54. rész - Most minden eldől! -

Meglepetésemre nem anya & apa volt. Emily jött el látogatóba, mielőtt jön a 'mészárlás'.

-Szia! Másra számítottam. 

-Ők is lassan itt lesznek.

-Már most félek.

-Nem kell. Én már beszéltem velük.

-És... És mit mondtak? -kérdeztem félve a választól-

-Majd neked is elmondják. De mesélj! Mi volt Justin-nal?

-Kibékültünk. Képzeld! Éjszaka itt aludt velem. Behozatott egy pótágyat. Olyan aranyos!

-Hát igen. És csak úgy megbocsátottál? Nem ilyen vagy...

-Nem. Jelképesen adtam neki egy szál rózsát. Addig megőrzi, amíg engem akar.

-Értem. Elég fura megoldás. De a rózsa nem tart örökké... Talán a kapcsolatotok se. -mondta halkan-

-Teszek neked egy szívességet! Úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna.

-Te tudod.

-Jól mondod.... Mikor jönnek anyáék?

És amint ezt kimondtam anya lépett be a szobába félve. A kezében lévő dobozt letette a fotelra és odajött hozzám. Adott egy anyai puszit a homlokomra. Megsimogatta az arcom és egy mosolyt dobott nekem. Úgy hiányzott már. Igaz, hogy azt reméltem, minél hamarabb látom majd őt újra, de nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között. Olyan jól esett átölelni és érezni illatát. Aztán apa lépet be a szobába. Nem szólt semmit, nem volt semmi érzelem az arcán. Csak odajött mellém, adott egy atyai puszit és megfogta a kezem.

-Hogy vagy kicsim? -érdeklődni kezdett anya- Nem fáj sehol semmi?
-Már jobban vagyok. Igaz van egy apró probléma, de rendbe fogok jönni.
-Tudok róla. Dr. Smith már elmondott mindent.
-Apa? Te hogy vagy? -kérdeztem remegő hangon-
-Köszönöm. Jól... Kérsz valamit? Hozzak neked egy szendvicset? -elég feszült volt a hangulat, így apát elküldtem egy szendvicsért-
-Anya! Apa még mindig haragszik rám?
-Ezt majd elmondja ő. Majd kettesben hagylak titeket és akkor megbeszélitek a dolgokat.
-Anya, vele nem lehet normálisan beszélni! Főleg miután eljöttem otthonról.
-Megváltozott. Majd meglátod. De elmesélnéd, hogy mi is történt aznap este? Senki nem tud semmit. Még Emily se. Mi történt a forgatáson kicsim? -ült le a mellettem lévő székre-
-Hát jó..! Mikor befejeztük a táncos jeleneteket akkor... -és elmeséltem mindent-
-Tudod erről mi a véleményem... Túlreagáltad!
-De anya! Te mit szóltál volna ha apát egy másik nő karjai közt látod? És ott csókolgatják egymást a szemed előtt?!
-Jó! Igazad van! Nem akarok vitatkozni.
Ekkor apa is visszajött. Emily a történet mesélése közben kiment a szobából. Jazzy után ment az oviba. Anya is kitalált egy kis mesét, hogy kettesben maradjak apával:
-Megyek beszélek Dr. Smith-el.
-Oké anya. -de már el is ment-  Apa?! Hogy vagy?
-Ezt már kérdezted.
-Oh, persze... Anya mondta, hogy beszélni szeretnél velem. Nos?
-Igen... Tudod... Te mindig az én kicsi lányom leszel. Annyira sajnálom azt, amit Újévkor mondtam. Sőt! Az előtte történt dolgokat is nagyon megbántam.
-Apa. Ez nagyon sokat jelent nekem. Hogy... Hogy újra visszakaptalak, mint apát. -kezdtem el sírni-
-Ne sírj Sophie. Hisz már itt vagyok. És sajnálom, hogy megbántottalak. Tiszta szívemből.... Szeretlek Sophie!
-Én is szeretlek apa.
Öleltük meg egymást. Olyan jó volt újra apaként tekinteni rá. Jó volt újra érezni apa ölelését. Már nagyon hiányzott. A vitánk is idegileg kezdett kikészíteni. Ha még tovább tartott volna ez a vita, akkor talán össze is roppantam volna. Jó volt újra szeretni őt!

