48. rész - Készületek -

Kis idő után hazamentünk. Elköszöntünk egymástól. Megbeszéltük, hogy másnap délután értem jön. Végre elkezdődnek az As Long As You Love Me dal próbái. Már nagyon várom őket. Este hamar elaludtam. Másnap 10 körül ébredtem meg. Akkor is Jazzy-re.

-Szia kis csaj. -másztam ki az ágyból- Te miért nem vagy oviban?

-Beteg vagyok.

-Mi a bajod kicsi? -fogtam meg az arcát-

-Taknyos vagyok. -nevetett-

-Az nem jó... Gyere csináljuk teát. Az majd segít.

-Már csináltam.

-Tényleg? -mentem ki a konyhába. mindenhol tealevél meg cukor- Mit csináltál Jazzy? Anya meg fog haragudni. Gyere gyorsan pakoljunk el.

-Anyu nincs itthon.

-Hát hol van?

-Dolgozik.

-És apa? Ő hol van?

-Ő is dolgozik.

-Ki mondta, hogy beteg vagy Jazzy?

-Hát a doktornéni.

-És ő most hol van?

-A szobámban. Gyere nézd meg. -fogta meg a kezem és berángatott a szobába- Látod? Ott ül a széken. -a sarokban lévő széken ült egy maci doktor jelmezben-

-Jaj Jazzy! Ő nem orvos. Az csak egy bábú. Nem is vagy beteg... Most mit csináljak? Nem hiszem le... Emily ki fog nyírni.

-Akkor most oviba kell mennem?

-Nem tudom Jazzy. Várj egy picit.

És kimentem a nappaliba hátha találok valami levelet a nagy kupi közt. Fogalmam se volt arról, hogy ma én kell Jazzy-t oviba vigyem. Ahogy sejtettem... Egy összegyűrt levelet találtam a cukorhalom közt.

"Szia Sophie! Remélem nem probléma, hogy ma te kell elvidd Jazzy-t oviba... Tudom, hogy ma délután próbára mész, ezért majd én elhozom. Nagyon hálás lennék. Peter csak este megy haza. Valami probléma van a cégnél. Különben ő kellene Jazzy-vel foglalkozzon. Remélem nem gond. Ja és a koszos ruhákat ki kellene mosni. Már előkészítettem őket, ott vannak a mosókonyhában. Köszi. Puszi, és jó szórakozást délután. Szia."

Hát ez jó..! Most mi a fenét csináljak? Jazzy elkésett az oviból. A ruhákat még be se tettem a gépbe. A kupit is el kell takarítsam... Délután meg próba..! Áhh! Sose végzek. Kis gondolkodás után felhívtam Kenny-t.

-Szia Kenny!!

-Szia. Hogy vagy?

-Erre most nincs időm. Figyelj! Sürgősen segítségre van szükségem. Nem tudnál azonnal idejönni?

-Hol vagy Sophie?!

-Itthon vagyok. Emily-éknél. Akkor ide tudsz jönni?

-10 perc és ott vagyok.

-Oké. Siess.

Addig, amíg Kenny-t vártam Jazzy-t felöltöztettem. Egy farmer szoknya, virágos blúz és farmer mellény. Mellé egy fehér harisnya és egy fekete kis cipő.

Mire végeztünk már Kenny is megérkezett. Mondtam neki, hogy Jazzy-t vigye el az oviba. Addig én rendet rakok. Szó nélkül felkapta Jazzy-t és már el is hajtottak. Elővettem a porszívót és nekiestem a nagy kupinak. Viszonylag hamar végeztem. Kenny is hamar visszajött. Segített a ruhák kimosásában. 3 rend ruhát mostunk ki... Aztán meg kiteregettük. Hulla fáradt voltam, mire végeztünk mindennel. A munka végén lehuppantunk a kanapéra. Egy kis limonádé a kézben és pihenés. Fogalmam se volt arról, hogy a délutánt, hogy fogom túlélni... Bele se merek gondolni.
Mire már rendesen kipihentük magunk már ott volt az ideje, hogy készülődjek a próbára. Gyorsan felkaptam egy fehér pólót, egy fekete cicanacit és hozzá egy edzőcipőt. Összefogtam a hajam és már kész is voltam. Kenny is elment. Jazzy még az oviban. Körülbelül 10 perc múlva már Justin is megérkezett. Beszálltunk az autóba és mentünk a próba helyszínére...

