124. rész - Erotika -

A finom pezsgő elfogyasztása után kiszálltunk a vízből és egymást átkarolva mentünk vissza a házba. Már elég későre járt, de megígértem Emly-nek, hogy ha nem megyek haza szólok neki. Nem akartam felhívni, mert akkor csak azzal jött volna, hogy menjek haza. Ismerem, és annak ellenére, hogy beleegyezett, nem fogja feladni. 
Előkerestem a telefonom és bepötyögtem egy üzenetet:
"Ma éjszaka itt alszom Justin-nál. Holnap valamikor hazamegyek. Jó éjszakát, puszi."
Nem akartam részletezni. Justin nem is hagyta. Folyamatosan a hasamat simogatta és a fülemet puszilgatta. Ezt mind addig, mikor nem nem bírtam tovább. Ledobtam a telefonom az asztalra, megfordultam és Justin nyakába ugrottam. Ajkaink azonnal egymásra találtak. Nem kellet sok, hogy a nyelvünk táncot járjon. Aztán Justin megragadta a combom és felkapott. Átkaroltam mindkét karommal a nyakát és kezeimmel a nedves hajába túrtam. A tartástól az izmai megmerevedtek, tökéletes karja ott volt az orrom előtt. Mikor ránéztem meglepődtem. Nem tudtam, hogy Justin ennyit jár kondizni.
-Te még is mennyit gyúrsz? -szólaltam meg-
-Épp eleget... Muszáj jó formában tartanom magam egy ilyen gyönyörű lány mellett.
-Azért nem vagyok olyan tökéletes.
-Miről beszélsz, a legszebb te vagy! Úgy imádlak, ahogy  vagy. nekem te így vagy tökéletes. -mosolyodott el Justin-
-De aranyos vagy. Imádlak!
Cuppantam rá újra ajkaira. Justin lassan a háló fele vette az utat. Az ágy elé érve óvatosan az ágyra helyezett, miközben ő rám nehezedett A sötétség miatt először a szemem sarkát csókolta meg, aztán az állam bal részét. Itt röhögtem el magam. Gyorsan felpattant Justin és a kapcsoló fele ment. Érzéki világítást állított be.
Az akvárium felőli lámpák fénye világította meg a benne lévő vizet és pár halat. Az ágy felett 2 lámba és az ágy szélénél 1 lámpa világította meg a szobát. 
Aztán Justin széles mosollyal jött vissza az ágyhoz, ahol én már feljebb kúsztam. Majd hirtelen megragadta a lábfejem és lehúzott az ágy szélére, közvetlenül maga elé. Lehajolt, lehelt egy csókot a számra, majd átkarolta a nyakam és felállított magával szembe. Lassan keze a hátamra vándorolt, ahol lágy simogatásokkal kényeztette a bőröm. Apró nyögések hagyták el a szám. Annyira jól esett újra Justin-nal lenni és boldognak lenni. Aztán Justin rátért a lényegre. A bikini felsőmet kicsatolta és óvatosan levette rólam. Közben folyamatosan a vállam és a karom csókolgatta. Végül a ruhadarabot a narancssárga fotelra dobta. Szorosan átölelt és újból az ágyra fektetett. Végigcsókolgat az egész felsőtestem és az ágyon heverő olajjal bekente a nyakam, a hasam és a melleim. Óvatosan beledolgozta azt a bőrömbe. Majd a lábammal is megcsinálta ugyan azt a folyamatot. Majd én egy hirtelen mozdulattal Justin fölé kerültem. Végigleheltem az izmos felsőtestét. Kockáira külön figyeltem, hogy annyi munka eredménye se maradjon ki a jóból. Aztán én is végiglocsoltam Justin testét. Végül levettem az egyetlen ruhadarabot, ami Justin-on volt. Megfogtam a gatyája szárát és lefele haladva lehúztam róla azt. Férfiassága szinte azonnal meg is mutatkozott. A környékét is bekentem olajjal és beledolgoztam a bőrébe. Úgy tűnt ez jól esik neki, hisz apró nyögések hallatszottak és egyre sűrűben kezdte venni a levegőt. Majd szép lassan visszatértem Justin ajkaihoz, amik tűzforróak voltak. Hirtelen beleharaptam az alsó ajkába, mire hirtelen felkapott és odább helyezett, ő meg a combomra ült. Kezével végigsimogatta a combom, míg végül a bikini alsómba bele nem akadt a mutatóujja. Aztán szép lassan elkezdte lefele húzni, míg végül felemelte a lábfejem és levette rólam az utolsó ruhadarabot. Majd újra fölém hajolt és ajkaink összeolvadtak. Lihegve toltam el Justin-t:
-Mi a baj? -lepődött meg-
-Nem kellene védekezni? -húztam fel a szemöldököm-
Azonnal felpattant és a éjjeliszekrény fele tartott. Kivett egyet a legalsó fiókból és útközben fel is helyezte. Onnan aztán nem volt megállás!
Az éjszaka az csodás volt. Hasonlóan éreztem magam, mint anno Párizsban, mikor először történt meg velem az a felemelő dolog, ami minden ember számára ízelítőt nyújt a mennyországból. Párizsban volt életem  első közösülése, Jutin-nal. Tudott róla és vigyázott is rám. Azóta elég sok minden megváltozott ezen a téren is. Sokkal merészebb és vadabb lettek azóta a sex. Szinte minden olyan dolgot kipróbáltunk már, amik kicsit izgalmasabbá tették mindezt, és segített is. Tudom és érzem, hogy soha nem lesz ennél jobb, senkivel. És nem is akarom, hogy legyen másvalaki. Lehet, hogy ez túl konzervatívnak tűnik, de most ezt érzem. És ehhez kétség sem fér hozzá. Tetszik, ahogy Justin minden egyes alkalommal vigyáz rám, hogy ne okozzon fájdalmat. Mindig tökéletes az előjáték és ez miatt tudom, hogy nem lesz baj. Teljes mértékben megbízom benne e téren és a többiben is. Ez az, amit soha nem éreztem és nem mertem érezni. Ez az, amiért tudtam, hogy Justin lesz számomra az első és remélhetőleg az utolsó is. Nem akarok mást, nem vágyom másra csak is Justin-ra!