Apa & én, mikor megszülettem! :)

Kicsit még beszélgettünk a történtekről. Végül újra minden olyan volt mint rég. Aztán Dr. Smith és anya jött be a szobába. Elmondta, hogy mi vár rám a következő időszakban:
-Hogy vagy Sophie?
-Jól köszönöm.
-Nos. Most elmondom, hogy milyen kezelések várnak rád. Először is egy elektromos kezelést fogunk igénybe venni, hogy a lábizmaid el ne 'sorvadjanak'. Ugyanis ha hosszú ideig nem mozgatjuk őket akkor ennek megvan az esély. De nem kell félni. Ez nem fog megtörténni. Aztán, mikor a lábad már szépen reagál a kezelésre, ami körülbelül 2-3, esetleg 4 hétbe fog beletelni, akkor elkezdjük a gyógytornás időszakot. Egyelőre pontosan nem tudom, hogy ebből hány órát kell majd igénybe venni. Ez attól is függ, hogy a kezelések hogyan hatnak majd. Ennyi lenne. Ja és gyógyszert nem kell szedned. Csak vitaminokat, hogy az immunrendszered visszaálljon a normális kerékvágása, mert az itt kapott gyógyszerek kicsit összezavarták. Valami kérdés?
-Lenne! Mikor mehetek haza?
- :) Már vártam ezt a kérdést. Nos. Még 3-4 napig bent tartunk a kezdeti kezelések miatt. De utána hazamehetsz, de akkor naponta vissza kell jönnöd az áramos kezelések miatt.
-Jaj de jó! Már alig várom!
És ekkor Justin toppant be a szobába...

55. rész - Valamit eltitkoltok... Mit? -

-Hali mindenkinek! -köszönt óriási nagy mosollyal az arcán- Mi ez a jó kedv itt?

-Szia Justin! Képzeld 2-3 nap múlva mehetek haza, vagyis gurulhatok. -szomorodtam el egy kicsit-

-Majd egyszer járni is fogsz. -tette apa a kezét a vállamra-

-Tényleg?! Jöhetsz haza?! -lepődött meg Justin-

-Igen. Már alig várom!

-Akkor én megyek! -és mindenkitől elköszönt Dr. Smith-

-Doktor úr! -szóltam utána- Köszönök mindent. Nagyon hálás vagyok, hogy megmentette az életem. És most a szeretteimmel lehetek. Köszönöm.

-Ez a dolgom... -és elment-

-Akkor ha már Justin is megjött akkor mi elmegyünk, hogy nyugodtan tudjatok beszélni. -folytatta anya-

-De visszajöttök!

-Persze. -válaszolta apa- Vigyázz rá öcskös. -veregette meg Justin vállát és egy mosolyt dobott neki-

-Úgy lesz. -és anyáék elmentek- Na, mi volt? Túlélted?

-Nem hiszed el, de most minden rendben van. Megbeszéltünk mindent. Bocsánatot kért és én is.

-Na, ez remek. Már csak haza kell jönnöd.

-Igen. Most valahogy minden rendbe jön, csak én nem. Miért most jött ez?! -szomorodtam el-

-Semmi baj Sophie! Meglátod, hogy egy pillantás alatt meggyógyulsz és már újra járni tudsz.

-Nagyon remélem Justin, hogy úgy lesz ahogy mondod.

-Úgy fog! Minden megteszek, hogy meggyógyulj. Ezt ígérem!

-Okay! -és megcsókoltam-

Később Justin is elment. Anya & apa még nem jött vissza. Kicsit böngészgettem a neten. De abból is elegem lett, mikor a rólam szóló híreket olvasgattam. Mindenki azt találgatta, hogy mi bajom lehet. Most akkor tudok-e járni, vagy nem..? Stb. Elég idegesítő volt, hogy ennyire beleavatkozik a média az életembe. Bár Justin Bieber barátnője vagyok. Ez ezzel jár. Hozzá kell szoknom valahogy. Azt már megszoktam, hogy a rajongók szinte mindenhol ott vannak. A vakú villanást is kezdtem megszokni, de ezt valahogy még nem sikerült.

