110. rész - Végre egyenesbe kerül a karrierem! -

Szóval ők itt ketten Jeremy & Erin Bieber. Két gyerekük van Jazmy & Jaxon. Ők  Justin féltestvérei.

Ő itt Jenny Hudson, Erin nővére. Van egy férje, Stan Hudson akivel 9 éve házasok. Kettő gyerekük van. Az egyik David, aki Jenny első házasságának gyümölcse. És van Ray, aki a közös gyerekük. Ray 6 éves.

Ő itt a már emlegetett David Hudson. 17 éves és Stan mostohafia. Imádja ha egy lány elpirul a mosolya és a szövege hallatán. Sötétbarna hajú és tengerkék színű a szeme. 170 cm magas és kicsit kigyúrt testű srác.

Még beszélgettünk egy kicsit, de végül el kellett mennie Erin-nek. Így ment vele Jenny & David is. Nathy & én is az autó fele mentünk, ideje, hogy végre hazamenjünk.

-Helyes ez a David gyerek... -jegyezte meg Nathy az út alatt-

-Helyes?! Minden szaván kuncogtál. Valld csak be, hogy bejön mint srác.

-Hát...

-Natasha! Ismerlek, tudom, hogy tetszik neked.

-Hát, nem tagadom, nem rossz...

-De!

-Igen de. Szinte 2 évvel fiatalabb nálam.

-És? A kór nem számít! Ezt már mondtam volt Carly-nak is mikor elmondta nekem, hogy tetszik neki Chaz. Igaz, hogy csak pár hetes kapcsolat lett belőle de egy próbát megért. És ez is.

-Gondolod?

-Naná! És talán így könnyebben kimegy a fejedből az a Greg nevezetű gyerek.
Aztán erre már válasz nem jött. Hazaérve Nathy leparkolt én meg elköszöntem tőle. Hazaérve átadtam a vásárolt holmikat és megmutattam, hogy miket vettem magamnak.

...

A következő pár napban semmi érdekes nem történt. Csak éltem a normális életem. Nathy is egyre többször jött át hozzánk, hogy kicsit se érezzem magam egyedül. Közben Katy is hazautazott már a kis táborából.
Egyik délután Nathy és én épp táncolgatunk a nappaliban, mikor a telefonom csörgése megzavart mindkettőnket. Izgatottan és zihálva vettem fel:
-Jó napok kívánok. Elnézést a zavarásért, Sophie Jordan-el beszélek?
-Igen. Ön kicsoda?
-Én Flora Worner vagyok, a Dance Again a World igazgatója.
-Komolyan?
-Igen. Szeretném megkérni, hogy ha holnap lehetséges fáradjon be a stúdióba. Át kell beszélnünk a szerződés minden pontját és ha kell változtatni rajta az ön igényei alapján.
-Ez hogy lehet? -zavarodottan kérdeztem-
-Leváltották a régi igazgatót és fény derült pár olyan emberre mint ön... Szeretnénk, hogy újra a stúdió tejes körű tagja legyen.
-Ohh! Hát köszönöm és akkor holnap bemegyek.
-Várni fogom. Visz hall.
-Visz hall.... Nathy el se hiszed mi történt! -ugráltam örömömben-
-Na, mi?
-A DAW új igazgatója most hívott, Flora! Holnap újra táncolhatok!!! Végre!!
-Flora Worner?
-Igen. Ismered?
-Persze. Mi választottuk meg! -húzta ki magát a barátnőm-
-Szóval tudtad?
-Naná.
-És egy árva szót nem szóltál volna... Úgy imádlak te kis hülye. -öleltem át-
-Én is te kis majom.
Aztán örömünkben még őrültebben kezdtünk táncolni. Az a délután nagyon szuperre sikerült, az estééről nem is beszélve. Miután megvacsoráztunk, letusoltam és bebújtam az ágyba, Katy mellé óriási örömfelhő köszöntött be nálam. A Twitter-re felléptem, hogy nézzem meg mi újság és, hogy el újságoljam a követőimnek a nagyszerű hírt:

"Srácok! Életem egyik legjobb napján vagyok túl. Felhívtak a DAW-tól, hogy holnap újra mehetek táncolni! OMB, ez hihetetlen! Még is sikerült annyi szenvedés után. Köszönöm @DanceWorld_NY"

Nem sokkal később sokan gratuláltak és sok szerencsét kívántak. Pár Twitt kiemelkedett a többi közül:
'@MaryJordan: Gratulálok kicsim! Tudtam, hogy sikerülni fog. Most már légy nagyon ügyes. Büszke vagyok rád!'
'@carlyraejepsen: Ügyes vagy csajszi. Az álmok valóra válnak. ;)'
'@pattiemallette: Wao! A jó táncosok jó helyre kerülnek és a @DanceWorld_NY szuper hely. Élj a lehetőséggel @SophieJordan! Sok sikert a karrieredhez... Én melletted állok, tudd!'
És végül egy Twitt-től lett szuper az estém. Mikor megláttam egy pillanatra megállt mennem az ütő. Nem tudtam, hogy higgyek-e a szememnek:
'@justinbieber: Gratulálok! Tudtam, hogy el fogod érni a célod. És remélem a tánccal is elérsz oda ahová szeretnél! Büszke vagyok rád! :)'
Nagyon örültem mindegyik Twitt-nek, de az utolsónak kifejezetten. Tudtam, hogy gondol/gondolt rám. Boldogan és mosollyal az arcomon aludtam el.
Másnap reggel Peter vitt el a stúdióhoz. Már vittem a táncos cuccaimat is, alig vártam, hogy újra táncoljak. De első utam az igazgató irodájába vezetett. Már jó rég jártam itt, még akkor mikor csúnyán összevesztem Sebastian-nal. De most nem egy utált személy lépett be a másik szobából, hanem egy mosolygós és első benyomásra kedves nő.

Bemutatkoztunk élőben is és beszélgetni kezdtünk a múltamról. Hogy hogyan kerültem be a stúdióba, hol dolgoztam már és kinek. Végül a szerződésre terelődött a szó. Kiderült, hogy meghosszabbítani nem tudjuk, míg le nem jár a régi. Az pedig még szeptemberig érvényes lesz... Végül is az még csak 2,5 hónap és akkor újra éves szerződést írok majd alá. Feltéve, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt én szeretném, és ahogy nekem jó...

