30. rész - Szerelmesek városa -

Pár nap múlva Franciaország fele repültünk. Már nagyon izgatott voltam. Párizs egyik előkelő szállodájában tanyáztunk le. Itt már 3 nap helyett 5 napot maradtunk. A megérkezés napján semmi program nem volt a naptárban. Úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a szállodát. Aztán, még vacsora előtt a szobába mentünk. Iszonyatosan meleg volt. Nem csak a szállodában, a levegő maga is... Vagy lehet, azért mert a vérem csak úgy tüzelt, mikor Justin a meztelen felsőtestével átölelt. Rajtam csak egy egyszerű fekete topp és cicanaci volt. De ebben is majd megfőttem. Átkarolta a derekam és lassan az ágy irányába vettük az irányt, miközben  a csókjai alig hagytak levegőhöz jutni. Kezével felhúzta a toppom és a hátam simogatta. A hideg rázott. Aztán egy óvatlan pillanatomban felkapott és az ágyra dobott. Nem tétovázott. Azonnal rám mászott. Levette a toppom és már azon volt, hogy a nadrágom is levegye, de ekkor kopogás zavart meg minket:
-Ki az?! -nézett az ajtóra Justin-
-Meghoztam a vacsorát.
-Egy pillanat. -ugrott le rólam Justin, majd én berohantam a fürdőbe felöltözni- Hozza be. -nyitotta ki az ajtót-
-Elnézést a zavarásért. Itt a vacsora. -szólt a szálloda alkalmazottja- Jó étvágyat, nem is zavarok tovább. Ha szükségük lenne valamire csak szóljanak.
-Jó rendben. Viszlát. -mondta Justin-
Mikor elment az alkalmazott akkor bújtam elő a fürdőből.
-Ohhh! Nem kellett volna felöltöznöd. Kezdhetek mindent előröl. -mondta nevetve- Kérsz vacsit?
-Mi az?
-Hát, ha jól látom egy kis sült csirke rizzsel.
-Oh, azt imádom. Kérek.
Ültünk le az asztalhoz és nekiláttunk. Csupán ketten voltunk a lakosztályon. Pattie elment városnézésre. A többiek pedig más szállodában kaptak helyet. Így tették nehezebbé a rajongók számára, hogy megtalálják, hol van Justin. Vacsi után kicsit elszórakoztunk Justin-nal. Tucatnyi képet csináltunk. Elvégre még egy normális közös képünk se volt. Aztán a sok közül kiválasztottunk egyet. Gépen kicsit megszerkesztetem és Justin így tette fel a Twitter-re, az alábbi szöveggel:
"Párizs... Nem hiába a szerelmesek városa. Mindenkiből ezt hozza ki?! ;) Imádom a várost és ŐT is."

Pár percen belül már szinte az összes Belieber tudta, hogy Justin velem van. Csak azt nem tudták, hogy hol... Szerencsére! Nemsokára Pattie is megérkezett. Így hát hamar ágyba bújtunk. Másnap este egy koncert várt az én szőke hercegemre. De ezen még nem léptem fel, mivel anyáék a holnaputáni koncertre jönnek el. Kicsit furcsa volt, hogy Párizsban vagyok, de anyáékkal még nem találkoztam. Mondjuk állandóan testőrök és rajondók vettek körül.


Az első párizsi koncertet követő napon Justin egy erkélyen köszöntötte a rajongóit. Akkora volt a hangzavar, hogy nem értettem semmit abból, ami odafenet folyik. Még mielőtt kiment volna az erkélyre adott egy csókot. A megafont majdnem elfelejtette annyira izgult szegénykém. Amint kilépett, és megpillantották a rajongók akkora hangzavar lett, hogy csoda, hogy nem szakadt be a dobhártyám. Nem értem Justin ezt hogyan bírja.