Kicsivel később Emily & Jazmy jött el hozzám. Olyan jó volt látni Jazmy-t. Szegénykém kicsit megijedt  mikor meglátta a csöveket. De a lufi elterelte a figyelmét.

-Emily. Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Hogy értetted, hogy Justin-nal a kapcsolatom nem fog sokáig tartani?

-Sehogy! Csak vicceltem. -nevetett-

-Értem. Amúgy, hogy haladsz az esküvői előkészületekkel?

-Nélküled elég lassan, de már látom a fényt az út végén.

- :) Hamarosan én is tudok neked segíteni. Amúgy a ruhámmal mi a helyzet?

-Alakul. Épp tegnapelőtt voltam megnézni. Nagyon szép lesz. 

-De akkor is a tied lesz a legszebb. Egyszer majd én is viselek olyan ruhát... Csak az a kérdés, hogy majd ki mellett.

-Idővel megtudod.

-Nagyon remélem, hogy Justin lesz az.

-:) Kis szerelmes.

-Az. Remélem ma még bejön.
-Sophie! Mikor jössz haza? Meg kell nézned, hogy mit csináltunk! -vágott közbe Jazmy-
-Mit csináltatok?
-Semmit! -fogta be Emily lányának száját-
-Valamit eltitkoltok... Mit?
-Semmit!
-Okay! Majd úgy is megtudom.
Kicsit még beszélgettünk, de mivel Jazmy elég feszült volt, így elmentek. Egyedül maradtam a szobában. Kicsit netteztem. Aztán egy váratlan vendég jött el hozzám látogatóba:
-Natasha!! Szia csajszi! Úgy hiányoztál. -lepett meg a barátnőm-
-Szia Sophie! Mi újság veled? Rég láttalak a stúdióban...
-Így táncoljak?! Most komolyan?
-Jó! Tudod, vicceltem. Most komolyan... Hogy vagy? -fordította komolyra a szót- Hallottam, hogy mi történt. Most akkor tényleg le van bénulva a lábad?
-Igen. Nekem is még elég szokatlan, hogy nem érzem. Múltkor is mikor Justin itt aludt észre se vettem, hogy azt simogatja. Ő is totálisan elfelejtette. De mikor látta, hogy nem reagálok úgy rá, mint szoktam, akkor esett le neki is a dolog.
-Durva. Nagyon sajnálom.
-Semmi baj. Pár napon belül elkezdjük a kezeléseket. Az is lehet, hogy pár hónap múlva újra járni tudok.
-És mi lesz a tánccal?
-Mi lenne? Folytatom, amint meggyógyulok. Nem fogom abbahagyni. Sőt!
-Akkor te még nem is hallottad, hogy Sebastian mit tervez?!
-Mit?!
-Nem fogsz neki örülni... És én se. -szomorodott el Natasha-
-Elmondanád végre?
-Akkor figyelj!
...

56. rész - Vége? Nem! -

-Sebastian már nem tud veled mit kezdeni. Állandóan azzal jön, hogy már megint mikor kopogtat Justin, hogy elvigyen egy forgatásra. Miközben nem tart meghallgatást. Nagyon ki volt bukva a legutolsó ilyen esetnél is. Aztán, mikor most megtudta, hogy balesetet szenvedtél és lebénultál úgy döntött, hogy szüneteltetni fogja a szerződésedet. Azon is elgondolkodott, hogy.... Hogy felbontja azt. De erről egyelőre lebeszéltem. De nem hinném, hogy nem fog jobban elgondolkodni ezen. 

-Hogy mi van?! Ezt nem csinálhatja meg! Még van 6 hónapom a szerződésből. Ezt nem csinálhatja meg! -akadtam ki-

-De megcsinálhatja.... Ő lett az igazgató, míg te itt voltál.

-Hogy milyen szemét emberek élnek ezen a földön. Félreismertem. -zokogtam-

-Sophie! Ez még nem biztos.

