58. rész - Irány haza! -

Reggel félig kipihenten ébredtem fel. A reggeli kivételesen ehető volt. Meleg tej, vajas pirítós és paradicsom. A reggeli után Emily & Peter & Jazmy jött el látogatóba. 

-Jó reggel! -köszöntöttem őket nagy mosollyal-

-Szia Sophie! -ugrott fel az ágyra Jazmy. szerencsére már az összes csövet eltávolították-

-Szia Jazmy. Hogy aludtál?

-Jól.

-Igen anyáék mellet. Te, hogy aludtál?

-A történtek után egész jól.

-Miért? Mi történt? -érdeklődött Peter-

-Hol is kezdjem..? Tegnap megvolt az első kezelésem. Dr. Smith szerint nagyon jók az eredmények. Már a nagylábujjam is mozgott és bizsergett. Aztán mikor visszajöttünk a szobába Sebastian várt ránk. Mert Justin is itt volt velem. Aztán közli velünk, hogy szünetelteti a szerződést. Talán fel is bontja, mert elege van abból, hogy meghallgatások nélkül dolgozom Justin-nak... A többi meg jött magától. Óriási nagy vita lett az egészből. Justin hajtotta el innen. Ha tudtam volna járni felképelem.

-Ez borzasztó! Akkor most mit fogsz csinálni?

-Amint kimegyek harcolni fogok a karrieremért... Nem fogja egy senkiházi tönkretenni, aki kihasználja az embereket...

Még beszélgettünk egy kicsit a dologról. Körülbelül fél óra múlva anya & apa is megérkezett. Nekik is elmeséltem, a történteket. 

-Nem normális ez az ember. Ő maga mondta, hogy a legjobb táncosát viszi el mindig Justin. Akkor meg mi a fenének bontja fel a szerződést?! Érthetetlen számomra. -töprengeni kezdett anya-

-Majd beszélek vele. -folytatta apa-

-Ne! Justin is akart, de ez az én ügyem. Én elintézem. Hagyjátok.

-Ahogy gondolok kicsim. -adott egy puszit apa a homlokomra-

-Justin mikor jön? -érdeklődtem, mert valahogy éreztem, hogy itt valami nem stimmel-

-Hamarosan itt lesz. Azt mondta nekem, ma reggel a telefonba, hogy van még egy kis dolga. -válaszolta Peter-

-Te beszéltél Justin-nal?! -ez egyre furább-

-Persze. Nem szabad?

-De. Csak fura. Olyan, mintha készülnétek valamire.

Ekkor mindenki elkezdett nevetni. Na, ez még furább. Nem értettem, hogy mi vicceset mondtam. Aztán Justin is megjött. Ekkor esett le, hogy miért is késett. Egy gyönyörű tolókocsit tolt maga előtt. 4 kereke volt. 2 nagy és 2 kicsi. Fekete bőrkárpittal volt bevonva az ülőkéje. Nagyon kényelmesnek tűnt.

-Halihó. Húú, de sokan vagyunk. -gurult be Justin a szoba közepére-

-Szia Justin! -rohant oda Jazmy-

-Szia hercegnő. De hol van az én szerelmem? Áh, meg is van. Ez a tied szívem. -csókolt meg-

-Köszönöm. Ez gyönyörű.

-Egyedi készítésű. Nagyon könnyű ám használni.

-És ezt te honnan is tudod?

-Kipróbáltam. Láttad volna, hogy hasítottam otthon a pályán. -Justin-nál volt egy óriási nagy kosárpálya, gondolom ott szórakozott-

- :) Mikor jön már Dr. Smith? Mennék már haza.

És ahogy kimondtam ő lépett be a szobába. Egy mappát hozott magával, amit átadott nekem:
-Nos, Sophie! Készen állsz? Ma mehetsz haza.
-Már alig várom, hogy a saját ágyamban aludjak.
-Te azt tudnod kell, hogy naponta be kell jönnöd a kezelésekre. Ezt ne feledd!
-Nem fogom.
-Abban a mappában megtalálod, hogy hányra, hová és hányszor kell menned. Én mindig ott leszek. Én fogom végezni a kezeléseket. És amint lejárnak az elektromos kezelések, akkor megbeszéljük, hogy hetente hányszor kell majd bejönnöd a gyógytornára.
-Alig várom, hogy már ott tartsunk.
-Ha úgy haladunk, mint eddig, akár már hónap végén ott lehetsz. Na, most már mehetsz. Vigyázz magadra Sophie!
-Köszönök mindent Dr. Smith.
És már a tolókocsimban is ültem. Ölemben Jazmy ült, Justin tolta a kocsit, a többiek meg mögöttünk jöttek. 3 autó állt a kórház előtt. Meglepetésemre én & Justin a fekete Range Rover-be szálltunk be. Anya & apa egy másik autóba, míg Emily & Peter & Jazmy szintén egy másikba. Justin-nal haladtunk elől, a többiek mögöttünk. De egy idő után eltűntek. Nem értettem az egészből semmit. Aztán Justin nem fordult be az utcánkba, hanem tovább hajtott. Na ez végképp összezavart!
-Justin! Hová megyünk?
-Haza.
-De... Én nem erre lakom. Az előző utcán kellett volna befordulnod. -értetlenkedtem-
-Nem. Itt kell befordulnom. -és a következő után be is fordult-
-Justin. Hozzád megyünk?
-Valamit nem tudsz szívem. Mindjárt elmondok mindent. Várj türelemmel.
-Okay. -és addig meg se szólaltam, míg Justin házánál le nem parkoltunk- Elmondanád, hogy mi van? Nem értek semmit. Hol vannak anyáék & Emiy-ék?
-Figyel! Emlékszel a Karácsonyi ajándékomra?
-Igen! A kulcsra a lakásodhoz, hogy... Úr isten! Csak nem?! -táncolni tudtam volna a boldogságtól-
-De! Míg te a kórházban feküdtél addig a többiek segítségével ideköltöztél. Nem gond, hogy nem kérdeztünk meg előbb?
-Nem. Elvégre már igent mondtam. Úr isten. El se hiszem. -öleltem át Justin-t-
-Gyere. Guruljunk be az új otthonodba. Az otthonunkba.
És megragadta a kocsimat és már gurultunk is....