Őrült nagy volt a hangzavar. Szinte ott álltam Justin mögött, épp, hogy nem láttak a rajongók, de én se értettem, hogy mit mond. Csak néztem Pattie-re aki ezen már meg se lepődött. Csak mosolygott.
Miután vége lett az őrületnek egy kisebb díjátadóra voltunk hivatalosak. Egy internet klub díjátadójára mentünk. Úgy döntöttünk, hogy itt fogunk először együtt mutatkozni a média előtt. Mikor az autóban ültünk és a helyszín fele hajtottunk, már nagyon izgultam. Justin igaz, hogy mondta, minden rendben lesz. Csak reménykedni tudtam, hogy a rajongók nem szedik szét és engem se.
Aztán megállt az autó. Lassan nyílt ki az ajtaja. Justin gyorsan kiugrott és visszanyújtotta a kezét nekem. Reszketett minden végtagom. Jól jött a támasza. Mosolyogni próbáltam, hogy leplezzem az érzéseimet. Amint kiléptem az autóból, mintha milliónyi vakú vett volna körül. Justin átkarolt és a hozzá jellemző higgadtsággal sétált végig a vörös szőnyegen. A szívem majd kiugrott a helyéről. 


Justin aztán rám nézett. Gondolom látta az ismeretlentől való félelmemet és adott egy puszit az arcomra. Ez részben megnyugtatott. Több ezer rajongó vett körül. Mindenki Justin-t akarta látni, akár egy percre is. Büszkévé tett az az érzés, hogy Justin az enyém és senki másé. Lehet, hogy ez nagyképűség, de a szerelem már csak ilyen...


Aztán besétáltunk az épületbe, ahol a díjátadó zajlott. A 10 díj közül Justin hármat vitt el. A félév legjobb férfi előadója, a félév legjobb videoklipje a Boyfriend személyében és a félév legjobb albuma a Believe személyében. A ceremónia után visszamentünk a szállodába és már készültem is a másnapi 'fellépésemre'... A szobában egy tükör előtt próbálgattam a lépéseket. Ekkor Justin toppant be:
-Mit csinálsz szívem? 
-Próbálok a holnapra. Már nagyon izgulok.
-A végén megint kimerülsz. Pihenj egy kicsit. -karolt át-
-Vajon mit szólnak majd anyák. Tetszeni fog majd nekik?
-Biztosan... Amúgy megkapták már a jegyeket?
-Igen. Anya felhívott és megköszönte. Nem hitte, hogy VIP jegyek lesznek.
-A barátnőm szüleinek ez jár.
-Te nem izgulsz?
-Talán egy kicsit. De te mondtad, hogy nem harapnak. -kacsintott-
Kicsit még beszélgettünk, aztán lezuhanyoztam és bebújtam Justin mellé, a takaró alá. Szorosan magához húzott. Így aludtunk el.

31. rész. - A nagy találkozás -

A délelőttöm unalmas volt, viszonylag. Próba és próba. Aztán eljött az este. 9 körül kezdődött a koncert, de már dél körül kezdtek özönleni a rajongók. Aztán elkezdődött a show. Mindössze 5 dalos volt. A sort a Baby-vel kezdte. Mikor kimentem a színpadra azt hittem, ott abban a pillanatban elájulok. Több tízezer sikoltozó, főként lány, Justin nevét kórusban ordibálta. Aztán elindult a zene és én csak táncoltam és táncoltam. A sort a Boyfriend zárta. Lihegve mentünk le a színpadról. Justin még a lépcsőn átkarolt. Így léptünk be a VIP részlegbe. Anya & apa már izgatottan vártak rám. Amint megpillantottam őket azonnal átkaroltam mind a kettőjüket. Könnyekkel telt meg mindkét szemem:
-Annyira hiányoztatok...
-Te is kislányom. -szólalt meg anya-
-Be kell mutatnom valakit. -léptem Justin mellé- Anya, apa ő itt Justin, a barátom. (Mom, dad he is Justin, my boyfriend)
-Áhhh. Justin. Már nagyon sokat hallottam rólad. -fogott kezet apa vele-
-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek titeket. Sophie sokat mesélt rólatok.
-Én is örülök, hogy megismerhetlek Justin. -mosolygott anya-
-Menjünk be az öltözőmbe. Ott nyugisabb... Sophie! Te tudod, hogy hol van. Menjetek előre. Én is azonnal megyek csak a VIP rajongók még hátra vannak.
-Rendben.
És elindultunk Justin öltözőjébe. Kenny is jött velem, elvégre ő volt a testőröm. Justin is jött nemsokára. Negyed óráig beszélgettünk. Nagyon jól kijöttek anyáék Justin-nal. Látszólag Justin nem is izgult. Köszönésnél anya meghívta Justin a másnapi vacsorára.
-Sajnos este egy TV show-ban lépek fel. -válaszolta Justin-
-De az ebédnél szabad vagy... Mi lenne, ha ebédre mennénk el? -néztem Justin-ra majd anyára-
-Végül is az is megfelel. -egyezett bele anya-
-Akkor holnap ebédnél találkozunk. -csókolt kezet Justin anyának-
-Természetesen. -ment ki anya a szobából-
-Akkor holnap. -fogott kezet apa Justin-nal-
-Szia apa. -öleltem meg-
-Szia Sophie! Ügyes voltál.
Mondta és ő is elment. Becsukódott az ajtó és én azonnal Justin nyakába ugrottam.
-Naa?! Jó voltam? -nézett rám Justin büszkén-
-A kézcsók már túlzás volt, de igen. Jó volt. Már csak a holnapi ebéd van hátra...
A koncert helyszínéről az utat egyenesen a szállodába vettük. Egy kis kaja után Pattie elment Scoo-val megbeszélni pár dolgot. Kenny már rég a szunyát nyomta. Justin és én a szobában egy filmet kezdtünk el nézni. A TV fénye beragyogta az egész szobát. Tök hangulatos világítás volt a szobában. Talán ennek is köszönhető, hogy egyszerűen nem bírtam parancsolni a hormonjaimnak. És ahogy észrevettem Justin se.