125. rész - Fotózás -

Lihegve helyeztem a fejem Justin kockás hasára. Magunkra húztam a lepedőt és szinte azonnal álomba merültem, miközben Justin a hátam simogatta.
Reggel Justin a homlokomra adott egy csókot, arra ébredtem meg.
-Jó reggelt szépségem. -mosolyodott el Justin-
-Viszont. -dörzsöltem meg a szemem és igazítottam meg a hajam-
-Hogy aludtál?
-Iszonyatosan jól, te?
-Csodásan... Nem kell menj a stúdióba?
-Nem, valami felújítás van. Majd csak holnapután.
-Két nap alatt végeznek?
-Dehogy, egy nap alatt csak én holnap vizsgázom, aztán megdumáltam, hogy nem megyek be. Nincs értelme.
-Te jó ég. A vizsga, el is felejtettem... Elkísérlek, okay?
-Ha szeretnéd.
-Szeretném. -csókolt meg Justin- Reggeli jöhet?
-Aha.
Kiugrottam az ágyból és felvettem az előző napi rucim. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőben, majd mentem is a konyhába. Justin már két tál müzlivel várt.
-Jó étvágyat édesem. -puszilta meg a homlokom és elém tolta a reggelit-
-Neked is.
-Amúgy ha mára nincs terved akkor van pár ötletem.
-És micsoda? -nyeltem le közben a müzlit-
-Nemsokára mennem kell egy fotózásra, el kísérhetnél oda... Aztán délután meg elmehetnénk valahová kettesben.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom, majd kitaláljuk.
-Okay. Cyak előtte menjünk már haza, hogy öltözzem át.
-Okay.

Reggeli után át is mentünk hozzánk, ahol gyorsan összeállítottam egy jó kis ruhaszettet. Felvettem egy fehér hosszú fazonú pólót, aminek a különlegessége, hogy a háti része csipkéből volt. Aztán felvettem egy galaxy cicanacit, ami mostanában nagyon menő és ráadásul jól is néz ki. Aztán ehhez felvettem fekete, bőr hatású cipőt, ami úgy nézett ki, mint egy bakancs. Nagyon jól nézett ki és ráadásul nagyon kényelmes is volt. Kerestem egy szintén fekete kézitáskát és abba belepakoltam a kis dolgaimat. Elköszöntem Emily-től és a kis pöttömöktől és már mentünk is a fotózás helyszínére. A városközpontban volt, már vagy százszor jártam itt. Alig negyed órányira van innen a stúdió.
Bementünk az épületbe, ahogy tucatnyi ember pörgött már. Aztán egy számomra ismeretlen ember jött oda és lepacsizott Justin-nal. Nyakában egy fényképezőgép lógot, szóval gondolom ő lesz a fotós.
-Hogy vagy haver? Jó formában vagy. 
-Jól látod. Amúgy ő itt a...
-A híres Sophie Jordan. Hallottam már rólad. -nyújtotta oda a kezét felém-
-Tényleg? 
-Igen. Én Sam vagyok. Justin fotósa.
-Ohh. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Hát még én... Na, kezdhetjük haver?
-Persze.
És Justin el is ment átöltözni. Tucatszor öltözött át a fotózás során, de a végeredményt látva megérte. Olyan tökéletes képek születtek, hogy őszintén mondom jobbak lettek az én fehérnemű képeimnél. Készült is egy kisebb videó a rajongóknak a fotózásról:



-Hát ez jó volt. Nagyon jó képek lettek. -nézegette a képeket Justin-
-Nagyon jók lettek. -bújtam oda hozzá-
-Sam! Ezt küld majd el nekem. -hívta oda hozzánk-
-Meglesz... Zabáljalak meg titeket. De aranyosak vagytok. -csapta össze a két kezét Sam- Muszáj készítenem rólatok egy képet... Álljatok csak ide.
Én csak felhúzott szemöldökkel néztem Justin-ra, akinek az arcán egy óriási nagy mosoly csücsült. Beálltunk egy reklámfelület elé és Sam már kattogtatta is a gépét. Úgy 5 képet készített, amit szemügyre is vettem a monitoron. Justin könyörgésére egyet közzé is tettünk a Twitter-en:
"Jó kis meló. Szeretlek te kis őrült..!"
Twittelte hozzá Justin.
A fotózás után Justin-nal kettesben elmentünk egy gyorsétterembe. Rendeltem egy hamburgert kólával és sült krumplival.
Közben elővettem a laptopom és időközben eszembe jutott David-Natasha randit kezdtem el tervezgetni Justin segítségével.
-Szerinted hová menjenek? -néztem rá Justin-ra-
-A partra?
-Első randinak nem túl sok?
-Miért? Mi is odavoltunk először. -húzott magához közel- Emlékszel milyen jó volt?
-Persze, hogy emlékszem... Csodásan sütött a nap és a parton is alig voltak.... Na, de koncentráljunk a randijukra.
-Ötletem nincs hová menjenek.
- ... Mit szólnál a Murch Enter étteremhez...? Tudod, ahol a víz alatt eszel, gyakorlatilag.
-Jaa! Tudom, azt mondják, hogy jó hely. Scoo a múlt héten volt ott.
-Akkor az jó lesz nekik is. Fel is hívom őket, hogy foglaljak asztalt.
Gyorsan rákerestem a neten az oldalukra, ahol képek is voltak az étteremről. Bepötyögtem a számukat és már hívtam is őket:
-Jó napot kívánok. A Murch Enter étterem, miben segíthetek? -szólt bele egy női hang-
-Jó napot. Asztalt szeretnék foglalni két fő részére. És ha megoldható minél előbb.
-Értem. Az a minél előbb holnapután jó lesz?
-Tökéletes.
-Hány órára jönnének?
-Hát... Este 7?
-Rendben. Milyen néven foglal asztalt?
-David Hudson.
-Rendben. Szóval két fő részére, péntekre, 7 órára asztalfoglalás David Hudson néven?
-Pontosan.
-A viszont látásra.
-Viszlát. -tettem le a telefont-
-Na? -érdeklődött Justin-
-Pénteken 7 órára kaptak asztalt.
-Az úgy jó is nekik.
-De... Ne beszélj nekik erről. Szeretném, ha meglepetés lenne.
-Okay. -hajolt közel Justin és megcsókolt- Van egy ötletem, hogy hogyan üssük el a délutánt.
-Halljam.
-Ma van egy kosármeccs... Elmehetnénk megnézni. Mit szólsz?
-Okay, még úgyse voltam.
Kifizettük a kaját és utunk a meccs helyszínére vezetett....






126. rész - Austin -




És meghoztam az új részt!!!
Remélem tetszeni fog. Igyekeztem valami újat hozni az események területét illetően. Úgy tervezem, hogy nemsokára felpörgetem a story-t, hogy ne legyen annyira unalmas.
Na, de nem húzom a szót. Olvass és komizz. :)