49. rész - ...vissza szeretné kapni őt. -

Aznap délután csak próbáltunk és próbáltunk. Késő este értem csak haza. Úgy 11 körül. Tiszta fáradt voltam. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Másnap már déltől próbálunk. Csak 3 napunk volt tökéletesre megtanulni a koreográfiát. Ebből már 1 nap eltelt. Még van kettő, de nem nagyon haladunk... Másnap ugyan az mint előző nap. És a következő nap is. Igaz, hogy élveztem. Nagyon élveztem... Egész végig Justin mellett táncoltam. A videóban is mellette fogok. Már nagyon vártam a forgatást...

Aztán eljött a nap. Reggel korán keltem fel. 5-kor! Összeszedtem magam és már autóztunk is Justin-hoz. Kenny jött értem. Annyira sajnáltam szegényt, hogy ő még hamarabb felkelt. De elmondása szerint már hozzászokott. Justin-hoz érve ő bepakolt a kocsiba és már mentünk is a reptérre. Los Angeles fele vettük az irányt. Ott lesz a forgatás. A nagy nap előtt érkeztünk egy nappal. Így volt egy szabad napunk. Mivel még nem voltam itt Justin elvitt egy kis városnézésre. Persze a rajongók amint tudomást szereztek rólunk körbevettek és moccan se bírtunk. De addig nagyon jól éreztem magam. Kézen fogva sétálgattunk az utcákon. Néha Justin átkarolta a derekam és jó pár csókot adott. Egyszerűen nem tudom megunni. Mindig történik valami más. Valami szokatlan, és ezt úgy imádom...

Délután visszamentünk a szállodánkba. Justin elment lezuhanyozni. Addig én a neten böngészgettem. Találtam is egy cikket rólunk, vagyis Juphin-ról.

¤Dúl a szerelem a Juphin pár közt!

A minap Hollywood tini-álompárja LA-ban tűnt fel. Egyes hírek szerin Justin legújabb dalához, az As Long As You Love Me-hez forgatják a klipet és ezért látogattak el ide. Mások szerint a szerelmes pár csak 'nyaralni'  jött el LA-be. Minden esetre a pár nagyon jól érezte magát. Forró csókok közepette és kézen fogva sétálgattak az utcákon, míg a több 100 rajongó le nem támadta őket egy kép erejéig. Az újdonsült Justin lány jól fogadta a rajongók hadát. Úgy tűnik Justin betartja szavát, miszerint megtanítja kedvesét arra, hogy hogyan kell ezt kezelni. Gratulálunk Bieber tanár úrnak... A múltra visszatekintve úgy látszik Justin már el is felejtette volt szerelmét, Selenát, aki viszont vissza szeretné kapni őt.

Az utolsó mondat váratlanul ért... Selena vissza akarja kapni Justin-t??! Hisz nem is voltak együtt. Színjáték volt az egész 'együtt vagyunk' 'szeretjük egymást' duma! Összezavarodtam. Hirtelen azt se tudtam, hogy akkor most mi van/volt. Mikor Justin kijött a fürdőből megmutattam neki a cikket. Az elején még jó kedve volt, de mikor a végére ért elállt a lélegzete.

-Hogy mi van?! Ezt nem hiszem el..! -akadt ki egy kicsit- Hogy ez milyen egy szánalmas ember. Bár soha az életben nem találkoztam volna vele...

-Justin! Nyugodj meg. Hisz nem történt semmi. Ez csak egy cikk.

-De... Scoo mondta, hogy beszélt Selenával...

-És akkor mi van?

-Az, hogy a karrierje kezd romokba dőlni... Hozzám fordult segítségért.

-Áhh! Értem. Újra azt akarja, hogy játsszátok el azt, amit rég.

-Körülbelül.

-Ezt nem teheted.

-De a barátom Sophie.

-Én komolyan nem értelek...

-Most mit csináltam? -kérdezte Justin-

-Áhh! Semmit. Csak annyit, hogy közlöd velem, hogy újra belemész Selena játékába. Az én véleményem már nem érdekel?!

-De!! Nagyon is. Meg akartam veled beszélni..

-Igazán? És még is mikor? Mikor már azt olvasom az újságban, hogy újra együtt Jelena?

-Nem!

