129. rész - Happy -

A parkban szabadjára engedtem Angel-t. Úgy szaladgált mintha soha életében nem lett volna szabad. Én a szökőkút mellé ültem és bámultam ki a fejemből. Fél szememmel Angel-t figyeltem, aki közben egy csapat fehér lepke közé keveredett és őket kergette. Aztán a telefonom rezgett a zsebembe. Meg se néztem ki hív csak magam elé bámulva felvettem a telefont és slampos hangos beleszóltam:

-Igen?

-Szia Sophie. -azonnal háromszorosára tágultak ki a pupilláim-

-Szia Justin.

-Am... Szeretnék beszélni veled.

-Mondd.

-Személyesen gondoltam... Hol vagy most?

-Itt vagyok a parkban Angel-el. -válaszoltam-

-Értem... Figyel új 10 perc múlva ott leszek. Hol találkozzunk?

-A szökőkútnál?

-Okay. Ott leszek. Szia.

És már le is tette. Valahogy nem éreztem azt, hogy aggódnom kellene. Tudtam, hogy Justin miről akar majd beszélni, de ennek ellenére magabiztos voltam. Most is kiállok az mellet amit mondtam, nem fog megváltozni a véleményem ezzel a féltékenységi rohammal kapcsolatban. Bár be kell vallani, hogy nagyon jól áll Justin-nak, mikor féltékeny. Ebből is látszik, hogy szeret. Hát én is őt... Remélem meg fogjuk tudni beszélni a dolgokat.

Angel még mindig a pillangókat kergette a pici fekete orrával. Olyan aranyos volt, ahogy a pici lábaira áll, hogy elérje őket és ahogy a falatnyi farkát mozgatta. Megzabálom, olyan aranyos. A legszebb ajándék ő volt, amit valaha is kaptam. 

Úgy 5 perc múlva felhők jelentek meg az eddig kéken sugárzó égen. Enyhe szél támadt, de még elviselhető volt rövidnadrágban és toppban. Aztán azt veszem észre, hogy valaki olyan közel ült hozzám, hogy teljes testével a magán szférámban tartózkodik. Egy szürke kapucnis pulcsi volt rajta. A kapucni a teljes fejét befedte, alatta egy kék póló, aztán lejjebb haladva egy fehér szörfnadrág szerű valami, végül egy Supra cipő. Azonnal a lábán lévő tetkókra figyeltem fel. Egy összetett kéz és alatta rózsasor. Azonnal rájöttem, hogy Justin az.

-Justin? -hajoltam előre-

-Szia Sophie. -fordult felém-

-Minek rejtőzködöl? -húztam össze a szemöldököm-

-Nem akarom, hogy felismerjenek.

-Értem.. És most?

-Aranyosan játszik Angel... Rég láttam.

-Igen rég, de gondolom nem azért jöttél, hogy lásd Angel-t. 

Amint ez kimondtam hirtelen zuhogni kezdett az eső. Olyan váratlanul ért, hogy időm nem volt egy fa alá futni. Angel után kiáltottam, aki pillanatok alatt a lábam előtt ácsorgott. Gyorsan felkaptam és Justin után mentem. Persze, hogy a Ferrari-val jött amibe szinte képtelenség beszállni. Mire odaértem már az ajtót ki is nyitotta nekem. Nagy nehezen beszálltam az autóba, Angel-el a karjaimban. Csurog vizes voltam mire beszálltam. A ruhámból csak úgy csöpögött a víz, a hajamról nem is beszélve. Angel is teljesen átázott. Kicsin múlott, hogy meg ne rázza magát. Azt meg nem akartam, hogy pont Justin autójában... Aztán Justin is bőrig átázva szállt be mellém. Olyan sexy volt, ahogy a tökéletesen beállított haját elmosta az eső és rátapad az arcára egy egy kósza tincs. És ahogy a víz kicsorgott a hajából és tökéletes arcán végigfolyt, az volt maga a gyönyör.

-Jól vagy? -törölte meg az arcát Justin-

-Aha, minden okay. Te?

-Hát azon kívül, hogy az alsógatyámig áztam és rátapad a seggemre, minden okay.

-Jól van, ez a része nem igazán érdekelt, de jó...

-Beszélnünk kell. -vette komolyra a szót-

-Tudom.

-De először gratulálok a jogsidhoz. Ügyes vagy.

-Kösz.. A vizsgáztató gratulál neked is.

-Ezt nem értem.

-Mondtam, hogy jó volt az oktatóm, mire ő mondta, hogy gratulál neki is.

-Jaa... Szóval...

-Szóval?

-Figyelj. Nem igazán tudom mi történt velem délben. Vagyis tudom... Egyszerűen nem akarlak elveszíteni. És mindenkitől óvni próbállak, mert félek, hogy valaki elvesz tőlem. Azt pedig nem élném túl.

-Justin... Tudod, hogy számomra te vagy a legfontosabb, mindennél. Nincs miért, mitől félned. Én mindig veled leszek, bármi is történjen. Nincs az az ok ami miatt elhagynálak.

-De ha még is?

-Ne... Tudom, hogy nincs. Austin se lenne képes rá.... Ráadásul csak ma ismertem meg, be se jön a gyerek.