Odaérve Justin leparkoltatta az autóját, megragadta a kezem és egyenesen haladni kezdett a stadion belseje fele. Útközben Justin legújabb testőre mögénk szegődött és úgy a hátunkra tapadt, mintha neki is köze lenne a kettőnk szerelmi ügyeihez. A végén inkább nem is mondtam semmit, elég idegesítő volt a tag.
Justin persze az első sorban kapott helyet, én mellette ültem le. A meccs egy kicsit sem érdekelt, de Justin-t nem lehetett kizökkenteni. Folyton a játékot figyelte. Így hát alig vártam, hogy vége legyen a játéknak. Viszonylag hamar vége is lett, de akkora már elég későre járt az idő. Justin így azonnal haza is vitt. Érzéki csókok, szenvedélyes ölelések és meseszép szavak után elváltak az útjaink.
bementem a házba és azonnal segíteni kezdtem Peter-nek, aki a picik után pakolt el. Emily & Molly & Jack már aludt. Katy a tévét bámulta. Mire végeztünk a pakolással Katy már elaludt a fotelben. Óvatosan felvettem és bevittem az ágyba. Gyorsan én is letusoltam és lefeküdtem.
Reggel korán keltem, mennem kellet a stúdióba. Annak ellenére, hogy megbeszéltem az igazgatóval, hogy nem megyek be a vizsgám miatt. De este felhívott, hogy jobb lenne, ha bemennék. Peter-rel hamar megreggeliztünk és már mentünk is. Útközben a KRESZ könyvet bújtam mert a tánc után rögtön megyünk Justin-nal.
Az első 1-2 óra nem volt valami érdekes. Agyam végig a vizsgán járt, hogy minden jól menjen. Mikor szünetem volt épp a büfébe mentem, mikor egy gyerek nekem jött. Vagyis én mentem neki annyira el voltam merülve önmagamba. A leesett könyvem után kaptam és hajtogatni kezdtem, hogy bocsánat. Mikor felálltam akkor vettem észre, hogy ez a gyerek valahonnan nekem ismerős. Csak nem jöttem rá honnan, míg végül be nem mutatkozott:
-Szia. -húzta nagy mosolyra a száját- Austin Mahone. Te pedig..?
-Én pedig egy szerencsétlen lány aki nem lát... Amúgy meg Sophie Jordan.
-Örülök... Nem esett bajod? -nézett a szemembe, azokkal a zöldeskék szemeivel, miközben még mindig mosolygott-
-Nem. Semmi bajom. Csak izgulok nagyon. -válaszoltam-
-Miért?
-Ma lesz a KRESZ vizsgám.
-Értem. Biztos ügyes leszel ha már ennyire belemerültél.
-Tényleg ne haragudj.
-Semmi probléma... De valahonnan nagyon ismerős vagy. Nem találkoztunk már valahol?
-Hát, maximum az újságok címlapján ha láthattál.
-Miért is? -értetlenkedett-
-Justin Bieber barátnője vagyok.
-Tényleg! Innen már tudom.
-Mit keresel te itt?
-Meghallgatást tartottam mily meglepő. Az új dalomhoz kerestem táncosokat.... De most valahogy megbántam, hogy csak srácokat. -kacsintott-
-Késő bánat. Megbocsájts, de most mennem kell, órám lesz.
-Ja okay. Remélem még találkozunk.
-Na, szia.
-Szia.
És elindultam a táncterem felé. Szerencsére a tánctanár megkönyörült rajtam és hamarabb elengedett. Szélsebesen átöltöztem és a kijárat fele tartottam. Elővettem a telefonom és Justin-t tárcsáztam:
-Szia! -szólt bele-
-Szia. Most jöttem ki a stúdióból. Ide tudnál jönni értem?
-Hogy hogy ott vagy? Nem úgy volt, hogy nem kell menned.
-De igen, csak behívtak.
-Baj van?
-Nem dehogy... Szóval? Idejössz?
-Persze. Úgy fél óra és ott vagyok.
-Köszi. Szeretlek, szia.
-Szia baby.
És letette a telefont. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak az a fél óra alatt.


Fogtam magam és leültem az egyik padra. A nap gyönyörűen sütött és nagyon kellemes idő volt. Felvettem a napszemüvegem, füles a fülben és már ment is a zene. A könyvet a kezembe vettem és folytattam a tanulást...
Úgy 5 perc múlva azt éreztem, hogy valami, vagy valaki a nyakamat fújja. Lassan megfordultam és azzal az arccal találtam magam szembe, akivel összementem. Austin vigyorgott a hátam mögött. Leállítottam a zenét és eltettem a táskámba a telefonom és a könyvem.
-Leülhetek?
-Persze.
-Mit csinálsz itt egyedül?
-Justin-t várom.
-Mindig ilyen szűk szavú vagy?
-Nem, nem mindig. Csak most vagyok ilyen.
-Én vagyok az oka? -hajolt előre, hogy lássa a reakcióm, de mázlimra a szemüvegem rajtam volt-
-Nem, csak mint már mondtam izgulok. -fordítottam el a fejem felé-
-Tuti, hogy meglesz. Nem úgy nézel ki, mint aki hülye.
-Kösz.... Amúgy te mióta zenélsz?
-Nem olyan rég vagyok csak a média világában. Eddig csak a YouTube volt úgymond a menedzserem. Szerencsére ez megváltozott.
-Ez volt az álmod? -kérdeztem-
-Igen. Szeretek énekelni és másokat boldognak látni.
-Ezért mosolyogsz folyton?
-Meglehet... De, mi ez? Interjú? -húzta fel a szemöldökét Austin-
-Dehogy, de ha már ide ültél... Vagy kussoljak?
-Nem, nem úgy értettem....
-Gondoltam. -válaszoltam- És amúgy milyen zenéket énekelsz?
-Megmutassam a legújabbat?
-Jöhet.
-Erre kerestem ma táncosokat. -vette elő a telefonját- Jó sokan jelentkeztek. Alig bírtam végigülni.
-Hát elhiszem. Sokan vágynak a hírnévre.
-Már volt szerencsém tapasztalni... Na, akkor hallgasd meg. -nyomta a kezembe a fülesét-




127. rész - Féltékeny -

Remélem tetszeni fog ez a rész is.
Mit látjátok a blog új külsőbe öltözött. Átléptük a bűvös 30 ezer nézettséget és a 17 rendszeres olvasó is elképesztő. 
Nemsokára egy éves lesz a blog és ennek alkalmából készíteni fogok egy kis meglepít. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok majd hozzá.
De nem pofázok tovább, itt a 127. rész!