-Nekem az is elég, hogy szüneteltetni fogja a szerződésem. Ez nem lehet igaz! 

-Nyugodj meg Sophie. -izgatott let Natasha hangja-

Ekkor valami sípolás ütötte meg a fülem és hirtelen minden elsötétült. Csak annyit hallottam, hogy 'Sophie! Mi a baj?! Tartsd ki! Mindjárt itt az orvos!' Üvöltött Natasha. De aztán az ő hangját se hallottam. 

Pár óra múlva ébredtem fel. A szobában csak én és az ablaknál álló személy volt.

-Hali. -szólítottam meg halkan, ekkor megfordult és ott állt Justin-

-Sophie!! Hogy vagy? Mi történt?! -rohant oda-

-Justin..! Nem igazán tudom. 

-A doki annyit mondott, hogy ideg összeroppanásod volt. Miért? Mi történt Sophie? -ült le az ágyra-

-Nem biztos, hogy tudni szeretnéd.

-Megijesztesz.

-Hát jó. -és elmondtam, amit Natasha-tól hallottam-
-Hogy mi?! Beszélek vele! -háborodott fel Justin-
-Justin ne! Így is totál ki van bukva ránk... Mondjuk az igaz, hogy a karrieremnek ez nem fog jót tenni, de túlélem. Ha te segítesz, akkor túl fogom élni. Ketten megcsináljuk! Értesz?
-Értem én Sophie. De akkor is embertelen az, amit csinál!
-Nyugodj meg Justin. Megoldjuk. Engem is kiborít, hogy ezt csinálja a tudtom nélkül, de most nem tudok mit csinálni. Holnap hazamegyek és akkor teszek az ügy érdekében. De most nem. -öleltem meg-
-Persze. Ahogy szeretnéd.
-Segítesz nekem valamiben?
-Aha.
-Anya behozott egy dobozt, hogy a cuccaimat rakjam bele. Túl nehéz lenne holnap hazavinni mind egyszerre. Segítenél bepakolni?
-Persze! Te mondd, hogy mit tegyek bele és kész. Te meg se mozdulj. -mondta nevetve-
-Nem is tudnék. -csuklott el a hangom.
-Jaj, bocs. Nem direkt volt. -vörösödött el Justin feje- Tényleg. Ne haragudj.
-Semmi baj. Pakoljunk.
-Okay.
És nekiláttunk a pakolásnak. Elég hosszúra sikeredett. Justin-nal szinte semmit nem lehet komolyan csinálni. Amíg pakolgatott addig én a laptopomról elindítottam pár zenét, hogy jobb legyen a hangulat. Közben adtam az utasításokat, hogy ezt ne, ezt igen, stb. Néha egy-két ruhadarabomat felpróbálta. Egyet el is szakított, de megígérte  hogy amint hazamegyek 100-at vesz, hasonlót. :) Olyan aranyos, úgy imádom! Aztán egy számunkra kedves dal csendült fel. A Die In Your Arms!

Abban a pillanatban, mikor felcsendültek az első akkordok mind a ketten egy pillanatra lefagytunk. Justin épp az egyik pólómat hajtogatta. Amint meghallotta a dalt rám nézett és könnyes lett a szeme. Félretette a pólót és lassan közeledett hozzám. Leült az ágy szélére és megszorította a kezem. Közben a szemembe nézett, egy pillanatra se tekintett félre. Az a pillanat ugrott be, mikor bevallotta, hogy e dal alatt csak rám gondol: "-Tudod... Ennek a dalnak minden szava igaz, ránk nézve. Amióta ismerlek és ezt a dalt bárhol is éneklem, akkor csak te jársz a fejemben... Olyan mintha lassan elhalkulna a rajongók sikoltozása és csak a te hangodat hallanám. A te arcod látnám magam előtt... Nem tudom, de valahogy ez a dal hozzád köt. Érted amit mondok?" Akkor, mikor ezt énekelte nekem, akkor is végig a szemembe nézett. Csak akkor az volt a különbség, hogy akkor tudtam járni. Más volt a környezet. Most nem tudok járni, és egy fehér szobában vagyunk, ahol pár piros szék és 1 fotel található. De annak ellenére úgy éreztem magam, mint akkor. Mielőtt elindultunk volna Párizsba, aznap éjszaka. Bár minden olyan lenne, mint rég. Bár...