Kicsit se ellenkezett, mikor levettem a nadrágját. Ahogy én se, mikor a melltartómra került a sor. Lassan, de biztosan haladtunk a mezítelenségig. Justin fölém hajolt és a takarót magunkra húzta, hogy ami az alatt történik az ott is maradjon... Nagyon jó volt ennyire közel kerülni hozzá. Minden egyes testrészem részesült forró és érzékien gyengéd csókjaiból. Minden egyes érintésénél a hideg rázta a testem, de csókjai felpezsdítették később azt. Testem minden egyes porcikája Justin-t akarta. Már nem tudtam parancsolni magamnak. Minden szívverésem Justin miatt vert. Ami másodpercek alatt olyan gyorsan kezdett el verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről.... Aztán megtörtén, aminek meg kellett történnie. A szerelmesek városában megtörtént az első együttlétünk...
Reggel arra ébredünk, hogy Justin telefonja cseng.
-Igen? -szólt bele kómás hangon- ... -Már annyi az idő?! ... -Azonnal indulunk. Szia!
-Ki volt az?
-Scoo! -ugrott ki az ágyból és öltözni kezdett-
-Mit akart? -kezdtem én is az öltözést-
-Késésben vagyunk. Siess! Az autóban mindent elmondok.
-Oké! Mehetünk. -ugrottam fel az ágyból-
Megfésülködni se volt időm. A kezemmel próbáltam kiszedni a hajcsomókat. Bekaptam két orbit-ot fogmosás céljából. A kocsiban Justin elmondta, hogy egy délelőtti koncertre megyünk. Már a színpadon kellene lennie. Mikor megérkeztünk Justin szó nélkül odarohant Scoo-hoz, kikapta a mikrofont a kezéből és már a színpadon is volt. Mindenféle bemelegítés nélkül nekilátott énekelni. Fél óra múlva már a színfalak mögött voltunk.
-Ezt nem értem... Hogy a fenébe tudtatok elkésni? -értetlenkedett Scoo-
-Nem értem, hogy miért nem szólt a telefonom. -érkezett Justin válasza. persze tudtam, hogy nem is volt beállítva, az este elfelejtette azt-
-Jó! Végül is nem volt olyan vészes a dolog. Csupán Bluey tovább volt a színpadon.
Bluey Robinson Justin elő'zenekara'. Ő indítja be a bulit Justin előtt. A koncert után autóba szálltunk és anyáék fele mentünk. Útközben Justin vett egy óriási csokor virágot és egy bórkülönlegességet.
Az utcába érve láttam, ahogy szinte már minden falevél lehullott. Csupán 1-2 falevél csüngött az ágakon. Pár ember a lehullott leveleket söpörte össze, mindhiába. A szél felkapta őket és szétfújta. Olyan volt, mintha táncolna a szél a levelekkel. A ház elé érve Justin leparkolt az autófeljárón. Apa nyitott ajtót...