111. rész - Az ajándék -

Azon a napon már mehettem is a táncórákra. Gyorsan átöltöztem a táncos rucimba, ami egy sima összeállítás volt. Szürke szabadidőnaci egy topp és egy strapabíró sportcipő. Csuklómelegítőt is vettem fel, hogy ne vegyék észre a még látszódó vágásokat. Szerencsére eddig a média nem szerzett tudomást erről a kis balesetről. Az hiányozna, ha megtudná és ezért zaklatnának. Tutira, hogy számtalan ember szemében leépíteném magam... Nem mintha annyira azon múlna minden, hogy ki mit mond rólam, de annyira az még sem jó, hogy őrülten néznek.

Izgatottan mentem be a táncterembe, ahol nyüzsgött mindenki, szokás szerint. Amint beléptem a terembe a legjobb barátnőm jött oda hozzám. Megöleltük egymást és elmeséltem neki, hogy mi volt az irodában. Ő persze csak annyit szűrt le az egészből, hogy újra itt vagyok és táncolok. Aztán figyelmem egy régen látott személyre terelődött. Azonnal felforrt bennem a düh. Ökölbe szorítottam dühömben a kezem. Greg állt a terem egyik végében és pont engem bámult. Azt hittem odamegyek és képen vágom, de Nathy fogta a jeleket és szorosan megfogta a karom.

-Ne tedd! Nem éri meg.

-Tudom, de úgy érzem, hogy muszáj.

-Nem! Nem ér annyit, hogy odamenj.

-Igazad van. Majd csak elviselem valahogy annak a kígyónak a jelenlétét.

-Erős vagy te.

De amint megnyugodtam egy kicsit azt vettem észre, hogy Greg felém közeledik. Nagy levegőt vettem és hátat fordítottam neki. Szerencsére nem jött oda hozzám, hanem kisétált az ajtón.

Tudtam, hogy amíg ez a gyerek is ide jár addig minden napom hasonlóan fog telni. Nagyon utálom az a fiút, tönkretett mindent. Amikor csak meglátom és a nevét meghallom az jut eszembe, hogy miatta lett vége a boldog párkapcsolatomnak. Ami talán egyszer még valóság lesz, nem csak álom. Még mindig őrlődök Justin miatt. Igaz, hogy mikor hazahozott azon a bizonyos éjszakán és megölet az nagyon jól esett. Meg, hogy annyira aggódott értem, hogy megkeresett. Akkor azt hittem, hogy megcsókol, de nem lett volna helyénvaló. Annak ellenére, hogy még nagyon szeretem és még mindig összeszorul a gyomrom mikor látom. Lassan elképzelhetetlen lesz az, hogy mi újra együtt legyünk. Selena is képbe került és isten tudja mikkel tömi tele Justin fejét. Az is lehet, hogy már újra együtt vannak és most nem érdekből. Hisz valljuk csak be, Selena nagyon csinos lány és férfi szemmel nézve még vonzó is. Szóval elég nehéz helyzetben vagyok, ha vissza akarom szerezni Justin-t. Egy olyan lánnyal állok szembe, mint Selena...

Gondolatmenetemből a felcsendülő zene zökkentett ki. Szerencse, hogy Nathy, amióta újra átjár hozzánk megmutatta, hogy miket is tanulnak. Így nem volt nehéz újra beleszokni a szituációba. A zene teljesen magával ragadt. Nem törődtem azzal, hogy mások hogyan táncolnak. Megálltam az egyik sor végén és beleadtam apait, anyait. Tisztára úgy éreztem magam, mint mikor életem harmadik táncóráján vettem részt. Akkor se törődtem azzal, hogy mások hogyan táncolnak főleg nem azzal, hogy mit gondolnak rólam, hogy hogyan táncolok.