Aztán a doki zavart meg minket. Kezelésre kell mennem! Justin is velem jött. Ott hagytunk mindent. Hoztak egy tolókocsit. Abba két férfi beleültetett. Az egyik előttem, míg a másik mögöttem jött. Justin ragaszkodott hozzá, hogy ő toljon el a kezelés helyszínére. A kórházból is kimentünk. Egy hátsó kerten keresztül mentünk el egy másik épületbe. Iszonyatosan jó volt újra érezni a nap sugarait a bőrömön. Érezni, ahogy fújja a szél az arcom. Mikor megérkeztünk egy ágyra fektettek. A lábamra 4-4 gumikorongot tettek. A combomra kettőt, a térdem alá egyet és a bokám fölé még egyet. Aztán jött az áram. Nem éreztem semmit. Aztán a Dr. Smith nagyobb fokozatra váltott. Ekkor a nagy lábujjam elkezdett mozogni. Még egy kis bizsergést is éreztem.

-Az normális, hogy bizsereg a nagylábujjam? 

-Hát ez elképesztő! -lepődött meg Dr. Smith-

-Miért?

-Soha egyetlen egy betegemnél nem fordul ez elő az első kezelésnél. Elképesztő.

-És ez rossz? -szorongattam Justin kezét-

-Nem! Ellenkezőleg. Általában az 5-6. kezelésen indulnak be a látható jelek. Az nagyon jó!! Talán már hamarabb járni fog, mint azt reméljük!

-Tényleg? Hát ez csúcs! -mosolyodott el Justin-

-Talán már Emily esküvőjén az oltárhoz nem gurulok, hanem megyek. De jó lenne Istenem.

Körülbelül 15 perc múlva vége is volt a kezelésnek. Visszatettek a tolókocsiba és már mentünk is vissza a szobámba. Meglepetésemre Sebastian várt ott rám, illetve ránk.... 

57. rész - ...Ez a kettőnk harca lesz! -

-Áhh! Sophie! Hát itt vagy. -erőltetett egy mosolyt-

-Igen, itt. Mit akarsz?

-Csak egy fontos hírt hoztam neked.

-Tudok mindenről!

-Pontosabban miről is tudsz? -kényelmesedett el a fotelben-

-Na, jó! Most fejezd be, te kis senkiházi! -kezdett dühöngeni Justin-

-Justin! Ne! Nem éri meg. Ez a kettőnk harca lesz!

-Szóval ha már így lenyugtattad a barátod elmondanád, hogy mit tudsz?

-Tudok róla, hogy te lettél az igazgató! Tudok róla, hogy szünetelteted a szerződésem. És arról is tudok, hogy fel akarod bontani azt. Annak ellenére, hogy még van fél évem ott! Hogy teheted ezt?

-Én vagyok az igazgató! Bármit megtehetek. -mondta gúnyosan-

-Miért csinálod?

-Elegem lett abból, hogy a kis barátod állandóan elviszi a legjobb táncosom. Ezt nem engedhettem meg.

-Chh! Szánalmas. Így csak azt éred el, hogy míg szünetel a szerződés addig nyugodtan dolgozhatom Justin-nak!

-De te, édes, le vagy bénulva.

-Miután felépülök, azután! És ne szólíts édesnek!

-Akkor már újra működni fog a szerződés, édes!

-Ájjal le ember! -ugrott fel az ágyról Justin- Takarodj innen!

-Nem. Még van mit mondjak Sophie-nak.

-Akkor mondd! Ne szórakozz az időmmel!

-Tudom, hogy megfordult a fejedben az, hogy otthagyd a stúdiót...

-Eddig nem. De most, hogy említed...

-Befejezhetem?

-Felőlem.

-Nem lesz rá módod legalább még egy félévig!

-De lesz!