-Justin... Miért csinálod ezt?! Te mondtad, hogy eleged van a színészkedésből. Egy normális kapcsolatra vágysz. Azt mondtad, hogy ez az... Akkor miért csinálod ezt a marhaságot?

-Még nem csinálom... És ezek után már nem is fogom. Ha téged ennyire zavar.

-Már, hogy a fenébe ne zavarna! A pasim a nyilvánosság előtt egy másik lányt szeret. De a színfalak mögött meg egy átlagos táncoslányt. Ez nekem nem megy...

-Komolyan úgy csinálsz, mintha már megtörtént volna az egész..!

-Jó! Inkább hagyjuk! Semmi kedven holnap fáradtan dolgozni. Jó éjt. Szia!
Nem szóltam többet semmit. Bebújtam a takaró alá. Fejemre húztam a takarót és sírtam... Egyszerűen nem hittem el, hogy Justin ezt megpróbálta megtenni. Már nem is szeret?! Már nem is akar velem lenni?! Inkább Selenával lesz, mint velem?! Nem akartam elhinni. Ez nem lehet! Hisz olyan jól megvoltunk. Ő... Ő az... Ő az akit én el... El tudok képzelni magam... Magam mellett... Életem végéig!! Nem teheti ezt meg velem, velünk.
Justin se szólt semmit. Csak azt veszem észre, hogy a takaróját megfogja, meg a párnáját és kimegy a szobából... Hát ez csúcs!! Már most kezdődik! Kezdődik azzal, hogy nem alszik velem. Aztán kimarad éjszakánkét  Később pedig már közli velem, hogy menjek a fenébe, nem érdeklem... Ahogy ebbe belegondoltam rám tört újra a sírógörcs. Nagy nehezen kimásztam a takaró alól és elmentem Justin-t megkeresni. A nappaliban találtam rá, ahogy a takarót csavargatja:
-Mit csinálsz?! -kérdeztem összezavarodva-
-Semmit!
-Justin! Ismerlek!
-Nem tudok aludni. Gondoltam kijövök, hogy ne zavarjalak.
-Én se tudok aludni. -töröltem meg a szemem-
-... Sophie! Én nem akarlak téged bántani. Nem is tudnálak. Utálom, ha veszekszünk...
-Én is. De néha olyan hülyeségeket csinálunk, hogy...
-Hogy másként nem tudjuk megoldani? Próbáljuk meg másként... Figyeljünk már jobban. Utálom, ha kiabálunk. Vagy ha nem alszol velem...
-Nem akarok többet veszekedni! Utálom! -válaszolta Justin-
-Gyere, búj be az ágyba mellém.
És visszamentem a hálóba. Kicsit nyugodtabb voltam, mint az előbb. Justin is visszajött és lefeküdt. Adott egy puszit a homlokomra.
-Jó éjt Sophie!
-Jó éjt Justin!
És már aludtunk is....

50. rész - Forgatás -

Reggel, mikor felkeltem Justin nem volt mellettem. Kimentem a nappaliba, ott se volt. Ahogy a fürdőben, vagy a konyhában. A csarnokba érve összefutottam Scoo-val:

-Jó reggelt Scooter!

-Jó reggelt Sophie.

-Justin-t nem láttad?

-Nem. De jó lenne, ha minél előbb előkerülne. Már a forgatáson kéne lennie. Épp hozzátok indultam, hátha még alszik. De ezek szerint nem.

-Hát nem. Hívd fel!

-Már próbáltam, de nem veszi fel.

-Várj! Megpróbálom én.

Elővettem a telefonom és Justin-t hívtam.....

-Csörög! ... A hangpostája az. Megpróbálom még egyszer.

-Oké!

-Semmi.

-... Veszekedtetek az este?

-Hát! Egy picit összevesztünk... De nem komoly!

-Akkor ezért tűnt el... Hol lehet ez a gyerek?! Min vesztetek össze Sophie?!

-Selena!

-A fenébe!!! -és elrohant-

El nem tudtam képzelni, hogy hová rohan... És egyáltalán hol van Justin?! Visszamentem a szobába, hátha találok valami levelet, hogy hová ment. De nem találtam. Még jó párszor hívtam Justin-t, de nem vette fel egyszer sem. Be pánikholtam! Hol lehet? Mit csinálhat? Mi történhetett vele, hogy nem veszi fel? Ideges voltam... Miattam tűnt el! Hisz ha nem csinálok akkora drámát, akkor nem ment volna el! Lelifteztem a hotel előterébe, hátha ott lesz. De nem volt. Újra beszálltam a liftbe és fel a lakosztályunkhoz. Berohantam a hálóba, hogy felöltözzek, azzal a szándékkal, hogy Justin után megyek. Annak ellenére, hogy fogalmam se volt arról, hogy hol lehet. De amint beléptem a hálóba Justin állt velem szembe.

