57. rész - ...Ez a kettőnk harca lesz! -

-Áhh! Sophie! Hát itt vagy. -erőltetett egy mosolyt-

-Igen, itt. Mit akarsz?

-Csak egy fontos hírt hoztam neked.

-Tudok mindenről!

-Pontosabban miről is tudsz? -kényelmesedett el a fotelben-

-Na, jó! Most fejezd be, te kis senkiházi! -kezdett dühöngeni Justin-

-Justin! Ne! Nem éri meg. Ez a kettőnk harca lesz!

-Szóval ha már így lenyugtattad a barátod elmondanád, hogy mit tudsz?

-Tudok róla, hogy te lettél az igazgató! Tudok róla, hogy szünetelteted a szerződésem. És arról is tudok, hogy fel akarod bontani azt. Annak ellenére, hogy még van fél évem ott! Hogy teheted ezt?

-Én vagyok az igazgató! Bármit megtehetek. -mondta gúnyosan-

-Miért csinálod?

-Elegem lett abból, hogy a kis barátod állandóan elviszi a legjobb táncosom. Ezt nem engedhettem meg.

-Chh! Szánalmas. Így csak azt éred el, hogy míg szünetel a szerződés addig nyugodtan dolgozhatom Justin-nak!

-De te, édes, le vagy bénulva.

-Miután felépülök, azután! És ne szólíts édesnek!

-Akkor már újra működni fog a szerződés, édes!

-Ájjal le ember! -ugrott fel az ágyról Justin- Takarodj innen!

-Nem. Még van mit mondjak Sophie-nak.

-Akkor mondd! Ne szórakozz az időmmel!

-Tudom, hogy megfordult a fejedben az, hogy otthagyd a stúdiót...

-Eddig nem. De most, hogy említed...

-Befejezhetem?

-Felőlem.

-Nem lesz rá módod legalább még egy félévig!

-De lesz!

-Ha csak nem akarsz fizetni. A szerződés idő előtti felbontása miatt kárpótlást kell fizetni. A barátod csak tudhatja ezt.

-Igaz ez Justin?

-Sajnos igen. De megoldjuk, ne aggódj.

-Ohh, hát persze! Justin mindig mindent megold... Ha ő nem lenne, te most sehol nem tartanál, édes. Sőt, tovább megyek! Ha én nem harcoltam volna érted 8 hónappal ezelőtt, akkor itt se lennél!

-Fejezd be! Elég! Takarodj innen! -hajtotta el Justin Sebastian-t- Látni se akarlak többet! 

-Megyek is. Nekem itt már több dolgom nincs. Látom elértem a célom... Remélem visszatakarodsz Párizsba te kis senkiházi!

-Húzzál már el innen! Nem érdekelsz te már senkit! Még itt vagy?! -üvöltött Justin-

Még egy kis küszködés után Sebastian elment egy gúnyos mosollyal az arcán. Én köpni-nyelni nem tudtam. Totálisan ledöbbentem azon, amit mondott. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Miért használ ki pont engem? Mit ártottam én annak a szerencsétlennek? Ráadásul amit mondott, úgy éreztem, van valami igazság alapja. Ha ő nincs, akkor én se. Nem lennék most New York-ban... Ha Justin nincs, akkor én se. Nem ismerné az egész világ Sophie Jordan-t. Totálisan kiborultam. Sírni nem tudtam. Az elmúlt napok miatt már kisírtam magam. Egy csepp könnyem se maradt. De ha lenne, órákon keresztül sírni tudnék, annyira fájt a dolog. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ennyire a markában tart az a szemétláda.

-Jól vagy kicsim? -ölelt át szorosan Justin-

-Nem... Igaza van Justin! Ha ő nincs, akkor most nem lennék itt. Nem ismernénk egymást...

-Nem. Nincs igaza. Ne is gondolj rá.... Holnap hazamegyünk és teszünk az ügy érdekében.

-Justin, ez az én harcom lesz. Én akarom ezt lejátszani. Eddig mindig segítettél nekem, amiért iszonyatosan hálás vagyok. De most egyedül szeretném ezt végigcsinálni... Ugye megértesz?

-Nem. De ha úgy érzed, hogy ez jobb, akkor választásom nincs. De tudd, hogy hozzám bármikor fordulhatsz. Kicsinálom, ha kell! Persze, ha megkérsz rá...

-Köszönöm.

Lassan az éjszaka is megérkezett. Justin is elment. Anya & apa délután nem jött be, talán jobb is. Emily írt egy sms-t, hogy majd csak másnap délelőtt fog bejönni. Így egyedül voltam.

Aludni akartam, hogy elfelejtsem mindazt, ami ma történt. Zaklatottan hajtottam le a fejem a párnára. Az ablakon bámultam kifele... Holnap már én is ott leszek, ott kinn. Holnap elkezdem életem legnagyobb harcát. Reménykedtem, hogy sikerülni fog. Holnaptól minden más lesz. Holnap is felkel a nap, holnap is felhők lesznek az égen. Holnap is fognak énekelni a madarak. De holnap én már nem leszek itt. Otthon leszek...