Így fogtam a fülest és a fülembe tettem. Nagyon dinamikus zene szólt. Akaratomon kívül a fejem azonnal előre, hátra tett kisebb mozdulatokat. A lábam meg a ritmust ütötte.
-Erre aztán lehet táncolni. -tettem hozzá-
-Úgy gondolod?
-Aha. Nagyon jó, tetszik. Tökre bejön a zenéje. Szinte már látom magam előtt a koreográfiát.
-Komolyan tetszik?
-Persze. Ez miért olyan hihetetlen?
-Justin Bieber barátnőjének tetszik a dalom. Ez óriási!
-Okay. Ezt nem igazán értem... Te is fogsz benne táncolni?
-Ki nem hagyom. Már jó ideje töri magát a tánctanárom, hogy tökéletesre megtanuljam.
-És megy? -érdeklődtem-
-Haladok vele... Tudod mit, van egy ötletem! -csillant fel a szeme Austin-nak-
-Micsoda?
-Holnap lesz próbám. Elkísérsz? -eléggé meglepett ez a kérdés. hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak-
-Hát.... Nem is tudom...
-Jó móka lesz. Gyere már.
-Mikor lesz?
-Hát körülbelül ebben az időpontban.
-Holnap?
-Igen.
-Ilyenkor én még bőven itt leszek.
-Értem... És ha később lenne akkor eljönnél?
-Valószínű. -válaszoltam-
-Akkor várj egy pillanatot.
Elvette a fülesét és egy számot tárcsázott. Fogalmam nem volt arról, hogy kit hív.
-Szia. Lenne egy óriási kérésem. .... Arról van szó, hogy a holnapi próbát el tudjuk csúsztatni egy, másfél órával?... Mert egy fontos személyt szeretnék elvinni, de az eddigi időpont az nem jó neki. ... Majd megtudod. Szóval? ... Király, kösz! -és kinyomta a telefont- Na, szóval. Tudsz jönni a próbára.
-Komolyan?
-Aha. Mikor végzel holnap?
-Úgy.... -és ekkor gurult be Justin- Justin! -ugrottam fel és odarohantam hozzá-
-Sophie! Hogy-hogy benn vagy?
-Majd elmesélem. Szeretnék bemutatni neked valakit.... Justin, ő itt Austin. Austin, ő itt pedig Justin.
-Szia haver. -nyújtotta a kezét Justin-
-Szia. Austin Mahone.
-Tudom. Hallottam már a híred.
-Akkor megelőzött.
-Mit csinálsz itt? -érdeklődött Justin-
-Tudod szívem. -folytattam én- Az új dalához keresett táncosokat.
-Csak nem fogsz benne szerepelni? -húzta fel a szemöldökét Justin-
-Sajnos nem. Csak srácokat kerestem. -válaszolt Austin-
-Értem. Mehetünk szívem? -fordult felém Justin-
-Aha.
-Örülök, hogy megismertelek Austin.
-Én is. Remélem még összefutunk... Sophie, majd beszélünk!
-Okay, szia.
És már kézen fogva haladtam is Justin-nal az autó fele. Beszálltunk és már mentünk is a vizsga helyszínére. Egy ideig kínos csend volt az autóban. Aztán Justin megszólalt:
-Izgulsz?
-Nem igazán. Érzem, hogy menni fog.
-Bízom benned... Mióta ismered Austin-t?
-Csak ma ismertem meg. Miért?
-Csak érdekel... Tudnom kell még valamit?
-Hát... Ami azt illeti. Meghívott, hogy holnap menjek el vele a táncpróbájára.
-Aha... És elmész?
-Nem tudom. Valószínű.
-Értem. -bólogatott Justin-
-Most mi a baj ezzel?
-Semmi.
-Justin! Hallom és látom, hogy ez neked nem tetszik.
-Jó igen! Igazad van. Nem szimpi nekem ez a gyerek! Nem szeretném, hogy holnap elmenj a próbára.
-De ez csak egy szakmai találkozó. Nem értem ez miért probléma.
-Átlátok ezen a gyereken. Nem bízom benne!
-Justin, én azt érzem, hogy bennem nem bízol.
-Nem erről van szó, ezt te is tudod.
-Bízzál már egy kicsit bennem!
-Sophie! Csak nem szeretném, hogy elmenj. Erről van szó. -fékezett le egy parkolóban-
-Tudok magamra vigyázni!
-Sophie!
-Mi van?! Nem csinálhatom azt amit szeretnék? Te elmehetsz bárkivel egy szakmai beszélgetésre, de én nem?!
-Nem erről van szó.
-De hisz te mondtad az előbb, hogy nem akarod, hogy elmenjek!
-...
-Tudod mit. Maradj csak itt az autóban! Vagy ha hívnak valahova akkor nyugodtan menj csak el. Hisz neked szabad!!
Kiszálltam az autóból, becsaptam az autó ajtaját és a vizsgáztató fele mentem. A parkoló másik végében ücsörgött az autóban. Idegesen haladtam felé a táskámat szorongatva.
-Sophie! -kiáltott utánam Justin-
-Hagyjál, nem érdekel! -haladtam tovább-
Aztán bevágódott az autó ajtaja és hallottam ahogy megfordul és gumi koptatás közepette elhajt. Meg se fordultam, mérges voltam. Nem értem, hogy miért probléma az, hogy elmegyek egy táncpróbára. De nem volt túl sok időm ezen gondolkodni. Pillanatok alatt a vizsgáztatóhoz értem...


128. rész - Vizsga -

Először is szeretném megköszönni a 20 rendszeres olvasót, de sajnos ez már alig ér valamit, hisz elsejétől meg fog szűnni ez az alkalmazás. Ezért kérek mindenkit, hogy a Bloglovin-on kövessen. 18-an már ott követnek, még nem néztem meg pontosan, hogy kik csak a számra néztem rá. Ha tudjátok akkor segítsétek egymást, hogy könnyebb legyen átállni... Ja, és azt majd elfelejtettem, hogy ezt a változást juttassátok el minél több blog írónak. Ne érjen senkit váratlanul, hogy 2-án nincs egyetlen egy követője se...


Bedobtam a hátsó ülésre a táskám, majd beültem a vezető ülésre, a vizsgáztatóm mellé.
-Jó napot. Én foglak ma levizsgáztatni. Dominic Cooper vagyok.
-Örvendek, Sophie Jordan.
-Okay. Nyugodj meg, gondolom készültél... Itt van ez a jelenléti ív. Ezt töltsd ki.
-Okay.... Kész.
-Rendben... Akkor már is kezdjük. Kész vagy?
-Teljes mértékben. -válaszoltam-
-Itt van ez a teszt. 40 kérdés van összesen. Ebből teljesítened kell 35-öt, vagy annál többet. Ha megfeleltél akkor mehetünk a vezetés részére. Viszont ha nem éred el a 35 pontot akkor értelem szerűen ott vége a mai próbálkozásnak. Világos minden? Van kérdésed ezzel kapcsolatban?
-Nem, nincs. Minden okay.
-Akkor tessék a teszt. Csak okosan.
És már töltöttem is ki. Voltak nehezebb és könnyebb kérdések. Gondolkodtató és minden más aminek lennie kell. Úgy háromnegyed óra elteltével úgy éreztem, hogy kész is vagyok. Gyorsan átfutottam még a szememmel, hogy minden kérdést megválaszoltam-e. Aztán kicsit remegő kézzel átadtam Dominic-nak, aki azonnal nekilátott kijavítani. Egész végig a kezem tördeltem, annyira izgultam. Féltem, hogy mi lesz, ha egy ponton fog múlni az egész. A tenyerem izzadni kezdett, mikor Dominic megfordította a lapot és az utolsó 6 kérdéshez ért. Aztán aláírta a lapot és szólásra nyitotta a száját:
-Nos, hát meg is vagyok.. Ugyebár 40-et lehetett maximum teljesíteni, és te ebből megcsináltál 38-at. Gratulálok! Mehetünk vezetni.
-Huuu. Hála az égnek.
Megigazítottam a tükröket, az ülést és végül becsatoltam magam. Aztán hirtelen beugrott, hogy váltani is kell majd, amitől még mindig félek. Mi lesz, ha lefullasztom a motort? Így hát behunytam a szemem és magam elé képzeltem a váltófejet és csak azt hajtogattam, hogy megcsinálom.
Kinyitottam a szemem, beindítottam az autót, egyesbe tettem, gáz és már mentünk is. Úgy csináltam, ahogy anno Justin tanította. A szélvédőre képzeltem a dolgokat és minden simán ment. 
Egy adott útvonalon kellett haladnom. Volt kereszteződés, átjáró, jelzőlámpa, aztán a végére kimentünk az országútra. Vagy 120-al száguldoztam az utakon. Aztán az utolsó 20 percre visszamentünk a városba, a parkolási tudományomat is be kellet mutatnom és szerencsére jól ment. Aztán a végére visszamentünk a kiinduló ponthoz.
-Mondjam a hibákat vagy egyből az eredményt? -kérdezte Dominic-
-Hát... Inkább az eredményt. -tördeltem az ujjaim-
-Sophie. A teszten elérted a 38 pontot a 40-ből. A vezetés részén csak 5 hibapontot szedhettél össze, ahhoz, hogy sikerüljön.
-Csak 5?! -lepődtem meg-
-Igen... Szóval te a hibapontjaid alapján.... Átmentél a vizsgán.
-Wááá! Köszönöm! -öleltem át Dominic-ot- De mennyi hibapontom lett?
-Három.
-Értem... De a lényeg, hogy megvan.
-Most bemegyünk a székhelyre és megkapod az ideiglenes könyvedet. A véglegest 1 héten belül postán meg fogod kapni.
-Okay.
-Vezetsz?
-Aha.
A székhelynél leparkoltam az épület mögött, majd besétáltunk az épületbe. Úgy 10 perc elteltével már a kezemben is tartottam azt a papírlapot, amit már olyan rég akartam.
-Sophie, itt van az ideiglenes jogsid. De ezzel nem hagyhatod el a város határát.
-Okay.
-Gratulálok. Szép munka volt.
-Köszönöm. Jó volt az oktatóm. -vettem át a papírokat-
-Vettél fel oktatót? -lepődött meg Dominic-
-Nem... A... A barátom oktatott pár alkalommal.
-Értem. Hát gratulálok akkor neki is.
-Akkor még egyszer köszönöm. Viszlát.
-Viszlát Sophie.
Kiballagtam az épület elé és az ott parkoló taxi egyikébe beszálltam és hazavitettem magam...
Otthon azonnal letámadtak a kérdésekkel:
-Sophie! Sikerült? -ugrott elém Peter szinte a semmiből-
-Mondd, hogy igen! -folytatta Emily az egyik picivel a karjában-
-Hát....
-Sikerült? -szállt le a fotelról Katy-
-Igen, sikerült! Megvan a jogsim.
-Ez az! Gratulálok, ügyes vagy. -ölelt át szorosan Peter-
-Jaj, de jó. Gratulálok! -ölelt át Emily is-
-Peter ennek csak örül... -folytattam-
-Ugyan miért?
-Mert így reggelente nem kell a nyafogásaimat hallgatnod. -ballagtam be a nappaliba-
-Justin? Már hazament? -ült le mellém Emily-
-Nos, hát... Ami azt illeti nem is vele jöttem haza.
-Mármint?
-Féltékenységi rohamot kapott. Összevesztünk aztán elment.
-Na, ezt most fejtsd ki létszíves...
-Ma találkoztam Austin Mahone-val. Beszélgettünk aztán mondta, hogy az új dalához keresett táncosokat, holnap lesz próba. És megkérdezte, hogy elmennék-e vele. Aztán pont megérkezett Justin, dumálgattak egy kicsit aztán elindultunk a vizsgára. Útközben rákérdezett én meg elmodtam neki mindent. Erre ő kiakadt és gyakorlatilag megtiltotta, hogy elmenjek.
-Erre te?
-Erre én mondtam neki, hogy ő mehet szakmai megbeszélésekre, de én nem mehetek el egy táncpróbára... Aztán odaértünk kiszálltam az autóból, ő meg elhajtott. Azóta nem beszéltem vele.
-Értem... Én azt mondom hülyeség ilyen apróságokon összeveszni. Hívd fel és kérj bocsánatot.
-Emily! Te nem érted, hogy csak azért nem akarja, hogy elmenjek mert nem bízik bennem?
-Te is tudod, hogy nem erről van szó.
-Ugyan ezt mondta Justin is.
-Nem gondolod, hogy akkor igaz?
-Emily! Én azt nem értem, hogy miért kell féltékenynek lenni egy olyan srácra, akit csak ma ismertem meg és meghívott szakmailag egy próbára. Ráadásul nem is jön be a gyerek! Ennyi erővel én is féltékeny lehetnék milliónyi lányra, akik találkoznak Justin-nal, készítenek egy közös képet, arcra puszi aztán viszlát! De nem vagyok, mert bízom benne!
Aztán fogtam a cuccaim és bementem a szobámba. Nem voltam arra kíváncsi, hogy "rosszat követsz el" mert tudtam, hogy nem. Gyorsan átöltöztem valami kényelmes ruhába és felléptem  
Twittere. Elújságoltam a rajongóimnak  hogy végre sikerült megszerezni a jogsim:
"Hurrá! Teljes siker! Végre megvan a jogsim, olyan boldog vagyok!"
Aztán összefogtam a hajam, hátul összekötöttem és kimentem a konyhába, csak Peter volt ott. Elővettem a hütőből sajtot, salátát, felvágottat és csináltam magamnak egy szendvicset.
-Hallottam miről beszéltetek Emily-vel. -szólalt meg Peter-
-Igazán?
-Igen, és tudd, hogy...
-Peter ne. Ez miatt már összevesztem Justin-nal és Emily-vel is. Veled már nem akarok.
-Okay, ahogy gondolod. -és megettem a szendvicsem-
-Most megyek sétálni. Viszem Angel-t is. Rég foglalkoztam vele. Puszi.
Kimentem a kertbe, ahol Emily & Katy & Molly & Jack szórakozott. Megkerestem Angel-t, rátettem a pórázt és már mentem is...


129. rész - Happy -

A parkban szabadjára engedtem Angel-t. Úgy szaladgált mintha soha életében nem lett volna szabad. Én a szökőkút mellé ültem és bámultam ki a fejemből. Fél szememmel Angel-t figyeltem, aki közben egy csapat fehér lepke közé keveredett és őket kergette. Aztán a telefonom rezgett a zsebembe. Meg se néztem ki hív csak magam elé bámulva felvettem a telefont és slampos hangos beleszóltam:
-Igen?
-Szia Sophie. -azonnal háromszorosára tágultak ki a pupilláim-
-Szia Justin.
-Am... Szeretnék beszélni veled.
-Mondd.
-Személyesen gondoltam... Hol vagy most?
-Itt vagyok a parkban Angel-el. -válaszoltam-
-Értem... Figyel új 10 perc múlva ott leszek. Hol találkozzunk?
-A szökőkútnál?
-Okay. Ott leszek. Szia.
És már le is tette. Valahogy nem éreztem azt, hogy aggódnom kellene. Tudtam, hogy Justin miről akar majd beszélni, de ennek ellenére magabiztos voltam. Most is kiállok az mellet amit mondtam, nem fog megváltozni a véleményem ezzel a féltékenységi rohammal kapcsolatban. Bár be kell vallani, hogy nagyon jól áll Justin-nak, mikor féltékeny. Ebből is látszik, hogy szeret. Hát én is őt... Remélem meg fogjuk tudni beszélni a dolgokat.
Angel még mindig a pillangókat kergette a pici fekete orrával. Olyan aranyos volt, ahogy a pici lábaira áll, hogy elérje őket és ahogy a falatnyi farkát mozgatta. Megzabálom, olyan aranyos. A legszebb ajándék ő volt, amit valaha is kaptam. 
Úgy 5 perc múlva felhők jelentek meg az eddig kéken sugárzó égen. Enyhe szél támadt, de még elviselhető volt rövidnadrágban és toppban. Aztán azt veszem észre, hogy valaki olyan közel ült hozzám, hogy teljes testével a magán szférámban tartózkodik. Egy szürke kapucnis pulcsi volt rajta. A kapucni a teljes fejét befedte, alatta egy kék póló, aztán lejjebb haladva egy fehér szörfnadrág szerű valami, végül egy Supra cipő. Azonnal a lábán lévő tetkókra figyeltem fel. Egy összetett kéz és alatta rózsasor. Azonnal rájöttem, hogy Justin az.
-Justin? -hajoltam előre-
-Szia Sophie. -fordult felém-
-Minek rejtőzködöl? -húztam össze a szemöldököm-
-Nem akarom, hogy felismerjenek.
-Értem.. És most?
-Aranyosan játszik Angel... Rég láttam.
-Igen rég, de gondolom nem azért jöttél, hogy lásd Angel-t. 
Amint ez kimondtam hirtelen zuhogni kezdett az eső. Olyan váratlanul ért, hogy időm nem volt egy fa alá futni. Angel után kiáltottam, aki pillanatok alatt a lábam előtt ácsorgott. Gyorsan felkaptam és Justin után mentem. Persze, hogy a Ferrari-val jött amibe szinte képtelenség beszállni. Mire odaértem már az ajtót ki is nyitotta nekem. Nagy nehezen beszálltam az autóba, Angel-el a karjaimban. Csurog vizes voltam mire beszálltam. A ruhámból csak úgy csöpögött a víz, a hajamról nem is beszélve. Angel is teljesen átázott. Kicsin múlott, hogy meg ne rázza magát. Azt meg nem akartam, hogy pont Justin autójában... Aztán Justin is bőrig átázva szállt be mellém. Olyan sexy volt, ahogy a tökéletesen beállított haját elmosta az eső és rátapad az arcára egy egy kósza tincs. És ahogy a víz kicsorgott a hajából és tökéletes arcán végigfolyt, az volt maga a gyönyör.
-Jól vagy? -törölte meg az arcát Justin-
-Aha, minden okay. Te?
-Hát azon kívül, hogy az alsógatyámig áztam és rátapad a seggemre, minden okay.
-Jól van, ez a része nem igazán érdekelt, de jó...
-Beszélnünk kell. -vette komolyra a szót-
-Tudom.
-De először gratulálok a jogsidhoz. Ügyes vagy.
-Kösz.. A vizsgáztató gratulál neked is.
-Ezt nem értem.
-Mondtam, hogy jó volt az oktatóm, mire ő mondta, hogy gratulál neki is.
-Jaa... Szóval...
-Szóval?
-Figyelj. Nem igazán tudom mi történt velem délben. Vagyis tudom... Egyszerűen nem akarlak elveszíteni. És mindenkitől óvni próbállak, mert félek, hogy valaki elvesz tőlem. Azt pedig nem élném túl.
-Justin... Tudod, hogy számomra te vagy a legfontosabb, mindennél. Nincs miért, mitől félned. Én mindig veled leszek, bármi is történjen. Nincs az az ok ami miatt elhagynálak.
-De ha még is?
-Ne... Tudom, hogy nincs. Austin se lenne képes rá.... Ráadásul csak ma ismertem meg, be se jön a gyerek.
-Tudom, de akkor is félek. Ez ellen nem tehetek semmit. Nemsokára turné és hosszú ideig megint nem foglak látni.
-Bízz bennem.... Itt foglak várni.
-Nem akarok elmenni, főleg nem nélküled. Amióta az életem része vagy minden más a második helyre csúszott le. Fontosabb vagy mindennél és nem tudom elképzelni egyetlen egy napomat se nélküled.
-Nem is kell.
Aztán Justin a bal kezét az arcomra helyezte és simogatni kezdte azt. Hófehér mosoly ült ki az arcára, majd közeledni kezdett felém. Én is viszonoztam magabiztos mosolyát és közelebb hajoltam hozzá. Aztán végül ajkaink összeforrtak. Nyelvünk keringőt járt egészen addig a pillanatig míg Angel közbe nem avatkozott. Csurog vizes testével hozzám bújt és a hideg teste azonnal a bőrömhöz tapadt. Elég kellemetlen érzés volt...