-Tudom, de akkor is félek. Ez ellen nem tehetek semmit. Nemsokára turné és hosszú ideig megint nem foglak látni.
-Bízz bennem.... Itt foglak várni.
-Nem akarok elmenni, főleg nem nélküled. Amióta az életem része vagy minden más a második helyre csúszott le. Fontosabb vagy mindennél és nem tudom elképzelni egyetlen egy napomat se nélküled.
-Nem is kell.
Aztán Justin a bal kezét az arcomra helyezte és simogatni kezdte azt. Hófehér mosoly ült ki az arcára, majd közeledni kezdett felém. Én is viszonoztam magabiztos mosolyát és közelebb hajoltam hozzá. Aztán végül ajkaink összeforrtak. Nyelvünk keringőt járt egészen addig a pillanatig míg Angel közbe nem avatkozott. Csurog vizes testével hozzám bújt és a hideg teste azonnal a bőrömhöz tapadt. Elég kellemetlen érzés volt...

130. rész - Szeretném ha... -

-Hát ezt nem hiszem el! Angel...

-Hazaviszlek.

-Okay. Köszönöm.

Aztán hazaérve még mindig zuhogott az eső. Justin nem engedte, hogy kiszálljak az autóból, hogy még jobban elázzak.

-Hívd fel Peter-t.

-Minek?

-Szólj, hogy nyissa ki a garázsajtót.

-Ja, okay..... Szia Peter... Kinyitnád a garázsajtót. Itt vagyunk Justin-nal és be szeretnénk állni... Köszi, siess. -és letettem- Mindjárt jön.

-Okay.

Alig 2 perc múlva már nyílt is az ajtó. Justin begurult a fehér  Ferrari-val és gyorsan kipattant az autóból. Azonnal odaszaladt az én felemre és mielőtt ki tudtam volna nyitni az ajtót, Justin már meg is tette helyettem. Nyújtotta a kezét, mire én elengedtem Angel-t, aki azonnal a házba szaladt. Aztán a kezemet Justin puha ujjaira helyeztem, aki óvatosan megfogta és segített kiszállni. Amint két lábbal álltam a földön és közvetlenül Justin elé kerültem, ő mind a két karját derekamra helyezte és megölelt. Fejét a nyakamba fúrta és nagyokat lélegzet. Egyik kezemmel a hajába túrtam a másikkal a hátát simogattam. Nagyon izmos háta lett, ráadásul, most, hogy a ruhái teljesen átáztak a testére tapadt mind, amik tökéletes vonásait szem elé helyezték.

-Szeretlek. -suttogta a fülembe-

-Tudom. -suttogtam- Én is szeretlek.

-De miért suttogunk? 

-Fogalmam nincs. -suttogtam még mindig- Mert vicces.

-Hülye... -emelte fel a fejét-

-Bejössz? Megiszunk valami jó meleget, megszárítkozol és dumálunk.

-Jó.

Szemébe néztem és megcsókoltam. Éreztetni akartam, hogy már nem haragszom rá. Teljes testemmel rá csimpaszkodtam és ajkaimat az övébe fúrtam. Majd megfogtam az egyik kezét és bevezettem a nappaliba. Emily a két picivel épp játszott. Justin a születésük óta nem látta őket.

-Szia Emily. -szólalt meg mögöttem-

-Szia Justin. -jött oda Emily és megölelte- Te aztán jól vigyázol rá. -mutatott rám- Hogy néztek ki? Csurog vizesek vagytok.

-Tudom anyu... -forgattam a szemeimet-

-Menj és öltözz át.

-Okay.... Emily, ne haragudj rám. Bocsánat.

-Ezt most mire?

-A délutáni miatt. Nem kellett volna.

-Semmi baj, csak menj már, még a végén megfázol.

-Peter hol van? -érdeklődtem-

-A konyhában.

-Köszi. Gyere Justin. -és a konyhába mentünk- Figyelj Peter. Nem tudnál kölcsön adni valami ruhát Justin-nak, amíg meg nem száradnak az övéi? 

-Dehogy nem.. Gyere, válogass. -vezette be a szobájukba-

Én is gyorsan a szobámba mentem, ahol Katy tévézett. Amint meglátta, hogy nézek ki, kinevetett. Gondolom elég viccesen nézhettem ki átázott ruhákban, de nem nagyon zavart. Az viszont egy picit igen, hogy kinevetnek. Így hát a levett felsőmet Katy-re dobtam aki azonnal ki is szaladt a szobából nevetve. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és keresgélni kezdtem. Közben levettem a cipőm és a rövidnadrágom is, fázni kezdtem. Dudorászás közepette bebújtam a szekrényembe, hogy találjak valami kényelmeset. Nem igazán hajtottam most a divatra. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy Justin időközben ott állt az ajtóban a Peter-től kapott ruhákban.

-Zavarok? -szólalt meg végül-

-Jézusom! Te mióta állsz ott?

-Pár perce... Segítsek?

-Nem kell köszi, mindjárt megleszek.... Azt hiszem.

-Hadd segítsek. -jött oda Justin és mellém ült- Nem fázol?

-Hogy érted?

-Fehérneműben vagy...

-Ja, nem. Épp azért vettem le a vizes ruháimat mert azokban fáztam.

-Emlékszel mikor először láttalak meg fehérneműben?

-Aha, nagyon ciki volt.