Az a zene, amire most táncolunk sokkal hiphop-osabb, mint a megszokott. De élveztem, kicsit kizökkentett legalább a megszokott hétköznapokból. Az egész csoport egyszerre forgott, lépett és rázta. Nagyon jól nézett ki az összhang. Az oktató tanár is nagyon meg volt elégedve a csoport munkájával.
Körülbelül 3 órás tán után egy nagyobb szünetet tartottunk, ami fél órás lehetett. Utána megint 3 órás tánc, aminek a végére mindenki hulla volt. Főleg én... Már jó rég táncoltam ugyan is. A bénulásom óta most táncolok ilyen intenzíven először és nagyon élveztem. Alig vártam, hogy holnap is jöjjek és újra egy jót táncoljak. Lihegve és izzadtan mentünk a csajokkal az öltözőbe. Gyors tisztálkodás, felöltözés és már mentünk is Nathy-vel. A tervezettnél hamarabb végeztünk így a barátnőm vitt haza a csodaszép kék autójával.
-Szuper volt ez a nap. -dőltem hátra az anyósülésen-
-Én nagyon jól éreztem magam és jó volt, hogy végre te is itt voltál.
-Igen. Alig vártam, hogy újra táncoljak...
-Látszott is. Csak úgy tomboltál a sor végén.
-Nem is.
-De igen. És ahogy látom jót is tett. Mosolyogsz. -mosolyodott el Nathy-
-Jól látod. Erre a pár órára kivertem a fejemből Justin-t. De most újra ő jár a fejembe.... Muszáj visszakapjam, érted.
-Majd segítek. -nyugtatgatott Natasha-
-Még is hogyan?
-Majd meglátod, van is egy tervem.
-Mondd el. -könyörögtem neki-
-Nem, majd meglátod... Amm, lehet egy kérésem?
-Mondd. Neked bármit. -ültem fel az ülésre és tágra nyílt szemekkel Nathy szavat vártam-
-Szóval... Nem hoznál össze egy találkozót David-del?
-Ohh. Tudtam én, hogy tetszik neked. -ütöttem meg a vállát-
-Na, azért óvatosan.
-Bocs... Mit szólnál egy vakrandihoz?
-Nekem mindegy csak látni akarom... Nem bírom kiverni a fejemből a kék szemeit... -vörösödött el-
-Meglesz.
-Köszi.
-Ezért vannak a barátok...
Boldogan léptem be a házba, ahol Emily & Katy épp főzőcskézett. Vagyis házi készítésű jégrémet csináltak. Hozzáteszem, hogy Emily jégréme a legfinomabb az egész világon, imádom. Egy egész dobozzal meg tudnék enni belőle. Most pont az én kedvem ízesítésemmel készítik, epres. Nyami!
Gyorsan átöltöztem egy kényelmes ruhába, amit imádok. Még anya vette volt nekem a párizsi divathéten. Az egyik barátnője tervezte, aki egy üzlet vezetője. A saját tervezésű ruháit árulja és meg kell hagyni, nem rossz az amit csinál. Ez a kék ruha volt az amit az elsők között készített, de nem látszik rajta.
Átöltözés után én is besegítettem a szorgoskodó lányoknak. Munka után gyorsan elpakoltam, Katy-t délutáni szunyára küldtem és Emily-t Peter kezeire bíztam, aki időközben hazajött. Én úgy döntöttem, hogy elviszem az én kutyámat sétálni. Rátettem a pórázt és már mentünk is.
Már a nap lemenőben volt mikor hazaértünk. Nem volt se nekem se Peter-nek ahhoz kedve, hogy vacsit csináljunk, így rendeltünk kínai kaját. Pillanatok alatt ki is hozták.
Már kilenc fele járhatott az idő, mikor valaki kopogott az ajtón. Egyedül voltam a nappaliban. Emily & Peter már rég lefeküdt és Katy is. Fáradtan odatipegtem az ajtóhoz és kinyitottam. Egy futár állt velem szembe.
-Jó estét. -köszönt-
-Jó estét.
-Sophie Jordan?
-Igen, miért?
-Hoztam önnek egy csomagot... -adott át egy kis dobozt- Itt írd alá.
-Okay. -és megtettem azt amire kért- Ki küldte?
-Nem tudom, annyit mondtak, hogy adjam át neked.
-Mondtak?
-Igen, de nekem most mennem kell. További szép estét.
-Viszont, szia.
Kíváncsian siettem vissza a nappaliba. Leültem a kanapéra és a kezemben lévő dobozt figyeltem. Egyszerű fehér papírba be volt csomagolva, rajta az én nevemmel. Megráztam és valami zörgött benne. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet benne. Legfőképpen azt nem tudtam elképzelni, hogy ki küldhette. Még bámultam pár percig aztán már nem bírtam tovább. Óvatosan leszedtem róla a fehér papírt és egy ezüstszínű doboz került a szemem elé. Lassan kinyitottam és egy papír esett ki belőle, le a földre. Lehajoltam érte és felvettem. Kinyitottam és olvasni kezdtem...

112. rész - Találkozás -

"Szia Sophie!

Tudom, hogy nem számítottál pont az én levelemre, de nagyon sokat gondolkodtam. Eszembe jutott mindaz amit ketten éltünk át. Felejthetetlen számomra az a pillanat mikor először pillantottalak meg... Aztán mikor együtt dolgoztunk LA-ben. Emlékszel milyen jól elvoltunk a hotelben míg Scoo be nem toppant? Aztán a többi csodaszép emlék jött maga után. De a legszebb mind közül, mikor először csókoltalak meg. Akkor a mennyekben jártam és attól a pillanattól kezdve mindig. Egészen addig a bizonyos napig. Nagyon fájt látnom azt a képet... Hirtelen visszazuhantam a földre... Most bevallom, hogy kicsit túlreagáltam a dolgot. Előző nap Scoo közölte, hogy nem haladnak úgy a munkák az albummal, mint azt ahogy én szeretném. Meg anya is felhúzta volt az agyam. Minden dühöm akkor rajtad töltöttem ki, amit mára már nagyon bánok. Elvégre csak egy csók volt... De még az se! Natasha eljött és elmondott mindent tegnap. Nagyon bánt, hogy nem hallgattam meg azt amit mondani akartál. Szeretném, ha találkoznánk és megbeszélnénk a dolgokat! Amióta nem vagyunk együtt teljesen szét vagyok csúszva. Elfelejtem az, hogy hová is kell mennem, hol vagyok pontosan és mit kéne tennem. Tisztára olyan érzés, hogy elvesztettem a jobbik felem, a fél szívem! Szóval ha úgy gondolod, hogy érdemes ezt még megbeszélni akkor holnap este várlak a közeli parkban, ahol egyszer találkoztunk... Tudod, a fáknál a tó mellett.

U.I.: Remélem nem felejtetted el a rózsa jelképének erősségét... Azért kapod ezt a kis ajándékot, hogy lásd, komolyan gondolom minden egyes szavam.... Egy esély jár mindenkinek!

                                 Hiányzol! Üdv, Justin"

Ledöbbentem mikor elolvastam a levelet. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy Justin levelét fogom a kezemben tartani péntek este. Egyfajta öröm töltött el, hogy az álmom újra valóra válhat. És ez mind kinek köszönhető? Az én legjobb barátnőmnek, akire bármikor támaszkodhatom. Megígérte, hogy tenni fog a Juphin párért, és be is tartotta... Imádom! Nem is volt kérdés, hogy holnap elmegyek-e! Természetesen igen! 

Aztán eszembe jutott a levélben emlegetett ajándék. A mellém helyezett zárt, ezüst kis dobozt újra a kezembe vettem és óvatosan kinyitottam. Egy gyönyörű nyaklánc került a szemem elé.

Nagyon jól nézett ki. Amint megláttam beleszerettem. Hosszú és fényes ezüstláncon egy gyönyörű medál csüngött ami elsőre egyedinek tűnt  Senki nyakában nem láttam még ehhez hasonlót se. Óriási mosoly ült ki az arcomra, újra bizseregni kezdett a gyomrom és újra azt érzetem, hogy engem még is szeret valaki... Örömmel helyeztem fel és vidáman. Ki tudtam volna csattani örömömben. Szinte ugrálva mentem be a szobába átöltözni és lefeküdni. Még bekapcsoltam a laptopom és Twitter-re írtam párat:

"Holnap... Életem talán legfontosabb találkozása lesz. Szorítsatok, hogy minden jól menjen."

 "Újra találkozni azzal akit szeretsz... Kivárni azt az időt... Egy egész végtelennek tűnik!" 

Majd kikapcsoltam a laptopom, megszorítottam a nyakamat ékesítő ékszert és álomba merültem...

***

Reggel Katy ébresztett fel. Kómásan kimásztam az ágyból majd be a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet majd visszamentem a szobába. Felvettem egy egyszerű farmer rövidnadrágot és mellé egy fehér toppot. Egy rózsaszín Supra-t mellé, hogy legyen valami szín is az összeállításban. Már nagyon rég megvan, még Párizsban vettem táncra. De végül nem volt szívem befogni, mert akkor pillanatok alatt tönkrement volna, ahhoz meg túl jól nézett ki, szerintem. reggeli után úgy döntöttem, hogy elmegyek Angel-el egy kicsit futni. Pórázra kötöttem és már az utcán is voltunk. Futottam pár kört a közeli pályán, majd hazamentem. Már dél volt így jött az ebéd ideje. Utána átjött Nathy, akinek mindent elmeséltem a tegnap történtekről. Nem meglepően már mindenről tudott.
-Ez az a lánc? -vette kezébe a medált, ami a nyakamban volt-
-Igen. Ugye milyen gyönyörű?
-Az... És elmész?
-Ez nem kérdés... Csak gőzöm nincs arról, hogy mit vegyek fel.
-Jó az, ami most rajtad van.
-Áhhh. Ebben ma futni voltam. Valami 'wao' kell.
-Akkor menjünk keresgélni. Mindjárt indulnod kell.
Így is tettünk, birtokba vettünk a szobám és kirámoltuk a szekrényt. Elég hosszas keresgélés után a ruhatömegből Nathy egy csodaszép szoknyát húzott elő.

Sötétzöld színű volt és fehér-piros virágok díszítettek. Nagyon tetszett. Ehhez először egy piros toppot vettem fel, de nem tetszett ez az összeállítás. Aztán egy fehéret, de ez se nyerte le a tetszésem. Felvettem még egy neon zöldet, de végül egy feketét kaptam fel utolsó esélyként. Ez nagyon jó passzolt, így arra esett a választásom. Már csak cipőt kellett választanom, de mivel fekete a fölsőm egy sima fekete szandál mellett döntöttem, ami telitalpú volt. Ahogy a tükörbe néztem elégedett voltam a szettel. Nagyon jól éreztem magam benne. Lassan eljött az idő is, hogy induljak a találkozóra. Nagyon izgultam, hogy mi lesz. Gyorsan még kifésültem a hajam és kisebb hullámokat tettem bele. Felhelyeztem egy vékony réteg arcápoló alapozót, szempillaspirál, egy kis kontúrvonal, átlátszó szájfény és kész is voltam. A telefonom a kezembe vettem, elköszöntem Emily-től, aki sok sikert kíván és már mentem is. Nathy elkísért egy darabig, de a lakásuknál elváltak útjaink. Így onnan egyedül mentem a parkba. A tenyerem nagyon izzadt és a szívem is erősen vert.
Mikor már a közelben jártam ránéztem az órára és 2 párcet késem. De ennyit megengedhetek magamnak!
A padot mikor megláttam megtorpantam és nagy levegőt vettem. Végigfutott a fejemben, hogy mit akarok majd mondani. Annak ellenére, hogy tudtam úgy se fog az történni, amit elképzeltem. Aztán lassú de határozott lépésekkel a padhoz mentem, ahol Justin háttal állt nekem és a tavat bámulta. Odaosontam mögé pár méterre majd megszólítottam:
-Szia. -szólaltam meg félénken-
Justin óvatosan megfordult és a szemembe bámult. Azt hittem ott olvadok el.
-Sz.. Szia. -dadogta- Örülök, hogy eljöttél.
-Miért is... -folytatni akartam de Justin közbevágott-
-Látom tetszik a nyaklánc. -mutatott a nyakamban függő láncra-
-Igen, nagyon szép. Köszönöm...
-Igazán nincs mit... Nem ülünk le?
-De, az jó lenne.
-Amm... Nagyon csinos vagy. Jól nézel ki. -mosolyodott el Justin-
-Köszi, próbálkoztam.
-Szóval újra a stúdió tagja vagy...
-Nem ezért jöttünk ide úgy gondolom....
-Te aztán lényegre törő vagy.
-Azt hittem már ismersz annyira...
- :) Szóval... Pofátlan így egyből rákérdezni, de mi volt azon a bizonyos napon?
-Ahhoz, hogy megérts az elejétől kell kezdenem....
-Nekem van időm.
-Az egész ott kezdődött, mikor Carly, Nathy, Greg & én az MTV-EMA díjátadójára mentünk. Akkor te nem jöttél velünk... Szóval ott Greg állandóan engem bámult, amit elmondtam Carly-nak. Mire ő csak annyit mondott, hogy Greg-nek volt egy megjegyzése, hogy Natasha barátnői mind nagyon sexy-k. Aztán ugye jött ez a terhesség és a média története. Azt hittem akkor, hogy Nathy árult el. Ezért le is ordítottam a fejét és jól összevesztünk. Azt mondtam neki, hogy a szerelem nagyon elvakítja meg, hogy nem minden olyan tökéletes mint az ahogy ő látja. Később Greg hívott, hogy szakítottak... Bűntudatom lett ezért belegyeztem, hogy találkozzunk. Eredetileg, csak beszélgettünk volna arról, hogy enyhítsük meg Nathy-t. De végül kiderült, hogy nem is szakítottak és, hogy nem is a barátnőm árult be. Totál kibuktam és el akartam onnan menni. De Greg megragadta a karom és visszarántott. Aztán meg megtörtént az, amit a képen láttál. Persze egy nagy pofont lekevertem neki és elrohantam onnan... Sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e neked, de végül úgy döntöttem, hogy nem. Nem akartam balhét, mert tudtam ha megtudod nekimész... Ennyi lenne az én mesém. -hajtottam le a végén a fejem-
-Sophie... -fogta meg a lábamon pihenő kezeimet Justin- Sajnálom, hogy nem hallgattam meg akkor azt, amit mondani akartál.
-Én is úgy cselekedtem volna mint te, ha meglátlak egy másik lány karjaiban...