-Ha csak nem akarsz fizetni. A szerződés idő előtti felbontása miatt kárpótlást kell fizetni. A barátod csak tudhatja ezt.

-Igaz ez Justin?

-Sajnos igen. De megoldjuk, ne aggódj.

-Ohh, hát persze! Justin mindig mindent megold... Ha ő nem lenne, te most sehol nem tartanál, édes. Sőt, tovább megyek! Ha én nem harcoltam volna érted 8 hónappal ezelőtt, akkor itt se lennél!

-Fejezd be! Elég! Takarodj innen! -hajtotta el Justin Sebastian-t- Látni se akarlak többet! 

-Megyek is. Nekem itt már több dolgom nincs. Látom elértem a célom... Remélem visszatakarodsz Párizsba te kis senkiházi!

-Húzzál már el innen! Nem érdekelsz te már senkit! Még itt vagy?! -üvöltött Justin-

Még egy kis küszködés után Sebastian elment egy gúnyos mosollyal az arcán. Én köpni-nyelni nem tudtam. Totálisan ledöbbentem azon, amit mondott. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Miért használ ki pont engem? Mit ártottam én annak a szerencsétlennek? Ráadásul amit mondott, úgy éreztem, van valami igazság alapja. Ha ő nincs, akkor én se. Nem lennék most New York-ban... Ha Justin nincs, akkor én se. Nem ismerné az egész világ Sophie Jordan-t. Totálisan kiborultam. Sírni nem tudtam. Az elmúlt napok miatt már kisírtam magam. Egy csepp könnyem se maradt. De ha lenne, órákon keresztül sírni tudnék, annyira fájt a dolog. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ennyire a markában tart az a szemétláda.

-Jól vagy kicsim? -ölelt át szorosan Justin-

-Nem... Igaza van Justin! Ha ő nincs, akkor most nem lennék itt. Nem ismernénk egymást...

-Nem. Nincs igaza. Ne is gondolj rá.... Holnap hazamegyünk és teszünk az ügy érdekében.

-Justin, ez az én harcom lesz. Én akarom ezt lejátszani. Eddig mindig segítettél nekem, amiért iszonyatosan hálás vagyok. De most egyedül szeretném ezt végigcsinálni... Ugye megértesz?

-Nem. De ha úgy érzed, hogy ez jobb, akkor választásom nincs. De tudd, hogy hozzám bármikor fordulhatsz. Kicsinálom, ha kell! Persze, ha megkérsz rá...

-Köszönöm.

Lassan az éjszaka is megérkezett. Justin is elment. Anya & apa délután nem jött be, talán jobb is. Emily írt egy sms-t, hogy majd csak másnap délelőtt fog bejönni. Így egyedül voltam.

Aludni akartam, hogy elfelejtsem mindazt, ami ma történt. Zaklatottan hajtottam le a fejem a párnára. Az ablakon bámultam kifele... Holnap már én is ott leszek, ott kinn. Holnap elkezdem életem legnagyobb harcát. Reménykedtem, hogy sikerülni fog. Holnaptól minden más lesz. Holnap is felkel a nap, holnap is felhők lesznek az égen. Holnap is fognak énekelni a madarak. De holnap én már nem leszek itt. Otthon leszek...

58. rész - Irány haza! -

Reggel félig kipihenten ébredtem fel. A reggeli kivételesen ehető volt. Meleg tej, vajas pirítós és paradicsom. A reggeli után Emily & Peter & Jazmy jött el látogatóba. 

-Jó reggel! -köszöntöttem őket nagy mosollyal-

-Szia Sophie! -ugrott fel az ágyra Jazmy. szerencsére már az összes csövet eltávolították-

-Szia Jazmy. Hogy aludtál?

-Jól.

-Igen anyáék mellet. Te, hogy aludtál?

-A történtek után egész jól.

-Miért? Mi történt? -érdeklődött Peter-

-Hol is kezdjem..? Tegnap megvolt az első kezelésem. Dr. Smith szerint nagyon jók az eredmények. Már a nagylábujjam is mozgott és bizsergett. Aztán mikor visszajöttünk a szobába Sebastian várt ránk. Mert Justin is itt volt velem. Aztán közli velünk, hogy szünetelteti a szerződést. Talán fel is bontja, mert elege van abból, hogy meghallgatások nélkül dolgozom Justin-nak... A többi meg jött magától. Óriási nagy vita lett az egészből. Justin hajtotta el innen. Ha tudtam volna járni felképelem.

-Ez borzasztó! Akkor most mit fogsz csinálni?

-Amint kimegyek harcolni fogok a karrieremért... Nem fogja egy senkiházi tönkretenni, aki kihasználja az embereket...

Még beszélgettünk egy kicsit a dologról. Körülbelül fél óra múlva anya & apa is megérkezett. Nekik is elmeséltem, a történteket. 

-Nem normális ez az ember. Ő maga mondta, hogy a legjobb táncosát viszi el mindig Justin. Akkor meg mi a fenének bontja fel a szerződést?! Érthetetlen számomra. -töprengeni kezdett anya-

-Majd beszélek vele. -folytatta apa-

-Ne! Justin is akart, de ez az én ügyem. Én elintézem. Hagyjátok.

-Ahogy gondolok kicsim. -adott egy puszit apa a homlokomra-

-Justin mikor jön? -érdeklődtem, mert valahogy éreztem, hogy itt valami nem stimmel-

-Hamarosan itt lesz. Azt mondta nekem, ma reggel a telefonba, hogy van még egy kis dolga. -válaszolta Peter-

-Te beszéltél Justin-nal?! -ez egyre furább-

-Persze. Nem szabad?

-De. Csak fura. Olyan, mintha készülnétek valamire.

Ekkor mindenki elkezdett nevetni. Na, ez még furább. Nem értettem, hogy mi vicceset mondtam. Aztán Justin is megjött. Ekkor esett le, hogy miért is késett. Egy gyönyörű tolókocsit tolt maga előtt. 4 kereke volt. 2 nagy és 2 kicsi. Fekete bőrkárpittal volt bevonva az ülőkéje. Nagyon kényelmesnek tűnt.

-Halihó. Húú, de sokan vagyunk. -gurult be Justin a szoba közepére-

-Szia Justin! -rohant oda Jazmy-

-Szia hercegnő. De hol van az én szerelmem? Áh, meg is van. Ez a tied szívem. -csókolt meg-

-Köszönöm. Ez gyönyörű.

-Egyedi készítésű. Nagyon könnyű ám használni.

-És ezt te honnan is tudod?

-Kipróbáltam. Láttad volna, hogy hasítottam otthon a pályán. -Justin-nál volt egy óriási nagy kosárpálya, gondolom ott szórakozott-

- :) Mikor jön már Dr. Smith? Mennék már haza.

És ahogy kimondtam ő lépett be a szobába. Egy mappát hozott magával, amit átadott nekem:
-Nos, Sophie! Készen állsz? Ma mehetsz haza.
-Már alig várom, hogy a saját ágyamban aludjak.
-Te azt tudnod kell, hogy naponta be kell jönnöd a kezelésekre. Ezt ne feledd!
-Nem fogom.
-Abban a mappában megtalálod, hogy hányra, hová és hányszor kell menned. Én mindig ott leszek. Én fogom végezni a kezeléseket. És amint lejárnak az elektromos kezelések, akkor megbeszéljük, hogy hetente hányszor kell majd bejönnöd a gyógytornára.
-Alig várom, hogy már ott tartsunk.
-Ha úgy haladunk, mint eddig, akár már hónap végén ott lehetsz. Na, most már mehetsz. Vigyázz magadra Sophie!
-Köszönök mindent Dr. Smith.
És már a tolókocsimban is ültem. Ölemben Jazmy ült, Justin tolta a kocsit, a többiek meg mögöttünk jöttek. 3 autó állt a kórház előtt. Meglepetésemre én & Justin a fekete Range Rover-be szálltunk be. Anya & apa egy másik autóba, míg Emily & Peter & Jazmy szintén egy másikba. Justin-nal haladtunk elől, a többiek mögöttünk. De egy idő után eltűntek. Nem értettem az egészből semmit. Aztán Justin nem fordult be az utcánkba, hanem tovább hajtott. Na ez végképp összezavart!
-Justin! Hová megyünk?
-Haza.
-De... Én nem erre lakom. Az előző utcán kellett volna befordulnod. -értetlenkedtem-
-Nem. Itt kell befordulnom. -és a következő után be is fordult-
-Justin. Hozzád megyünk?
-Valamit nem tudsz szívem. Mindjárt elmondok mindent. Várj türelemmel.
-Okay. -és addig meg se szólaltam, míg Justin házánál le nem parkoltunk- Elmondanád, hogy mi van? Nem értek semmit. Hol vannak anyáék & Emiy-ék?
-Figyel! Emlékszel a Karácsonyi ajándékomra?
-Igen! A kulcsra a lakásodhoz, hogy... Úr isten! Csak nem?! -táncolni tudtam volna a boldogságtól-
-De! Míg te a kórházban feküdtél addig a többiek segítségével ideköltöztél. Nem gond, hogy nem kérdeztünk meg előbb?
-Nem. Elvégre már igent mondtam. Úr isten. El se hiszem. -öleltem át Justin-t-
-Gyere. Guruljunk be az új otthonodba. Az otthonunkba.
És megragadta a kocsimat és már gurultunk is....