32. rész - Ebéd -

-Végre megérkeztetek. Gyertek be. -üdvözölt apa minket-
-Anya? 
-Még a konyhában ügyeskedik. Azonnal csatlakozik hozzánk.
-Megyek segítek neki. -válaszoltam és a konyhába mentem-
Mire visszaértünk apa & Justin már rá is hangolódtak az ebédre.
-Gyertek. Üljünk le az asztalhoz. -mondta apa-
-Elnézést Mary... Ezt neked hoztam. -adta át Justin a virágcsokrot-
-Aranyos vagy. Köszönöm, de nem kellett volna.
-Ugyan... Semmiség.
-Én tudod mit kaptam szívem? -húzta ki büszkén apa magát- Egy bórkülönlegességet. Európa legjobb borát kaptam. A magyarországi Tokaji aszú.
És nekilátott elmesélni mindazt, amit tudott róla. Már a levest fogyasztottuk, mikor apa nem akart kifogyni a szavakból:
-Apa!! Ez engem és gondolom Justin-t se érdekli. Nem beszélhetnénk valami másról?
-Na, jó... Végül is azért jöttünk össze, hogy jobban megismerjük egymást... Mesélj valamit magadról Justin.
-Gondolom semmi olyat nem tudnék mondani, amit ne tudnátok rólam. -szerénykedett-
-Sophie szemszögéből már hallottuk, hogy hogyan is ismerkedtetek meg. A másik fél szemszögéből még nem... -szólt bele anya-
-Végül is ez igaz... -és Justin elkezdte mesélni, hogy ő hogyan is látta azt a bizonyos napot-
Persze itt se hagyta ki azt a mondatot, amitől a falra tudnék mászni, de már kezdtem megszokni. A 'mese' végén anyának segítettem behozni a főételt is. A konyhában volt egy kis időn beszélni Justin-ról:
-Nos, anya... Mi a véleményed Justin-ról?
-Bevallom, kicsit váratlanul ért, hogy ő a barátod.
-Még én se hiszem el néha, hogy ez igaz...
-... Boldog vagy Sophie?! -érkezett a váratlan kérdés-
-Igen. Életemben nem voltam ilyen boldog egy fiú mellett se. Tudod anya, nekem ő olyan mint az a bizonyos szőke herceg. Tudom, hogy ez közhelyes, de valahol még is igaz...
-Ha te boldog vagy akkor én is. -ölelt meg-
-Szeretlek anya.
-Én is téged kislányom.
Aztán e magható pillanat után a főételt is felszolgáltuk... Ebéd után anya meghívta Justin-t, hogy nézze meg a kis kori képeimet. Pár ciki sztori is elhangzott a nosztalgiázás alatt, de már nem zavart annyira. Ezelőtt 1 évvel tutira zavart volna. De mára érettebb lettem és úgy fogtam fel, hogy ez is egy élmény. Az album nézegetése közben apa kiment a konyhába. Megragadtam az alkalmat és utána mentem. 
-Szia apa. -léptem be a konyhába, vártam egy kicsit de nem válaszolt- Kérdezhetek valamit?
-Jutin-ról igaz?
-Igen... Mi a véleményed róla?
-Hogy mi?! Kedves egy srác, de van amit én másként látok, mint anyád vagy te.
-Még is mi az?
-Ő Justin. Az a Justin, aki az egész világon ismert. Talán te nem veszed észre, vagy nem akarod, de csak kihasznál...
-Ezt miért mondod apa?
-Mielőtt összejöttetek volna Selena volt a párja, igaz..? Gyakorlatilag miattad dobta őt. És én úgy látom, hogy csak kihasznál, hogy túllépjen rajta. Nem veszed észre, hogy te csak egy állomás vagy az életében. Biztos vagyok benne, hogy pár hét, talán nap múlva már nem is lesztek együtt...
-Apa, hogy mondhatod ezt? Az apám vagy! Támogatnod kellene, nem ellenem fordulnod!
-Csak nem akarom, hogy szenvedj. Erről van szó.
-Igazán?! Tudod, néha jobb ha nem az igazat mondod el, hanem hazudsz! Eleget küzdöttem azért, hogy Emily & Peter elfogadja őt! Sőt, eleinte még anya se bírta elfogadni. Nem értem, hogy miért te vagy az, akin ez az egész megakad... -telt meg könnyekkel a szemem-
-Sophie értsd meg...
-Nem! Elég sok mindent megpróbáltam megérteni. Belefáradtam.
Zokogva rohantam ki a konyhából, át a nappalin, ahol anyáék voltak, ki a kertbe. Két fa volt ott, közéjük egy hintaágy kifeszítve. A szél úgy játszott vele, mint az érzések most velem. Az ég szürkére volt festve. Másodpercek kérdése volt csupán, hogy mikor kezd  el esni. Leültem az egyik fa tövébe. Két kezem a lábamra helyeztem, amibe pedig a fejem. Zokogtam a fa alatt.