-Te hol voltál?! A frászt hoztad rám! -öleltem meg-

-Neked is szia!

-Hol voltál? Scoo már keresett.

-Futni voltam szívem. Már az is baj, hogy mozgok?

-Nem, dehogy! De egy levelet írhattál volna.

-Nem volt időm.

-Akkor legalább felvehetted volna a telefonod! Vagy ezerszer hívtalak.

-Uhhh! Tényleg. Észre se vettem. Ne haragudj. -csókolt meg-

-Többet ilyet ne csinálj! Most hívd fel Scotter-t, hogy megvagy!

-Igen anyu!

-Fejezd be! És készülődj! Ma van a forgatás!

-Tudom.

Hamar elkészültünk. Beszálltunk az autóba és már robogtunk is a forgatás helyszínére. Ott még párszor elpróbáltuk a koreográfiát, hogy minden jól menjen. Aztán elkezdődött...

Előbb a táncos jeleneteke vettük fel vagy ezerszer. Nagyon jól éreztem magam. Az előkészületekről nem is beszélve. Számos stylist és sminkes volt, na meg fodrász. A hajam olyan apró amerikai  stílusra megcsinálták. Szépen ki sminkeltek és a ruhám is tök jó volt. Imádom mikor velem foglalkozik ennyi ember. Csak azért, hogy jól nézzek ki. Justin is állandóan ott állt mellettem és figyelte az átváltozást. Mikor kész voltam, mint már említettem nekiláttunk a táncos jeleneteknek. Nagyon jól ment. Nem kis kellett annyiszor felvenni, mint a Boyfriend forgatáson. Aztán, mikor végeztünk az 'én' részemmel tartottunk egy 10 perces szünetet. Ezalatt összerakták a következő forgatás helyszínét. Egy szobát hoztak létre a hangár közepén... Ilyet se látni minden nap. Aztán összefutottunk, én és Justin,  azzal a lánnyal akivel a klipben egy párt alkotnak. Kicsit beszélgettünk, de aztán kezdődött a forgatás. Scoo is ott volt. Egy kicsit dumáltunk, de utána elmentem átöltözni. Nekem és Justin számára egy kis szoba volt berendezve. Ott voltak a ruháim. Gyorsan felkaptam magamra, a sminkem letöröltem. A hajam úgy hagytam ahogy volt. Visszafele elvettem egy palack hideg vizet és azt szürcsölgettem. Nagy vidáman megyek vissza a forgatásra, mikor hirtelen lefagyok...
Nem hittem a szememnek. Egyszerűen hihetetlen volt az amit látok... Totálisan kiborultam... Ez nem lehet, ez nem történhet meg. A kezemben lévő palack kiesett a kezemből és a benne lévő víz Justin-ra esett, aki a lányt csókolgatta és simogatta. Megfordult, de én már ott se voltam. Rohantam a kabátomért:
-Sophie! Várj! Kérlek! -rohant utánam Justin-
-Nem! Eleget láttam!
-De ez csak a forgatás része...
-Igazán? Az, hogy úgy bánsz azzal a lánnyal, mint velem?! -borultam ki-
-Sophie meg tudom magyarázni!
-Nem, nem kell! Hagyj menni!
-De... De mondtam neked, hogy ez lesz. Mármint a forgatáson.
-Nem mondtad! Csak annyit mondtál. hogy nem lesz semmi komoly. De ha neked ez a nem komoly, akkor a kapcsolatunk se az!
-Félreérted. Ez teljesen más. Én szeretlek!
-Eleget hallottam Justin! De azért annyit mondhattál volna, hogy 'figyi, holnap smárolni fogok egy másik lánnyal'!
-Tudod mit... Ha ennyire féltékeny vagy, akkor menj! Nekem dolgoznom kell!
-Ohhh! Szóval neked fontosabb a munka, mint a szerelmi életed... Értem.
-Ne kezdjük előröl! Tudod jól, hogy erről mint gondolok.
-Nekem ebből elegem van... Állandóan én jövök rá utolsóként, hogy mi is van.
-Na jó! Most fejezzük be! Azt mondtad, hogy elmész... Még itt vagy?!
-Most elküldesz? Komolyan?!
-Már nem tudok mit kezdeni veled, de nem is akarok!
-Te akartad. Légy boldog!
-Te is. Szia.
-Szia.
És kisétáltam a hangár elé. Ott fogattam egy Taxi-t és beszálltam.  Zokogva mondtam Emily lakcímét.
Akkor most vége? Már nem vagyunk egy pár? Justin már nem a párom? Ezek jártak a fejemben. Mivel késő este volt, így hideg volt a levegő. Ráadásul az eső is elkezdett esni. Szuper! Így még rosszabb lett a kedvem... Mi az, hogy a munka fontosabb a szerelménél, a volt szerelménél?! Egyszerűen nem bírtam felfogni. De tovább már nem is tudtam ezen gondolkodni... Éles fény sütött a szemembe. Teljesen elvakított. Ráadásul hallani se hallottam semmit, csak egy oltári nagy női sikolyt. Aztán egy nagy bumm és reccsenés...! Hirtelen minden elsötétült....

