68. rész - Titkos munka -

Másnap reggel Scooter hívott, délutánra le van szervezve a dolog. Nagyon izgatott lettem. Nem akartam egyedül menni, ezért Kenny elvitt Emily-ékhez. Meg akartam kérni Emily-t, hogy kísérjen el. De ahhoz, hogy eljöjjön neki is el kellett mondanom, hogy mit tervezek:

-És mit akarsz adni neki?

-Hát, [....] Szerinted jó lesz?

-Ez most komoly?!

-Scoo is ezt kérdezte és igen, az. Nincs más ötletem.

-Sophie. Ez túl merész nem?

-Fél éve vagyunk együtt. És ez nem olyan lesz, amilyenre te gondolsz. Szolid és visszafogott lesz. Nem kell parázni.

-Hát jó. Végül is az csak neki fog szólni. De mi lesz, ha anya vagy apa rájön.

-Emily, erről senkinek egy árva szót nem szólhatsz. Csak te & Scoo & én tudunk róla. Meg aki csinálja, de ennyi.

-És ha megtudja a média?

-Nem fogja. Megbízható emberrel fogok dolgozni. Akkor jössz?

-Persze. Talán Peter-nek én is megcsinálom, kitudja.

-Az majd elválik. Na, menjünk.

Még Kenny se tudta, hogy hová megyünk. Csak a Scooter által megadott címre vitt minket. Ott kiszálltunk és ő elment. Izgatottan mentünk be az épületbe. Bent már folytak a készületek. Bevallom először  mikor megláttam a kellékeket azt mondtam, hogy nem. Én ezt nem csinálom. De Emily megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, ő ott van. Ráadásul még Justin is írt egy sms-t. "SZERETLEK!" Mintha tudta volna, hogy erre most nagy szükségem van. Végül levetkőztem a gátlásaimat és nekiláttunk a munkának. Egy alak jött velem szembe, mikor a díszletekhez mentem.

-Hali. Chris Alexander vagyok. Ma velem fogsz dolgozni. De csinos vagy...

-Oh, köszönöm. Én Sophie vagyok. Sophie Jordan.

-Tudom. Scooter Barun nagy barátom. Örülök, hogy hozzám fordultatok.

-Én meg örülök, hogy a munka előtt még beszélhetünk. Egy óriási kérésem lenne...

-Mondjad csak bátran. Ma csak a te kívánságaidat lessük. ☺

-Akkor jó. Megkérhetem, hogy a most készülő munkát senkinek ne mutassa meg. Senkinek ne beszéljen erről a munkáról. Nem szeretném, ha a média kezébe kerülne. Nagy botrány lenne. És ugye tudjuk, hogy ez csak Justin-nak fog szólni.

-Hát ez természetes! Eszembe se jutott. Sőt meg akarlak kérni rá, hogy amint kész lesz akkor hívni foglak és te gyere érte. Senki másnak nem adom ki! Nálunk ez így megy.

-Hát ez csúcs. Scoo isten vagy. -néztem fel a plafonra-

-Akkor kezdhetjük?

-Persze.

-Gondolom ilyet még nem csináltál... Lazulj el és élvezd. Mintha Justin itt lenne és neki csinálnád.

-Rendben.

És elkezdődött a 2-3 órás munka. (Majd elmondom, hogy pontosan mi volt, de most nem, mivel így rájöttök az ajándékra.) A munka végén elköszöntem Chris-től. Megbeszéltük, hogy 2-3 nap múlva hív. A titkos munka után kezelésre mentem. Kenny már várt a ház előtt. Beszálltunk és már mentünk is. Emily is most velem tart. Ahogy már korábban is, Justin-nal a kórház előtt fogunk találkozni. De odaérve nem volt ott. Felhívtam, hogy akkor most mi van:

-Szia szívem! Hol vagy?

-Épp a kórházhoz tartok. Mindjárt ott vagyok. Csak tudok a rajongók.

-Miért, mi történt?

-Amint kiléptem a stúdióból lerohantak. Most is páran követnek.

-Akkor én bemegyek. Nálad a pár ember általában tucatnyi.

-Te már ott vagy?

-Persze. Bent megvárlak. Ja és Emily is itt van most.

-Okay. Ott találkozunk. Szia. -és már le is rakta-

-Na, mi az? -érdeklődött Emily-

-Menjünk be. Justin is mindjárt itt lesz, csak a rajongók feltartják. Bent megvárjuk.

-Rendben, menjünk.

És már a váróteremben voltunk. Nem kellett sokat várni Justin-ra. Alig 5 perc elteltével ő is betoppant a váróterembe. Megcsókoltuk egymást és már mentünk is. Nagyon jól ment, ezúttal. Már pár lépést meg tudtam tenni egyedül, de a korlátot még mindig nem tudtam elengedni. Az nélkül elestem és beütöttem a karom, de nem adtam fel. Az akaratom erősebb volt a fájdalomnál. A kezelés után Emily hazament, én & Justin elmentünk egy gyors étterme. Alig volt időnk enni. Sietnünk kellett egy rádiós interjúra, a Kiss Fm-hez. Nagyon vártam, hogy milyen lesz. Még nem volt hasonlóban részem. Útközben Justin faggatózni kezdett, hogy mit csináltam délelőtt.
-És, mit csináltál délelőtt?
-Hát... Emily-vel elmentünk... Az esküvőhöz kellékeket nézni. -nyögtem ki egy választ-
-És mit vettetek?
-Nos, hát. Semmit.
-Miért?
-Mi az? Most már minden lépésem érdekel? -nevettem-
-Nem, csak annyira hiányoztál. -nézett rám azokkal a nagy barna szemekkel-
-Te is nekem. De túléltük nem?
- ☺ Meg is érkeztünk. Vágjunk bele.
És bementünk a Kiss Fm székházába....