Mintha együtt érzett volna velem a környezet... Amint sírni kezdtem az eső is eleredt. Zuhogott az eső és fújt a szél. Iszonyatosan fáztam. De nem akartam visszamenni...

33. rész - Viszlát Párizs -

Pár perc múlva Justin rohant ki a házból:
-Sophie, szívem! Gyere menjünk be.
-Menjünk el Justin. -szipogtam-
-De mi történt?! -ölelt meg-
-Menjünk innen, jó?!
-De mi lesz a szüleiddel? Nem kellene elköszönni tőlük?
Hiába minden szó. Hajthatatlanul az autó irányába mentem. Mikor már a ház előtti autónál voltam anya rohant ki hozzám:
-Sophie!! Mi történt?
-Sajnálom anya. Most elmegyek... Majd apa elmondja, ha lesz rá bátorsága.
-De mit mondott?
-Szeretlek anya. Majd még beszélünk. -öleltem meg-
-Én is téged Sophie, de ezt nem értem.
-Majd megfogod. Szia. 
És beszálltam az autóba. Anya még mondott valamit Justin-nak. Valami olyasmit, hogy vigyázzon rám. Annyira tudtam szájról olvasni, hogy ezt megértettem. Aztán Justin is beszállt az autóba és elhajtottunk. Út közben próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de nem akartam róla beszélni.
A szállodába érve még volt fél óra hátra, hogy Justin elinduljon a TV show-ba. Addig piszkált míg végül elmeséltem neki, hogy mi történt a konyhában:
-... És ezt mondta apa....
-Nem hiszem. tényleg ezt mondta?
-Igen... Nem értem, hogy apa, hogy mondhat ilyet a lányának. Nem értem Justin. -bújtam hozzá könnyes szemekkel-
-Sophie, kérlek ne sírj. Itt maradik veled ha kell, csak ne sírj.
-Nem. Te menj a show-ra. Én majd eleszek...
-Biztos, hogy ezt akarod?
-Igen. Menj nyugodtan. Itt lesz Kenny, ha bármire szükségem lenne. Menj.
-Szeretlek Sophie! Ígérem sietni fogok hozzád.
-Én is szeretlek. -válaszoltam, majd megcsókoltam-
Justin elment. A szobában fel alá járkáltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak.


Eddig minden egyes problémánkat meg tudtuk beszélni apával. Nem volt olyan vitánk, amit szinte azonnal meg nem beszéltünk volna. Ez volt az első alkalom, hogy ennyire megbántott. Nem akartam bocsánatot kérni, elvégre én nem tettem semmi rosszat. Ő volt az, aki olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit egy apának soha nem kellene a lányához vágnia. Egyik percben dühös voltam, szét tudtam volna verni a berendezést. A másik pillanatban az ágyon összekuporodva zokogtam... Már vagy másfél órája, hogy Justin elment. Kenny-t elküldtem, nem kell, hogy sajnáljanak. Nem kell vigasztalni. Lassan kimerültem, ledőltem az ágyra és szinte azonnal elaludtam. Észre se vettem, hogy mikor jött haza Justin. Csak annyit éreztem, hogy testem az övéhez szorítja, ad két puszit a homlokomra. Majd fejét a vállamra helyezi és elalszik.
Reggel Kenny ébresztett minket. Pakoltunk és mentünk a reptérre. Véget ért a párizsi utunk. A következő pár napban Európa nagyobb városaiba fogunk ellátogatni. Még mindig esett. De én már kicsit vidámabb voltam. Hála Justin jókedvének. Tudta, hogy mi kell nekem. Mosolyt csalt az arcomra. 
Félelmetes volt számomra, hogy mennyi ember szereti, rajong Justin után. Nem volt egy fellépése se, ahol egy szabad hely lett volna. Telt házas koncertek szinte minden este. Hihetetlen volt számomra, hogy Justin panaszkodás nélkül végigcsinálja az egészet. Félelmetes, hogy mennyi energia van ebben a 18 éves srácba. Állandóan mosolyog, ha rajongók tűnnek fel. Próbál mindenkinek aláírást és közös képet adni. természetesen ez nem mindig sikerül... Hány lányt láttam sírni az utcán, azért mert nem látta, vagy nem kapott autó grammot. Sajnáltam őket.
1-2 hét után tovább álltunk Európából. Japánt vettük célba. Még nagyobb tömeg várt ránk, mint Európában. Nem hittem el, hogy ez lehetséges. Hogy egyetlen egy embert ennyien szeretnek. Példaképnek tekintik. Nem tudok mást, csak önmagam ismételni, félelmetes... Egyik este Justin & én egy sétára indultunk. A város ugyan úgy élt, mint nappal. Hihetetlen. Az utca annyira szépen fel volt díszítve. Számtalan képet csináltunk. Persze a lesifotósok se lazsáltak. Csak ép ők nem a várost, hanem minket fotóztak. Lassan már kezdtem megszokni. Nem idegesített annyira mint az elején. Úgy voltam vele, hogy ez is már az életem része lett. Már nem menekülhetek tőle... Számtalan program volt a naptárban. Ott voltam azon a bizonyos japán TV show-n is. Csak a színfalak mögött szemléltem az eseményeket. Pattie nem hitte el, mikor Justin a sushi-t ette. Ő ugyan is nem barátkozott meg a nemzeti étellel.