51. rész - Ébredés -

A következő, amire emlékszem az az volt, hogy piros & fehér villogó fény sérti a szemem. Valaki a nevem mondja, hogy 'Te vagy Sophie Jordan?' Majd azt, hogy 'Minden rendbe jön!' Utána megint minden elsötétült...

Jóval később egy rikítóan fehér szobában ébredtem fel. Klór szag járta át a levegőt. Az unalmas szobában egy nagy csokor rózsa és pár lufi volt. Az ágyammal szembe egy kényelmesnek tűnő bőrfotel, de benne nem volt senki. 

Sőt, az egész szobában csak én voltam, meg egy légy, aki ki akart törti a fehér szobából. Sose adta fel. Állandóan nekirepült az üvegablaknak, hátha talál kiutat, de nem. Aztán egy fehér ruhás nő lépett be a szobába. Gondolom az ápolónő volt, mert amint látta, hogy ébren vagyok a doktort hívta:

-Doktor úr! Dr. Smith! A beteg felébredt!

-Áhh! Remek. Jó napok kívánok. Az én nevem Dr. Smith. Önt, hogy hívják? -lépett be a szobába egy magas és fehér ruhás alak-

-Sophie. Sophie Jordan. -bizonytalankodtam- Mi történt? Hol vagyok?

-Nos, Sophie. Lenne pár kérdésem önhöz. Megkérem, hogy válaszoljon azokra. Majd én is válaszolok az ön kérdésére.  Mikor született?

-1994. 09. 30.

-Hogy hívják az anyukáját?

-Mary. Mary Jordan.

-Remek. Úgy látszik agykárosodást nem szenvedett. Akkor most megnézzük, hogy rendben vannak-e az érzékszervek. -a szemembe világított, meg hasonlók- Akkor most a végtagjait vizsgáljuk meg. Kérem szóljon, hogy ha érez valamit.

-Rendben. -válaszoltam-

Ekkor a bal könyököm megütögeti egy kalapács szerűséggel. Utána a jobb könyököm is. Majd a térdeimhez lépett. Megkopogtatta azokat is, de nem éreztem semmit. Összezavarodva néztem Dr. Smith-re, aki a nővérre nézett.

-Mi a baj?

-Nos. Úgy látszik van egy kis probléma... 3 napja ön balesetet szenvedett. Frontálisan ütközött egy másik autóval. A baleset során kómába került. Eddig nem tudhattuk, hogy érte-e önt valami káros sérülés. Meg kellett várnunk míg felébred. És úgy látszik, hogy az agy komolyabb károsodást nem szenvedett, de deréktól lefele megbénult. Tudom, hogy ez most rosszul hangzik, de ez a probléma megoldható.

-Akkor most nem tudok járni?

-Nem. De tornákkal ezt ki lehet küszöbölni.

-Akkor táncolni se? -akadtam ki. hirtelen könnyekkel telt meg a szemem-

-Kívánja, hogy valakit beküldjek a hozzátartozói közül?

-Kik vannak itt? -kérdeztem szipogva-

-A nővére és családja.

-Őket beküldené?

-Persze.

És az orvos kiment. Pár percre rá jött Emily &Peter. 

-Szia Sophie! Végre felébredtél. -ölelt meg Emily-

-Hogy vagy? -kérdezte Peter-

-Jól vagyok, köszönöm. Csak van egy kis probléma. Mondjuk belegondolva ez egy óriási probléma. -zokogni kezdtem-

-Dr. Smith már elmondta. De meglátod, hogy minden rendbe jön... -adott egy puszit a homlokomra Emily-

-Jazmy?

-Oviban van. 

-És... És Justin?

-Ő is bent volt. Körülbelül fél órája ment el. Ne kérdezd, hogy hová.

-Nem mondott semmit a történtekről?

-Nemigazán... De nagyon magába van zuhanva. Önmagát okolja, hogy miért hagyott elmenni. Miért küldött el. -Emily szavait hallgatva bevillantak az utolsó képek Justin-ról. újra zokogni kezdtem-

-Mikor jön vissza?

-Nem tudom kicsim.

-Anya & apa tudja?

-Igen. Ma repülnek ki hozzád. Holnap délben érnek ide.

-Jaj ne! Apa is?

-Persze. Amikor felhívtam anyáékat, akkor ő vette fel. Gondolhatod, hogy nem neki akartam elmondani ezt a borzalmat... De így sikerült. 

-Hát ez csúcs. Most az arcomba vágja, hogy igaza volt. Hogy valami úgy is történni fog.

-Nem. Nem fogja. Nagyon kétsége volt esve. 

-Ez még nem jelent semmit. -de ekkor a doktor lépett be a szobába-
-Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de Sophie-nak sokat kell pihennie. Megérem önöket, hogy fáradjanak ki a szobából. Majd később visszajöhetnek, ha felébredt.
-Okay. -válaszolta Peter-
-Légy jó csajszi. -köszönt el Emily-
-Sziasztok.
És kimentek a szobából. Hiába, hogy csend volt és nyugalom a szobában, nem tudtam aludni. Tekintetem a légyre szegeztem, aki egyszerűen nem adta fel a küzdelmet.... Milyen kicsi ez a teremtés, mégis úgy küzd azért, hogy újra szabad legyen. Furcsa, de valahogy önmagam jutott eszembe. A doki azt mondta, hogy ezt a bénulást rendbe lehet hozni, tornával. Ha én is úgy fogok küzdeni, mint az a légy, akkor talán lehet esély arra, hogy újra járjak, és ami a legfontosabb, táncoljak. Így vitt ez a gondolat az álomba...

52. rész - Rózsa -

Később arra kelek, hogy valaki az arcom simogatja. Kinyitottam a szemem és Justin állt előttem. Egyből könnybe lábadt a szemem. Annyira sajnáltam, hogy haragban váltunk el. Szinte alig veszekszünk. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy több mint 5 hónap alatt hányszor vitatkoztunk.

-Szia Csipkerózsika. Hogy aludtál?

-Szia Justin. -másztam fel az ágyon- Jól, köszi.

-Jobban vagy már? Hallottam, hogy mi is a helyzet. Nagyon sajnálom. Ha akkor nem engedtelek volna el....

-Fejezd be! -vágtam közbe- Tudom, hogy hová akarsz kilyukadni! Nem a te hibád. A sofőr hibája volt. Nem a tied, felfogtad?

-Tudom Sophie! De akkor is úgy érzem, hogy én vagyok az oka. Én vagyok az oka annak, hogy nem tudsz járni, nem tudsz táncolni. -telt meg könnyel a szeme-

-Fejezd be, jó?! Elég nekem az, hogy haragban váltunk el....

-Tudom, hogy hibáztam. El kellett volna mondanom, hogy mi is lesz pontosan. De nem akartam, hogy amiatt ne szerepelj a videóban. Tudnod kell, hogy én azt akartam, hogy te legyél az a lány. Nem más, te. Mert te tudod csak, hogy mit is akarok. Csak te ismersz ennyire.

-Tényleg el kellett volna mondanod. Tudod, hogy mennyire rosszul esett az, hogy a szemem láttára egy másik lányt csókolgatsz meg ölelgetsz?

-El tudom képzelni.... És tényleg nagyon sajnálom.

-Azt a csokrot te hoztad, igaz?

-Igen, miért?

-Megtennéd, hogy 2 száll rózsát ideadsz?

-Persze. -és odaadta- Miért kell?

-Ez a tied! Addig őrizd meg, amíg szeretsz. Amíg velem akarsz lenni. Amíg csak rám vágysz és senki másra. Addig amíg hű maradsz hozzám. A másik az enyém ugyanezekkel a feltételekkel.

-Ezt nem értem.

-Csak egy száll rózsát kaptál. Csak egy esélyed van.

-... Mindig velem lesz. Örökre megőrzőm! Köszönöm! -és érzékien megcsókolt- Szeretlek. -súgta a fülembe-

-Megtennél még valamit?

-Mit szeretnél?

-Kinyitnád az ablakot? 

-Azonnal. -és amint kinyitotta azt a kis légy azonnal szabad lett. tudtam, hogy Justin segítségével nekem is sikerülni fog újra járni-

-Köszönöm.
-Tudnod kell, hogy nem fogom hagyni, hogy ilyen állapotba maradj. Mindent meg fogok tenni azért, hogy minden olyan legyen, mint rég.
-Tudom. Küzdeni fogok érte...
Kezdtem el sírni. Justin együtt érzett velem. Neki is könnyek szöktek a szemébe. Szorosan fogtuk egymás kezét. Egy pillanatra nem engedtem volna el. Aztán nagy meglepetésre Scooter jött be a szobába, kezében egy nagy lufi és bonbon. Olyan figyelmes. Vele szinte mindenről el tudok beszélni. A legjobb haverom lett. Ráadásul képes arra, hogy a legrosszabb pillanatban is mosolyt csaljon az emberek arcára. Nagyon jó fej.
-Kip-kop!  Remélem nem zavarok fiatalok. -lépett be vidáman-
-Szia Scoo!
-Hogy vagy?
-Fogjuk rá, hogy jól.
-Ezt neked hoztam. Tudom, hogy ez a kedvenced. -kacsintott és átadott egy mogyorós és epres bonbon dobozt-
-Ohh! Köszönöm.
-Ez meg héliummal van töltve.... Csak úgy hozzáteszem. -mondta nevetve-
- :)
-De most Justin-t el kell raboljam. Tudod haver. Koncert.
-El is felejtettem. Figyel Sophie! Ha végzek azonnal jövök vissza hozzád.
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Okay.
Megcsókolt, Scoo-tól elköszöntem és már el is mentek. Most már tényleg egyedül voltam a szobában. Elég félelmetes volt. Egyedül egy fehér szobában, ahol csak a fejem fölött lévő lámpa világít már. Semmi zene, semmi nesz... Elég ijesztő volt.
Kezembe vettem a laptopom és nyomkodni kezdtem. 3 napja nem voltam neten. Ez meg is látszott az üzeneteim számából. Szinte milliónyi üzenetet kaptam Twitter-en & Facebook-on. Pár üzenetre válaszoltam. Aztán az online pletykalapokat látogattam meg. Ledöbbenve olvastam, hogy a médi miket feltételez a balesetemmel kapcsolatban:

"Sophie Jordan balesetet szenvedett! Justin Bieber barátnője a napokban súlyos baleset áldozata lett. Egyes, meg nem erősített információk szerint Sophie elviharzott szerelme forgatásáról, majd egy Taxi-val elhajtott a helyszínről. Az út során pedig frontálisan ütközött egy másik személygépjárművel. Hogy pontosan mi történt Sophie-val azt nem tudni, mert az orvosok nem nyilatkoznak. Justin, pedig azóta nem jelent meg a nyilvánosság előtt..."

"Komába esett Sophie! A 2 napja balesetet szenvedett táncoslány kómába esett. Az orvosok semmi konkrétat nem mondtak arról, hogy mennyire súlyos Sophie állapota, de az elmondottakból következtetve elég súlyos a helyzet. De aggodalomra semmi ok! Sophie, a híresztelésekkel ellentétben nincs életveszélyben!"

És ami a legjobban kiborított az az volt, hogy azt állították az újságok, hogy soha többet nem fogok tudni járni. Leginkább táncolni... De szerencsére a rajongóim kiálltak mellettem. Hittek bennem. Biztattak  hogy ne adjam fel. Minden rendbe jön. Jó tudni, hogy ennyien szeretnek. Példaképüknek tartanak. Írtam is egy Twittet az oldalamra:

"Minden rendben van! Igaz, hogy van egy kis probléma a végtagjaimmal, de rendbe fogok jönni. Nem fogom hagyni, hogy a tánc távozzon az életemből! Küzdeni fogok érte! Köszönöm, hogy ennyien támogattok!"

53. rész - Vele a kórházban -

Már estefele járt, mikor hozták a vacsorámat. Szokásos kórházi kaja volt. Pocsék és ehetetlen. Egy falatot se bírtam enni belőle. Inkább írtam Justin-nak egy sms-t, hogy hozzon valami kaját, ha jön. 

Körülbelül 1 óra múlva valaki kopogott.

-Igen! Gyere be!

-Szia! Itt a felmentősereg. -lépett be a szobába Justin egy zacskó McDonald's menüvel-

-Jaj! Végre. Éhen halok! Isten vagy.

-Tudom. -adott egy puszit a homlokomra- Hogy vagy?

-Egész jól. De add már a kaját. 

-Tessék. Jó étvágyat szívem.

-Köszi. -és nekiláttam a hamburgernek-

-Amúgy tudod, hogy mit találtam ki?

-Ha nem mondod el, akkor nem fogom tudni....

-Ma éjszaka itt fogok aludni veled.

-Tényleg? Ezt lehet?
-Persze.
-De hogyan? Ezen az ágyon ketten nem férünk el. A fotel meg túl kicsi...
-Beszéltem az ügyeletes orvossal. Azt mondta, hogy be lehet hozni egy pótágyat. Szóval, ma itt alszom veled. Jó lesz?
-Nagyon... -majd újra nekiláttam a vacsorámnak. mikor befejeztem így folytattam- Tudod, hogy holnap ki, illetve kik fog meglátogatni?!
-Kicsoda?
-Anya & apa.
-Tényleg?
-Ja. Holnap délben jönnek ide. Justin én félek, hogy mit mond majd apa.
-Ne aggódj. Majd én is beszélek vele. Meglátod, hogy kibékültök. Nem haragudhat rád élete végéig. És az már egy jó pont, hogy eljön és meglátogat olyan messziről.
-Te mindig megnyugtatsz. Köszönöm.
-Szeretlek! Ezért csinálom. Ez a dolgom. Nem szeretem látni, hogy szomorú vagy.
-Aranyos vagy.
És csókolózni kezdtünk. Később a pótágyat is behozták. Szépen megcsinálták azt. De mivel tőlem egy fél méternyire helyezték el, így Justin azt odahúzta közvetlenül mellém, mikor kimentek a nővérek. Egy kisebb táska is volt nála. Abból elővette az alvó cuccát, elvégre alsógatyában itt nem alhat... ;) És nekilátott átöltözni.
-Héé. Te mit csinálsz? -döbbentem le-
-Mit izgulsz? Hisz ennél kevesebb ruhában is láttál már! -kacsintott-
-Én igen, de más nem!
-Nyugi van! Mindjárt végzek.
És már ugrott is be a takaró alá. Hiába, hogy szinte mindenhol csövek voltak szorosan öleltük egymást. Ajkaink egymáséba fonódtak. A szívverésünk a dupláját verte, mint ami a normális. Testünk izzadni kezdett a szenvedélytől. Ha nem lettünk volna a kórházban. Ha nem lettek volna a csövek, akkor talán harmadszorra is megtörtént volna a dolog...

Végül szorosan egymásmellé feküdtünk. Ujjainkat egymáséba fontuk és hallgattuk egymás szuszogását, szívdobbanását. Lassan így aludtunk el mind a ketten.
Reggel Justin telefoncsörgésére keltünk fel. Kellett mennie autogramosztásra. Én is mentem volna vele, de ágyhoz vagyok kötve. Mikor elment két nagy cuppanós, egy Szeretlek és már el is ment.
Izgatottam vártam a délt. Mit fog mondani anya. És apa? Attól féltem, hogy a történtek után nem engedik meg, hogy tovább maradjak New York-ban... Mi lesz, ha haza kell mennem örökre? Mi lesz a jövőmmel? Mi lesz a tánccal? De leginkább mi lesz velünk? Jutin-nal és velem, Juphin-nal? Iszonyatosan féltem. Lassan telt az idő. Alig akart eljönni déli 12 óra. De aztán fél 1-kor valaki kopogott az ajtómon....