59. rész - Az új otthonom -

Justin amint kinyitotta az ajtót, már látni lehetett a változást. A falak eddig szürke és fehér színűek voltak. De most nem. Volt egy kis barna és sárga is. Az ebédlőben az asztál már nem 2 személyes, hanem 6 személyes. A többi változást már meg se említem. De a legnagyobb meglepetés a hálóban várt. Egy unalmas ágy helyett egy óriási nagy francia ágy állt. Színes ágyneműhuzatokkal és még virág is volt a szobában. De volt egy virág ami különösen közel állt a szívemhez, a szívünkhöz. Az ágy melletti kis üvegasztalon pihent két száll üvegrózsa.

-Tudod, hogy azok mik? -emelte fel az egyiket Justin-

-Rózsa.

-De milyen rózsa..? Emlékszel, a kórházban adtál egy szál rózsát. Az utolsó esély. Mivel egy igazi rózsa nem tart örökké ezért csináltattam kettő üvegrózsát ami örökké megmarad... És tudom, hogy a szerelmünk is... Nagyon szeretlek Sophie Jordan. Örökké veled akarok lenni. -jött oda hozzám és megfogta a kezem-

-Én is nagyon szeretlek Justin Bieber. -és megcsókoltam-

Aztán Justin bemutatta az új otthonom, mivel kicsit megváltozott. De nagyon tetszett. 

A következő napokban kezelésről kezelésre jártam. Dr. Smith szerint már nagyon jó az állapotom. Talán már 5 kezelés után elkezdhetem a gyógytornát. Az média állandóan követett, hogy kiszedjék belőlem a történteket. De nem mondtam semmit, ahogy a családtagjaim se, megtiltottam nekik. Időközben Justin legújabb videoklipje is kijött. Épp Justin-nal a zenei stúdióban voltunk. Új dalokat vett fel a következő albumához. Sose áll le a munkával. Scoo szólt, hogy nézzünk a monitorra. Az As Long As You Love Me klipje ment a tévében.

Kicsit rossz érzés volt látni a végeredményt. Ott még tudtam járni és táncolni... De amiatt a klip miatt bénultam le. Ha tudtam volna, hogy mi a pontos története ennek az egésznek, akkor nem rohanok el. Nem ülök be az autóba és nem szenvedek balesetet... Ezzel nem azt mondom, hogy Justin a hibás! Csak rossz emlékek kötnek hozzá. Nem tudtam végig nézni. Friss levegőre vágyott a szervezetem. 'Kimentem' a stúdió elé levegőzni. Justin is nemsokára kijött hozzám.
-Mi a baj Szívem?
-Semmi, csak ez a klip... -szipogtam-
-Tudom. Ne haragudj. -ölelt át úgy, mint még soha-
Éreztem, hogy megbánta, azt amint nem tett.