34. rész - USA -

Japán után Ausztráliába mentünk. Csodálatos volt a szállásunk. Tengerpartra néző szobánk volt. Minden reggel a tenger zúgására ébredtem fel. Csak az volt a gond, hogy szinte minden egyes reggelen Justin nélkül ébredtem. Rengeteg felkérésnek akart megfelelni.
Szinte minden egyes fellépésén ott voltam. Figyeltem a színfalak mögött. Abban reménykedtem, hogy talán majd a következő koncerten én is felléphetek. De sose engedte meg. Állandóan azt hajtogatta, hogy pihennem kell. Pedig erőm teljében voltam. Táncolni tudtam volna egy éjszakán át...
Lassan a vége fele járt a másfél hónap. Apával nem beszéltem annak ellenére, hogy anya & Justin is azt szerette volna. Még volt 1 hét a szerződésből. Ekkor tértünk vissza az államokba. Alig vártam, hogy találkozzak Natasha-val. Már nagyon hiányzott. Első dolgunk az volt, hogy elmentünk vásárolni. Mivel a városba mentünk, így Kenny is velünk jött. Jó kis mulatság volt női ruhákba felöltöztetni. A turné alatt nagyon jóba lettünk. Úgy kezeltem mint a barátomat, nem mint a testőrömet...
Lassan már a stúdióba is be kell mennem és újra nekilátni a munkának. Már hiányzott, alig vártam, hogy újra táncoljak.
Emily & Peter esküvőjének a szervezése is megkezdődött. Mivel nagyon sok mindet kell elintézni, így én is segítettem Emily-nek. Én lettem a jobb keze. Úgy tervezték, hogy itt, New York-ban lesz a polgári esküvő. Így Emily megkapja az amerikai állampolgárságot. A lagzit pedig, majd otthon, Párizsban fogják tartani. De ennek ellenére itt is szerettek volna egy kisebb bulit. Nagyon sok mindent kell elintézni: a menyasszonnyi csokor, a ruha, a vendéglista, a díszítés, a helyszín és még sorolhatnám napestig. Peter engem kért meg, hogy segítsek gyűrűt választani. Számos ékszerész boltba elmentünk, hogy megtaláljuk a legjobbat. Körülbelül már az 5. üzletnél jártunk, mikor egy gyönyörűségen akadt meg a tekintetem. Azonnal szóltam Peter-nek, hogy ez lesz a legjobb. Iszonyatosan szép volt. Pont Emily stílusa. Peter is szinte azonnal beleszeretett. Az eladónak átadott egy papírdarabot, amin az a szöveg állt, amit a gyűrű belsejébe belevésetett. Babona miatt azt csak a pár tudhatja, hogy mit rejt a gyűrű.
Nem volt elég, hogy a gyűrűt is én választottam, még a ruhában is segítenem kellet. De végül még is Emily választása bizonyult a legjobbak. Cserébe én választottam ki Jazmy és az én ruhámat. Az enyém egy kék ruha volt. Azonnal beleszerettem, amint megláttam. Jazmy ruhája kicsit lilás árnyalatú lett. Nagyon cuki volt benne. A ruhák kész voltak. Már a díszítés és a vendéglista volt hátra...
Emily ruhája!
Az én ruhám!
... Már tél volt. Közelegtek az ünnepek. A stúdió ekkor szünetre megy. A Karácsony és az Új Év köszöntése munka nélkül telt el. Már az ajándékokon kezdett el kattogni az agyam.. Kinek mit vegyek?! Napokat gondolkodtam, faggatóztam, hogy kinek mi a szíve vágya. Aztán végül megvettem mindent! Emily & Peter egy welness hétvégét kap. Iszonyatosan sokat dolgoznak. Jár ez nekik... Jazmy egy DisneyLand utazást kap. Imádja Miki egeret. Így vettem egy 'jegycsomagot'. Anyának postán elküldtem az ajándékát. Imádja a divatot. Így neki egy divathétvégére szóló jegyet vettem Párizsba. Igaz, hogy apával most nem volt olyan jó a viszonyom, de őt se hagytam ki az ajándékozásból. Az új hobby-ára fektettem a hangsúlyt. Egy évre szóló bérletet vettem neki a golfhoz. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy annak az embernek, akinek mindene megvan, mit lehet adni... Eleinte fogalmam se volt arról, hogy Justin-nak mit adjak. Végül egy saját kezűleg készített ajándék mellett döntöttem. Egy fényképalbumot. Az eltelt 4 hónap alatt összegyűlt közös képeinkkel. Szinte minden szabad percemet abba fektettem, hogy minél tökéletesebb legyen... 


35. rész - Karácsony -

A Karácsony közeledtével Justin-nal úgy beszéltük meg, hogy 23-án, délelőtt Emily-éknél leszünk. Délután pedig a New York-i lakásán Pattie-vel & Jeremy-vel...
23-án reggel már alig vártam, hogy megérkezzen Justin. Már nagyon rég nem találkoztunk. Hisz az ünnepek közeledtével nagyon sok felkérése volt. Órákat töltöttem azzal, hogy kiválasszam a ruhám. Mivel semmi hasznosat nem találtam, így elmentem és vettem egyet, még tegnap. Nem tudtam eldönteni, hogy nagyon sexy vagy kevésbé sexy legyek. Végül egy rikiító piros ruha mellett döntöttem, amihez egy fekete magassarkút vettem fel.



A cipőt is tegnap vettem. Amint megláttam beleszerettem. Imádom a magassarkúkat. Minden ruhámhoz van hozzá tartozó cipő. Ha veszek egy ruhát, akkor cipőt is hozzá. Cipőmániás voltam...
Már lassan ideje volt, hogy Justin is megérkezzen. Iszonyatosan izgultam. Vártam, hogy mit fog szólni a ruhámhoz. Aztán végre megérkezett a Fisker-rel. Meglepit akartam. Emily-vel megbeszéltük, hogy a szobámban várok, míg bejön. Aztán előjövök.
-Szia Justin. Gyere be! -köszöntötte Peter-
-Boldog Karácsonyt. -hallottam az én hercegem hangját. szívem szerint azonnal kirohannék és megölelném, de nem- Sophie hol van?
-Azonnal jön. Még készülődik. -válaszolta Emily-
-Justin!! -hallottam Jazmy hangját-
-Szia hercegnő! Hát, te, hogy vagy?!
-Justin még elejtesz. Tegyél le. -nevetett Jazmy. gondolom a szokásához híven felkapta és forgott vele-
-Héé! Ő az én pasim. -bújtam elő a szobából-
Elég fura helyzet alakult ki. Senki se látta még a ruhát. Csupán Emily, de nem rajtam. Amint megpillantottak síri csend lett. Mindenkinek az álla esett le. Csak Jazmy rohant oda hozzám:
-Sophie! Olyan szép a ruhád.
-Nem csak a ruha. Aki viseli az is szép. A legszebb. -lépett oda hozzám Justin- Gyönyörű vagy. Bárcsak kettesben lennénk most. -suttogta, miközben átölelt-
-Ne túlozz.
-Istenien nézel ki. -szólalt meg Peter-
-Kell ez a ruha. -tette hozzá Emily-
-Na, jó. Nem én akarok lenni a középpontban... -ekkor Emily & Peter & Jazmy kiment az ebédlőbe- Nagyon hiányoztál. Alig vártam, hogy lássalak. -szóltam Justin-hoz-
-Te is hiányoztál szívem. Nagyon. Alig vártam, hogy az ajkaidat érezzem. -csókolt meg-
-Olyan jó, hogy itt vagy.
-Szeretlek. Nagyon, nagyon szeretlek.
-Hidd el, én is.
-Elhiszem. -csókolt meg újra-
Aztán mi is kimentünk az ebédlőbe. Egy finom, ünnepi zabálás után, és nem túlzok. Iszonyatos, hogy mennyi kaja volt. Hihetetlen. Szóval... Egy finom, ünnepi zabálás után átadtuk az ajándékokat. Bevallom, szégyen nem szégyen fogalmam nincs arról, hogy ki kinek mit adott. Az is elég, hogy én tudom, hogy mit adtam. Justin ajándékát most nem adtam oda. Majd, ha kettesben leszünk. Ez nagyon személyes ajándék, szerintem. Ráadásul olyan képek is voltak benne, amiket jó, ha nem lát más. Itt nem mezítelen képekre gondolok. Csupán arra, hogy ez egy intim szféra, amibe csak azok kaphatnak betekintést, akik egy párt alkotnak. Gondolom nektek is vannak olyan képeitek a párotokkal, amit jobb ha nem lát senki más, rajtatok kívül... Emily & Peter nagyon örült az ajándékomnak, Jazmy annál jobban.