113. rész - Új élet(ek) -

-Tudom. -emelte fel a fejem és a szemembe nézett-

A szívem újra azt érezte mint rég. Újra szerelmes lettem, nem mintha eddig nem lettem volna az... Aztán Justin kezét az arcomra vezette és ott simogatni kezdte a bőröm. Hetek óta most először vagyunk ilyen közel egymáshoz. És bevallom, hogy nagyon hiányzott már ez az érzés, ez a közelség.

A nap épp lemenőben volt. Halvány sugarai Justin szemében tükröződtek vissza. Barna szemei még hangsúlyosabbak lettek, ahogy sima és imádni való arcán pihennek. A gyomrom újra táncolni kezdett, ahogy Justin az arcom simogatja és lassan homlokunk egymáshoz és. Levegőt is egyre gyorsabban vettem, ahogy Justin egyre közelebb, milliméterről milliméterre közeledett felém.

-Sophie! -törte meg végül a csendet Justin csengő hangja-

-Igen? -kapkodtam a levegőt-
-Leszel.... Lennél újra a... A barátnőm? -fújta ki a levegőt, ami végigfutott a nyakamon-
-Justin! Minden vágyam az, hogy téged újra a páromnak nevezhesselek.
-Szóval?
-Ígérj meg valamit... Figyelni fogunk egymásra és meghallgatjuk, amit mondani szeretnénk.
-Bármit megígérek, csak...
-Csak? -vettem nagy levegőt-
-Legyünk újra együtt!
Majd mindketten egyszerre vettünk nagy levegőt és Justin az ajkait az enyémekhez érintette  Nem bírtam tovább, rácuppantam ajkaira! Percekig csak egymás ajkait ízlelgettük, mikor lihegve elváltunk. Justin csak egy halvány mosolyt küldött felém. Olyan jó volt újra vele lenni, újra a föld felett lebegtem.
Aztán Justin a jobb karjával átfonta a nyakamat a másikkal meg a derekamnál szorított magához. A lemenő nap fele fordítottunk arcunkat  és úgy néztük végig, ahogy a tó vize bekebelezi a napot. Az utolsó fénysugár is eltűnt mikor Justin újra megcsókolt.
-Justin... Még maradnék, de mennem kell haza.
-Hazakísérlek. -mosolyodott el-
-Aranyos vagy, köszi.
Segített felállni, majd megfogta a karom és elindultunk haza. Mikor kiértünk a parkból és rátértünk az útra akkor ujjainkat összefonva mentünk haza. Már be volt sötétedve mikor hazaértünk.
Justin egészen az ajtóig kísért, ahol szorosan megöleltük egymást.
-Majd felhívlak. -suttogta a fülembe-
-Okay.
-El se hiszed, hogy mennyire boldog vagyok, hogy újra a karomban vagy.
-Nem hiszem, hanem érzem.- majd megcsókoltuk egymást-
Aztán a következő pillanatban kinyílt a bejárati ajtó és Peter állt velünk szembe. Kikerekedett szemekkel bámulta Justin-t. Gondolom a szemetet akarta kivinni, tele volt az egyik keze szemeteszacskóval.
-Justin?! Hogy hogy itt? -értetlenkedett Peter-
-Hazakísértem Sophie-t.
-Értem. Maradjatok itt, mindjárt jövök. -és elvitte a szemetet-
-Ne nézz így! Nem akartam, hogy tudják... Nem volt kedvem ahhoz, hogy érdeklődjenek... -válaszoltam Justin-nak aki értetlenül nézett rám-
-Meg is jöttem. Gyertek, menjünk be. -és behívta Justin a lakásba-
Az előtérben voltunk, mikor Emily is meglátta Justin-t. Totálisan meglepődött. Kikerekedett szemekkel és mosolyogva jött oda hozzánk.
-Justin! De rég láttalak. Hogy vagy?
-Jól vagyok köszi... -ölelték megy egymást, de Emily nagy hasa miatt ez egy kicsit nehézkes volt-
-Gyertek, üljünk le. -mentek be a nappaliba-
-Viszek egy kis narancslevet. -kiáltottam utánunk-
Kimentem a konyhába és elővettem pár poharat. Nem sokat kellet várnom, hogy társaságom is legyen. Justin toppant be segíteni.
-Jöttem segíteni. -lépett mellém mosolyogva-
-Köszi.
-Amm.. Tisztára úgy érzem néha, hogy a szüleidnél vagyok.
-Mármint? Hogy érted? -fordultam felé-
-Olyan kérdéseket tesznek fel, amiket általában egy szülő szokott.
-Jó ez igaz... Ha zavar szólok nekik.
-Nem, nem. Nem kell. Csak fura egy kicsit.
-Akkor ne szóljak nekik?
-Ne. Elvégre Emily befogadott és ezzel együtt felelősséget vállalt miattad. Érthető, hogy anyáskodik egy kicsit...
-Ja, ez igaz... Vihetjük a narancslevet.
-A poharakat vállalom. -kapta fel Justin a poharas tálcát-
Visszamentünk a nappaliba, ahol Peter és Emily már helyet is foglalt. Épp letettük a poharakat és a narancslevet, mikor Katy jött ki a szobánkból. Amint meglátta Justin-t a nyakába ugrott. Már nagyon sokszor kérdezte, hogy mikor jön újra meg hasonlók. Az egész szakítós dologból ő egy árva szót nem tudott.
Aztán egy kis beszélgetésbe enyelegtünk, mikor Emily kiment a mosdóba. Pár perc múlva ijedt tekintettel nyitotta ki az ajtót és csak ennyit mondott:
-Elfojt a magzatvíz.
Erre az esetre már kidolgoztunk egy tervet. Én és Katy, ha ő otthon van, akkor egy kis táskába belepakoljuk Emily fontosabb holmijait. Ez idő alatt Peter az autót előkészíti és a ház elé parkol. Aztán én kell elvileg segítsek Emily-nek beszállni a hátsó ülésre, Katy-t az elsőbe becsatolni. Addig Peter is helyet foglal a vezetői oldalon, én is beszállok Emily mellé és megyünk is a kórházba. De ez most nem így sikerült, hisz Peter ivott egy kis alkoholt. Így nem volt más választásunk, Justin kellett elvigyen minket a kórházba. Ő gyorsan előhozta az autót, míg én bepakoltam a táskába. Peter beültette Emily-t a hátsó ülésre, ő pedig mellé. Én az anyósülésen foglaltam helyet, Katy pedig az ölemben. Justin pedig a sofőr volt. Útközben felhívtam a kórházat, hogy egy éppen szülni készülő nőt viszünk be.
-Jó estét kívánok. Városi kórház, miben segíthetek? -szólt bele egy női hang-
-Jó estét kívánok. Sophie Jordan vagyok és a nővérem épp szülni készült. Úgy 15 perce elfojt a magzatvize. Jelenleg az autóban ülünk és a kórház fele tartunk. -hadartam el-
-Értem. Mennyi időbe teli ide érni?
-Justin, körülbelül mikor érünk oda? -néztem rá és a választ vártam-
-Minimum fél óra még kell.
-Okay. Fél óra múlva.
-Rendben addig tartsuk a kapcsolatot, háta közbelép valami. Átkapcsolom egy ügyeletben lévő orvoshoz,  ő majd segíteni fog. -nyugtatgatott a nő-
-Köszönöm. -és vártam-
-Jó estét kívánok. Akkor kezdjük is...
És elmondta, hogy mire figyeljünk, meg, hogy a lehető legtöbb levegőhöz juttassuk a bajdodó nőt. Így is tettünk. Lehúztuk a felőle lévő ablakokat, szerencsére nyár van és nincs hideg kint.
Mikor a kórházhoz értünk már egy csoport fehér ruhás ember várt ránk. Kikapták Emily-t az autóból és rátették egy hordágyra. Már nagyon erős fájásai voltak, nagyon féltem, hogy mi lesz. Emily-t szélsebesen a legközelebbi szülőszobába vitték. Peter & Katy & Justin & én követtük őket. A szoba elé érve már az orvos készen állt a szülésre. Emily nem akart egyedül benn lenni, ezért Peter-re egy zöld köpenyszerű valami adtak fel, a fejére meg egy hajháló valamit. És már benn is volt a szülőszobában az orvos és segítői & Peter...

