96. rész - Tetkó -

-Rendben. Akkor feküdj le oda. -mutatott az egyik tetováló székre- A pólódat ha leveszed, akkor jobb lesz.

Gyorsan levettem a pólóm és Justin-ra dobtam. Majd hasra feküdtem és váram, hogy mi lesz. Aztán Megan kikapcsolta a melltartóm.

-Ez az én feladatom lett volna. -ült le mellém Justin-

-Majd becsatolhatod. -nevetett Megan-

Aztán a sablont a hátamra tette, majd le és nekilátott kivarrni a rózsát. Kicsit fájt, de Justin ott volt és ez erőt adott nekem, hogy befejezzem. A rózsa fejét csinálhatta már Megan, mikor annyira megfájdult a varrás helye, hogy azt hittem nem bírom végigcsinálni. Rögtön Justin karja után kaptam, aki mosolyogva szorította meg az enyém. A munka végéig egymás szemét fürkésztük. Így szinte pillanatok alatt kész is lett a mű. Megan adott egy törölközőt, amit magam elé helyeztem és a tükör elé mentem. Lassan megfordultam és kíváncsian fürkésztem a művet a hátam felső részén. Elállt a lélegzetem, mikor megláttam. Nagyon gyönyörű volt. Szinte hihetetlen, hogy ezentúl ez a gyönyörűség a hátamat fogja díszíteni.

Megan elvégezte az utolsó végkészületeket, majd kifizettük a munkáját és elmentünk.

Az utunk egyenesen egy nyugis kis helyre vitt. Angel-t pórázra kötöttem, majd kicsit szabadon engedtem. Justin és én egy padra leültünk és beszélgettünk.

-Miért csináltad? -karolt át Justin-

-Nem tudom... Vagy mégis. Amikor megláttam a tetkódat arra gondoltam, hogy nekem is kell egy. Nemár, hogy csak neked legyen...

-De én ezt ajándéknak szántam. Mert szeretlek.

-Jaj mackóm. -bújtam hozzá- Tudom. Én is téged.

-Amúgy ma mi volt Natasha-val?

-Ne akard tudni.

-De szeretném. -nézett rám a boci szemeivel-

Aztán elmeséltem neki mindent. Az elejétől a végéig. Ő csak árgus szemekkel hallgatta a történetem.

-Akkor lehet, hogy Greg volt?

-Valószínű. Beszélnem kell vele. Tudni akarom.

-Okay.

Majd elindultunk Katy után. Onnan utunk haza vezetett. Később Justin elment dolgozni. Egy magazinnak készítenek címlap fotósorozatot. Katy-re is kell ügyelni, szóval ide megint nem tudtam elkisérni. De szerencsére holnap Emily & Peter hazajön és már nem kell olyan szoros legyen a napirendem. Katy délutáni szunyát tartott, én pedig a zenelejátszómról hallgattam a zenéket és gyakoroltam. Aztán egyszer csak a telefonom kezdett csengeni... Ismeretlen szám hívott. Kinyomtam. Ismeretlenekkel nem tárgyalok. Aztán pár perc múlva meg Greg hívott. Gondoltam felveszem, hisz úgy is meg akarok beszélni vele egy találkozót. Tisztázni akarom a dolgokat.
-Hello! -szóltam bele-
-Jé! És felveszed.
-Most miért?
-Az előbb miért nem vetted fel?
-Az te voltál? Hát hívj olyan számról, hogy tudjam te vagy.
-Okay... Am... lehet egy kérésem? -válaszolta szomorúan-
-Mi a baj?
-Összevesztünk Natasha-val...
-Ohh. Miért?
-Nem igazán tudom... Csak annyit mondott, hogy a szerelem tényleg elvakít. Totál ki vagyok bukva. Azt mondta, hogy jó pár hétig ne is keressem.
Ekkor esett le, hogy Natasha miattam veszett össze Greg-gel. Ha ma délelőtt nem vágok a fejéhez olyan dolgokat, akkor nem szakított volna. Hogy én mennyire egy hülye ember vagyok. Ezt jóvá kell tennem. Annyira erre koncentráltam, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy miért is vettem fel a telefont...
-És én mit tehetek?
-Nem találkozhatnánk, hogy elmondjam mi van..? Nem telefon téma, és akkor beszélnél vele. A legjobb barátok vagytok. Te talán tudsz hatni rá.
-Öhhh. -jóvá kell tennem. ez járt a fejembe. gondolkozás nélkül válaszoltam- De!
-Mikor lenne jó neked?
-Holnap délután tökéletes lenne.
-Rendben. És hol?
-A stúdió előtt? Van ott egy kis cukrászda, ott beszélhetünk.
-Ott leszek. Bocs, hogy zavartalak, de te vagy minden reményem.
-Nem zavartál. Szia.
Leültem a fotelba, vagy inkább belezuhantam. Hihetetlen, hogy ezt tettem. Hogy voltam arra képes, hogy a barátnőm párkapcsolatát tönkre tegyem?! Egyszerűen hihetetlen... Én vagyok az oka. Miért voltam olyan hülye, hogy olyan dolgokat vágtam Natasha fejéhez, amikből olyan következtetéseket vonna le, amik nem igazak? Nem ismertem magamra. Eddig mindig segítettem, hogy egy kapcsolat összejöjjön, nem szétszedni szoktam. Mekkora egy barom vagyok. Lédöbbenésemben teljesen el is felejtettem, hogy Greg-re totál ki vagyok bukva. Bár ha jobban belegondolok akkor még semmi alapja nincs haragomnak. Hisz nem 100%-os, hogy ő árulkodott a médiának... De ha holnap kiderül, hogy mégis ő volt én nem tudom, hogy mit csinálok. Vagy mégis. Egy akkora pofont lekeverek neki, ami 2 hónap múlva is meglátszik és akkor imádkozhat  hogy én segítsek neki...