Meglepetésemre nem anya & apa volt. Emily jött el látogatóba, mielőtt jön a 'mészárlás'.
-Szia! Másra számítottam.
-Ők is lassan itt lesznek.
-Már most félek.
-Nem kell. Én már beszéltem velük.
-És... És mit mondtak? -kérdeztem félve a választól-
-Majd neked is elmondják. De mesélj! Mi volt Justin-nal?
-Kibékültünk. Képzeld! Éjszaka itt aludt velem. Behozatott egy pótágyat. Olyan aranyos!
-Hát igen. És csak úgy megbocsátottál? Nem ilyen vagy...
-Nem. Jelképesen adtam neki egy szál rózsát. Addig megőrzi, amíg engem akar.
-Értem. Elég fura megoldás. De a rózsa nem tart örökké... Talán a kapcsolatotok se. -mondta halkan-
-Teszek neked egy szívességet! Úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna.
-Te tudod.
-Jól mondod.... Mikor jönnek anyáék?
És amint ezt kimondtam anya lépett be a szobába félve. A kezében lévő dobozt letette a fotelra és odajött hozzám. Adott egy anyai puszit a homlokomra. Megsimogatta az arcom és egy mosolyt dobott nekem. Úgy hiányzott már. Igaz, hogy azt reméltem, minél hamarabb látom majd őt újra, de nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között. Olyan jól esett átölelni és érezni illatát. Aztán apa lépet be a szobába. Nem szólt semmit, nem volt semmi érzelem az arcán. Csak odajött mellém, adott egy atyai puszit és megfogta a kezem.
-Hogy vagy kicsim? -érdeklődni kezdett anya- Nem fáj sehol semmi?
-Már jobban vagyok. Igaz van egy apró probléma, de rendbe fogok jönni.
-Tudok róla. Dr. Smith már elmondott mindent.
-Apa? Te hogy vagy? -kérdeztem remegő hangon-
-Köszönöm. Jól... Kérsz valamit? Hozzak neked egy szendvicset? -elég feszült volt a hangulat, így apát elküldtem egy szendvicsért-
-Anya! Apa még mindig haragszik rám?
-Ezt majd elmondja ő. Majd kettesben hagylak titeket és akkor megbeszélitek a dolgokat.
-Anya, vele nem lehet normálisan beszélni! Főleg miután eljöttem otthonról.
-Megváltozott. Majd meglátod. De elmesélnéd, hogy mi is történt aznap este? Senki nem tud semmit. Még Emily se. Mi történt a forgatáson kicsim? -ült le a mellettem lévő székre-
-Hát jó..! Mikor befejeztük a táncos jeleneteket akkor... -és elmeséltem mindent-
-Tudod erről mi a véleményem... Túlreagáltad!
-De anya! Te mit szóltál volna ha apát egy másik nő karjai közt látod? És ott csókolgatják egymást a szemed előtt?!
-Jó! Igazad van! Nem akarok vitatkozni.
Ekkor apa is visszajött. Emily a történet mesélése közben kiment a szobából. Jazzy után ment az oviba. Anya is kitalált egy kis mesét, hogy kettesben maradjak apával:
-Megyek beszélek Dr. Smith-el.
-Oké anya. -de már el is ment- Apa?! Hogy vagy?
-Ezt már kérdezted.
-Oh, persze... Anya mondta, hogy beszélni szeretnél velem. Nos?
-Igen... Tudod... Te mindig az én kicsi lányom leszel. Annyira sajnálom azt, amit Újévkor mondtam. Sőt! Az előtte történt dolgokat is nagyon megbántam.
-Apa. Ez nagyon sokat jelent nekem. Hogy... Hogy újra visszakaptalak, mint apát. -kezdtem el sírni-
-Ne sírj Sophie. Hisz már itt vagyok. És sajnálom, hogy megbántottalak. Tiszta szívemből.... Szeretlek Sophie!
-Én is szeretlek apa.
Öleltük meg egymást. Olyan jó volt újra apaként tekinteni rá. Jó volt újra érezni apa ölelését. Már nagyon hiányzott. A vitánk is idegileg kezdett kikészíteni. Ha még tovább tartott volna ez a vita, akkor talán össze is roppantam volna. Jó volt újra szeretni őt!
Kicsit még beszélgettünk a történtekről. Végül újra minden olyan volt mint rég. Aztán Dr. Smith és anya jött be a szobába. Elmondta, hogy mi vár rám a következő időszakban:
-Hogy vagy Sophie?
-Jól köszönöm.