114. rész - Molly & Jack -

Justin & Katy & én idegesen járkáltunk fel s alá. Míg nem az egyik nővér jött ki a szülőszobából és azt mondta, hogy be kell nekem is mennem. Köpni, nyelni nem tudtam. Mi van? Hogy legyek benn a szülésnél?! De mire észbe kaptam már rajtam is volt a zöld köpeny és a hajháló és már benn is voltam a szülőszobában. Emily egy fura ágyon feküdt, lábai pedig egy-egy párnázott állványon pihentek. Zöld lepedővel volt eltakarva a kérdéses terület. Még jó, mert nem vagyok kíváncsi a nővérem azon területére. Peter a fal mellett elhelyezett széken ült hófehéren és levegő után kapkodott. Pánikrohamot kapott gondolom. Egy nővér Emily mellé kísért, aki azonnal megragadta a kezem. Mondta, hogy nézzem a monitort és szóljak, ha jön a fájás... Mi van? Azt se tudtam, hogy melyik monitort kellene nézni. Arról sem volt fogalmam, hogy honnan a fenéből tudjam, hogy fájás jön. Aztán az egyik monitoron hirtelen nagy kilengést vettem észre és utána pár másodperce rá Emily torkaszakadtából ordított. Meg is van, hogy mit kell nézni. Jött jó pár fájás  egymás után, míg nem egyszer az orvos annyit mondd:

-Már kitágult egészen. Nyomjon amikor szólok.

-Lélegezzen mélyeket. -utasította egy nővér Emily-t-

Aztán az orvos szólt és Emily nyomott amilyen erősen csak tudta. Még vagy 3 nyomás és egy síró hang töltötte ki a szobát. Azonnal elvágták a köldökzsinórt és egy kis fekhelyre tették. De mivel Emily ikreket várt, ezért még egyszer átesett ezen az egészen. Szintén két-három nyomás és egy újabb sírós hang. Neki is elvágták a köldökzsinórját és a testvére mellél fektették. Közben Peter is helyrejött és átvettem a helyem. Pont mikor vége lett mindennek... Hamarabb nem jöhetett volna rendbe. A piciket láttam ahogy átviszik egy szomszédos szobába kivizsgálásra. Mivel rám ár nem volt szükség így kimentem a szülőszobából. Azonnal Justin aggódó tekintetével találtam magam szembe. Én csak elmosolyodtam és a karjaiba borultam. 

-Megszülettek, és mind a kettő azonnal felsírt...

-Ennek örülök. -szorított magához még jobban Justin-

-Sophie!! -rángatta meg Katy a köpenyt- Mi az a szülés?

-Hát... -azonnal Justin-ra néztem-

-Nem tőlem kérdezte. -mentegetőzött-

-Tudod Katy... Eddig a mami pocijában volt a két testvéred.

-Igen tudom. Éreztem mikor játszottak ott benn és a mami hasa mozgott.

-Igen. Szóval most úgy döntöttek, hogy eljönnek hozzánk és itt maradnak. Szóval kibújtak a mami hasából. Ez a szülés. Érted?

-Igen.. De most hol vannak? Játszani akarok velük.

-Tudod Katy... Ők még nagyon picik. Nem tudnak még beszélni, járni.

-Majd én megtanítom őket.

-Helyes. És azt is tudd, hogy a mama most nagyon fáradt lesz. Sok segítségre lesz szüksége. Segítünk majd neki?

-Igen.

És ebben a pillanatban Emily & Peter is kijött a szobából. Katy azonnal odarohant hozzájuk és elment velük mert benn tartják Emily-t megfigyelésre. Justin-nal ketten maradtunk a folyosón. Levettem a köpenyt és az egyik székre tettem. Elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.

-Kit hívsz? -kérdezte Justin-

-Anyáékat. Ők még nem is tudnak semmit... Szia anya!

-Szia kicsim. Hogy vagy?

-Jól vagyok köszi... Te?

-Én is jól vagyok, köszönöm. 

-Igazából azért hívtalak, hogy elmondjam a kórházban vagyunk.

-Istenem! Miért? Valami baj van? -kezdett aggódni anya-

-Dehogy... Csak tudod Emily terhes volt....

-Megszülettek a picik?!

-Igen, és képzeld én is benn voltam.

-Igazán?! Jaj de jó. Add át üdvözletem nekik... Milyen nevet választottak?

-Nem tudom, de szerintem még semmit.

-Jól van. Menj és segíts neki amiben csak tudsz. Biztos nagyon kimerült.

-Okay. Majd még felhívlak. 

-Jól van kicsim. Köszi, hogy hívtál.

-Puszi és aput is. Szia.

-Szia.

Aztán Justin & én megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk be a már szorgosan beszélgető Peter-ékhez. Ahogy halottam a neveken töprengenek. Aztán pár perc múlva a kicsiket is behozták. Az egyik rózsaszín, a másik kék takaróba volt bugyolálva. Olyan aranyosak voltak. Meg lehetett volna zabálni őket. Azonnal az ujjuk köré csavarták az összes bent lévő embert. Muszáj volt készítenem róluk egy képet. Így újra elővettem a telefonom és kattintottam pár képet.

Úgy döntöttem, hogy az egyiket feltöltöm a Twitter-re. Muszáj megosztanom a nagyvilággal ezeket a gyönyörűségeket.

"Életünkbe betoppant két kis angyal! Hát nem zabálni valóak? Alig várom, hogy a karjaimban tartsam őket... Isten hozott titeket csöppségek!"

Még gyönyörködtünk az új jövevényekben egy kicsit, mikor Emily & Peter meghozott egy döntést. A két pici nevét illetően.

A lány lett Molly Khamton Jordan. Gyönyörű kék szemei voltak és barna hajszálai. Molly 2,6 kilogrammal jött világra és 30 cm-en.

A fiú pedig Jack Khamton Jordan nevet viselte. Jack 2,3 kilogrammal, 31 cm-en született és szintén barna hajú. A szeme pedig sötét barna.

Nagyon aranyos volt mind a két csöppség. Kis idő után Katy nagyon elfáradt. Peter mondta, hogy vigyem haza, ő marad Emily-vel az éjjel. Így, hát Justin vitt minket haza.

Otthon azon tanakodtunk, hogy mit csináljak vacsorára, mert nagyon éhesek voltunk.

-Sophie! Sajnos nekem mennem kell. Nem tudok maradni vacsorára. -ölelt át Justin a konyhában- Sajnálom.

-Semmi baj. Majd legközelebb... Katy előveszed a hozzávalókat a gofrihoz?

-Igen!! -válaszolta-

-Kikísérlek, jó? -néztem vissza Justin-ra-

-Okay. -és már az ajtó előtt is álltunk ahol megöleltük egymást- Hiányoztál, nagyon. -suttogta a fülembe-

-Te is nekem... -addig a pillanatig fel se fogtam, hogy újra együtt vagyunk. csak akkor esett le, mikor Justin a következőt mondta-

-Tudod... Reggel, mikor felkeltem, nem hittem volna, hogy estére már lesz barátnőm és, hogy részt fogok venni egy szülésen...
-Én meg nem hittem, hogy ez újra valóra tud válni...
-Miért?
-Tudod... Iszonyatosan le voltam törve. Nem szívesen beszélek arról az időről mert csak a rosszat ébreszti fel bennem.
-Sajnálom, hogy meg bántottalak. -simogatta meg az arcom Justin-
-Nem. Én sajnálom, hogy hülye voltam. Rájöttem, hogy te pótolhatatlan vagy és az életem nélküled nem ér semmit...
-Az enyém se nélküled... Megjött Kenny.
-Kár. -és szorosan megöleltük egymást-
-Felhívlak majd, okay?
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Te is Sophie. Jó éjt. -és olyan érzékien csókolt meg, hogy azt hittem ott olvadok el a karjai közt-
Majd elment én meg siettem vissza Katy-hez, hisz egyedül volt a gofrisütővel a konyhában. Gyorsan megcsináltuk a nem túl egészséges vacsoránkat, majd lefeküdtünk. Még anyának gyorsan írtam egy üzenetet, mert megígértem neki, hogy amint tudni fogom a picik nevét elküldöm azokat...

115. rész - Forgatás -

A következő pár napban nagyon sok minden történt. 

A stúdióban volt egy maghallgatás Ciara részéről. Egy előre megadott koreográfiát kellett betanulni, amit 1 nappal a meghallgatás előtt kaptunk meg videóban. Aznap délután csak azt tanulgattunk a Natasha-val. Szerencsére elég jól megtanultunk és egy kis egyéniséget is belevittünk a táncba, plusz lépéseket. A meghallgatás napján nagyon izgultam, hogy mi lesz. Visszatérésem óta ez lesz az első meghallgatásom és nem kis névvel kezdek. Ciara elég jó kis dalokat csinál és ráadásul nagyon pörgős az ő stílusa.

A terem előtt várakozott szinte az összes táncos, mikor kinyílt az ajtó és kilépett az egyik tánctanár.