-Nekem. Neked nem.

-Honnan tudod? -fordultam felé-

-Most se vagy zavarban...

-Jó, ez más. Hányszor láttál már fehérneműben.... Nem ez az első eset. De most már segíthetnél keresni valami kényelmes cuccot.

-Már is.  -bújt be ő is a szekrénybe- Ruha jöhet?

-Aha.

-Akkor itt van egy. 

Vett elő egy narancssárga ruhát. A különlegessége, hogy a hátán végig cipzár fut végig. Azt még fel se vettem, még Párizsban vettem, mielőtt kijöttem volna New York-ba.

-Oh, ez jó. Már csak valami jó kis cipő kell... Meg is van!

-Akkor megvagyunk? -állt fel Justin-

-Igen. Már veszem is fel. -magamra húztam a ruhát és felvettem a cipőt-

-Várj. -lépett mögém Justin- A cipzár. 

És óvatosan felhúzta azt. Majd a tükör elé léptem, kibontottam a hajam és gyors megszárítottam...

-Gyere, ülj le. -huppantam le az ágyra-

-Nem megyünk ki?

-Velük akarsz lenni vagy velem? -húztam fel a szemöldököm-

-Természetesen veled. -adott csókot a számra-

-Olyan rossz volt összeveszni...

-Nekem is, és tudod gondolkodtam... Szeretném ha elmennél holnap a próbára.
-Most ez komoly? -lepődtem meg-
-Igen. Szeretném ha elmennél.
-Nem lesz baj?
-Nem.
-Szeretlek te. -szorítottam magamhoz-
-Én is szívem.
-Kopp kopp. -nyitotta ki Emily az ajtót- Zavarok?
-Nem. -válaszolta Justin-
-Nincs kedvetek kijönni és vacsorázni?
-Mi a kaja? -érdeklődtem-
-A kedvenced. Csirke sült krumplival.
-Áhh, imádom.. Megyünk? -néztem rá Justin-ra-
-Aha.
Majd megvacsoráztunk és időközben még az eső is elállt. Telehassal dőltem hátra a széken. Akkora hasam lett, hogy a ruhán át is látszott.
-Megyek lefektetem a piciket. -állt fel az asztaltól Emily-
-Én is segítek. -ment utána Peter-
-Elpakolunk, menjetek csak, meg se kell kérni minket. -kiáltottam utánuk nevetve-
-Segítek, jó? -állt mellém Justin-
-Okay. Köszi.
Egyesével bevittük a tányérokat, a poharakat és az evőeszközöket a konyhába. Közben Katy a fotelban ült és valami rajzfilmet nézett. Mikor végeztünk a pakolással megfogtam Justin kezét és kimentünk a kertbe....

131. rész - Váratlan kérdés -

Nagyon friss volt kinn a levegő. Ahogy kiértem megszívtam magam vele. Élvezet volt számomra eső után kimenni a kertbe, ahol most minden szinte újjászületett. Justin az egyik napozóágyat elővette a sarokból is kivitte a kert közepébe. Leült és intett nekem, hogy üljek én is oda. Justin két lába közé beültem és fejem mellkasára engedtem, pont a korona tetoválására. Aztán ő a karját derekam köré fonta és újait összefonta a hasamon. A még felhős eget bámultuk miközben Justin nagy levegőt vett és megszólalt:

-Jó nagy hasad lett.

-Hahaha, de vicces.

-Tudod, most ahogy láttam az ikreket elgondolkodtam.

-Miről?

-Mi lett volna, ha tényleg terhes vagy... Te mit tettél volna akkor?

-Ez nehéz kérdés, nem tudom. Te?

-Én... Én szeretettel vártam volna őt.

-Ezt most komolyan mondtad? -ültem fel és Justin fele fordultam-

-Igen... Sose akartam 35 évesen apa lenni. Persze ilyen hamar se, de ha már úgy alakult volna akkor miért ne?

-Ezt nem mondtad... Most hülyén érzem magam.

-Mert?

-Nem tudom... Csak azt hittem... -dadogtam- Te tőlem szeretnél...

-Igen.

-N...Na, jó... Ez komoly? -dülledtek ki a szemeim-

-Igen Sophie, komoly. Azt szeretném ha te lennél a gyerekeim anyja. Már látom magam előtt, ahogy a lakás minden szegletét gyereknevetés tölti be. -csillant fel a szeme- Ahogy a karjaidban tartod a harmadik kisbabánkat. Ahogy hazaérve a kicsik a lábamba csimpaszkodnak és alig bírok megmozdulni tőlük. Én így látom a jövőt. Veled és három gyerekkel.

-Hát... -vettem szaporábban a levegőt- Erről sose meséltél nekem.

-Miért, ez változtat valamin?

-Nem, dehogy... Csak ahogy így elmesélted úgy látom, hogy ez túl szép, hogy velem történjen meg. -hajtottam le a fejem-

-Mindenki megérdemli a boldogságot. És bármibe is fog kerülni és meg fogom adni neked.

-Olyan aranyos vagy, hihetetlen, hogy ilyen tökéletes pasim van. -bújtam oda hozzá-

-És... És te hogyan képzelted el a jövőt?

-Áhh, az túl egyszerű a te álmaidhoz.

-De érdekel. Meséld el. -fogta meg a két kezem Justin és tágra nyílt szemekkel várta a mesém kezdetét-

-Tudod... Én mindig is egy nyugodt vidéken szerettem volna élni. Egy szép kis kertes házban, medencével. Mindig arra vágytam, hogy lesz minimum két gyerekem, egy fiú és egy lány. Aztán egy csodálatos férjem, aki támogat és még vénségemre is szeret. -kuncogtam- Lenne egy csodaszép, fehér szőrű kutyánk akit imádnának a gyerekek. Közelben lenne egy tánc-stúdió, ami az enyém lenne. Nyugodtan élném a mindennapjaim.

-És hol?

-Az mindegy... Csak együtt legyek azokkal akiket szeretek. 

-Szép tervek... És én hol lennék?

-Te..? Te lennél a.... A csodás férj.

- .... -Justin gondolataiba merült-

-Mi az? Valami baj van?

-Sophie. Ígérj meg valamit.

-Micsodát?

-... Ha 21 leszel hozzám jössz. 

Amikor ezt kimondta megakadt a levegő a torkomban. Szóhoz nem jutottam, csak kerek szemekkel bámultam rá és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Hihetetlen volt számomra, hogy 18 vagyok, kevesebb mint egy hónap múlva pedig 19 és már most megkérték a kezem, gyakorlatilag. Azt se tudtam, mit csináljak, nem is tudtam. Olyan érzés uralkodott el a testemen, mintha lebénultam volna. Moccanni se bírtam csak fogtam Justin kezét és a szemét bámultam. Próbáltam rendbe szedni magam és kinyögni valamit. Már szólásra is nyitottam a szám de egy árva hang nem hagyta el azt. Ekkor Justin felállt a napozóágyból, már azt hittem elege lett belőlem és elmegy. De tévedtem, továbbra is fogta a kezem, majd a következő pillanatban letérdelt elém a vizes fűbe.

-Sophie Jordan, hozzám jössz?

Így konkrétan a kérdés még jobban sokkolt. A levegőt gyorsabban kezdtem el kapkodni, szívem többszörösére gyorsult, arcom kifehéredett és kezem reszketni kezdett. Olyan érzés volt, hogy a sokktól mindjárt felrobbanok, ha valami nem fog történni. A szemem ide-oda kezdett járni és lábam fel alá járt miközben Justin még mindig a válaszomra  vár. Ez a pár másodperc számomra egy örökkévalóságnak ért fel. Úgy éreztem, hogy már eltelt jó pár perc, de nem. Alig telt el 15 másodperc a kérdés feltétele óta.

Teljesen összezavarodtam.... Még délben vitáztunk, aztán megbeszéltük a dolgokat és most itt térdel előttem életem férfija és a válaszomra vár. Nem akármilyen kérdésre. Egy egész életet befolyásoló döntés előtt álok, amit összezavarodva igen csak nehéz meghozni.

Ha úgy vesszük csak két válaszadási lehetőségem van. Igen, nem. Ha igent mondok, akkor én lennék a világon a legboldogabb. Biztos lehetnék abba, hogy a magánéletem sínbe került és innen már csak jó jöhet. Életem végéig együtt lehetnék, korlátok nélkül azzal az emberrel, akit mindnél jobban szeretek. Akiért bármire képes lennék, hogy boldog legyen. Viszont ennek a válasznak van árny oldala is... Nem érzem azt, hogy fel lennék készülve egy ilyen fontos döntés meghozatalára.
És mi van ha nemet mondok. 100%, hogy Justin-t megsérteném vele. Ismerem, nagyon érzékeny a szerelem területén. És ha valaki egy picit is megbántja nagyon a szívére veszi. Nagyon érzelgős, bár ezt nem mutatja senkinek, csak én ismerem ezt a gyenge oldalát... És mi van, ha időt kérek? Megvárjuk azt az időt, míg 'benő a fejünk lágya' és akkor hozzuk meg ezt a döntést. Bár akkor ki tudja mi fog történni...
De másik lehetőségnél se lehet tudni, hogy mi lesz a jövőben....
Ez mint másodpercek alatt futott végig bennem. Már vagy 20 másodperce állok Justin előtt, mikor úgy döntöttem elmondom, a döntésem...

132. rész - Mondhatni, átlagos nap -

És meghoztam az újabb részt... Hát ez se lett kilométer hosszúságú, szóval előre is bocsánat.
Meglepő lesz, mert Sophie nem fog válaszolni semmit. :) De olvass és rájössz miről dumálok. 
Komizz ha tetszik, köszi! ♥



Már mondtam volna a válaszom, mikor Justin hirtelen felpattant és helyettem kezdett el beszélni:

-Figyel! Tudom, hogy váratlan, meglepő és hihetetlen ez a kérdés. Számomra is az. Délben mikor a találkozóra mentem nem gondoltam egyáltalán arra, hogy ma este felteszem ezt a fontos kérdést... Meglepő, vagy nem számomra is hihetetlen...

-Komolyan? -ráncoltam össze a szemöldököm-

-Igen. engem is váratlanul ért, hogy még is megkérdeztem.... Tudom, hogy fiatalok vagyunk, nagyon... De én szeretlek és mással nem tudom elképzelni a jövőm. És ahogy itt elmondtad a jövőképed... Végül kiböktem.

-Hát... Ööö... -dadogtam össze vissza-

-Figyelj... Nem kell most azonnal válaszolnod. -na, itt egy kicsit megkönnyebbültem- Látom rajtad, hogy össze vagy zavarodva. Meg is értem, én is szét lennék esve. Csak egyet kérek, gondolkodj el és amint van biztos válaszod szólj. Rendben?

-O.. Okay.

-Szeretlek Sophie.

-Én is szeretlek. -majd szorosan hozzábújtam és férfias illatával megtöltöttem tüdőm minden szegletét-

-Most mennem kell.

-Rendben, kikísérlek.

És az ajtóig kísértem. Ott szerelmesek módjára elbúcsúztunk. Justin az autót kihozta a garázsból, majd elhajtott.
Én gyorsan átöltöztem és bebújtam az ágyba. Felléptem Twitter-re és szerencsére fenn volt Nathy & David is. Így szóltam nekik a vakrandit illetően. Jó hír volt számomra, hogy mind a ketten nagyon várták. Bár David egy picit húzkodott, de végül belement. Viszont ha megtudja, hogy Natasha az a lány, akkor ki fog ugrani a bőréből. Aztán kicsit váratlanul ért, mikor Austin írt rám:
-Szia Sophie. ☺
-Szia Austin. Mizu?
-Semmi különös... Figyelj, akkor holnap ugye tudsz jönni?
-Igen, hol lesz a próba?
-A Canal street-en.
-Aha, és az hol van?
- :) Jó akkor tudod mit... Érted megyek, mikor végzel?
-Hát... Úgy 4 körül.
-Okay, akkorra oda megyek.
-Rendben, köszi... Most megyek aludni, holnap nehéz napom lesz.
-Ja, okay. Jó éjszakát. Szia.
-Szia. -köszöntem el és gyorsan kiléptem, nehogy valaki még rám írjon, nem bírok tovább fenn maradni-

  ~~~~~

Reggel boldogan keltem fel. Végre én vezetek a stúdióba. Alig vártam, hogy a vörös autómmal leparkoljak az épület előtt. Gyorsan megreggeliztem, megfürödtem és felvettem a kikészített ruhámat. Imádom ezt a ruhát, olyan könnyed és laza. És nagyon kényelmes viselet. A saruról nem is beszélve, szeretem ha ilyen 'szavad' a lábam. A hajam megszárítottam és egy kevés hullámos, kósza fürtöt csináltam bele. Sminket nem tettem fel, úgy is leizzadom a tánc alatt. Beledobáltam a sporttáskámba a táncos cuccaim. Még mindig hordom a csuklóvédőd, még mindig nem gyógyultak be a vágások hegei.... Aztán egy mély ülepű gatya, fehér topp, sportcipő, innivaló meg szendvics. Ennyi az összes ami kell. Elköszöntem az épp akkor felkelt Emily-től & Katy-től. Peter már el is ment. Izgultam, hogy ezúttal én vezetek de Nathy jött velem.
Nem sokkal később az indulás után már le is voltunk parkolva. Átöltöztünk és már ment is a gyakorlás. Egy viszonylag nagyobb szabású esemény van közelgőben a stúdióban. Az egyik illatmárka felkérte a stúdiót, hogy válasszák ki a legjobb 25 táncosukat. A parfüm reklámjában ugyan is az a 25 emberke fog szerepelni. Ráadásul a mai napon közlik az oktatók, hogy kiket választottak. Ez egy nagy szabású munka lenne, amiért persze jó sok pénzt is kapnánk. Jól jönne, mert szeretnék egy kis bulit szervezni. Ugyan is Justin & én nemsokára egy évesek leszünk és ezt meg kell ünnepelni. ♥
Szóval ezerrel ment a munka a stúdióban. Mindenki beleadott mindent, a nap végére közölték a hírt. A stúdióban a táncosok csoportokra vannak osztva. Összesen 6 csoport van, szóval 4 ember kell minimum minden csoportból.
Cery, a tánc oktatónk végül megállította a zenét és elkezdte sorolni a 4 ember nevét. Mikor már a harmadikat is elárulta izgulni kezdtem. Vajon én leszek az vagy nem?
-És akkor a negyedik emberünk az nem más mint Cary.
Lesújtott ez a hír. Jó Cary nagyon jó táncos, meg is érdemli, de én is nagyon szerettem volna benne lenni a kampányban. Kicsit elszomorodtam, reggel úgy érzetem hogy ezen a napon minden össze fog jönni. De nem sikerült, ez egy kicsit fájt. Majd Cery így folytatta:
-Mint tudjátok 25 embert kell kiválasztani. 6 csoport van és mindegyikből kiválasztottunk négyet. Viszont akkor még kell egy ember... A többi tanárral úgy döntöttünk, hogy ebből a csoportból választjuk ki az az egyet. -egy kicsit felcsillant a remény, hogy talán még is én lehetek- Ő pedig nem más, mint.... Sophie. Gratulálok... A kiválasztott emberek holnap oktatás után a 12-es terembe gyülekezzenek. Köszönöm a mai munkátokat is, holnap találkozunk.
Nagyon boldog voltam, hogy végül bekerültem, viszont azt sajnáltam, hogy a Nathy nem. Kicsit le volt hangolva.
-Figyelj Nathy! Gondolj arra, hogy legközelebb tarolni fogsz. Nem szomorkodj már.
-De nem megy, annyira szerettem volna bekerülni...
-Tudom, de most ne erre gondolj.... Este randi!
-Uhh, tényleg. Akkor este átjössz?
-Aha, viszek egy-két ruhát, hogy a legjobb formádat hozd.
-Köszi... -ölet át- Olyan jó barátnő vagy.
-Te is, imádlak.
-Akkor mész Austin próbájára? -húzta fel a szemöldökét-
-Aha. Justin is belegyezett így nem érzem rosszul magam... Annyira.
-Rendben, akkor minden okay köztetek?
-Igen... Bár tegnap egy elég váratlan kérdést szegezett nekem Justin.
-Mit?!
-Majd elmondom, most mennem kell.
-És hol lesz a próba?
-Fogalmam sincs. Értem jön Austin.
-Komolyan. Az jó. -válaszolt Nathy-
-De akkor megkérhetlek arra, hogy vidd haza az autómat? -nyújtottam át a slusszkulcsom-
-Persze, mit gondoltál? Hogy taxizom? -vette el azt-
-Dehogy! És köszi. -öleltem át-
-Na, menj. Aztán mesélj.
-Rendben. Szia!
Rohantam ki a stúdióból a parkolóba, ahol Autsin már várt...

133. rész - A próba -

-Szia. -libbentem elé-

-Szia. De jó kedve van valakinek.

-Igen, munkát kaptam, amit nagyon szerettem volna.

-Gratulálok... Mehetünk?

-Aha, de hátulra bedobhatom a cuccom? -húztam fel a szemöldököm-

-Persze. -és már nyitotta is ki az ajtó Austin- Parancsolj. -és már dobtam is be a tánc cuccaim. a kis kézi táskám kezembe vettem és az anyós ülés fele vettem az utat- Várj segítek!

Rohant oda Austin és udvariasan kinyitotta az ajtót. Óvatosan beszálltam, hogy még véletlenül se villantsak a ruhámban. Ez sikerül, aztán ő is beült a vezető ülésbe és már mentünk is a Canal Street-re. Útközben dumálgattunk pár dologról. Köztük a ma kapott munkámról is. Büszkén meséltem, hogy milyen jól sikerült és, hogy alig várom a melót.

-És olvastam, hogy sikerült a jogsi. Ügyes. -vágott közbe Austin-

-Nos, igen... Bár eléggé izgultam.

-Azt meghiszem... Én majd beszartam mikor én csináltam.

-Te mikor csináltad meg? -érdeklődtem-

-Pár hónapja.

-Na, az szép. Akkor már mehetsz a városhatáron kívül is.

-Bizony.

Egész a próba helyszínéig beszéltünk. Meglepett, hogy mennyire közvetlen és barátkozó típus. Jó érzés volt vele beszélni. Érdeklődéssel hallgatta végig minden mondatom ami nagyon tetszett.

A próba helyszínén az épület háta mögött parkoltunk le a fekete BMW x6-tal. Nagyon jó autó, nagyon tetszik. Ráadásul tök kényelmes benne utazni és magasabban is van a felfüggesztése mint a normál autónak. Ez a tipikus 'menő vagyok' típusú srácok autói. Megdöbbentem mikor Austin-t láttam ebből kiszállni mert mellé nem ekkora autót képzeltem el... Mindegy is szerintem. A hátsó ajtón mentünk be és ahogy beértünk a nagy terembe meglepődtem, hogy csak ennyi ember van a próbán. Igaz, hogy Austin mondta, hogy nincs túl sok táncos a videóban, de ennyire kevés... Aztán kiderült, hogy ezek a táncosok csak azok, akiket kiválogattak a meghallgatáson. Sőt annyira mázlisták a srácok, hogy Austin koncertjeire is ők mennek a többivel együtt. Csak nekik is be kell tanulni a többi dal koreográfiáját.

Aztán elkezdődött a bemelegítés. Közben megismerkedtem Austin tánctanárával. Csak úgy hívták a többiek, hogy Mr. X. Az igazi nevét nem is árulta el nekem se.

-Csak nem Sophie Jordan-ről beszéltél nekem? -jött oda hozzánk Mr. X  a bemelegítés után-

-De-de. -húzta szélesre a száját Austin-

-Nos, hát örülök, hogy végre személyesen is találkozhatom veled. -nyújtotta a kezét- Mr. X vagyok.

-Én is örvendek, Sophie.

-Szóval te vagy az aki kicsinálta Sebastian Lauen-t? -nevetett-

-Az azért erős túlzás, de igen.

-Gratulálok. Nagy szélhámos volt a szakmában, végre oda került ahová való.

-Na, az engem aztán igazán nem érdekel... Csak azt kapta amit érdemelt. -Sebastian bíróság elé került és el is ítélték csalás vádjával másfél évre-

-Kezdjük a próbát! -csapta össze a két kezét Mr. X-
Pár másodpercen belül már dübörgött is a hangfalakból a zene, amire Austin énekelt és közben táncolt. A srácok majdnem az egész próbából viccet csináltak. Össze vissza marháskodtak, ami kívülállóként elég időpocsékolásnak tűnt. Persze értem, hogy egy hullámhosszra kell kerüljenek a táncosok úgy a koreográfussal, mint Austin-nal. Hisz a színpadon szinte egy emberként kell majd megmozduljanak.

A próba felénél lehettünk mikor kimentem és felhívtam Justin-t. Tudni akartam, hogy a tegnap este történtek után minden rendben van-e.
-Szia!! -szólt bele vidám hangon Justin-
-Szia. Hallom jó kedved van. Mi történt?
-Semmi extra, a srácok meghülyültek.... Veled mizu? Már a próbán vagy?
-Igen, csak kijöttem levegőzni és felhívtalak. Tudni akartam, hogy minden okay.
-Persze, miét ne lenne az?
-A történtek után...
-Miden okay. Mikor lesz vége a próbának?
-Hát... Nem igazán tudom. De úgy fél óra múlva nekem mennem kell. Natasha már tuti lerágta az összes körmét.
-Uhh, tényleg. Ma lesz a randi.
-Bizony... És megígértem neki, hogy átmegyek segíteni.
-Majd szorítok nekik.
-Okay. Megmondom.
-Most mennem kell szívem. Majd este beszélünk.
-Átjössz?
-Nem hiszem, nem lesz rá időm. Tudod nemsokára turné és arra készülünk.
-Aha, okay. Szeretlek, szia.
-Én is téged Sophie, szia.
És már ki is nyomta a telefont. Gyorsan elraktam az enyém és siettem vissza a próbára. Útközben Austin-nal futottam össze aki a hasát fogva szaladt ki a teremből:
-Mi van?
-Hát... Nem bírom... Nem bírom tovább. -nyögte ki végül a röhögéstől fulladozva-
-Aha, figyelj. Még meddig tart a próba?
-Miért? -egyenesedett ki és próbálta összeszedni magát-
-Mert úgy fél óra múlva el kell mennem. Fontos dolgom van.
-Ja, hát még úgy 10-15 perc és vége. Legalább is remélem, nem bírnám tovább.
-Most a 'kemény' munkára gondolsz, vagy a marhaságokra?
-Utóbbi. Na, de menjünk. Gyors lezavarjuk és akkor hazaviszlek.
-Oh, köszi. -és visszamentünk a táncterembe, ahol mindenki esett kelt a röhögéstől- De jó, hogy mindenkinek ilyen jó a kedve. Ez valami vírus?
-Hogy érted? -jött oda az egyik táncos-
-Most beszéltem telefonon a barátommal és az is ezt csinálja....
-Fogalmam nincs..
-Lehet, hogy valami van a levegőben... -nevette el magát Austin-
-Okay srácok! -szólt közbe Mr. X- Folytassuk! Bírjátok ki még 10 percig!
És azonnal beállt mindenki a helyére és minden ment tovább a maga útján. A próba végén Austin, ahogy ígérte hazavitt és leparkolt a ház előtt.
-Kösz, hogy hazahoztál.
-Nincs mit. Remélem jól érezted magad.
-Aha. -mondhatjuk igen...- Na, megyek. A barátnőm már biztos vár.
-Okay, szia!
-Szia.

134. rész - A randi -

Kiszálltam az autóból és már rohantam is be a házba. Kicsit késésben voltam így a szekrényemből kivettem az előre kiválasztott ruhákat és már szaladtam is Natasha-hoz. Lihegve értem a házuk elé, ahol kopogtam. Idegesen nyitott ajtót Nathy aki azonnal be is húzott a házba. Egyenesen a szobába rángatott és közben arról beszélt, hogy azt hitte oda se érek, már nagyon izgul meg hasonló szövegek.

-Nyugodj meg Nathy. Itt vagyok. Gyorsan kiválasztjuk a ruhát, megcsinálom a sminked, a hajad és már megyünk is. -próbáltam nyugtatni-

-Okay. 

És az odavitt ruhákból kezdtünk válogatni.  Két barna és egy türkizkék ruhát vittem neki. A barnákat azonnal le is szavazta. Az egyiknek nem tetszett az eleje, a másikat meg túl rövidnek titulálta. De szerencsére a harmadik szettbe azonnal beleszeretett. Volt hozzá egy kis cuki fehér kézitáska és olyan gyűrű, rózsával mint a ruha színe. Ehhez már csak cipőt kellet választanunk. Hát itt volt egy kis vitánk. Nathy nem szeret magassarkúban lenni, pedig elég pici növésű. Ráadásul ehhez a ruhához az passzol a legjobban. Így nagy nehezen, de végül sikerrel rábeszéltem egy fehér magassarkúra. Nagyon jól nézett ki az összhatás! A ruha tökéletesen állt rajta, ahogy a cipő és a gyűrű nagyon passzolt ehhez a szetthez. Aztán leült a tükör elé, én meg nekiestem a hajának. 

Valami egyszerűt akartam, amiről nem az sugárzik, hogy tele van lakkal meg mindenféle hajkencével. Így csak lazán kifésültem és a hajsütő vassal laza hullámokat csináltam bele. Egy kevés lakkal azért lefújtam a fényesség és a jobb tartósság miatt. Sminket se vittem túlzásba. Egy testszínű, folyékony alapozó, púder, átlátszó szájfény és egy kis szempilla spirál. Tökre úgy nézett ki mint akin egy gramm smink sincs. Büszke voltam arra, hogy milyen jó munkát végeztem, akár ez is lehetne a másodállásom... :)

-Kész vagy. -fordítottam a tükör elé Natasha-t, aki elámult, hogy milyen jól néz ki-

-Úr isten...! Ez elképesztően jól néz ki.. Köszi Sophie. -ölelt át-

-Okay, de most menjünk! Van fél óránk, hogy odaérjünk.

-Sikerülni fog?

-Bízd rám. Ismerem már NewYork-ot. És egy kis késés nem a világ vége lesz.

-És ha elmegy addig David?

-Nem fog. Előtte úgy is felhív... Na, de menjünk. Míg leérsz a lépcsőn idejövök a ház elé az autóval.

És már szaladtam is le a lépcsőn az autómhoz. Gyors bepattantam és már mentem is Natasha elé. Óvatosan odatipegett az autó mellé és beszállt. Nem akartam, hogy a szél tönkretegye a csodás munkám így azonnal lecsuktam az autó tetejét, aztán irány a Murch Enter étterem. Hétre volt asztalfoglalásuk David-éknek. Így sietnem kellett, de szerencsére nem volt forgalom és idő előtt 5 perccel odaértünk. 

-Sok sikert csajszi. Csak ügyesen. -öleltem át az étterem előtt-

-Köszi. És a ruhát, a sminket meg mindet..- Nagyon jó barátnő vagy.

-Okay, okay. Most menj, mielőtt elmegy.

-Rendben. -és kiszállt az autóból-

-Kéz és lábtörést!

-Szia! -köszönt el és magabiztosan bement az étterembe-

Én totál kifáradtam ebben a rohanásban. Lenyitottam a tetőt, beindítottam az autót, betettem a lejátszóba egy nagyon jó kis számot és elindultam...

A nap is lassan már lemenőben volt. Isteni volt az úton egyedül autókázni és közben a szél lobogtatja a hajam. Ráadásul a háttérben ilyen laza és könnyed dal szólt. Olyan rég vágytam erre az érzésre. Végre szabadnak érzem magam, és ha megjön a végleges jogsim akkor elmehetek bárhová az országban... Alig vártam, hogy az a pillanat is eljöjjön. Olyan jól alakul most az életem. Minden rendben van és ettől boldog vagyok... De mindig eszembe jut, hogy amikor valahogy így érzem magam mindig beüt a mennykő. Sose tudom sokáig élvezni ezt a pillanatot, mindig elrontja valami. Mindig elrontotta valami a kedvem. Vagy Greg, vagy a balesetem, vagy Sebastian. Sose voltam igazán önfeledten boldog. És valahogy úgy érzem, hogy most se vagyok az... Justin 2 nap múlva turnéra indul és fogalmam sincs, hogy mikor fogom látni őt újra...

De ez a szomorú pillanat egy másodperc alatt kirepült a fejemből mikor hazaérve leparkoltam az autót és bementem a házba...

Nevetés és önfeledt beszélgetés töltötte meg a ház minden kis szegletét. Kíváncsian haladtam a ház belseje fele, míg végül a nappaliba nem értem. Peter szülei ültek a kanapén Emily & Peter mellett, Katy a fotelban Angel-el a karjaiban. A két pici meg Emily mellett egy kis ágyban pihent. Az egészből nem értettem semmit. Pezsgőspoharak voltak az asztalon és finomabbnál finomabb sütik. 

Elsőre nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy Justin beszélt nekik a tegnap este történtekről és, hogy újra fel akarja tenni a kérdést. Hogy csak kifogás volt az, hogy nem tud ma este átjönni, de most még is itt van és a szobában vár a megfelelő pillanatra, hogy előjöjjön. Az ütő állt meg bennem, hogy nem tudtam mi van. A tekintetemmel minden apró mozgást figyeltem, hogy mikor és honnan lép elő Justin. Míg égül Petre szólalt meg:

-Sophie! Végre hazajöttél, nem tudtunk megvárni a hírrel. Sajnálom.

-Miről van szó? -ültem le kicsit félve az egyik fotelba, Katy mellé-

-Elénk tárult egy óriási nagy lehetőség, és ezt neked köszönhetjük. -folytatta Emily-

-Nem értem miről van szó... Milyen lehetőség, mit tettem én?

-Már vagy milliószor hívtunk, de biztos le vagy halkítva. -a telefonom után kutattam a táskámban és lám vagy egy csomó nem fogadott hívásom-

-Azt látom. 18 nem fogadott hívás... Mi volt ennyire fontos? -néztem fel Emily-re & Peter-re-

-Nos, ez akkor kezdődött, mikor Katy után mentem a játszótérre. Tudod, ott a sarkon. -kezdett neki Emily- Hazafele jövet egy ismeretlen férfi megszólított és leállított az utcán. Elmondta, hogy honnan jött és, hogy mit szeretne. Mikor elmondta nem hittem a fülemnek. Azt hittem csak képzelődök, hogy ez csak álom. Egy csodaszép álom, nem akartam elhinni, hogy ez velünk történik. Megkérdeztem, hogy honnan ismer minket. Elmondta, hogy látott egy fotót rólad és Katy-ről...

-Okay, de ki volt az a pali?! -vágtam közbe- Azt se tudom miről beszélsz... Kifejtenéd kérlek?