-Nos. Most elmondom, hogy milyen kezelések várnak rád. Először is egy elektromos kezelést fogunk igénybe venni, hogy a lábizmaid el ne 'sorvadjanak'. Ugyanis ha hosszú ideig nem mozgatjuk őket akkor ennek megvan az esély. De nem kell félni. Ez nem fog megtörténni. Aztán, mikor a lábad már szépen reagál a kezelésre, ami körülbelül 2-3, esetleg 4 hétbe fog beletelni, akkor elkezdjük a gyógytornás időszakot. Egyelőre pontosan nem tudom, hogy ebből hány órát kell majd igénybe venni. Ez attól is függ, hogy a kezelések hogyan hatnak majd. Ennyi lenne. Ja és gyógyszert nem kell szedned. Csak vitaminokat, hogy az immunrendszered visszaálljon a normális kerékvágása, mert az itt kapott gyógyszerek kicsit összezavarták. Valami kérdés?
-Lenne! Mikor mehetek haza?
- :) Már vártam ezt a kérdést. Nos. Még 3-4 napig bent tartunk a kezdeti kezelések miatt. De utána hazamehetsz, de akkor naponta vissza kell jönnöd az áramos kezelések miatt.
-Jaj de jó! Már alig várom!
És ekkor Justin toppant be a szobába...
-Már jobban vagyok. Igaz van egy apró probléma, de rendbe fogok jönni.
-Tudok róla. Dr. Smith már elmondott mindent.
-Apa? Te hogy vagy? -kérdeztem remegő hangon-
-Köszönöm. Jól... Kérsz valamit? Hozzak neked egy szendvicset? -elég feszült volt a hangulat, így apát elküldtem egy szendvicsért-
-Anya! Apa még mindig haragszik rám?
-Ezt majd elmondja ő. Majd kettesben hagylak titeket és akkor megbeszélitek a dolgokat.
-Anya, vele nem lehet normálisan beszélni! Főleg miután eljöttem otthonról.
-Megváltozott. Majd meglátod. De elmesélnéd, hogy mi is történt aznap este? Senki nem tud semmit. Még Emily se. Mi történt a forgatáson kicsim? -ült le a mellettem lévő székre-
-Hát jó..! Mikor befejeztük a táncos jeleneteket akkor... -és elmeséltem mindent-
-Tudod erről mi a véleményem... Túlreagáltad!
-De anya! Te mit szóltál volna ha apát egy másik nő karjai közt látod? És ott csókolgatják egymást a szemed előtt?!
-Jó! Igazad van! Nem akarok vitatkozni.
Ekkor apa is visszajött. Emily a történet mesélése közben kiment a szobából. Jazzy után ment az oviba. Anya is kitalált egy kis mesét, hogy kettesben maradjak apával:
-Megyek beszélek Dr. Smith-el.
-Oké anya. -de már el is ment- Apa?! Hogy vagy?
-Ezt már kérdezted.
-Oh, persze... Anya mondta, hogy beszélni szeretnél velem. Nos?
-Igen... Tudod... Te mindig az én kicsi lányom leszel. Annyira sajnálom azt, amit Újévkor mondtam. Sőt! Az előtte történt dolgokat is nagyon megbántam.
-Apa. Ez nagyon sokat jelent nekem. Hogy... Hogy újra visszakaptalak, mint apát. -kezdtem el sírni-
-Ne sírj Sophie. Hisz már itt vagyok. És sajnálom, hogy megbántottalak. Tiszta szívemből.... Szeretlek Sophie!
-Én is szeretlek apa.
Öleltük meg egymást. Olyan jó volt újra apaként tekinteni rá. Jó volt újra érezni apa ölelését. Már nagyon hiányzott. A vitánk is idegileg kezdett kikészíteni. Ha még tovább tartott volna ez a vita, akkor talán össze is roppantam volna. Jó volt újra szeretni őt!
 |
| Apa & én, mikor megszülettem! :) |
-Hogy vagy Sophie?
-Jól köszönöm.
-Nos. Most elmondom, hogy milyen kezelések várnak rád. Először is egy elektromos kezelést fogunk igénybe venni, hogy a lábizmaid el ne 'sorvadjanak'. Ugyanis ha hosszú ideig nem mozgatjuk őket akkor ennek megvan az esély. De nem kell félni. Ez nem fog megtörténni. Aztán, mikor a lábad már szépen reagál a kezelésre, ami körülbelül 2-3, esetleg 4 hétbe fog beletelni, akkor elkezdjük a gyógytornás időszakot. Egyelőre pontosan nem tudom, hogy ebből hány órát kell majd igénybe venni. Ez attól is függ, hogy a kezelések hogyan hatnak majd. Ennyi lenne. Ja és gyógyszert nem kell szedned. Csak vitaminokat, hogy az immunrendszered visszaálljon a normális kerékvágása, mert az itt kapott gyógyszerek kicsit összezavarták. Valami kérdés?
-Lenne! Mikor mehetek haza?
- :) Már vártam ezt a kérdést. Nos. Még 3-4 napig bent tartunk a kezdeti kezelések miatt. De utána hazamehetsz, de akkor naponta vissza kell jönnöd az áramos kezelések miatt.
-Jaj de jó! Már alig várom!
És ekkor Justin toppant be a szobába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése