Az étteremhez érve tucatnyi újságíró vett minket körül. De nem foglalkoztunk vele. Csak lazán és nyugisan begurultam az előtérbe, Justin meg utánam jött.
-Jó estét kívánok. Üdvözlöm önöket a Del Posto étteremben. Van foglalásuk?
-Persze. Justin Bieber néven.
-Egy pillanat. -és a nő a gépen megkereste az asztalfoglalást- Áh, igen. Meg is van. Az emeleten lesz, ahogy kérte, egy küllőn kis zug. Kövessenek kérem.
És a nő egy lifthez ment. Közben elhaladtunk egy csodaszép lépcsőnél. Gondolom ott közlekednek a járni tudok, hisz egy vörös ruhás nő akkor ballagott lefele.
Beszálltunk a liftbe, ami szerencsére elég nagy volt, így Justin klausztrofóbiája nem jött elő. Hamar felértünk az emeletre.
-Kövessenek kérem! -és a nő már haladt is tovább. egy csodaszép ki eldugott helyre vitt minket. (A képen felül láthatjátok, hasonló helyre mentünk mi is, csak függönnyel el volt szigetelve.) - Nos, megfelel ez önöknek?
-Tökéletes lesz. -válaszolta Justin- Annyit, hogy a kérésem remélem rendben lesz.
-Természetesen Mr. Bieber.
-Köszönöm.
És a nő már el is ment. Egy kétszemélyes, gyönyörűen megterített asztal várt ránk. Két gyertya és rózsaszálak voltak a vörös asztalterítőn. Gyönyörű volt.
-Ezt miattam?! -érzékenyültem el-
-Természetesen szerelmem! Csak is miattad. Miattunk ha pontos akarok lenni... Hogy tetszik?
-Szóhoz se jutok. Elbűvölő...
-Akkor tetszik. Örülök neki.
-Amúgy mi az amit kértél és reméled, hogy rendben lesz?
-Semmi küllőnős, csak, hogy... Csak egy pincér szolgáljon ki minket... Igen, nem akarom, hogy sokan tudják, hogy itt vagyunk.
-Justin! Itt volt New York fél lesifotósa és újságírója! Szerinted mennyi időbe telik, hogy elterjedjen?
-Mind egy. Hagyjuk. -jött zavarba-
-Ahogy akarod.
És már hozták is az előételt. Isteni volt. Ezt követte a főétel, ami kifogástalan. És végül a desszert, ahol óriási meglepetés fogadott. Valami puding féleség volt. Amint belenyúltam a kanalammal egy kis csomag esett ki belőle.
-Ez meg mi? -értetlenkedtem-
-Nézd meg és megtudjuk. -mosolygott Justin-
-Okay. -és amikor kinyitottam nem hittem a szememnek- Úr Isten!
Egy csillogó-villogó gyűrű esett a tenyerembe. A fényektől úgy csillogott, villogott mint egy gyémánt. 8 kis kő és egy óriási díszítette. Gyönyörű volt. Nem hittem el, hogy lehet valami ennyire szép.
-Boldog fél évet szerelmem. -lépett oda Justin-
-Ez... Ez az enyém? -lepődtem meg-
-Tudom, hogy nem szereted az ajándékokat, főleg ami ennyire feltűnő, de fél év az fél év. -húzta fel a gyűrűt az ujjamra- Tetszik?
-Nagyon, de én... Én nem készültem semmivel. -szégyelltem el magam-
-Nem baj. Nekem te vagy az ajándék és minden veled töltött perc.
-Ezt szépen mondtad.
-Készültem rá, sokat. -nevetett-
-De hülye vagy. -öleltem át- Szeretlek Baby!!
-Én is téged!
És csókolózni kezdtünk. Olyan más volt, mint az eddigi. De mikor nem az?! Nem unom meg soha! Az biztos...
A vacsora végén, mikor az étterem épületéből jöttünk volna ki egy váratlan vendéggel futottunk össze....
-Szóhoz se jutok. Elbűvölő...
-Akkor tetszik. Örülök neki.
-Amúgy mi az amit kértél és reméled, hogy rendben lesz?
-Semmi küllőnős, csak, hogy... Csak egy pincér szolgáljon ki minket... Igen, nem akarom, hogy sokan tudják, hogy itt vagyunk.
-Justin! Itt volt New York fél lesifotósa és újságírója! Szerinted mennyi időbe telik, hogy elterjedjen?
-Mind egy. Hagyjuk. -jött zavarba-
-Ahogy akarod.
És már hozták is az előételt. Isteni volt. Ezt követte a főétel, ami kifogástalan. És végül a desszert, ahol óriási meglepetés fogadott. Valami puding féleség volt. Amint belenyúltam a kanalammal egy kis csomag esett ki belőle.
-Ez meg mi? -értetlenkedtem-
-Nézd meg és megtudjuk. -mosolygott Justin-
-Okay. -és amikor kinyitottam nem hittem a szememnek- Úr Isten!
Egy csillogó-villogó gyűrű esett a tenyerembe. A fényektől úgy csillogott, villogott mint egy gyémánt. 8 kis kő és egy óriási díszítette. Gyönyörű volt. Nem hittem el, hogy lehet valami ennyire szép.
-Boldog fél évet szerelmem. -lépett oda Justin-
-Ez... Ez az enyém? -lepődtem meg-
-Tudom, hogy nem szereted az ajándékokat, főleg ami ennyire feltűnő, de fél év az fél év. -húzta fel a gyűrűt az ujjamra- Tetszik?
-Nagyon, de én... Én nem készültem semmivel. -szégyelltem el magam-
-Nem baj. Nekem te vagy az ajándék és minden veled töltött perc.
-Ezt szépen mondtad.
-Készültem rá, sokat. -nevetett-
-De hülye vagy. -öleltem át- Szeretlek Baby!!
-Én is téged!
És csókolózni kezdtünk. Olyan más volt, mint az eddigi. De mikor nem az?! Nem unom meg soha! Az biztos...
A vacsora végén, mikor az étterem épületéből jöttünk volna ki egy váratlan vendéggel futottunk össze....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése