114. rész - Molly & Jack -

Justin & Katy & én idegesen járkáltunk fel s alá. Míg nem az egyik nővér jött ki a szülőszobából és azt mondta, hogy be kell nekem is mennem. Köpni, nyelni nem tudtam. Mi van? Hogy legyek benn a szülésnél?! De mire észbe kaptam már rajtam is volt a zöld köpeny és a hajháló és már benn is voltam a szülőszobában. Emily egy fura ágyon feküdt, lábai pedig egy-egy párnázott állványon pihentek. Zöld lepedővel volt eltakarva a kérdéses terület. Még jó, mert nem vagyok kíváncsi a nővérem azon területére. Peter a fal mellett elhelyezett széken ült hófehéren és levegő után kapkodott. Pánikrohamot kapott gondolom. Egy nővér Emily mellé kísért, aki azonnal megragadta a kezem. Mondta, hogy nézzem a monitort és szóljak, ha jön a fájás... Mi van? Azt se tudtam, hogy melyik monitort kellene nézni. Arról sem volt fogalmam, hogy honnan a fenéből tudjam, hogy fájás jön. Aztán az egyik monitoron hirtelen nagy kilengést vettem észre és utána pár másodperce rá Emily torkaszakadtából ordított. Meg is van, hogy mit kell nézni. Jött jó pár fájás  egymás után, míg nem egyszer az orvos annyit mondd:
-Már kitágult egészen. Nyomjon amikor szólok.
-Lélegezzen mélyeket. -utasította egy nővér Emily-t-
Aztán az orvos szólt és Emily nyomott amilyen erősen csak tudta. Még vagy 3 nyomás és egy síró hang töltötte ki a szobát. Azonnal elvágták a köldökzsinórt és egy kis fekhelyre tették. De mivel Emily ikreket várt, ezért még egyszer átesett ezen az egészen. Szintén két-három nyomás és egy újabb sírós hang. Neki is elvágták a köldökzsinórját és a testvére mellél fektették. Közben Peter is helyrejött és átvettem a helyem. Pont mikor vége lett mindennek... Hamarabb nem jöhetett volna rendbe. A piciket láttam ahogy átviszik egy szomszédos szobába kivizsgálásra. Mivel rám ár nem volt szükség így kimentem a szülőszobából. Azonnal Justin aggódó tekintetével találtam magam szembe. Én csak elmosolyodtam és a karjaiba borultam. 
-Megszülettek, és mind a kettő azonnal felsírt...
-Ennek örülök. -szorított magához még jobban Justin-
-Sophie!! -rángatta meg Katy a köpenyt- Mi az a szülés?
-Hát... -azonnal Justin-ra néztem-
-Nem tőlem kérdezte. -mentegetőzött-
-Tudod Katy... Eddig a mami pocijában volt a két testvéred.
-Igen tudom. Éreztem mikor játszottak ott benn és a mami hasa mozgott.
-Igen. Szóval most úgy döntöttek, hogy eljönnek hozzánk és itt maradnak. Szóval kibújtak a mami hasából. Ez a szülés. Érted?
-Igen.. De most hol vannak? Játszani akarok velük.
-Tudod Katy... Ők még nagyon picik. Nem tudnak még beszélni, járni.
-Majd én megtanítom őket.
-Helyes. És azt is tudd, hogy a mama most nagyon fáradt lesz. Sok segítségre lesz szüksége. Segítünk majd neki?
-Igen.
És ebben a pillanatban Emily & Peter is kijött a szobából. Katy azonnal odarohant hozzájuk és elment velük mert benn tartják Emily-t megfigyelésre. Justin-nal ketten maradtunk a folyosón. Levettem a köpenyt és az egyik székre tettem. Elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.
-Kit hívsz? -kérdezte Justin-
-Anyáékat. Ők még nem is tudnak semmit... Szia anya!
-Szia kicsim. Hogy vagy?
-Jól vagyok köszi... Te?
-Én is jól vagyok, köszönöm. 
-Igazából azért hívtalak, hogy elmondjam a kórházban vagyunk.
-Istenem! Miért? Valami baj van? -kezdett aggódni anya-
-Dehogy... Csak tudod Emily terhes volt....
-Megszülettek a picik?!
-Igen, és képzeld én is benn voltam.
-Igazán?! Jaj de jó. Add át üdvözletem nekik... Milyen nevet választottak?
-Nem tudom, de szerintem még semmit.
-Jól van. Menj és segíts neki amiben csak tudsz. Biztos nagyon kimerült.
-Okay. Majd még felhívlak. 
-Jól van kicsim. Köszi, hogy hívtál.
-Puszi és aput is. Szia.
-Szia.
Aztán Justin & én megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk be a már szorgosan beszélgető Peter-ékhez. Ahogy halottam a neveken töprengenek. Aztán pár perc múlva a kicsiket is behozták. Az egyik rózsaszín, a másik kék takaróba volt bugyolálva. Olyan aranyosak voltak. Meg lehetett volna zabálni őket. Azonnal az ujjuk köré csavarták az összes bent lévő embert. Muszáj volt készítenem róluk egy képet. Így újra elővettem a telefonom és kattintottam pár képet.
Úgy döntöttem, hogy az egyiket feltöltöm a Twitter-re. Muszáj megosztanom a nagyvilággal ezeket a gyönyörűségeket.

"Életünkbe betoppant két kis angyal! Hát nem zabálni valóak? Alig várom, hogy a karjaimban tartsam őket... Isten hozott titeket csöppségek!"


Még gyönyörködtünk az új jövevényekben egy kicsit, mikor Emily & Peter meghozott egy döntést. A két pici nevét illetően.
A lány lett Molly Khamton Jordan. Gyönyörű kék szemei voltak és barna hajszálai. Molly 2,6 kilogrammal jött világra és 30 cm-en.
A fiú pedig Jack Khamton Jordan nevet viselte. Jack 2,3 kilogrammal, 31 cm-en született és szintén barna hajú. A szeme pedig sötét barna.
Nagyon aranyos volt mind a két csöppség. Kis idő után Katy nagyon elfáradt. Peter mondta, hogy vigyem haza, ő marad Emily-vel az éjjel. Így, hát Justin vitt minket haza.
Otthon azon tanakodtunk, hogy mit csináljak vacsorára, mert nagyon éhesek voltunk.
-Sophie! Sajnos nekem mennem kell. Nem tudok maradni vacsorára. -ölelt át Justin a konyhában- Sajnálom.
-Semmi baj. Majd legközelebb... Katy előveszed a hozzávalókat a gofrihoz?
-Igen!! -válaszolta-
-Kikísérlek, jó? -néztem vissza Justin-ra-
-Okay. -és már az ajtó előtt is álltunk ahol megöleltük egymást- Hiányoztál, nagyon. -suttogta a fülembe-
-Te is nekem... -addig a pillanatig fel se fogtam, hogy újra együtt vagyunk. csak akkor esett le, mikor Justin a következőt mondta-
-Tudod... Reggel, mikor felkeltem, nem hittem volna, hogy estére már lesz barátnőm és, hogy részt fogok venni egy szülésen...
-Én meg nem hittem, hogy ez újra valóra tud válni...
-Miért?
-Tudod... Iszonyatosan le voltam törve. Nem szívesen beszélek arról az időről mert csak a rosszat ébreszti fel bennem.
-Sajnálom, hogy meg bántottalak. -simogatta meg az arcom Justin-
-Nem. Én sajnálom, hogy hülye voltam. Rájöttem, hogy te pótolhatatlan vagy és az életem nélküled nem ér semmit...
-Az enyém se nélküled... Megjött Kenny.
-Kár. -és szorosan megöleltük egymást-
-Felhívlak majd, okay?
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Te is Sophie. Jó éjt. -és olyan érzékien csókolt meg, hogy azt hittem ott olvadok el a karjai közt-
Majd elment én meg siettem vissza Katy-hez, hisz egyedül volt a gofrisütővel a konyhában. Gyorsan megcsináltuk a nem túl egészséges vacsoránkat, majd lefeküdtünk. Még anyának gyorsan írtam egy üzenetet, mert megígértem neki, hogy amint tudni fogom a picik nevét elküldöm azokat...


Írta: 3 megjegyzés:

115. rész - Forgatás -

A következő pár napban nagyon sok minden történt. 
A stúdióban volt egy maghallgatás Ciara részéről. Egy előre megadott koreográfiát kellett betanulni, amit 1 nappal a meghallgatás előtt kaptunk meg videóban. Aznap délután csak azt tanulgattunk a Natasha-val. Szerencsére elég jól megtanultunk és egy kis egyéniséget is belevittünk a táncba, plusz lépéseket. A meghallgatás napján nagyon izgultam, hogy mi lesz. Visszatérésem óta ez lesz az első meghallgatásom és nem kis névvel kezdek. Ciara elég jó kis dalokat csinál és ráadásul nagyon pörgős az ő stílusa.
A terem előtt várakozott szinte az összes táncos, mikor kinyílt az ajtó és kilépett az egyik tánctanár.
-Örülök, hogy ennyien eljöttetek. Remélem mindenki betanulta a megkapott koreográfiát. A legjobbak kerülnek bele Ciara legújabb videójába. A különlegesség annyi lesz, hogy azonnal megmondjuk, hogy bejutottál e vagy nem. Szóval sok sikert és ne feledjétek  Attól, hogy ez még nem sikerül a következőn tarolhatsz csak többet kell gyakorolnod. Akkor jöjjön az első 5 táncos.
Aztán a következő 5 és utána jöttem én és még 4 emberke. Greg is köztük volt, de nem érdekelt. Elindult az ismerős dal és én már táncoltam is. Nem érdekelt, hogy a többiek mennyire csinálják jól, csak arra koncentráltam, hogy amit elterveztem az jól nézzen ki és sikerüljön. A tánctanárokat és Ciara-t se néztem. Nem akartam, hogy bármi is kizökkentsen a táncból. Úgy 2 perc elteltével a zene megállt, ahogy mi is. Azonnal a 'zsűrire' néztem, hogy mit tudok leszűrni az arckifejezésükből, de semmit.
Egy kicsit tanakodtak aztán Ciara szólalt meg:
-Nagyon jól megoldottátok a feladatot. Tetszett, hogy páran belevitettek egy kicsit a saját egyéniségetekből. Így magatokévá tudhattátok a táncot. De nem dumálok tovább. 3 ember választottunk ki ebből a csoportból. Greg, Amanda és végül Sophie. Gratulálok nektek. Ügyesek voltatok!
-Igen. Nagyon ügyesek voltatok. Holnap nézzetek be mindenféleképpen az irodámba. -folytatta az igazgatónő-
Aztán kimentünk én meg azonnal átöleltem Natasha-t. Ő is be fog kerülni a videóba, mint már kiderült az előttem lévő csoportból. Másnap megkaptuk az információkat, hogy hol, mikor és hogyan lesz a forgatás. Miami partjain lesz egy kis sziklás vidéken, mégpedig a hétvégén.
Ez volt az egyik esemény, ami jelentősebb volt a napokban. A másik ami említésre méltó az az, hogy elhatároztam, hogy megszerzem a jogosítványom. Jelentkeztem és közölték, hogy szigorítottak a szabályokon. Csomót papoltak arról, hogy megváltoztak a szabályok, de ezek csak akkor vonatkoznak rám, ha már megvan a jogsim. Megvettem a KRESZ könyvet és indultam is haza. Ez volt kedden. Egész héten a könyvet bújtam, hogy megtanuljam a szabályokat. Nem is találkoztam Justin-nal, pedig nagyon hiányzik. Szerdán noszogatott, hogy találkozzunk, de én csak a könyvet bújtam. Meg akartam szerezni a jogsit! A barátaim közül mindenkinek megvan már. És ha nekem is meglesz, akkor nem kell állandóan taxit hívnom vagy várni valakire aki értem jön. Csak beszállok az autóba és jövök is haza.
Ráadásul a héten még a koreográfiát is tökéletesíteni kellett, hisz hétvégén forgatás lesz. Vagyis holnap, pontosítva szombaton. Reggel korán jön értem a busz és visz el Miami partjaira.
Este Justin még felhívott. Mikor megfürödtem, átöltöztem és bebújtam a takaró alá, hogy még egyszer megnézzem a koreográfiát a telefonom csörgött:

-Igen? -szóltam bele-
-Szia édes. -csengett Justin hangja- Zavarlak?
-Nem. Most feküdtem le.
-Értem. Csak sok szerencsét kívánni hívtalak fel. Tudom, hogy holnap nagy nap vár rád.
-Jaj. Aranyos vagy. Köszi.
-Holnapután találkozunk?
-Nem tudom Justin...
-Muszáj lesz. Már nagyon hiányzol...
-Te is nekem mackó. -válaszoltam-
-Tudod mit... Holnapután elmegyünk vezetni. Így a kellemeset a hasznossal összekötjük.
-Komolyan?!
-Persze! Vezettél már?
-N..Nem. Még nem.
-Akkor itt az ideje. Holnapután volán mögé ülsz!
-És... És ha összetöröm az autót?
-Nem fogod, ne félj.
-Okay. Mi volt ma veled?
-Semmi sok, csak a szokásos. És veled?
-Tanultam. Már a fülemen csorognak ki a betűk...
-Haha! -röhögött bele a telefonba- Jó lesz, hogy végre kimozdulsz. Fogadjunk, hogy egész héten a házban kuksoltál.
-Nem is... A kertben is voltam. -válaszoltam kuncogva-
-Haláli... Na, akkor holnapután érted megyek.
-Mikor?
-Amm... Jó kérdés. Délben?
-Okay. Addigra kipihenem magam.
-Rendben... Sok sikert holnapra.
-Kösz. Remélem jó lesz.
-Biztos.. Na szia. Álmodj szépeket.
-Te is Justin. Szia.
És már le is tette. Jól esett, hogy felhívott, de fura volt mert eddig mindig ha beszéltünk akkor azzal köszöntünk el: -Szeretlek. -Én is szeretlek. De most nem! Talán azért mert mióta újrakezdtük azóta óvatosabbak és érettebbek vagyunk.
Aztán nagy nehezen elaludtam...
Reggel fél hatkor keltem fel. Gyorsan megmostam a hajam, megszárítottam és kivasaltam egyenesre. A frufrum egy tincsét megfogtam és hátracsatoltam. Kiválasztottam egy nagyon egyszerű, de még is nagyszerű kis ruhaszettet. A föld színei nagyon jól passzoltak a farmer rövidnadrágomhoz és a fehér toppomhoz. Emily-nek volt egy csipkés táskája, ami nagyon jól nézett ki. Elkértem tőle és ő természetesen kölcsön is adta. beledobáltam a cucaim és már mentem is a házunk elé. Kis várakozás után Natasha  is odaért és együtt vártuk a kisbuszt. Úgy öt perc után az is megérkezett. Felszálltunk és egymásmellé ültünk a leghátsó sorban. Elővettem a telefonom és a fülesem. Elindítottam a zenelejátszót és szép lassan álomba merültem....
Az út végéig aludtam. Nem is csoda, hisz sokáig nem tudtam elaludni. Natasha ébresztett fel, hogy megérkeztünk. Nagyon szép volt a helyszín. A nap hét ágra sütött és nagyon kellemes szellő fújdogált. A kisbusszal egy parkolóban leparkoltunk és a tánctanár szólt, hogy kövessük őt.
Egyenesen a partra mentünk, ahol meglepő módon tucatnyi ember volt. Nem értettem, hogy mit keresnek ott, hisz ez egy zárt forgatás lesz. Aztán valami fura járművek jöttek oda mellénk és megálltak. Szólt az táncoktató, Cery, hogy szálljunk fel rá. Mikor mindenki rajta volt a fura jármű elindult mi meg végigszántottunk Miami partját. Egy kis zugos helyre értünk, ahol sziklák, homok és víz is volt természetesen. Számos kamera, fényforrás volt ott. Az emberek meg sürögtek-forogtak Ciara körül. Egy nagyon feszes fehér ruha volt rajta, ami nagyon jól állt neki. Minket, táncosokat egy sátorba kísértek ahol megcsinálták a hajunkat, a sminket és megkaptuk a ruhákat. Kis fülkék voltak kialakítva ahol át tudtunk öltözni.

Írta: 5 megjegyzés:

116. rész - Végre újra látom Őt -

Elsőként egy fekete ruhaszettet kellett felvenni. A 6 táncost beállítottak Ciara mögé és indult a zene, ők meg táncoltak ezerrel. A pár perces koreográfia után még vagy tízszer felvették a lépéseket, hogy tökéletes legyen minden. Aztán szóltak, hogy öltözzünk át, átmegyünk egy másik helyszínre. Nem értettem, hogy akkor én és még pár ember, köztük Nathy is, miért öltöztünk át. Összezavarodva átöltöztem, majd beszálltunk a buszba és elindultunk. Ciara is jött velünk egy másik autóban. Utunk egy óriási nagy hangárhoz vezetett. Beléptünk és egy csodaszép hely tárult szemünk elé. Az ott szorgoskodó emberek egy sivatagi képet állítottak fel, ami kiköpött olyan volt mint az igazi. A fényekkel szórakoztak mikor mi megérkeztünk. Ott újból átöltöztünk és most már az összes táncos beállították a megfelelő helyre. Aztán elindult a zene mi meg táncoltunk mint aki már ki volt éhezve egy jó kis táncmozdulat sorra. Aztán még vagy hússzor megismételtük ugyan ezt és kész is voltunk. Nagyon fáradt voltam mire végeztünk mert tökéletesen csinálni ugyanazt a táncsort perceken keresztül, szünet nélkül elég megerőltető. Lihegve és fáradtan átöltöztem, leszedte a sminket és vártam a többiekre, hogy induljunk haza.
A táncoktatónk, Cery odajött mellém és beszélgetni kezdtünk:
-Hogy tetszett? -kezdett neki Cery-
-Nagyon jó volt. Alig vártam, hogy újra ezt csináljam.
-Nagyon ügyes voltál. Sokat fejlődtél az első órád óta.
-Az tuti. Felejthetetlen az a nap... -nevettem-
-Legalább megtanultad azt, hogy nem a külsőségek számítanak.
-Csak kár, hogy pont az első napon...
-Valahol el kell kezdeni... De az a múlt. A jelen az most van és te most csodálatos voltál.
-Köszönöm. Jó az oktatóm. -döftem oldalba-
-Áh.. Én is ott kezdtem ahol te. Nem voltam mindig ilyen jó.
-Ne szerénykedj....
-Ugyan már. Kijár egy kis dicséret a munkámért. -húzta ki magát Cery-
-Ez igaz. Szuper munkát végeztél.
Még beszélgettünk, míg vártuk a többieket... Visszatérve az első napomra, amit még nem tudtok. Nagyon izgultam, hogy jó benyomást keltsek a tánc társaimban. Nagyon figyeltem arra, hogy hogyan nézek ki és ez a káromra is vált. Egy jó kis nacit vettem az előtte lévő napon, de egy picit hosszú volt rám. Emily azt mondta, hogy vegyem meg, ő majd megvarrja otthon. Igen ám, de a gép elromlott és nem tudta a méretemre szabni. Mivel nem volt más nadrágom kénytelen voltam abba menni. Elsőre minden okay volt, de tánc közben a feltűrt nadrágszára lecsúszott. Én meg ráléptem és pofára estem a táncterem közepén az első napomon. Nagyon ciki volt, és persze, hogy szinte mindenki kuncogott rajtam... Hát ez volt az első napomon.
Mikor a buszon voltunk és hazafele tartottunk felhívtam Justin-t. Már nagyon, nagyon hiányzott. Tiszta ideg voltam, hogy holnap vezetni megyek.
-Igen? -szólt bele lihegve-
-Szia mackó!
-Sophie! De jó hallani a hangod.
-A tiedet is. Hiányoztál!
-Te is nekem baby. -hallottam, hogy elmosolyodott-
-Amm, mit csinálsz?
-Kondizom. Most tartok épp szünetet.
-Aha, kikel vagy?
-Csak a haverokkal... Mi az? Csak nem aggódsz?
-Nem, csak... Jó, igen! Baj?
-Nem. Sőt, aranyos... Szeretlek! -válaszolta Justin-
-Én is téged mackó! Alig várom, hogy holnap lássalak.
-Én is... Jó lesz! Már végeztél a melóval?
-Aha, és tök jó volt. Ciara is nagyon rendes volt és a hely az valami elképesztő. Majd mesélek.
-Okay. De ahogy hallom jól érezted magad.
-Igen, jó volt.
-Örülök neki. Na, de most mennem kell. Majd este még beszélünk.
-Rendben. Szia.
-Szia Sophie. Szeretlek!!!
-Tudom és én is téged Justin!!
És már le is tette. Nathy elaludt így nem volt kivel elüssem az időt, unatkoztam. Elővettem a zenelejátszómat, füles a fülbe és zenét hallgattam. Közben láttam, hogy Greg elől egyedül ül és halálosan nyomkodja a laptopját.
Amióta felpofoztam azóta hozzám se szól. És csak egyszer vettem észre azt, hogy végignéz rajtam. Elég jó kis eredmény. Sőt a Facebook-on és a Twitter-en is eltűnt a követőim, illetve az ismerőseim közül. Szerencsére, nagyon irritál még mindig az a gyerek. Soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy kis híján tönkretette az életem. És, hogy neki köszönhetem a karomat díszítő vágásokat, amit még szerencsére senki nem vett észre. Se a sajtó, se senki más a stúdióból. És szerencsére már javulgat. Emily vett valami kenőcsöt és azzal kenegetem minden este. Elvileg hamarabb eltűnnek a hegek... Hát remélem, mert nagyon ronda a karom tőle. És nagyon megbántam, hogy ezt tettem...
Az út további részében aludtam. Eléggé kimerültem és az is eléggé fárasztó, hogy órákon keresztül utazgatsz. Elég későn értem csak haza. Szinte mindenki aludt, kivétel Emily aki az egyik picit etette. Nagyon aranyosak a kicsik. Pár napja engedték haza Emily-t a kórházból és nagyon sok segítségre van szüksége. Peter & Katy & én is amiben tudunk csak segítünk neki. Most is láttam rajta, hogy nagyon el van fáradva. De nem tudtam mit segíteni, hisz megetetni nem nekem kell. Nekem nincs tejem... De félreértés ne essen. Emily nem szoptatta a picit. Le szokta fejni a tejét, így bárhol adhat a kicsinek anyatejet.
Leültem mellé és kérésének eleget téve elmeséltem, hogy mi történt ma a forgatáson. Csak ömlött belőlem a szó. Aztán mire végeztem a kis Jack is elaludt anyja karjaiban. Így lefektette őt, én meg elmentem átöltözni és lefeküdni. A tusolást másnapra halasztottam most az egyszer.

***

Reggel nagyon izgatott voltam a vezetés miatt. Úgy 10 körül keltem ki az ágyból. Peter dolgozni ment és elvitte magával Katy-t is. Amolyan apa-lánya program volt a cégnél. Gyorsan letusoltam és kiválasztottam arra a napra egy kényelmes ruhaszettet. Elvégeztem a házimunkát, amit Emily-nek még nem szabadott a szülés miatt aztán felhívtam anyáékat Skype-on. Igaz, hogy ott nem nappal volt, de a lelkemre kötötte apa, hogy hívjam fel őket amint végeztem a Ciara-val való munkámmal. Így hát felhívtam az én egyetlen szüleimet, akik már nagyon hiányoztak. Nagyon rég voltam otthon és nagyon hiányzik már a Párizsi hangulat, környék és a párizsi, talán még barátaimnak nevezhető személyek. Nagyon jót beszélgettem anyával & apával. Jó volt őket látni, hogy jól vannak és minden okay. Még Emily is a camera elé hozta a piciket és megmutattuk a nagyszülőknek. Nagyon cuki volt Molly & Jack. Folyton mosolyogtak a camerába. Aztán Molly kedve megromlott és sírni kezdett, mire Jack is rázendített. Éhesek voltak a kis angyalok... 
A beszélgetés végén már nem tudtam mit csinálni. Türelmetlenül Justin-t vártam, hogy mikor ér ide, hogy menjünk vezetni. Már dél volt és Justin még nem volt sehol. Így hát felhívtam. Pont mikor csengeni kezdett a telefonja kopogtak az ajtón. Ledobtam a telefonom a kanapéra és odarohantam az ajtóhoz. Nagy levegőt vettem, megigazítottam a hajam és óvatosan kinyitottam az ajtót. Justin támaszkodott az ajtófélfának és óriási mosollyal köszöntött engem. Szívem azonnal félrevert egy ütemet, annyira örültem, hogy újra látom Justin-t. De legfőképpen, hogy újra egy pár vagyunk... Soha nem akarok nélküle tölteni akár egy napot is.
Nagyon sexy volt az én mackóm. Egy fehér izompulcsi volt rajta, ami kiemelte tökéletes izmait. Hozzá egy mély ülepű  kék mintás gatya, nagyon jól állt rajta. Egy fekete fullcap és szintén fekete edzőcipő. Amikor megláttam azt hittem a mennyországba kerültem annyira jól nézett ki. Kis híján múlt, hogy el ne olvadjak és ki ne folyjak a lába között az utcára. De nem hagyta, mert pár másodperc után, hogy kinyitottam az ajtót, szorosan ölelt magához. Persze én is viszonoztam és közben jó nagyot szippantottam tökéletes és férfias illatából.
-Bejössz? -kérdeztem miközben fejem a vállára helyeztem-
-Hát... Ha adsz egy kis vizet akkor igen.
-Amúgy meg nem?
-Jobb ez így, ahogy most vagyunk... -adott puszit a fejemre-
-Gyere. Én is szomjas vagyok. -engedtem el az ölelésem-
-Menjünk.... Én hideget kérek ha van.
Csukta be az ajtót Justin és jött utánam a konyhába. Elővettem a hűtőből 2 palack hideg vizet és inni kezdtük. Közben folyamatosan egymás szemét bámultuk. Mint akik most találkoztak először és méregetik egymást. De itt közel sem volt erről szó. Csupán annyira vágytunk már egymásra. Hisz elég rég voltunk együtt testileg és lelkileg is egyaránt. És ez meg is látszott a viselkedésemen. Ha valami nagyon kell akkor az ajkaimat kezdem el harapdálni és ez most sem volt másként. És tudtam, hogy Justin ezen  mozdulatomra totál be tud indulni. És igazam is lett. Gyorsabban kezdte kiinni a vizet a palackból  még egy kevés a fehér felsőjére is kifojt. Itt telt be a pohár. Levágtam a vizemet a pultra és nekiestem Justin-nak. Eszeveszett és szinte már őrültek módjára faltuk fel egymás ajkait. Nagyon nem tudtam uralkodni a hormonjaimnak, annyira rég vágytam erre. Justin ráadásul tovább mint, mint az reméltem. A hosszú ruhám alját felemelte a kezével és benyúlt alá. Keze azonnal a bőrömhöz ért, ami kényeztetés volt nekem. Aztán a következő pillanatban Justin megfogta mindkét combom és felkapott. Én a lábammal körbeöleltem őt és a nyakára csimpaszkodtam. Közben folyamatosan egymás ajkait kényeztettük. Aztán Justin szép lassan a nyakamra tért rá. Nyelvével simogatni kezdte és ajkaival pici csókokat lehelt rá. Azt hittem ott fogok meghalni a kényeztetés örömétől. Ezt követően Justin szép lassan a szobám fele vette az irányt miközben visszatért a számra.
-Senki sincs itthon? -suttogta ajkaimra-
-De, Emily.
-És ő hol van?
-A kertben, de menjünk már be a szobába mert itt fogom letépni a pólódat. -és ráharaptam Justin alsó ajkára-
Az ajtó nem volt becsukva így lazán bevitt Justin és az ágyra dobott. Kényelembe helyeztem magam, miközben Justin becsukta az ajtót és bezárta. Majd fölém hajolt és egy puszit adott az arcomra, majd az orromra és végül a számra. Nem volt kedvem ott lassúzni így szélsebességgel levettem Justin ruháit. Csak az alsógatyáját hagytam fen, de az is félig már le volt csúszva. Szerencsére  vette az adást Justin és ő is nekem esett. Nem volt nehéz dolga. Csak egy cicanacit és egy hosszított fazonú felsőt kellett levennie rólam. Csipkés fehérnemű volt rajtam és ahogy láttam Justin-nak ez nagyon bejött mert férfiassága azonnal meg is mutatkozott. Elővettem egy óvszert, felhelyeztem és már zajlottak is az események...

Írta: 2 megjegyzés:

117. rész - Vezetés -

Alig pár perc múlva mindketten elértünk a gyönyör csúcspontját. Justin lihegve feküdt mellém, miközben óriási mosoly ült ki az arcára.
-Ez nagyon jó volt. -mondta két levegővétel között-
-Szerintem is nagyon jó volt. Szeretlek.
-Én is téged . -csókolt meg- Igazi vadmacska voltál. -kacsintott-
-Mi? Nem is igaz. -kuncogtam-
-Áhh, nem. Azért van tele karmolással a hátam, mert egy szelíd kiscica voltál.
-Jó, lehet, hogy kicsit bevadultam... Bocs.
-Semmi gond, csak most egy ideig nem mászkálhatok póló nélkül.... -kacsintott-
-Ohh, te szegény! De nem is baj...
-Mert? Csak nem féltékenykedsz?
-Dehogy... A rajongóid ennyit megérdemelnek. Csak most nélkülözniük kell ezeket a kockákat. -simogattam meg Justin kockás hasát- Csak nekem ne kelljen nélkülöznöm, azt nem bírnám ki.
-Neked soha nem kell... -csókolt meg-
- ☺ Amm... Akkor megyünk vezetni?
-Hová sietsz?
-Én nem sietek, csak tudtommal nem vagy valami időmilliomos..
-Okay, akkor menjünk.
Kikászálódtunk az ágyból és felöltöztünk. Kifésültem a hajam és már mentünk is ki a nappaliba. Szerencsére Emily nem vett észre semmit az egészből. A picikkel kint pihent a kertben. Kimentem hozzá és szóltam neki, hogy elmentem.
-Okay, de vigyázz magadra. 
-Rendben. Majd jövök. Szia. -öleltem meg- Aztán ügyesek legyetek pindurkák. -pusziltam meg Molly & Jack arcocskáját- Na sziasztok.
És már Justin mellet is voltam az autó mellett. Beszálltam az anyósülésre, Justin mellém és mentünk egy általam még ismeretlen helyre. Hiába próbáltam kiszedni Justin-ból, hogy hová visz, nem volt hajlandó elmondani. Úgy egy óra autókázás után egy nagy parkolóhoz vezetett Justin. Kiszálltunk az autóból és Justin mondta, hogy most én fogok vezetni:
-Erre a napra csak a mienk ez a nagy parkoló. Itt aztán vezethetsz kedvedre... -húzott magához és átkarolta a derekam-
-De ez nem helytelen, hogy jogsi nélkül vezetek egy parkolóban?
-Sophie! Nézz körül. Fákkal vagyunk körbevéve. A parkoló is már néhol füves. Ki járna itt? 
-Szóval nem lesz gond?
-Nem... Kezdhetjük?
-Ööö.. Ja. -válaszoltam félve-
Most én ültem a volán mögé. Nagyon fura volt az eddig megszokott hely mellett ülni, ahol most Justin ül és a barna szemeivel engem bámul. Elmagyarázta, hogy mi hol található a RangeRover-ben. Gáz, fék, kuplung, lámpák, ablaktörlő meg a többi használható dolog. Bevallom a váltótól féltem nagyon, mert elvileg úgy kell csinálni, hogy nem nézed. De erre én képtelen vagyok. Vagy az útra figyelek, ami előttem van. Vagy a váltásra, ami a jobb kezem ügyében található. A kettőre együtt nem tudok figyelni, még. Ellenben a táncban ez nem így van. Ott egyszerre több mindenre tudok figyelni. A zenére, a tánclépésre és a következő lépésre is. Az ott simán megy, a kis ujjamból kirázom, de a vezetést... Elég nagy falat lesz számomra. Igaz, hogy már a KRESZ könyvet oda-vissza tudom, de alkalmazni... Majd most kiderül!
Beindítottam az autót, ami morgott a kezem alatt, mint egy szelíd vadmacska. Aztán lassan lenyomtam a gázpedált, mi meg elindultunk előre. Justin csak biztatott, hogy nagyon jól csinálom, így tovább. Aztán szólt, hogy mehetünk gyorsabban. Hát úgy is tettem. Kicsit jobban megnyomtam a gázpedált, mire Justin szólt, hogy váltsak. Pont amitől nagyon féltem. Egyesben volt az autó. Megragadtam a váltót és óvatosan kettesbe tettem. És ezzel a művelettel együtt a tekintetem is a váltóra terelődött, az utat meg szemelők tévesztettem. Ha Justin el nem kapja a kormányt akkor a parkoló szélén kötünk ki az árokban.
-Bocsi... -néztem hülyén Justin-ra-
-Semmi baj... Csináljuk azt, hogy megállítod az autót... -fogta meg a kezem- Okay. És most hunyd be a szemed.
-Miért?
-Csak csináld amit mondok... -hát becsuktam a szemem- Most váltani fogunk, te meg képzeld el a leírt utat fejben. Okay?
-Aha.
-Akkor... Így váltasz a kettesbe. Megvan? -kérdezte Justin, mire én bólintottam- A hármas... A négyes... -és így mentünk végig az összes fokozaton, majd vissza- És akkor most jön a rükverc... Ez is megvan?
-Persze. -válaszoltam-
-Most már kinyithatod a szemed. -mosolyodott el Justin-
-Ohh...
-Ügyes voltál, de most jöjjön élesben.
-Komolyan...? Akarjuk mi ezt? -húztam össze a szemöldököm-
-Ne félj már ennyire. Itt vagyok, nem lesz semmi baj. -tette kezét az arcomra-
-Okay, de cserébe kérek egy csókot. -húztam ki magam-
-Ha ez kell ahhoz, hogy elindítsd az autót... -és megcsókolta ajkaimat-
Ezt követően újra hatalmam alá vettem a parkolót. És ezúttal minden jól ment. Justin annyit tanácsolt, hogy az elején még képzeljem el az előbb leírt útvonalakat a váltáskor, de semmiféleképpen ne nézzek rá a váltóra. Így kitaláltam, hogy a szélvédőre képzelem azokat. Így az útra és a váltásra is tudok figyelni! Meglepően jól ment. Mentem rükvercben és a parkolás minden lehetőségét kipróbáltuk. Nagyon büszke voltam magamra. Nem hittem, hogy ilyen jól meg fogom oldani ezt a feladatot. De ez csak annak volt köszönhető, hogy Justin volt az oktatóm. Nem egy teljesen idegem tag, aki már az első hibámnál leordítja a fejem. Ez így volt szép és jó!
Írta: 5 megjegyzés:

118. rész - Kis varázs -

Először is itt van Justin legújabb videója az All Around The Wolrd című dalához! Ha még nem nézted volna meg akkor itt a lehetőség rá. Nekem nagyon tetszik, hisz nekünk készítette, hogy megköszönjek a sok támogatást. RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ JUSTIN!
Ez Twittelte hozzá: "Van egy meglepetésem az összes Belieberemnek holnapra... All Around The World videoklip " Majd másnap (megjelenés napján) ezt: "Mondtam, hogy van egy meglepetésem!" És Twitben a videó linkét tette közzé.
KÖSZÖNJÜK JUSTIN! Mint mindig, most is csodálatos munkát végeztél!


***

Miután megállítottam az autót Justin kiszállt és a csomagtartóhoz ment. Nem értettem az egészből semmit. Utánamentem és meglepetés várt rám. A csomagtartóban egy takaró és piknikkosár volt. Justin megragadta a kosarat és a kezembe nyomta a takarót. Nem szólt semmit csak mosolygott és lecsukta a tetőt. Ezt követően bezárta az autót és elindult egy kisebb domb fele. Nem volt mit csináljak, követtem.
-Justin! Várj! Hová megyünk?
-A dombra. -monda büszkén-
-Piknikezni fogunk? -siettem oda mellé-
-Telitalálat... Gondoltam jó lesz, ha kihasználjuk ezt a kevés időt, amit együtt tölthetünk.
-Igen, jó lesz... Keveset látlak, és hiányzol.
-Sophie! -torpant meg Justin- Most itt vagyok, ne gondoljunk arra, hogy ennek vége lesz. Csak élvezzük a mát.
-Úgy imádlak. -öleltem át-
-Szeretlek. -adott csókot a fejemre-
-Na, akkor menjünk.
És folytattuk az utat a dombocska tetejére. Ott kiterítettem az óriásméretű takarót, Justin pedig elővette a hozott dolgokat. Szendvicsek, innivaló meg még pár apróság. Szorosan egymásmellé ültünk, aztán Justin a telefonjáról elindított egy nagyon ki hangulatos dalt. Aztán nekiláttunk falatozni. Közben megbeszéltünk a dolgokat, amiket eddig nem. Elmondta, hogy nemsokára elindul a Believe turnéja. Elég szomorú lettem, mert ez azt jelenti, hogy még kevesebbet fogom látni.
-De ne aggódj! Amikor csak lesz időm és a közelben vagyunk akkor jövök hozzád. -nyugtatgatott Justin-
-Justin! A tengerentúlon leszel. Nem ugorhatsz csak úgy haza. Időd se lesz rá...
-Én nem fogom kibírni nélküled hónapokig..! Valahogy úgy is megoldom, hogy együtt legyünk.
-Remélem, vagy utánad megyek és szabit veszek ki a stúdióban. Flora tutira megérti a dolgokat.
-Ki az a Flora?
-Neked még nem mondtam?! Az új igazgató, Flora Worner.
-Sebastian-t kirúgták vagy mi lett vele?
-Leváltották. Aztán kiderültek a sunyi ügyi és feljelentették. Elvileg most a bíróságot járja. Remélem börtönbe kerül a kis szemétláda!
-Én mondtam, hogy minden meg fog oldódni...
-De... Tudod mi jutott eszembe?
-Micsoda?
-Tudod, mikor volt az utolsó és nagy vitám a Sebastian-nal, kirohantam. Te mit csináltál még benn?
-Beszéltem vele.
-Mit mondtál neki?
-Csak az igazat. Hogy, ha nem száll le rólad akkor nyilvánosságra kerülnek a piszkos dolgai.
-Te megfenyegetted? -húztam fel a szemöldököm és Justin szemébe néztem-
-Nem mondanám annak. Csupán elmondtam, hogy mi a felállás.
-Mondtam, hogy én megoldom a dolgot...
-De én nem bírtam azt látni, hogy szomorú vagy az miatt, hogy nem táncolsz.
-Akkor nem a tánc miatt voltam szomorú... Miattunk. -hajtottam le a fejem- Pont akkor szakítottunk mikor ennek a közepén voltam. Akkor időm és kedvem se volt a stúdiós ügyeimen gondolkodni.
-Tudom...
-De, azt nem értem, hogy hogyan derültek ki a dolgok.. Nathy se mondd semmit. Mintha hétpecsétes titok lenne.
-Akkor elmondom én.
-Justin, mit csináltál? -tudtam, hogy benne volt a keze, csak úgy nem derülnek ki a dolgok-
-Amikor szakítottunk elmentem még egyszer a stúdióba... Szépen elmondtam, hogy mi a bajom, de ő a pofámba röhögött. Hogy mit foglalkozom én veled. Nem vagyunk együtt, ezt hajtogatta folyton. Felhúzta az agyam... Így hát megragadtam a kabátjánál fogva és egy kicsit móresre tanítottam...
-Ugye nem csináltál semmi butaságot?
-Nem, csak kicsit közelebb hajolva beszéltem vele...
-Hát, jó. Nem igazán tudok most mint reagálni... Talán nem is akarok. Elég volt nekem akkor azon a marhán gondolkodni. Ne beszéljünk erről többet!
-Ebbe én is belemegyek... Amm, mikor lesz a vizsgád?
-Most van vasárnap... Akkor 4 nap múlva, csütörtökön.
-Szorítok majd neked. Hánykor?
-Kettőkor, de félre már ott kell lennem.
-Akkor elviszlek... Amúgy is szabad az a napom. -Húzott közelebb Justin magához-
-Okay. Kösz.
-Előtte még akár gyakorolni is tudunk.
-Nem szükséges. Végül megőrülök annyit tanulok meg gyakorlok. Én felkészültem. Ha nem sikerül..
-Na itt állj meg! -vágott közbe Justin- Mi az, hogy nem sikerül? Sikerülni fog, nagyon ügyes leszel és meg is kapod a jogsit pár héten belül. Vagy te olyan okos.
-Kösz. hogy ennyire bízol bennem. Jól esik.
Beszélgettünk mér pár apróságról, köztük a David-ról is. Hisz össze kell hozzak egy találkozót még Nathy-nek és David-nak. Nagyon aranyosak lennének együtt. Ki tudja, hogy mit rejt a jövő, én megszervezem a vakrandit, aztán már minden rájuk van bízva.
Már a nap is lemenőben volt, mikor elkezdtünk összepakolni. Még utoljára összebújtunk és a lemenő napot bámultuk. Aztán Justin erősebben fogta meg a derekam és maga fele fordított. Derekamra helyezte két karját. Én a bal kezem az izmos mellkasára helyeztem és a jobb kezemmel átkaroltam a nyakát. Leheltem pár apró csókot a nyakára, majd az ajkaira.
Olyan szépek és lélekgyógyító pillanatok ezek, hogy ezekért is érdemes szerelmesnek és boldognak lenni. Nem lehet megunni, hisz mindig valami más varászt rejteget magában, ami örömmel tölti el az ember lelkét. Ezért száll el minden rossz amikor azzal vagy akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. Nekem Justin ez a személy és büszke is vagyok rá. Nekem ő a jobbik felem, ő egészít ki. Ő tudja mindig ha van valami bajom, tudja, hogy mitől leszek boldog. Csupa lelki dolgokról csak ő tud, senki más.
Az autóba bepakolva az utat hazafele vettük. Be is sötétedett mire hazaértem. Justin az ajtóig kísért. Forró csókja után elköszönt és elment...





Írta: Nincsenek megjegyzések:

119. rész - Chat -

Vidáman léptem be a házba ahol Emily fel alá járkált a picikkel. Mind a kettő torkaszakadtából ordított.
-Te hol voltál eddig? -támadt le Emily-
-Vezettem?
-Eddig kell vezetni?! Én meg itt töröm magam a picik miatt!Azt hittem megbeszéltük, hogy segíteni fogsz.
-Igen, fogok. De az nem okay, hogy amint hazaérek leordítod a fejem. Nem lehetek már együtt egy pár órát sem a barátommal vagy mi van?
-De, sőt. De nem déltől estig. Azt se tudtam, hogy hová mentek. Bajod is eshetett volna.
-Ugyan már.. Állandóan azon kattogtok  hogy a baj! Szálljatok már le erről a témáról! Amúgy is, nem csak én lakok itt. Peter & Katy is itt lakik. Ők is tudnak segíteni. Nem mindig engem kell ugráltatni.
-Nem ugráltatlak mindig téged...
-Áhh, nem. Csak Sophie, cseréld ki a pelusokat! Sophie, etesd meg a piciket! Sophie, csináld meg ezt és azt. Időt nem hagysz arra, hogy egy kicsit magammal foglalkozzam. És ha még is és tovább maradok a kelleténél azonnal nekem esel!
-Csak jól esne, ha segítenél!
-Jó, tudod mit... Csináld meg egyedül a dolgaidat. Nekem ebből elegem van.
És berohantam a szobába. Idegesített, hogy engem hibáztat a sok gondja miatt. Jó lehet, hogy túlreagáltam de akkor se esett jól, hogy azonnal munkába állít amint hazaértem egy csodás napról.
Pár perc eltelte után kezdtem elég rosszul érezni magam Emily miatt. Gyorsan átöltöztem és félve kimentem Emily-hez, aki a kanapén ücsörgött. Bocsánatkérően néztem rá, majd bocsánatot is kértem. Szerencsére könnyen megenyhítettem a szívét. Elkértem tőle Molly-t és ringatni kezdtem. Annyira édes volt. Nem lehet neki ellenállni annyira aranyos. Muszáj volt megosztanom a nagyvilággal ezt a kis édest. Így hát azonnal csináltam róla pár képet, amin a cumi a szájában van. Meg lehet zabálni annyira édes. Aztán az egyik képet fel is töltöttem a Twitter-re:
"Elvesztem a szemeiben... És milyen édes az a masni! :)"
Twitteltem hozzá. Aztán pillanatok múlva Jack & Molly is elaludt. Emily is már iszonyatosan fáradt volt így a picik elalvása után ő is elment lefeküdni, bár még csak 7 óra volt. Peter & Katy még nem jött haza. A laptopomat kivittem a szobából a a konyhapultra és zenét kapcsoltam. Elindítottam az épp aktuális zenei listámat és arra tombolva készítettem vacsorát.




Alaszkai babos húst csináltam. Imádom, még anno anya tanította meg, hogy hogyan kell készíteni. Azóta már tökélyre fejlesztettem a technikám és senki nem tud olyat csinálni mint én. Mire kész lett volna Peter és a hullafáradt Katy is megérkezett. Ő persze azonnal a szobába ment és lefeküdt. Ketten Peter-rel estünk neki a vacsinak. Közben elmesélte, hogy milyen jól telt a napjuk meg hasonlók. Állítása szerint több hasonló programot fog szervezni... Aztán jött a kérdés, hogy én mit csináltam, hogy ment a vezetés. Elmeséltem neki is mindent. Talán fura, de Peter egy kicsit olyan mint a bátyám. Vele szinte mindent meg tudok dumálni- Általában hozzá is fordulok ha pasikkal kapcsolatos kérdéseim vannak. Máshoz nincs kihez, hisz apa a világ másik felén van, pedig ezeket vele szoktam megbeszélni. De amióta eljöttem Párizsból azóta nem olyan szoros a kapcsolatunk, mint volt. És az hiányzik...
Aztán Peter is elment lefeküdni. Én egyáltalán nem voltam fáradt. A zene listám is időközben lejárt. A TV elé ültem de semmi nézésre méltó nem ment. Arra lettem figyelmes, hogy a telefonom mellettem rezeg, sms-em jött.
"Szia. Remélem még ébren vagy. fellépnél chat-re, vagy Twitter-re? Kösz."
Fogalmam nincs arról, hogy a David mit akar, de amúgy is beszélni szeretnék vele a vakrandi miatt. Gyorsan felléptem a chat-re és David már rám is írt.














Írta: 2 megjegyzés:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)