-Örülök, hogy ennyien eljöttetek. Remélem mindenki betanulta a megkapott koreográfiát. A legjobbak kerülnek bele Ciara legújabb videójába. A különlegesség annyi lesz, hogy azonnal megmondjuk, hogy bejutottál e vagy nem. Szóval sok sikert és ne feledjétek  Attól, hogy ez még nem sikerül a következőn tarolhatsz csak többet kell gyakorolnod. Akkor jöjjön az első 5 táncos.
Aztán a következő 5 és utána jöttem én és még 4 emberke. Greg is köztük volt, de nem érdekelt. Elindult az ismerős dal és én már táncoltam is. Nem érdekelt, hogy a többiek mennyire csinálják jól, csak arra koncentráltam, hogy amit elterveztem az jól nézzen ki és sikerüljön. A tánctanárokat és Ciara-t se néztem. Nem akartam, hogy bármi is kizökkentsen a táncból. Úgy 2 perc elteltével a zene megállt, ahogy mi is. Azonnal a 'zsűrire' néztem, hogy mit tudok leszűrni az arckifejezésükből, de semmit.
Egy kicsit tanakodtak aztán Ciara szólalt meg:
-Nagyon jól megoldottátok a feladatot. Tetszett, hogy páran belevitettek egy kicsit a saját egyéniségetekből. Így magatokévá tudhattátok a táncot. De nem dumálok tovább. 3 ember választottunk ki ebből a csoportból. Greg, Amanda és végül Sophie. Gratulálok nektek. Ügyesek voltatok!
-Igen. Nagyon ügyesek voltatok. Holnap nézzetek be mindenféleképpen az irodámba. -folytatta az igazgatónő-
Aztán kimentünk én meg azonnal átöleltem Natasha-t. Ő is be fog kerülni a videóba, mint már kiderült az előttem lévő csoportból. Másnap megkaptuk az információkat, hogy hol, mikor és hogyan lesz a forgatás. Miami partjain lesz egy kis sziklás vidéken, mégpedig a hétvégén.
Ez volt az egyik esemény, ami jelentősebb volt a napokban. A másik ami említésre méltó az az, hogy elhatároztam, hogy megszerzem a jogosítványom. Jelentkeztem és közölték, hogy szigorítottak a szabályokon. Csomót papoltak arról, hogy megváltoztak a szabályok, de ezek csak akkor vonatkoznak rám, ha már megvan a jogsim. Megvettem a KRESZ könyvet és indultam is haza. Ez volt kedden. Egész héten a könyvet bújtam, hogy megtanuljam a szabályokat. Nem is találkoztam Justin-nal, pedig nagyon hiányzik. Szerdán noszogatott, hogy találkozzunk, de én csak a könyvet bújtam. Meg akartam szerezni a jogsit! A barátaim közül mindenkinek megvan már. És ha nekem is meglesz, akkor nem kell állandóan taxit hívnom vagy várni valakire aki értem jön. Csak beszállok az autóba és jövök is haza.
Ráadásul a héten még a koreográfiát is tökéletesíteni kellett, hisz hétvégén forgatás lesz. Vagyis holnap, pontosítva szombaton. Reggel korán jön értem a busz és visz el Miami partjaira.
Este Justin még felhívott. Mikor megfürödtem, átöltöztem és bebújtam a takaró alá, hogy még egyszer megnézzem a koreográfiát a telefonom csörgött:

-Igen? -szóltam bele-
-Szia édes. -csengett Justin hangja- Zavarlak?
-Nem. Most feküdtem le.
-Értem. Csak sok szerencsét kívánni hívtalak fel. Tudom, hogy holnap nagy nap vár rád.
-Jaj. Aranyos vagy. Köszi.
-Holnapután találkozunk?
-Nem tudom Justin...
-Muszáj lesz. Már nagyon hiányzol...
-Te is nekem mackó. -válaszoltam-
-Tudod mit... Holnapután elmegyünk vezetni. Így a kellemeset a hasznossal összekötjük.
-Komolyan?!
-Persze! Vezettél már?
-N..Nem. Még nem.
-Akkor itt az ideje. Holnapután volán mögé ülsz!
-És... És ha összetöröm az autót?
-Nem fogod, ne félj.
-Okay. Mi volt ma veled?
-Semmi sok, csak a szokásos. És veled?
-Tanultam. Már a fülemen csorognak ki a betűk...
-Haha! -röhögött bele a telefonba- Jó lesz, hogy végre kimozdulsz. Fogadjunk, hogy egész héten a házban kuksoltál.
-Nem is... A kertben is voltam. -válaszoltam kuncogva-
-Haláli... Na, akkor holnapután érted megyek.
-Mikor?
-Amm... Jó kérdés. Délben?
-Okay. Addigra kipihenem magam.
-Rendben... Sok sikert holnapra.
-Kösz. Remélem jó lesz.
-Biztos.. Na szia. Álmodj szépeket.
-Te is Justin. Szia.
És már le is tette. Jól esett, hogy felhívott, de fura volt mert eddig mindig ha beszéltünk akkor azzal köszöntünk el: -Szeretlek. -Én is szeretlek. De most nem! Talán azért mert mióta újrakezdtük azóta óvatosabbak és érettebbek vagyunk.
Aztán nagy nehezen elaludtam...
Reggel fél hatkor keltem fel. Gyorsan megmostam a hajam, megszárítottam és kivasaltam egyenesre. A frufrum egy tincsét megfogtam és hátracsatoltam. Kiválasztottam egy nagyon egyszerű, de még is nagyszerű kis ruhaszettet. A föld színei nagyon jól passzoltak a farmer rövidnadrágomhoz és a fehér toppomhoz. Emily-nek volt egy csipkés táskája, ami nagyon jól nézett ki. Elkértem tőle és ő természetesen kölcsön is adta. beledobáltam a cucaim és már mentem is a házunk elé. Kis várakozás után Natasha  is odaért és együtt vártuk a kisbuszt. Úgy öt perc után az is megérkezett. Felszálltunk és egymásmellé ültünk a leghátsó sorban. Elővettem a telefonom és a fülesem. Elindítottam a zenelejátszót és szép lassan álomba merültem....
Az út végéig aludtam. Nem is csoda, hisz sokáig nem tudtam elaludni. Natasha ébresztett fel, hogy megérkeztünk. Nagyon szép volt a helyszín. A nap hét ágra sütött és nagyon kellemes szellő fújdogált. A kisbusszal egy parkolóban leparkoltunk és a tánctanár szólt, hogy kövessük őt.

Egyenesen a partra mentünk, ahol meglepő módon tucatnyi ember volt. Nem értettem, hogy mit keresnek ott, hisz ez egy zárt forgatás lesz. Aztán valami fura járművek jöttek oda mellénk és megálltak. Szólt az táncoktató, Cery, hogy szálljunk fel rá. Mikor mindenki rajta volt a fura jármű elindult mi meg végigszántottunk Miami partját. Egy kis zugos helyre értünk, ahol sziklák, homok és víz is volt természetesen. Számos kamera, fényforrás volt ott. Az emberek meg sürögtek-forogtak Ciara körül. Egy nagyon feszes fehér ruha volt rajta, ami nagyon jól állt neki. Minket, táncosokat egy sátorba kísértek ahol megcsinálták a hajunkat, a sminket és megkaptuk a ruhákat. Kis fülkék voltak kialakítva ahol át tudtunk öltözni.