 évig boldogok is voltak. Emily 20. szülinapja után 2 hónappal Nick autóbalesetet szenvedett és kómába esett. Később az orvosok agyhalottnak nyilvánították. Dönteni kellett, hogy hagyják a gépeken, vagy lekapcsolják azokról és Nick testileg is halott lesz. 2 hét után a szülők és Emily úgy döntött, hogy elbúcsúznak tőle és lekapcsolják a gépekről. Ezt követően Emily teljes depresszióba esett. Pszichológushoz is járt. Aztán egyik nap a csuklóján lévő tetoválással állított haza. Két szív és mind a kettőben 1-1 betű.

A történések után szép lassan rendbe jött a lelki állapota és ezek után 1 évvel találkozott Peter-re. Egymásba szerettek, összeköltöztek, összeházasodtak és nemsokára már 3 gyerekük lesz.
Mikor elfogyott a jégrém ott volt az ideje, hogy induljak a találkozóra, Greg-el. Összeszedtem a cuccomat és egy taxi elvitt a stúdióhoz. Úgy 5 perc várakozás után Greg is megérkezett.
-Szia.
-Szia. Bocs, hogy késtem.
-Semmi baj. Mehetünk?
-Persze. -utunk a közeli cukrászdába vezetett. leültünk a kültéri részén, az ablakhoz- Örülök, hogy eljöttél. -kezdett bele Greg-
-De.. Még is mi történt?
-Tegnap este átmentem hozzá. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy miért nem tudom befogni a szám. Miért kell kifecsegni a dolgokat. Meg, hogy a szerelem annyira elvakítja, hogy elveszíti a barátait. Aztán elküldött a franca és annyit mondott, hogy most egy darabig ne keressem.
-Értem... Hát ennek mind én vagyok az oka. Számon kértem, hogy miért nem tudja titokban tartani azt amint mondok neki.
-Te?
-Igen... De nem hittem, hogy ezt hozza majd ki belőle.
-.. Semmi baj... Végül is ha úgy vesszük jókor jött.
-Ezt most miért mondod? Elvesztetted Natasha-t!
-Ez igaz, de van egy másik lány, aki nagyon érdekel. -na, itt lefagytam- Ne nézz így. Nem érdemlem meg. -ha ölni lehet a nézéssel, akkor már háromszor megtettem volna-
-De, ezt te még is, hogy a francba képzeled?!
-Sehogy. Egyszerűen csak az a másik lány többet tudna nyújtani nekem, úgy érzem.
-Még is ki a fene az a másik?!
-Te.
- :O Ezt ugye te se gondoltad komolyan?
-Mit?
-Hogy köztünk valaha is lesz valami. Nekem van barátom. Tökéletesen megvagyunk, nagyon jól megvagyunk....
-Tudom, de én többet tudnék adni.
-Te nem tudsz semmit! Kár volt eljönnöm. -ugrottam fel és indulni akartam de karom után nyúlt Greg-
-De igen is nagyon sokat tudok. De az most mindegy hogy mit. Azt akarom, hogy a barátnőm légy!
-Menj a francba! -próbáltam kiszabadulni kezének szorításából, de nem ment, erősebb volt nálam-
-Nem érted, hogy őt nem érdemled meg!
-Miért?! Téged aztán igen! -néztem a szemébe dühösen-
-Csak azt nem mondd, hogy nem vetted észre, hogy tetszel.
-Hát...
-Tudom, hogy az EMA után miattam mentél be a szobádba, mert zavarba jöttél. És mikor jöttünk haza nem Carly ötlete volt, hogy egymásmellé üljünk. Az enyém... Mikor megláttalak tudtam, hogy nekem nem Natasha kell, hanem te.
-Annyira egy görény ember vagy! Hányingerem van tőled! Csak kihasználod az embereket! Engedj!!
-Nem. Van itt még valami. -és olyat tett, amitől olyan haragba kerültem, hogy ott abban a pillanatban meg tudtam volna ölni egy villával-