Már délután volt, mikor mindennel végeztünk. Gyorsan átöltöztem, hisz ebben a ruhában mégse állíthatok Pattie-ék elé. Egy lila ruhát vettem fel, ami combközépig ért. Ehhez is egy fekete magassarkú. A hajam ugyan úgy volt, mint eddig, Lágyan hullámos és a hajlaktól fénylő.
Ehhez a szetthez felkaptam egy kardigánt és már mentünk is, miután elköszöntünk Emily-től & Peter-től & Jazmy-től. Vártam, hogy találkozzak Pattie-vel. A turné óta nem találkoztunk. Jeremy-t is már látni akartam. Fura, de eddig egyetlen egy barátom szüleivel nem jöttem ki olyan jól, mint velük. Szinte már barátokként kezeltük egymást... 
Megérkeztünk. Justin segített kiszállni az autóból. Megragadta a kezem, adott egy arcra puszit és már mentünk is be a lakásba. A szülök majd később jönnek. Megragadtam az alkalmat és a magammal hozott táskából elővettem Justin ajándékát. Nagyon izgultam, hogy vajon tetszeni fog-e neki. Lassan kicsomagolta és még ki se nyitotta, de már köszöntgette. A borítón egy kép volt rólunk. Az első közös képünk, amit a Twitter-re is feltöltött. Egy szív alakú keretben volt, azzal a felirattal, hogy I Lover With You. Vagyis, Szerelmes veled. Lassan végignézegettük a képeket. Mikor arra került volna a sor, hogy ő is átadja az ajándékát, akkor megjöttek a szülők. Már ott volt az idő, hogy az ebédet már vacsorának is mondhattuk volna. Nem hittem, hogy ennyi kaja belém fér. Már teljesen tele voltam, mikor Justin közli, hogy még hátra van a főfogás. Nem hittem a fülemnek. 
-Én nem bírok többet enni. Tele vagyok. -tettem le a villát-
-Ugyan Sophie. Hisz még a jó hátra van. -szólalt meg Jeremy-
-Én aztán nem bánom. Nem akarok kilyukadni. Egy falat se megy le a torkomon.
-Hát ha nem, hát nem.
-Amúgy is, ez is sok volt. Lesz mit ledolgozzak.
-Jaj szívem. Te tökéletes vagy. Nem kell ide fogyókúra. Tökéletes az alakod. -puszilt meg Justin-
-A nők sose lesznek elégedettek az alakjukkal. Állandóan találnak valami rosszat. -helyeselte Jeremy a fia szavát-
Később már mennem kellett. Elköszöntem szerelmem szüleitől. Justin vitt haza. Nem akart bejönni a házba. Sietnie kellett vissza a szüleihez.
-Mikor látlak még? -szólalt meg, mikor megállt a ház előtt-
-Fogalmam sincs. Remélem minél hamarabb.
-Aranyos vagy... Olyan szép ez a Karácsony. De te gyönyörűbb vagy, mindenkinél. Nagyon szeretlek.
-Tudom... Én is szívem. -csókoltuk meg egymást- Na, megyek. Vigyázz magadra. Puszi.
-Te is. Szia. Csók.
-Neked is. Szia.